A sárgák jelentős része 1000% feletti haszonnal dolgozott anno (most nem tudom, változott-e), mert nagyjából semmilyen járulékot nem fizetett, a beszerzési áraik meg...
Szerintem is már rég idejét múlt terminológiák ezek, hogy jobb vagy bal oldal.
Nálunk akik bal oldaliaknak mondták magukat, és itt elsősorban a véleményformáló vezető értelmiségiekre gondolok, nos azok a belváros és Buda jobb részein éltek/élnek felsőbb középosztálybéli szinten és a rendszerváltás-gengszterváltás előtt elvtársi kötődésük volt ideológiához és persze egymáshoz is. Aztán azt is elmondhatták magukról, hogy nagyon liberálisak voltak - szinte kizárólag a saját gondolataikkal, véleményükkel szemben. Minden mást jó esetben csak mucsai, elmaradott, korlátolt és hasonló jelzőkkel illettek. Aztán ha minden érvelésük elveszett és már csak a gyűlölet munkált bennük akkor vadul rasszistáztak, anitszemitáztak. Holott pont ők a legnagyobb rasszisták...
A jobb oldalinak titulált közeg, de nevezhetjük nemzetinek is, pedig a baloldaliaktól elvárható szociális érzékenységet mutatott és felelősséget érzett a nemzetért. Sok esetben anyagilag rosszabb körülmények között élő emberek, mint a magukat baloldalinak aposztrofálóak.
És igen, a globalizmus (de nyugodtan nevezhetjük internacionalizmusnak is) hívei szinte mind kivétel nélkül az első csoportba tartoznak.
Az, hogy valaki baloldali vagy jobb oldali, elsősorban a szociális problémákhoz, a piac gazdasághoz, a nemzethez és a globalizmushoz való viszonyulást tükrözi. Minden a tettek mentén mérhető.
Mindnesetre sokat mondó, hogy pont egy magát baloldali értelmiséginek mondó ember (kertészákos) mondta azt a magyar emberekről, amit...
De, mivel a tegnapi borozás miatt kissé kötekedőbb vagyok ezért annyival kontráznék, hogy a (létező) kommunizmus pont a nemzetköziséget (internacionalizmust) hirdette... "és nemzetközivé lesz holnapra a világ..."
A forradalom exportja is pont ezen az elméleten alapult anno a bolsevikoknál. Mert valljuk be a kommunizmust ők emelték elméleti síkról gyakorlatira.
Amúgy az általad említett művet ígérem elolvasom és visszatérünk a hayeki gondolatokra.
A mai politikában (és a gazdaságpolitikában főként) már túl kell lépni a jobb-bal felfogáson szerintem.
Idejét múlta fogalmak már. Új türésvonalak vannak, nem lehet ezt az alapvetően osztályelméletre alapoztott felosztást alkalmazni, mert pont azok jönnek elő amit írtál.
Az én felfogásom szerint az új vonalak a nemzeti-paternalista és a globalista-internacionalista eszmék mellett feszülnek. E mentén kell szemlélhetjük tisztábban szerintem a folyamatokat.
Szerintem csak visszadobja a fogyasztást egy már mérhető szinten. Nem saccolnék, szerintem nagyon nem csak annyira, hogy még kevésbé érje meg kereskedelemmel foglalkozni. Kivéve természetesen az ellenőrizhetetlen minőségű és származású termékeket árúsító, számlatömbött sohasem látott (exMDF) piacokon.
a szocik a harmadik helyre hoztak fel minket, a fidesz viszont az élre vitte hazánkat.
az ilyen intézkedésekből pontosan látszik ugyanis, hogy a krízisalappal az országvédelmialappal a szocialisták fi valójában nem az általuk bajba juttatott bajba jutott embereken akarnak segíteni, hanem csak a választási pártkasszát töltik fel. Ha nem így lenne, akkor nem hoztak volna olyan megszorító intézkedéseket, amelyek éppen a legnehezebben élő embereket hozzák még kiszolgáltatottabb helyzetbe. Ilyen például az áfaemelés, és annak árnövelő hatása
Semmilyen adóemeléshez nem vagyunk hajlandóak asszisztálni, mert nem erről volt szó a választások előtt
Kicsit hosszú, de tanulságos írást kaptam nemrégiben. Mindenesetre van benne valami:
Az évszázad pénzügyi csalása(?)[A számadatok sematikus, illusztrációt szolgáló értékek, hiszen a valós adatok egyedenként változnak.]A megtévesztés céljából alkalmazott kifejezések és "magyarázatok" elhagyásával nézzük hogyan is történtek ezek a hírhedté vált CHF "alapú" kölcsönzések!
Rászedett János és Jánosné magyar állampolgárokat az egyik lakóparkokat építő vállalkozás sikeresen megkörnyékezett. Rászedették elhatározták, hogy 14 millió forintért vesznek egy temetőre néző lakást a külső Bécsi úton. Ötletüknek egyetlen szépséghibája az volt, hogy a nagymamától örökölt vidéki házért mindössze 7 milliót kaptak.
Szükségük volt tehát 7 millió kölcsönre. Teljesen mindegy melyik bankot keresték fel, mert ott a következőket közölték velük. Jelzálog bejegyzése mellett megkaphatják a hiányzó 7 milliót 20 éves futamidőre, CHF alapon 5 % kamat, HUF alapon 10 % kamat mellett. CHF alap esetén a havi törlesztő részlet 38.600 Ft lesz, míg HUF alap esetén 98.000 Ft lesz. Tekintettel arra, hogy az ügyletnél egyetlen egy darab svájci frank se jelent meg, se fizikai, se átvitt értelemben, a két, erősen eltérő kamatláb és törlesztő részlet kifejezetten a megtévesztés célját szolgálta. Rászedették természetesen a sokkal vonzóbb CHF alapot választották, magyarul bekapták a horgot.
Nézzük mi is történt tulajdonképpen!
A bank Rászedettéknek kölcsön adott kvázi 50.000 svájci Frankot, évi 5 % kamatra. Viszont a lakópark építők nem 100.000 CHF-et kértek a lakásért, hanem 14.000.000 forintot. Ezért Rászedették a kölcsön kapott 50.000 svájci frankot egy füst alatt eladták a banknak 7.000.000 forintért (természetesen vételi árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa). Kifizették a 14 milliót az építőknek és tudomásul vették, hogy havonta 276 svájci frank a törlesztő részletük. Mivel Rászedettéknek a banknál forint számlájuk volt - miért is lett volna más, hiszen az átutalt fizetéseiket forintban kapták - a bank a számláról minden hónapban leemelte a 276 CHF-nek megfelelő forintot (természetesen eladási árfolyamon... ), azaz a csalinak szánt 38.600 forintot, de csak addig, amíg a CHF árfolyama 140 forinton állt, vagyis legfeljebb egy hónapig. A következő esedékességi napokon a mindenkori 276 CHF vételi árfolyamon kiszámított árát emelte le a forintszámláról, amikor a CHF 150 forint volt, akkor 41.400 forintot, amikor 180 lett, akkor 49.600 forintot, és amikor 240 lett, akkor 66.200 forintot. De nem csak a törlesztő részlet emelkedett, emelkedett a tartozás is. Ugyanis Rászedették nem 7 millió forinttal tartoztak (mínusz néhány havi törlesztő részlet), hanem 50.000 svájci frankkal, aminek időközben a forintban kifejezett értéke 12.000.000-ra emelkedett. Mit számít az, hogy soha senki egyetlen egy svájci frankot se látott, a tartozás svájci frankban volt nyilvántartva, mert azt vették fel.
De pénzügyileg mi is történt valójában? Kölcsönügylet?
Másodlagosan, de esőlegesen egészen más.Valójában egyszerű spekulációról van szó. A bank arra spekulált, hogy a svájci frank erősödni fog a forinthoz viszonyítva, míg Rászedették - tudtukon kívül - arra spekuláltak, hogy a svájci frank árfolyama 20 éven keresztül nem fog megváltozni. Akinek egy egészen apró közgazdasági ismerete van, az pontosan tudta, hogy 20 év távlatában a svájci frank egészen biztos erősödni fog a forinthoz képest. Ezt tudva, a Magyarországon működő bankok úgy is spekulálhattak volna, hogy 3.000 milliárd forintért vesznek CHF-et a 140 HUF/CHF árfolyamon, és akkor most eladhatnák 240 HUF/CHF-nél, kaszálva ezzel 2.142 milliárdot. De mennyivel kényelmesebb volt virtuálisan spekulálni nem létező pénzekkel.Persze, most a bankok úgy tesznek, mintha ők vettek volna fel svájci frankot a kölcsönzések kielégítésére, de erről szó sincs. 2008 novemberéig a bankok kötelező tartalékrátája 5 % volt. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésükre álló tényleges pénzeszköz húszszorosát kölcsönözhetik ki. Minden 5 forint tényleges pénz mellett 95 forint virtuális pénzt is kölcsönadhatnak. Az állampolgárok csőbehúzása olyan jól sikerült, hogy a bankoknak 2008 végére likviditási gondjaik lettek, vagyis túlkölcsönözték magukat. A "likviditás" ugyanis azt jelenti, mennyi szabad tőkéje van a banknak, olyan szabad tőke, amit kikölcsönözhet. És akkor tegyük hozzá, hogy ennek a "szabad" tőkének 95 százaléka virtuális, nem létező. A világgazdaság begyűrűző válságára hivatkozva a MNB a kötelező tartalékrátát lecsökkentette egy nevetséges 2 százalékra, (jegyezzük meg, hogy "békeidőben" a nyugati bankok kötelező tartalékrátája általában 10 %) lehetővé téve, hogy a bankok további virtuális forintokat kölcsönözzenek ki, természetesen CHF alapon.
A Magyar Nemzeti Bank, Simor András vezetésével kiszolgáltatta a magyar népet a nemzetközi finánctőkének. [a legújabb WikiLeaks feltárás szerint ő táviratozta az USA-ba, hogy "a magyarok tanulják meg, nincs ingyen vacsora, nem kell megmenteni az eladósodottakat"]
Foglaljuk össze, mi történt jogi értelemben. Tekintettel arra, hogy mind a forintalapú, mind pedig a valutaalapú hitelezések esetén a bankok ténylegesen forintot és csakis forintot kölcsönöztek ki, az égvilágon semmi se indokolta, hogy a valutalapú hitelek esetén jelentősen kisebb kamatlábat számoljon fel. Logikusan feltételezhető tehát, hogy az alacsonyabb kamatláb egyetlen célja a kölcsönért folyamodók lépre csalása volt. Az nem várható el a széles lakósságtól, hogy komoly pénzügyi ismeretekkel rendelkezzen. Borítékolni lehetet, ha havi 38 és 98 ezer forintos törlesztő részlet között választhat, akkor a 38-at fogja választani, mert neki a CHF alap nem jelent semmit, hiszen ez csak kvázi CHF, a valóságban a svájci franknak semmi közre nem volt a hitelügylethez.
Nem vetem tehát el a súlykot, ha a csalás bűntettének alapos gyanújával élek. A Btk. 318. § (1) bekezdés így rendelkezik: "Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, és ezzel kárt okoz, csalást követ el." A CHF alapú hitelek esetében mind a három kitétel megvalósult. A bankok részéről jogtalan volt a haszonszerzés, az ügyfeleket tévedésbe ejtették, és ezzel nekik igen jelentős kárt okoztak. A büntetőeljárás szükségességén kívül polgári peres eljárásban lehetséges a hitelszerződések semmissé nyilváníttatása, hivatkozással a csalásra.Befejezésül meg kell jegyeznem, hogy CHF alapú hitelek esetében a csalásnak - az én szerény véleményem szerint - egy különös minősített esete áll fenn, mert hatalmas tömegeket szedtek rá, jelentős összegekben, szervezetten bűnszövetkezésben.
A végső kár ezermilliárdokban mérhető, ami már veszélyezteti a nemzetgazdaságot is. Éppen ezért, végső soron levezethető a hazaárulás is.(c) copy right Antalffy Tibor. Személyemre hivatkozás mellett a szerzői jogról lemondok.
nem fognak a bankok addig eljutni, hogy szétperelják a magyar államot, mert addig állampolgárai fogják szétperelni a bankokat az egyoldalú szerződés módosítás miatt
A Szegedi Ítélőtábla jogerős ítéletben kimondta, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás tisztességtelen és visszamenőlegesen is semmis. A határozatról hamarosan a Legfelsőbb Bíróság dönt. Ha az elszigetelt ügyből országos perek lesznek, újabb sokk érheti a bankrendszert. Tovább »
