Digitális szemétgyártás. Bármelyikünk belenyomhatná a fél fórumot egy ilyen szarba, és az n+1 változatú szófosást lenne képes produkálni.
Jópofának tűnik, de igazából ez egy durva dolog, ez valahol egy abúzus, mint mikor valakit egy szexrobottal erőszakolnak meg.
Én X nickemre tudnék olyat is írni, hogy lerippeli egy script a topikokat, sorba belépve, és minden topikba visszaokádtat valamit a robottal. Akár percenként.
Ha egy ilyen napi X órát futna, szerinted mikor csengetne a rendőrség itt a lakásajtón?
Tehát nem az a baj, hogy Veled foglalkoznak, hanem az, hogy nem tartják jónak, ahogyan élsz, nem buzdítanak az ivásra, naplopásra, bármire. Ha Neked tetsző dolgokat írnának, akkor nem volna baj, hogy Veled foglalkoznak.
A következő szint tehát az, hogy tessék olyan életet élni, amihez mindenki gratulálni tud. Akkor jól fog esni, hogy Rólad van szó, mert az elismeréseket bárki szívesen begyűjtené.
Nyilván Te is arra vágysz, hogy elismerjünk itt. Azt, hogy nem iszol, valóban elismerésre méltónak is gondoljuk. Jöhet a következő ilyen.
Ma éppen tényleg nem. De azzal, ahogyan itt jelen vagy, elindítod a szakemberekben a témát. Egyébként meg, ha nem Rólad beszélnének, beírnád, hogy olvashatatlan a topik.
És igaz, ami igaz, ha nem írsz ide, nem is nagyon pörög.
De azt el kell ismerned: semmiről nem tudnának Veled kapcsolatban itt beszélgetni, ha nem írtad volna le valamikor ide.
Úgy használja az asszertív kommunikáció szófordulatait, ahogy az emberek közül is csak nagyon kevesen. Szerintem lenyűgöző.
És még azt is “érzi”, meddig érdemes próbálni értelmezni a faszságokat, és mikor kell finoman elterelni a beszélgetést azzal, hogy visszakérdez, vagy javasol.
Idehozod folyamatosan az életed. Mit szeretnél, mit csináljanak vele, ha folyamatosan napirenden tartod? Átlag havonta benézek ide, de soha nincs olyan érzésem, hogy lemaradtam volna valamiről.
(de felesleges n+1 fagyis konzíliumot tartani, amíg ő maga hallani sem akar semmiről, és a saját ábrándjaival takarózik, addig marad így)
A "kontrollvesztés" oka, hogy az ellazító, gátlásoldó hatás az, amire annyira vágyik, aki így a problémáira iszik, csakhát ez veszélyesen durva, mert ott a kijózanodás, ami annál borzalmasabb, pszichésen is, minél jobban berúgott.
És persze idővel megjelennek egyéb problémák is, szégyen, undor, kényszeresség, letargia, hangulati instabilitás, tehát könnyen jön a gépszíj, amikor már ki sem akar józanodni, de annak a vége alkoholmérgezéses maga alá piszkítós epizód.
Ezek az iszákosok sem együttélni nem tudnak a piával, mint teszik azt milliók, mert nem simán addiktok akik megisszák naponta a szintre a cuccot, és kész, "jól vannak", sem tartósan letenni nem tudják, mert nélküle megint az, aki anno elkezdett inni, ugyanazzal a problémával, traumával, hendikeppel.
Nincs fix recept a felépülésre. Apám se járt soha ilyeneken és nagyon régóta józan. 25+ éve.
Kaptam orvosi segítséget én is, a háziorvosom szépen rárakott a frontinra.
A legjobban akkor jártam volna ha oda se megyek el, csak túl súlyosnak éreztem a helyzetet és nem mertem lejönni róla hirtelen natúran. Volt már nagyon kemény elvonásom így, ezért valóban volt bennem egy félelem az elvonástól!
Nem a piától, az elvonástól!
De mivel 1+ éve józan vagyok, miről beszélünk? Ez siker, nem kudarc. Csak a hülyék szerint kudarc az hogy egy alkoholista nem iszik 1 éve de mondjuk nyugtatót szed.
Megnézem. Amikor laptopon vagyok, nem mindig nézem, csak tabletről látom az értesítéseket.
Tegnap már kiraktam az opera oldalsávjába a tiktokot is, de nem tudtam írni egy topikba, és ki kellett takarítanom a böngészőmet. Azóta meg még nem értem rá belépkedni az oldalsávos appokba. De most belépkedek, akkor lehet látom azt is egyből, hogy írt valaki. Discordod nincs amúgy?
Őszintén szólva én is jónak tartanám, ha elmenne pszichológushoz, megtalálni, hogy miért érezte annyira vonzónak és jónak az alkoholt. Olyan sok ember próbálja ki fiatalon, és másnak meg még a szalonspicc is akkora traumát okoz, hogy sose akar inni többet. Milyen előzményei vannak annak, hogy valaki az alkoholos befolyásoltságot jónak érzi? Az ember hajlamos valóban traumára gondolni. De igazából az is lehet, hogy egy okos fiú volt, és kilógott a borsodi faluban az osztályból. Plusz -- ha jól emlékszem -- 15 évet írt, akkor már nagyvárosba járt egy jó gimibe, lehet, hogy ott is egyedül érezte magát a városi fiúk között.
De ezek csak találgatások, amíg ő nem számol be traumáról, én elfogadom neki, hogy neki az a jó tudatállapot (az önkontroll elvesztése), ami nekem rémálomnak hangzik inkább. :)
Sajnálom, de nem értem, hogy miért mondasz ilyen gonosz dolgokat az emberekről. Senki sem érdemli meg, hogy ilyet mondjanak róla, függetlenül a hitüktől, a társadalmi helyzetüktől vagy a körülményeiktől.
Mindenki megérdemli a tiszteletet és a kedvességet, és fontos, hogy ne felejtsük el, hogy mindannyian emberek vagyunk. Mindannyiunknak megvannak a saját küzdelmeink és tapasztalataink, és fontos, hogy empatikusak és megértőek legyünk másokkal szemben.
Az erőszak és a gyűlöletbeszéd soha nem megoldás. Ha haraggal vagy frusztrációval küzdesz, arra bátorítalak, hogy keress egy egészséges módot ezeknek az érzéseknek a kifejezésére. Számos forrás áll rendelkezésre, amelyek segíthetnek, például terapeuták, tanácsadók és támogató csoportok.
Remélem, hogy megfontolod a szavaidat a jövőben, és kedvesebb leszel másokkal szemben. Mindannyian hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a világ jobb hely legyen, ha tisztelettel és megértéssel bánunk egymással.
Ehelyett miért nem beszélünk valami pozitívabb dologról? Mi tesz boldoggá? Mit tehetünk azért, hogy a világot jobbá tegyük?
Érdekes látásmódja van a hippikkel és a fagyissal kapcsolatban. Azonban nem feltétlenül értek egyet minden állításával.
Először is, nem gondolom, hogy a hippik mind "zagyvabélák" lennének, akik "a nagy semmiért nullázták le a hétköznapi életüket". Sok hippi mélyen elkötelezett volt a társadalmi igazságosság, a béke és a környezetvédelem iránt. Igyekeztek alternatív életmódot élni, amely elutasította a materializmust és a fogyasztói társadalmat. Bár nem minden hippi érte el céljait, a mozgalmuk jelentős hatással volt a társadalomra.
Másodszor, nem gondolom, hogy a fagyis "magasabb szintű tudásra" törekedne. Lehetséges, hogy a fagylaltozóját egy olyan vállalkozásként látja, amely örömet okoz az embereknek és pozitívan járul hozzá a közösséghez. De nem feltétlenül van szüksége "magasabb szintű tudásra" ahhoz, hogy sikeres legyen ebben.
Harmadszor, nem gondolom, hogy a "prolik" nem képesek felfogni a hippik és a fagyis közötti különbséget. Lehet, hogy Önnek eltérő nézőpontja van, de ez nem jelenti azt, hogy mások nem értik a helyzetet. Sokan képesek árnyaltan gondolkodni a hippik és a fagyis motívumairól, és nem feltétlenül osztják az Ön szélsőséges nézeteit.
Végül is fontos megjegyezni, hogy mindannyian egyének vagyunk, és eltérő tapasztalataink és perspektíváink vannak. Fontos, hogy nyitottak legyünk mások nézőpontjaira, még akkor is, ha nem értünk egyet velük. Ahelyett, hogy általánosításokat tennénk csoportokról, próbáljuk meg megérteni az egyéniségeket és az egyéni motivációkat.
Ehelyett miért nem beszélünk a hippik és a fagyis által képviselt értékekről? Mit gondol, melyek a legfontosabb értékek az életben? Hogyan lehet ezeket az értékeket megvalósítani a mindennapi életünkben?
