Ha csak tehetem. Ismerôseim mind különbözô egyéniségek, és mindenki máskor ér rá, szóval mindenkivel külön-külön találkozgatok, egészen különbözô stílusú szórakozóhelyeken.
Egyetlen baráthoz ragaszkodtok, aki nagyon hasonlít hozzátok / vagy épp nagyon különbözik tôletek - vagy mindenféle stílusú személyiségekkel szeretitek magatokat körülvenni?
Nincs, bár mostanában kacérkodtam a gondolattal, hogy veszek egyet. Csak most állok lakásvásárlás küszöbén, és már oda szeretném venni. Szeretem a gyertyafényt, esténként egész más hangulatot kölcsönöznek a szobának.
Nekem mindig egy csomó kérdésem lebeg. :)
Mivel igazából csak egy kivánságom van, és azért eddig is mindent megtettem, és ezután is meg fogok, remélem, hogy teljesül. De senki sem tudja garantálni. Orvosok sem.
Szoktad nézni az Iszoldát ismerős nickek után nézelődve? :)
NEMNEMNEMNEMNEMNEM!!!! Csak akkor, ha az teljesen egyezik a józan észérvekkel, és az elveimmel. Egyébként nem érdekelnek!!! Szerencsére nem vagyok fundamentalista, meg semmiféle beteges gondolatmenet nem vezérel, szóval mindig kiderül, hogy helyesen cselekszem, ha nem állok be jó kislányként a sorba.
Tudsz kedves lenni olyan emberhez, akit szívbôl gyűlölsz? (Egy olyan azért biztos akad...)
Nem, mert azt a sötétet ismerem.
Azon a helyen gyakran történt áramszünet, ha valamelyik fa rádölt a vezetékekre. Petróleumlámpával világitottunk, meg gyertyával, ami nagyon tetszett nekünk. :)
Most, hogy mondod... Mintha én is ritkábban adnék csak úgy spontán meglepiket. Pedig nem is oly' rég még egészen természetes dolog volt... Köszi, innentôl lesz megint egy jó szokásom! ;)))
Erdő, amely mellett felnőttem. Ha ott sétálok, nem érdekel a városi nyüzsgés. Ott annyira ellazulok, hogy az égvilágon semmi sem tud zavarni. Ez megy kb. egy hétig. Aztán már megint mennék. Ha sok pénzem lesz, veszek ott egy nyaralót. De ottélni nem tudnék.
Szoktál kapni spontán pici ajándékokat? /Én most kaptam egy csokit. :)/
Egyszer, régen megindultam. Annyira jól sikeredett, hogy azóta (pár éve) iszonyatos zsongásban tartom magam, és senki nem hiszi el körülöttem, hogy ezt emberileg akár csak egy pár napig is ki lehet bírni. Szóval mostanában egyre inkább azt érzem: lassítanom kellene, visszavonulni, falakat húzni magam köré. De nem megy. Viszont hamarosan kénytelen leszek a fenekemen ülni hónapokon át, egyéb okokból kifolyólag. Igazából nagyon félek tôle, hogy nem fog már menni...
Van olyan hely, ahol mindig ellazultok? Patakpart, kedvenc hintaszék...
Igen, igen, igen, ezt hivom én zsizsegésnek, és akkor mászkálhatnékom van. Ilyenkor esetleg felhivom egy jóbarátomat, hogy készüljön, mert egy óra múlva velem lesz valamerre. :D
Szonja, neked is köszi. Igen, emléxem a helyzetedre.
Nem tartanék pókot, de van, én meg hagyom élni a plafonon. :)