Sajnos a pincékben nem jártam! sokat voltam már a várnál hiszen tőlünk kb 20 km. A várárokban ma is láthatóak a bejáratok uj falazott kapukkal ,betonozva. Én szerintem is tároló helységek lehettek valószinűleg 1700-1800 körül. A várban egy időben levéltár volt és szovjet katonaság is állomásozott benne de ezeket nem ők épitették( igaz van egy rab verem is a várárokban vagyis a helyiek ezt mondják amit a szovjetek épitettek és megvan most is a hidtól balkézre) Érdekes a jobboldali járat ami a vár felé kanyarodik.
Közelebbit én sem tudok róla ezért is érdeklődöm hátha valaki tud még róla valamit. Esetleg Vlci-Tcik
A vár honlapján van pár fénykép is róluk: Modry Kamen
Amikor ott jártam,volt ott egy ciszterna,boltíves kb 4 m hoszzu,1,5 m magas 2 m széles.egy nyíláson felulrol be tudtam bújni,sajnos elég sok volt benne a szemét.Már nincs meg? Nem látom a képeken.
A karcolásnyomok a sziklákon a korabeli kőfejtési technika hatására keletkezett, az a faragott kő pedig az utolsó képen egy lőrés, melynek külső oldalát befalazták.
Van képed azokról a hatalmas kövekről, amelyek a belső udvar egyik pincéje körül hevertek, illetőleg amelyekkel kirakták a belső épület oldalfalát?
Borostyánkő, még így romosan is számos érdekes részlettel szolgál a középkori várépítészetben búvárkodni akaróknak. Csak néhány példa rá:
A végére jön a költői kérdésem: a szlovák fővároshoz íly közel, vajon miért nem törődik senki ezzel a vadregényes várrommal? Mert nemhogy az állagmegóváshoz, de még egy alaposabb bozótirtáshoz sem akadt eddig vállalkozó szellemű várbaráti csapat.
Férfiasan bevallom, hogy amikor ezt az alaprajzot beszámoztam, még nem jártam a borostyánkői várban.
Valóban így van: a patkó alakú belső rész téglából van teljesen kifalazva, rajta lőrés vagy egyéb nyílás nincsen. De felhívnám a figyelmedet rá, hogy a külső fala már kőből készült. Így akár lehet egy későbbi átalakítás utáni, új funkciót kapó szerepe is a belső téglaborításnak.
Tehát korábban, mint katonai célú védőmű, később pedig gazdasági jelleggel, mint pl. magtár vagy ciszterna használhatták.
Nincs mese: ide még egyszer vissza kell zarándokolni egy alapos bejárásra + nyársalásra + iddogálásra! :-)
Próbáltam utána nézni ennek a gyámkő kérdésnek, de nem egyszerű.
Könyöki írta 1880-ban:
Tehát szerinte 2 az előudvarban {vagyis a kapu előtti falszorosban, aminek külső fala napjainkra már elpusztult}, míg 2-höz nem tudott hozzáférni, míg 6-ot lerajzolt.
Ellenben a szlovák rekonstrukciós rajzokon határozottan 3 különálló erkélyt tart 3 - 3, vagyis összesen 9 konzol:
Kőnig Frigyes letette a garast az egyetlen, hosszan elnyúló erkély mellett:
Egy XIX. századi festmény inkább a szlovák ábráknak ad igazat:
De ezen az archív fotón világosan kitűnik, hogy a kaputoronyhoz ferdén hozzácsatlakozó erkély balszélső konzola viselte az erkély épületének oldalfalát:
Az archív légifotón még 7 konzol található a várfal magasában:
Ugyanez közelebbről:
Napjainkban már csak 6 konzol dacol az idővel, 1 pedig lezuhant:
Nagyon örülök, hogy ismét benépesült a Topik a túratársaimmal! :-)
Megpróbálok minden felmerülő kérdésre válaszolni, de előbb következzék a szokásos ismertető szöveg Könyöki Józseftől. Most azért is érdekes, mert a pozsonyi rajztanár egy régebbi felméréssel kapcsolatban fogalmazza meg kételyeit. A legvégén pedig említést ejt az általunk is felkeresett Sárkányvárról. Aminek azonban nem tudta a nevét.
Rajzai:
Könyöki lemásolt egy régebbi külső látképet + alaprajzot is:
Máris újabb kérdésem van! A hozzászólásodban látható alaprajzon 4-es sorszám alatt szereplő objektumnak mi lehetett a funkciója? Te védművet írsz, viszont egyetlen lőrés sem található rajta. Furcsa a kialakítása is, hiszen az aljától a tetejéig téglával van körberakva, éppen olyan technikával, ahogyan a ciszternákat építették akkoriban.
Régészeti, vagy egyéb munkálatoknak nem látszik nyoma, ahogy a feltárt felület füvesedése is mutatja. Felfalazás sem látszik, inkább csak a kiásott falak hevenyészett állagmegóvási kísérlete mutatkozik a falkoronán. Ha sokáig így marad, nem sok jövője van a maradványoknak, néhol már repedések vannak a szép hófehér faragott köveken.
Elérkeztem a pünkösdi vártúra utolsó megállóhelyének, Borostyánkő {sz: Pajstún} várának ismertetéséhez. Ez a középkori műemlék Pozsonyborostyánkő {sz: Borinka} település templomával szembeni utcából északnyugati irányba vezető piros turistajelzésen érhető el, előbb enyhébb kettős nyomú szekérúton, majd a Várhegynek nekivágó erős kaptatón kb. félórányi járással.
Története röviden:
1301-ben Árpád-házi III. Endre király özvegye, Ágnes egy osztrák apácazárdába vonult vissza. Az özvegyi tartásra hivatkozva az osztrák herceg megszállta egész Pozsony vármegyét. Közelebbről ismeretlen időpontban azután egyik hűbéresének, a Tellesbrunni nemesi családnak adományozta a környéket, akik felépítették a hatalmas sziklára a borostyánkői vár korai magját. 1349-ban Nagy Lajos király más váruradalomért cserében megszerezte és a pozsonyi ispán igazgatása alá helyezte. 1386 után Prokop és Jodok morva őrgrófok hatalmába került, akik a zálogösszeg visszafizetése után sem akarták elhagyni, így rokonuk Luxemburgi Zsigmond király haddal vívta vissza. A XV. században a Bazini és Szentgyörgyi főuraké, akik csak nehezen nyugodtak bele, hogy Hunyadi Mátyás király került a magyar trónra, hiszen ők Habsburg Frigyes német-római császárt pártfogolták. A török hódoltság ágyúdörgéstől hangos hadszintereitől távol emelkedvén, csak mint a környék jobbágyfalvait összefogó földesúri központként bírt szereppel. 1592-ben Pálffy Miklós, a "győri hős" kapta meg adományul. Közel esvén Pozsonyhoz, a Habsburg-hatalom magyarországi központjához Rákóczi kurucai nem bírták megszállni. Az egész XVIII. században épségben állt, mint kényelmes palotával bíró rezidenciaként szolgálta a Pálffyakat. 1810-ben katonai szempontból értelmetlen rombolás áldazatává vált: Napóleon francia császár serege lőporral felrobbantotta. Azóta gazdátlanul pusztulnak maradékai, bár a közeli nagyváros lakosságának kedvelt kirándulóhelyeként megérdemelné a törődést.
A pünkösdi vártúra 3. napjának reggelén elbúcsúzva a szállásadóinktól déli irányba fordítottuk autónk orrát. Az országútról a Kis-Kárpátokban megbújó Pozsonyborostyánkő {sz: Borinka} község felé lekanyarodva, annak keleti határában egy sárga turistajelzéssel ellátott földútnál szálltunk ki, hogy alig 20 percnyi kapaszkodás után elérjük Sárkányvár {Drací hrad} területét.
Homályba vesző históriájának megismeréséhez hiába lapozzuk fel a történészek adattárait. Míg Győrffy György az V. kötetében tervezte Pozsony vármegye történeti földrajzát ismertetni, ami sajnos a mai napig nem jelent meg. De Engel Pál és Fügedi Erik váras listáin sem szerepel.
Szerencsére V. Ondrouch régész az 1940-es években részben megkutatta a területét. Megállapítása szerint a 20 x 112 méteres alapterületű erődítmény északi oldalán egy 10 x 10 méteres torony képezte a vár magját. Közelében mélyesztették a talajba a ciszternát. Az előkerült tárgyi leletek a XIII. századi megtelepedésről vallanak. Egy 1563-as pozsonyi metszeten a háttérben szerepel Sárkányvár "Drac-kugelschlos" néven. Tehát valószínűsíthető egészen a XVI. századig tartó lakottsága.
csak ekkorában tudtam felrakni sajnos...
régi fotón: 
