Elérkeztem a pünkösdi vártúra utolsó megállóhelyének, Borostyánkő {sz: Pajstún} várának ismertetéséhez. Ez a középkori műemlék Pozsonyborostyánkő {sz: Borinka} település templomával szembeni utcából északnyugati irányba vezető piros turistajelzésen érhető el, előbb enyhébb kettős nyomú szekérúton, majd a Várhegynek nekivágó erős kaptatón kb. félórányi járással.
Története röviden:
1301-ben Árpád-házi III. Endre király özvegye, Ágnes egy osztrák apácazárdába vonult vissza. Az özvegyi tartásra hivatkozva az osztrák herceg megszállta egész Pozsony vármegyét. Közelebbről ismeretlen időpontban azután egyik hűbéresének, a Tellesbrunni nemesi családnak adományozta a környéket, akik felépítették a hatalmas sziklára a borostyánkői vár korai magját. 1349-ban Nagy Lajos király más váruradalomért cserében megszerezte és a pozsonyi ispán igazgatása alá helyezte. 1386 után Prokop és Jodok morva őrgrófok hatalmába került, akik a zálogösszeg visszafizetése után sem akarták elhagyni, így rokonuk Luxemburgi Zsigmond király haddal vívta vissza. A XV. században a Bazini és Szentgyörgyi főuraké, akik csak nehezen nyugodtak bele, hogy Hunyadi Mátyás király került a magyar trónra, hiszen ők Habsburg Frigyes német-római császárt pártfogolták. A török hódoltság ágyúdörgéstől hangos hadszintereitől távol emelkedvén, csak mint a környék jobbágyfalvait összefogó földesúri központként bírt szereppel. 1592-ben Pálffy Miklós, a "győri hős" kapta meg adományul. Közel esvén Pozsonyhoz, a Habsburg-hatalom magyarországi központjához Rákóczi kurucai nem bírták megszállni. Az egész XVIII. században épségben állt, mint kényelmes palotával bíró rezidenciaként szolgálta a Pálffyakat. 1810-ben katonai szempontból értelmetlen rombolás áldazatává vált: Napóleon francia császár serege lőporral felrobbantotta. Azóta gazdátlanul pusztulnak maradékai, bár a közeli nagyváros lakosságának kedvelt kirándulóhelyeként megérdemelné a törődést.
A pünkösdi vártúra 3. napjának reggelén elbúcsúzva a szállásadóinktól déli irányba fordítottuk autónk orrát. Az országútról a Kis-Kárpátokban megbújó Pozsonyborostyánkő {sz: Borinka} község felé lekanyarodva, annak keleti határában egy sárga turistajelzéssel ellátott földútnál szálltunk ki, hogy alig 20 percnyi kapaszkodás után elérjük Sárkányvár {Drací hrad} területét.
Homályba vesző históriájának megismeréséhez hiába lapozzuk fel a történészek adattárait. Míg Győrffy György az V. kötetében tervezte Pozsony vármegye történeti földrajzát ismertetni, ami sajnos a mai napig nem jelent meg. De Engel Pál és Fügedi Erik váras listáin sem szerepel.
Szerencsére V. Ondrouch régész az 1940-es években részben megkutatta a területét. Megállapítása szerint a 20 x 112 méteres alapterületű erődítmény északi oldalán egy 10 x 10 méteres torony képezte a vár magját. Közelében mélyesztették a talajba a ciszternát. Az előkerült tárgyi leletek a XIII. századi megtelepedésről vallanak. Egy 1563-as pozsonyi metszeten a háttérben szerepel Sárkányvár "Drac-kugelschlos" néven. Tehát valószínűsíthető egészen a XVI. századig tartó lakottsága.
A detrekői várból leballagván, megálltunk lent a faluban, hogy gyorsan körbeszaladhassam a reneszánsz várkastélyt. Az épületet 1641 után, a detrekői várbirtokot megvásárló Pálffy Pál örökös pozsonyi főispán utasítására emelték. Ez az objektum sokkal jobban megfelelt a korszak főnemesi igényeinek, ami már elsősorban a kényelmes lakhatási feltételek kiszolgálását jelentette, mint a zordon hegyi sasfészek. Tágas és világos szobáiban cserépkályháktól jól befűtve igazán lakályos otthont nyújthatott. Ennek ellenére a Pálffy főnemesi família fő rezidenciájának a Kis-Kárpátok túlsó, keleti lankáin emelkedő Vöröskő vára számított.
Évekkel ezelőtt még a detrekői várrom sűrű bozóttal beszőve aludta Csipkerózsika-álmát. Amikor baráti társasággal ott jártam, életem egyik legzivatarosabb nyarán készítettem az alábbi fotókat még hagyományos géppel:
Néhány légifelvételen:
Most kérném meg túratársaimat, hogy friss fotókkal mutassák be, milyen szépen megtisztították a pozsonyi cserkészek a detrekői várromot a bozótostól.
Még 2 várat szeretnék megemlíteni a Kis-Kárpátok nyugati lejtői és a Morva folyó közötti térségben. Stomfa és Sasvár erődítményeiből napjainkra a földfelszín felett semmi sem látszik, igazából a pontos helyük sem ismert. A dunántúli ismerősöm azt mondaná róluk, hogy "rejtőző várak" hiszen ha régészeti úton megkutatnák őket, talán fényre derülne múltjuk titkaira. De erről nincs tudomásom.
Szerencsére Zsoldos Attila történész a könyvében röviden összefoglalja róluk az eddigi tudásunkat:
Házi Jenő helytörténész szerint II. Ottokár cseh király magyarországi hatalmi törekvéseinek köszönhetjük a detrekői vár felépültét.
Miről is van szó?
Az ódon történet egészen 1246-ig nyúlik vissza. Ekkor zajlott le az a csata, amiben II. {Harcias} Frigyes osztrák és stájer herceg legyőzte Árpád-házi IV. Béla magyar királyt. De Frigyes hiába diadalmaskodott, a korabeli legenda szerint amikor nagy izzadtan levette a fejéről a sisakot, egy kun harcos búcsúzásképpen nyilvesszőjével átütötte a torkát. Frigyes herceg halálával a Babenberg-uralkodóház férfiágon kihalt. Hatalmas örökségéért mind a magyar, mind a cseh uralkodó {II. Ottokár} harcba szállt. Eleinte tárgyalások útján próbáltak megegyezni, osztozkodni, de végül csak a fegyvereké lett a döntő szó. 1260-ban az első morvamezei csatában II. Ottokár diadalmaskodott. Míg IV. Bélával sikerült megegyeznie, így pl. feleségül vette Béla unokáját, Kunigundát, addig az 1270-ben trónralépő V. István, majd utóda IV. {Kun} László király idejében már nyílt harccá változott ez a rivalizálás. A győztes mindenképpen Közép-Európa nagyhatalmává nyilváníthatta magát.
II. Ottokár két nagy hadjáratban próbálta legyőzni magyar riválisát.
A II. cseh hadjárat {1273} során említették meg először a detrekői várat, mint amit a csehek nem tudtak bevenni egy ostrom során.
Az 1278-as második morvamezei csatát elvesztette II. Ottokár cseh király az életével együtt.
Ugornék tovább a Kis-Kárpátokbeli vártúra következő helyszínére, az általános közvélemény kutatás szerint mindenkinél NO. 1-nek kihozott Detrekő {Plavecky hrad} ismertetésére. Ezt a nagyméretű, igazán látványos részletekkel megmaradt műemléket a faluból kivezető aszfaltúton egy kisebb tisztásig autóval lehet megközelíteni, majd innen tovább a jelzett, viszonylag enyhén emelkedő -- valószínűleg középkori szekérúton -- gyalogszerrel kb. félórányi séta után pillanthatjuk meg.
Históriája dióhéjban:
Nagy valószínűséggel a magyar király parancsára emelték korai magját a XIII. század utolsó harmadában. Első fennmaradt okleveles említése szerint 1273-ban II. Ottokár cseh király serege sikertelenül ostromolta. A XIV. században a pozsonyi ispán igazgatta. 1386-tól Jodok és Prokop morva őrgrófok zálogbirtokában állt, akik a zálogösszeg visszaadása után sem akarták elhagyni, ezért a királyi fegyveresek megostromolták. Később Luxemburgi Zsigmond kedvelt hívének, a lengyel Stibornak adományozta oda, aki hatalmas váruradalmai után magát a "Vág urának" nevezte. Mivel fia, az ifjabb Stibor 1434-ben fiúutód hátrahagyása nélkül hunyt el, birtokainak nagy része visszaháramlott a királyi Kamarához. A XVI. századtól a Balassa főnemesi családé, akik nyomdát rendeztek be biztonságos falai között. 1607 után Bakics Pál nemes úr itt élt szerelmével, Révay Ferenc megszöktetett feleségével, Forgách Zsuzsannával. 1641-ben a Pálffy família vásárolta meg, akik azonban a kényelmetlenné váló hegyi erődítmény helyett a faluban emeltetett reneszánsz várkastélyban laktak inkább. Az utolsó katonai csatározások a Rákóczi-szabadságharc idején zajlottak a detrekői vár környékén, amit azonban a kurucok -- Pozsony közelsége miatt -- nem tudtak hosszabb ideig megszállni. A XVIII. századtól kezdve a gazdátlanná váló erősség lassan rombadőlt. Területét visszafoglalta a természet. A sűrű növényzettől csak néhány esztendeje szabadította meg egy pozsonyi cserkészcsapat, akik felkarolták a környék nevezetes kirándulóhelyének számító várromot.
Én tavaly húsvétkor látogattam meg Szepesvárat,és akkor a belépő 5 euró volt (felnőtt). Mivel ünnepnap érkeztünk,a parkolásért nem kellett fizetni,fotózni és videózni az egész vár területén ingyen tudsz.
A várnak 2 nagy parkolója van,de ne az alsóban álljatok meg (a város felől),mert onnan a vár bár közelinek látszik,mégis kiadós sétának néztek elébe,mivel az egészet meg kell kerülni. Induljatok el Eperjes (Presov) irányába,az autópályával párhuzamosan,és innen vezet az út a fenti parkoló irányába,ahonnan már csak kb. 5 perc séta a várkapu.
Jövő hétvégén Siroki Várnapok! Mivel szombaton a keresztfiam ballag a suliból, így vasárnap szándékozom felkeresni a megújított hegyi sasfészket egy kis szemrevételezésre.