néha.
egy este, mikor hősünk nem tudott elaludni attól a tudattól, hogy másnap kiműtik az egyik rakoncátlankodó bölcsességfogát, úgy gondolta, összeköti a kellemest a hasznossal és átkapcsolt egy kemény pornóadóra. A meglepetéstől csak a kitátott szája volt nagyobb: három, egymást nagggyyyyyon szerető meztelen férfiembert látott egy szőnyegen hancúrozni. Felkeltette mellette szunnyadó kedvesét, és kimeredt szemmel figyelve az eseményeket szépen belealudtak
Ez. :)Mert háttérzajként irtam a tévét. Szonja pedig egyáltalán nem nézi. :)
"nem normális, de ne érts félre, ezek szerint nem tartozol a tévé kábulatában leledző, szájbarágós, idomítható tömegeknek, akiknek a néhány kitenyésztett műmájer mások által megírt és szótagolva felolvasott közhelyeit zúdják az arcába. Ezerel. Nem tízezerel. (akinek nem inge nem veszi magára)"
Ha bedöglik a géped, hivod a szervizt, vagy elkezded egyedül buherálni? :)
Változó, nem mindig. Néha kényszeredetten érzem magam, mert esetleg szivesebben lennék éppen máshol. Másokkal. A nagyszabású tömegjeleneteket nem mindig szeretem. :)
Ugy érted, ha figyelmeztetni akarom ôket, hogy nem a helyes irányba tartanak? Igen, bár nehezen fogadják el a tényeket. Persze én sem hallgattam rájuk, ez tiszta sor. Az embernek vannak érzelmei, és akkor dumálhatsz neki észérvekrôl. Tudja ô tudat alatt, hogy baromi hülyeséget csinál, de tudod: a remény hal meg utoljára. Addig meg megy a mézesmadzag után.
Ha velem szemben hibáztak, azt meg pláne megmondom. Na, ezt végképp nehezen dolgozzák fel, lévén hogy ezt még nehezebb elismerniük. Van, aki képtelen belátni, hogy hibázott, és hiába látja mindenki, hogy meztelen a király, ô csak mutogatja magát, és elhiszi, hogy a gyönyörű palást még takarja a testét... Hihetetlen történeteket mesélhetnék errôl, biztosan nem ülnél a kanapén oly kényelmesen. ;) De távol álljon tôlem, hogy ezzel korbácsoljak indulatokat, szóval inkább csendben irigyellek. ;DD
Hétvégén csemetével csemetéhez kórházba megyek. :( Elvileg jobb programom lett volna, de sajna tegnap este történt valami, amit nem lehetett előre bekalkulálni. Úgyhogy le kell mondjam. :(
szeretem, és szeretek a szemébe nézve társalogni. ki nem állhatom, hogy ha valaki nem néz rám, vagy pl a homlokomon lévő aktuális miteszerrel szemezve próbálja hatásosan előadni önmagát
nem normális, de ne érts félre, ezek szerint nem tartozol a tévé kábulatában leledző, szájbarágós, idomítható tömegeknek, akiknek a néhány kitenyésztett műmájer mások által megírt és szótagolva felolvasott közhelyeit zúdják az arcába. Ezerel. Nem tízezerel. (akinek nem inge nem veszi magára)
Hűha... Bocs, ez kimaradt... ;) Nem voltam még reinkarnációs utazáson, mert nem bízok meg ismeretlenben. Ismerôs pedig nincs körülöttem, aki segíthetne.
A korom miatt pedig nem tudom, van-e szégyenkeznivalóm: 31 vagyok. Papíron. Különben 23 múltam, szerintem. Meg mások szerint is, szerencsére. ;D Az volt a legszebb évem, még akkor is, ha beleszámítom, hogy akkor ismertem meg igazán a volt pasimat. Ja bocs... IGAZĹN csak most ismertem meg pár hónapja... ;))))
Ma baromi öreglánynak érzem magam. :) Kicsit megviselt a tegnapi este, éjszaka, és a mai nap is. Pocsék volt, na. Tehetetlenség érzése. Pedig már megszokhattam volna. 5 év hosszú idő.
Szóval jelenlegileg kb. 8O-nak érzem magam, valójában 29 éves leszek decemberben. :)
Szereted tudni, hogy néz ki az, akivel beszélgetsz?
Nem akarlak elszomorítani, de tudnod kell: a pasi mindig (na jó, általában) még annál is kevesebb pár évvel, mint amennyinek hiszi magát. Az csak egy apró plussz info, hogy mikor születtetek... ;)
Nagyon köszi a címeket, ha tehetném, máris berobognék valamelyikbe - csak elműlt 6 óra. :((( Mellesleg ma le akartam lépni négykor, csak ideragadtam. :)
Normális szerintetek, hogy évek óta egyetlen percig sem néztem tévét?
Pont tegnap, vagy azelôtt kérdeztem itt az akkori jelenlevôktôl, hogy tudnak-e valami jó kis helyet, ahol még igazi könyvtári hangulat van, igazi könyvek között lehet járkálni, igazi olvasószobában leülni. Talán Ugrin barátunk emléxik. ;)) Csak kitérô választ kaptam, hogy kis mellékutcákban találok még ilyen helyeket. Hát, nem is tudom...
Egyszer volt tériszonyom, de amilyen lökött vagyok, akkor is tettem még rá egy lapáttal. ;) Egyetlen, ezeréves, apró vaskorlát választott el a feneketlen mélységtôl, mögöttem fal, talpam alatt épp annyi hely, hogy a lábam elférjen, és elôttem csak a tátongó mélység. Iszonyú éhes voltam, valószínűleg csak ezért kezdtem el szédülni. Ekkor elképzeltem, hogy az a kis vaskorlát eltűnik. Kiszakad a helyérôl, lezuhan a mélybe, és én ott állok a 20 centis párkányon, háttal a falnak... ;))))) Nna, akkor volt. ;))) Vigyorogtam, mint vadalma.
Ha azt csinálhatom, amit szeretek, akkor igen. De nem bírom sokáig a monotóniát. Viszont meglepően tudok ragaszkodni dolgokhoz. Tiszta ellentmondás a csillagjegyem. :)
Benne lennél egy találkozásban az indexes ismerőseiddel?
Nem, mert ha nem tetszik, amit kapok, az meglátszik rajtam. Nemrég ide is írtam. Akkor közlöm az ajándékozóval, hogy nagyon aranyos, de ez nem az én stilusom, a szándékot értékeltem, de hordani nem fogom. Leegyszerűsíti az utólagos sértődéseket. :)
Köszi... Ha leszámítom az idegösszeroppanásomat, és az utána következô 2-3 hetet, akkor azt hiszem, SZĹMOMRA teljesen elfogadható. Mások persze ebben igencsak kételkednek, de én még birom a tempót, sôt: a körülöttem (igazából velem) zajló horrorisztikus és valószerűtlen események még szórakoztattak is. A végén. Megtanultam élvezni az életet! ;))) Szóval, tulajdonképpen az biztos, hogy ezt a nyarat egy életre nem felejtem el, de az is biztos, hogy nem fogok szomorúan visszagondolni egyetlen pillanatára sem.
Olvastad a "Csak a szívedre hallgass" c. könyvet? (Gyönyörű!)
egy példa: karácsony, ajándékozás, arany karlánc:
-tetszik, kisfiam?
-mi?, tessék? hmmm, öööö, azaz, hát persze!
egy hónap múlva szürke hétköznap:
-miért nem hordod az ajándékod?
-mi?, tessék? hmmm, öööö, azaz, zavar a rajzolásban