A túra második állomását az utolsó pillanatban Bagdács János fórumtárs tippjét és útmutatását megfogadva raktuk bele az útitervbe, melyet ezúton is még egyszer köszönök neki.
A kaptárkövek a Bükkalja sajátos és igen jellemző képződményei, melyet egy arra túrázó adózva a hely atmoszférájának fel kell hogy keressen.
A kaptárkövekkel kapcsolatos álláspontokban nem tisztem dönteni, inkább az objektivitás kedvéért fölsorolnám az elképzeléseket és az információkat röviden, a wikipédia segítségével.
A kaptárkövek más elnevezés szerint köpüskövek, vakablakoskövek, bálványkövek , olyan sziklavonulatok vagy kúp alakú kőtornyok, amelyek oldalaiba a régmúlt korok emberei fülkéket (vakablakokat) faragtak.
A kaptárkövek fülkéinek rendeltetéséről, készítőik kilétéről számos legenda, feltételezés, tudományos feltevés született. A legújabb kutatások több fülkekészítési periódust különböztetnek meg a IV-XIV. század között, ám régészetileg egyelőre csak későbbi időszak igazolt. A kaptárfülkék a XI-XIV. században a riolittufába vájt barlanglakásokkal és pincékkel egyidőben jelentek meg, erre a korra utalnak a környezetükben feltárt cserépedény-maradványok is. Írásos forrás még nem került elő a kaptárkövekről, használatuk tekintetében igen különbözőek a feltételezések, a nép szájhagyomány is többféle rendeltetésre utal:
Egy vélekedés szerint a kora középkorban ide menekült, méhészettel foglalkozó bolgár törzs vájta az üregeket a sziklákba, méhkaptárok gyanánt. Ezt az álláspontot támasztja alá az, hogy egyes fülkékben valóban találtak méhviasz nyomokat, cáfolja viszont, hogy a fülkék tájolása sok esetben nem jó irányú, hátlapjuk pedig nem egyszer kifelé dől. Minden érv és ellenérv ellenére mégis innen származik a kaptárkő és kaptárfülke elnevezés.
Az Eger környékén megőrződött hagyománykincs szerint egy Szent István korabeli pogánylázadás elesett vezéreinek hamvait helyezték a fülkékbe.
A legújabb kutatások nyomán a népvándorláskora és az Árpád-kor mitológiai öröksége mutatkozik meg ezekben a fülkés sziklákban, melyek a hun-avar-magyar népesség ősi hitvilágával hozhatók összefüggésbe. A kaptárkövek gyakran ősi kultikus helyek voltak, melyre az elnevezésük is utal: Ördögtorony, Nagybábaszék, Nyerges, Kecskekő, Ablakoskő, Királyszéke, Kősárkány, Kőasszony, és néhány fülkében áldozati tárgyakat is találtak.
Egy a kaptárkövekhez kapcsolódó szomolyai monda a török nyúlik vissza. A törökök által üldözött magyar katonák a puha sziklákból kardjaikkal fülkéket faragtak ki, várszerű erőddé alakítva így át a kaptárköveket. A hirtelenjében kialakított várat meglátva a törökök ijedtükben visszafordultak, felhagytak az üldözéssel.
Magyarországon a kaptárkövek leginkább a bükkaljai riolittufa területéről ismertek., Kács, Tibolddaróc, Bogács, Cserépváralja, Noszvaj, Eger, Egerszalók, Demjén, Egerbakta, Sirok határában jelenleg 73 kaptárkő ismert 471 fülkével. A legtöbb kaptárkő és fülke Cserépváralja és Szomolya határában található. Ám a kaptárkő nemcsak a Bükkalja sajátossága, előfordulnak fülkék andezittufában (Pilis-hegység),mészkőben, sőt dolomitban is (Budai-hegység).
Különleges kaptárkövek
Betyár-bújó kaptárkő Ennek a különleges (Egerszalókon, a Maklány-dűlőn található) kaptárkőnek az elnevezése onnan ered, hogy a riolittufa tömbbe kunyhót vágtak, kő fekhellyel és polcokkal.
A Cserépváralja határában lévő a Mangó-tetőn található a magyarországi kaptárkövek legnagyobb példánya, melyben 25 fülke található. A déli oldala 12-13 méter magas, szabályos kúp alakú. A nagy kaptárkő közelében, attól keletre található egy kisebb kúp 5 fülkével, melynek egyik oldala kicsit csonka.
A kaptárkövek számában, az alakzatok formájában és fülkékben leggazdagabb Szomolya község határa, amely 1960 óta védett terület. A településtől nyugatra emelkedik a Vén-hegy, melynek a Kaptár-völgy felé néző lejtőjén nyolc nagyobb, kúp alakú kaptárkövekkel tagolt riolittufa vonulat húzódik. Ez Magyarország legtöbb fülkével (117 db) rendelkező kaptárkő csoportja. A vonulat felső részét Kaptárkő-tetőnek, a legmagasabb kúpos tömböt (a sorban a IV. számút) a helybeliek Király-székének nevezik. Ezen a búbos kemencéhez hasonlító, egy nagyobb kúpra és több kisebb kúpra tagolódó tömbön 48 darab fülke található.
Eger határa is bővelkedik kaptárkövekben, a Mész-hegyen két csoportban találhatók kaptárkövek, összesen 22 fülkével.
A kaptárkövek a Balkán-félsziget több pontján (főleg Bulgáriában), valamint a törökországi Göreme vidékén is ismertek.
A kaptárkövekhez kötődik a Kaptárkövek Kúltúrális és természetvédelmi Egyesület működési is akik, természetvédelmi akciókat és túrákat szerveznek a területen.
A számomra az jelenti a történelemben az izgalmat, hogy egy-egy újabb felfedezés -- legyen az tárgyi lelet vagy korabeli szöveges adat -- megváltoztathatja a régmúltról alkotott elképzelésünket.
Pl. mit tudunk Hatvan török végvárának 1596-os ostromáról?
Hegyi Klára történész azonban a legújabb kutatásai alapján megcáfolja ezt a tömeges vérengzésről alkotott képünket:
Cserépvárral kapcsolatosan a további teendők kérdése nekem is megmozgatta a fantáziámat.
Szörényi Gábor András dolgozatából kiderül, hogy a vár területén létesített kőbánya szinte teljesen megsemmísítette a középkori vármagot. A vár déli részét szinte sziklaszintig elpusztították, valószínűleg azért, mert a L'Huillier kastély is délre feküdt, és így könnyebb volt a vár területét lebányászni, mint az akkori terepviszonyok szerint meredekebb keleti és nyugati oldalt. Meredekebb fekvésének köszönheti tulajdonképp a két ma legismertebb falszakasz is, hogy megmenekült, és fel tudták tárni, valamint ideiglenes falkonzerválást tudtak végrehajtani rajta.
A mélyebben fekvő rétegek szerencsére hagytak nyomokat az utókor számára: Árpád kori cölöplyuksor ami a korai erődítés palánkjának egy ékes bizonyítéka. A másik igen markáns lelet a kettős falöv, és a közötte húzódó 2m széles falszoros, ami szintén a várat jobban bemutató lelet.
Nos én egy pici és állagmegóvott romkertet el tudnék képzelni , ahol ezen részeket is bemutatják a nagyközönségnek. A várnyereg és a várba vezető középkori út és a várkapu feltételezett helyén információs táblát lehetne kihelyezni. Két három fapadot létesíteni , hogy a nyugati falszakaszt szemlélő és szendvicsét majszolgató túrista elmerenghessen ezen pici vár hajdanvolt dicsőségesebb napjain.
A vár területén a túlburjánzó növényzet kaszáltatását közmunka program keretében lehetne véghezvitetni.
Erre egy kiváló példa a Szendrői vár jelenlegi esete. De ne szaladjunk előre, Szendrőnél erre a szép és eklatáns példára is részletesen kitérek.
Hegyi Klára történész a 2007-ben megjelent "A török hódoltság várai és várkatonasága" című 3 kötetet magában foglaló művében az alábbiakat írta a cserépvári török helyőrségről:
Sajnos Szörényi Gábor régész nem vett részt a májusi Castrum Bene találkozóján.
Nagyon precízen összefoglaltad a Cserépvárról eddig tudható ismereteinket. Jómagam is azon a véleményen vagyok, hogy napjainkra a középkori várrom ügye gazdátlanná vált. A régészeti kutatások leálltak, de az állagmegóvásra utaló jeleket sem láttam legutóbbi ottjártamkor.
Megnézve a helyi Önkormányzat honlapját, csak régebbi összefoglalót olvashatni róla:
Minimum az, hogy az Önkormányzat rendben tartja a műemlék területét. Tehát rendszeresen kaszáltatja a túlburjánzó növényzetet.
Kérdem én: hol lehet megnézni az előkerült tárgyi leleteket a feltárásról? Mikor jelenik meg egy összefoglaló mű Cserépvárról? Természetesen a legjobb volna, ha a helyszínen {vagy a faluban} árusítanák, hogy az arra kóborló várbarát beszerezhesse.
Egy újabb jel arra vonatkozóan, hogy a Cserépvár projekt leállt,hogy Szörényi Gábor András szakmai önéletrajzában 2004-2009 közöttre írja az erősségű régészeti és falkonzerválási munkáit.
A várat először Nováki Gyula és Sándorfi mérte fel. 2004 előtt a vár falai csak néhány méteren voltak ismertek: egy sokszög alakú és a L-alakú falrészlet és két kisebb falmagcsonk volt látható. 2004-2007 között 13 szondázó árokkal és szelvénnyel meghatározták a vár alaprajzát, felszínre kerültek több méter magas falai. Ezeket a kutatások szünetében geotextillel fedték be, majd 2009-ben az önkormányzat pályázaton pénzt nyert a romok konzerválására. Gépi erővel - folyamatos régészeti felügyelet mellett - megtisztították a falak előterét a több köbméter omladéktól, majd megkezdődött ezek ideiglenes konzerválása.
Szerintem-bár kellő információval nem rendelkezem róla- ezzel a projekt egy időre véget is ért.
A vár területe gazos, a tanulmányokban szereplő régészeti és állagmegóvási munkákon kívüli, új tervekre utaló jeleket a területen nem véltem felfedezni. Sőt Szörényi Gábor András a Szentléleki Pálos Kolostor feltárásában érdekelt a jelenlegi időszakban.
Jelenleg a vár területe igen gazos. Személyes véleményem, hogy egy kis tereprendezéssel, és információs táblával igen hangulatos pihenőhellyé lehetne alakítani Cserépvár területét.
Az Elektronikus Periódika Archívumból letölthető a Herman Ottó Múzeum Évkönyvének 2006-ban megjelent 45. száma, melyben Mizser Lajos - Cserépvár a 16-17. században című írásának keretén belül idézi a vár 1568-as inventáriumát. Ebből az iratból következtetést lehet levonni a vár akkori felépítését és esetleges elrendezését iletően.
A vár funkcióját erősen meghatározta Árpád-kori szerepe. Mint láttuk, minden bizonnyal
a Panyitok hatalmát volt hivatott reprezentálni kifelé, nyugati irányba. Késő kö-
zépkori története során birtokközponttá vált, csekély méretű uradalmának (többek között
Cserépfalu, Tard, Mezőnyárád tartozott hozzá) gazdasági irányítását végezték innen. A
török megjelenésével végvárrá vált, Eger keleti elővára lett. Ez a szerepe azonban inkább
csak jelképes volt, gondoljunk csak arra, hogy támadás esetén inkább feladták, mintsem
védekeztek volna. Egyetlen komolyabb ostroma is csak egy napig tartott. Mint erősség,
egyedül a nyugati irányt tudta szemmel tartani. Utakat nem ellenőrizhetett, hiszen az
Egerből NoszvajBogácsTardÁbrány falvakon át Miskolc felé vezető főútra nem,
vagy alig lehetett innen rálátni, mindössze egy rövid szakasz látszott belőle Noszvajnál
Csak jelentéktelenebb, környékbeli utakat tarthattak innen szemmel. Egy ilyen
eldugott helyen fekvő vár a kora újkorban legfeljebb portyák indítására volt alkalmas és
azok végállomásaként szolgált, erre több forrásunk is utal. Egyetlenegy szerepet tudott tökéletesen ellátni, amely részben hadi, de inkább gazdasági
funkció volt. Mint uradalmi központ, tárolóhelyként szolgált. Ennek fő elemeit a
várbéli tárházon és a pincéken kívül a Vár-hegy nyugati, délnyugati oldalában található
12, tufába vágott gabonatároló verem alkotta Hogy mikor alakították
ezeket ki, sajnos nem tudjuk.
A vár használata során is csak egyszer említették meg
őket, az 1568-as várleltárban: Tardon összeírtak harmadfél asztag árpát, amit a vár alatti
vermekbe kell tölteni.22 Valószínű, hogy nem egyszerre készítették őket és nem is volt
egyszerre mindegyik használatban. Annyi gabona nem is lehetett a teljes uradalomban,
hogy mindet kihasználják Nováki Gyula számításai szerint a 12 verem összesen 626
m³, azaz 452 tonna befogadására lett volna képes.23 Hasonló gabonásvermeket találunk
Egerben, Boldogkőn és Sárospatakon is. Ha megvizsgáljuk Eger vermeit, melynek Cserép
elővára volt, akkor megállapítható, hogy ugyan számszerűen nincs nagy különbség Eger
és Cserépvár között (Egerben 9, Cserépváron 12 ismert gabonatároló volt), azonban átlagméretük
nagyon eltérő: Egerben 18 m³, Cserépváron 52 m³. Ha Boldogkő várát ahol
6 gabonatárolót mértek fel egy átlag várnak vesszük, ahol csak saját használatra,
az uradalom gabonáját őrizték, ott is csak 28 m³ az átlagméret.
Miért kellett egy kis uradalommal rendelkező, kis méretű várnak ilyen sok és ilyen
nagy gabonatároló? Az 1568-as várleltár bizonyítja, hogy az uradalom gabonáját tárolták
itt, de esetleg felmerülhet, hogy a végvári időszakbanaz egri vár számára is őriztek itt
terményt. Erre lehet utalás a visszafoglalásról szóló forrásunk: Caraffa az utakat elzárta,
hogy a városnak [Eger] se Cserépről, se Sirokról, se Szarvas-kőről élelmet ne hordhassanak
.24 Márpedig Cserépvár gabonatárolói alkalmasak lehettek arra, hogy Eger
élelmiszerraktáraiként szolgáljanak.
Hogy valóban betöltött egy ilyen raktári funkciót Cserép, az bizonyítja, hogy a visz-
szafoglalás után meglehetős mennyiségű gabonát, mézet és más élelmiszereket találtak
itt, amelyeket azonnal eladtak a miskolciaknak.
Felépítése :
A vár területe 5165 m² a belső váré mindössze 1717 m². Két nagyobb egységből állt: az egyik a külső, fa-földszerkezetű palánkvár, melyet a 17. századi források Cselebi-palánknak neveznek. A másik a kb. 40 m átmérőjű, ovális alakú belső vár. Az eddigi kutatások eredményeként Cserépvárat leginkább egy cölöplyukakba állított palánkkal, ezen belül pedig kettős ovális fallal övezett kis területű belsőváras elrendezésű erősségként kell elképzelni, melyet a 16. században a tűzfegyverek terjedése miatt egy kisebb bástyával erősítettek meg.
Feltételezhető, hogy az Árpád-korban fapalánkkal körülvett erősség leégett, azt a 14. században az egykori palánknál valamivel kijjebb egy 1,6-1,9 méter széles, törtkőböl épült, habarccsal rakott belső falövvel vették körül. Majd a 15. vagy a 16. században ezzel párhuzamosan kb. 2 méterrel kijjebb egy újabb, helyenként 2-3 méter széles és 4-5 méter magas külső falövvel kerítették körbe. Ehhez épült a 16. század második felében egy kisméretű, a falból mindössze 1,5 méterre kiugró, 7 méter széles bástya. Kis mérete miatt az is elképzelhető, hogy nem bástyáról, hanem csak a falat megtámasztó támpillérről van szó. Ezt egy 12,5 méter széles várárok vette körbe, melynek külső oldalán újabb palánk épült ki.
A várfalak előterében azok leomlásából származó másod- és harmadlagos törmelékhalom található, mely a vár 18. századi pusztulásának következménye. A 2009-es feltárások során felszínre került egy 26 méter hosszú falszakasz, mely a vár külső falövét alkotta. Ennek két építési periódusát sikerült elkülöníteni. Az első egy 2,5 méter széles, közepes méretű tört kövekből rakott közel függőleges fal. A második - feltehetőleg az 1614-es török átépítés eredménye - az északnyugati fal elé nagy görgetegkövekből épített erősen döntött ún. ciklopszfal. A belső vár épületeiről egyelőre nincsenek információk, csak ciszternáját találták meg. A 18. századi elbányászás során az egész belsővárat, de különösen déli oldalát elpusztították, csak a meredek oldala felőli külső falak alapjai maradtak meg.
A túra első állomása a Bükkalja vadregényes vidékének egy markáns kis erőssége, a Cserépváralja határában található Cserépvár volt.
Cserépvár feltérképezésénél figyelembe vettem az archív topik hozzászólásokat, és ezeket kiegészítve szeretnék egy átfogó képet adni a túra első helyszínéül szolgáló műemlékről.
Megközelítése: Déli irányból a Tardot Cserépváraljával összekötő műútról Cserépváralja előtt kb. 200 m-el leágazó aszfaltozott mezőgazdasági úton lehetséges. Az aszfaltozott út KB. 1 Km után egy üdülőben ér véget. Maga az aszfaltozott út nyomvonala vagyis ez a megközelítési irány is az újkor szüleménye, hiszen a Várhegy alá épített LHullier kastély megközelítésére építették ki az első katonai felmérés tanúsága alapján. Az üdülő kerítése mentén haladva (a piros jelzés irányát figyelmen kívül hagyva) kb. 10 perc kényelmes séta után érjük el a vár területét.
Története:
A vár építéséről adat nem maradt fenn. A helyi hagyomány szerint egy avar földvár helyén építették, ezt a kutatásoknak még sem igazolni, sem cáfolni nem sikerült. A hasonló várakról szerzett ismeretek alapján valószínűleg a 13. század második felében épült. A közelében álló falut már a vár felépülése előtt is Cserép néven említik az oklevelek (1214), területe pedig egy 1248-as oklevél szerint nem tartozott a községhez, így kizárható hogy a várat és a falut is egy Cserép nevű személyről nevezték volna el. A vár a Miskolc nemzetséghez tartozó II. Panyit birtokában lévő Tard vagy Tárnokbála területén állt. A Panyit-nem a 13. század második felében építette fel a közeli Éleskő, hogy ellensúlyozza a rivális Ákos-nemzetség Dédesen felépült erősségét. Vélhetően ugyanilyen rivalizálással készült Cserép vára is, amely az egri püspök által Füzér-kőn emelt vár "ellenváraként" épülhetett.
Szörényi Gábor András:
Kihez köthetjük az Árpád-kori erődítés építését? Korábban, a várak jellegzetes 14. századi
elnevezési szokásai alapján, a Cserépvár elnevezésből indultunk ki. Eszerint a vár első építtetője, vagy birtokosa egy Cserép nevezetű nemesi személy lehetett, akit a szomszédos Cserépfalu településével is összekötöttünk, ám ezt cáfolják az okleveles adatok. A vár építését az Árpád-kori leletek és a hasonló jellegű várak alapján a 13.
század második felére, végére helyezhetjük. A Cserép elnevezés azonban már jóval korábban,
helynévként jelent meg, 1214-ben Cserépfalu esetében, amely ekkortól hosszú időn keresztül azegri püspök falvai közé tartozott. A vár első birtokosának, vagy építtetőjének tehát nem lehetett a neve Cserép. Cserépfalu következő, 1248-as határjárását vizsgálva még egy meglepő adatot találunk. Ebből kiderül, hogy a falu középkori közigazgatásihatárain kívül esik a Vár-hegy, azaz nem is ezen településhez tartozó földről volt szó.
Csak sejthetjük, hogy ha nem Cserépfalu, akkor Tard, vagy a középkor folyamán elpusztult Tárnokbála határaiba eshetett a területe. Talán ezt bizonyítják a vár pusztulása utáni, 18. századi birtokviszonyok is, amikor Tard helynevei között szerepelt a Karud (a vártól keletre lévő szomszédos hegy), a (már említett) Mangó, a
Török-rét (a vártól északnyugatra) is, tehát a teljes várkörnyék (Takács 2002: 55).
Tardot és a tőle északra fekvő Tárnokbála falut a 13. század folyamán szerezte meg a Miskolcnembéli Panyit. A két település mellett vélhetően a mai Vár-hegy területe is a tulajdonába került. Új birtokának szomszédságában a tulajdonos az egri püspök igen korán, már 1248-ban várat építtetett. A Panyitok megyebéli hatalmi ambícióit tekintve
feltehetőleg ezt nem hagyták figyelmen kívül és tardi/tárnokbálai birtokukon szintén erődítést emelhettek, egy olyan helyen, amelyet jól láthattak Cserépfaluban és Noszvajon, az egri püspök falvaiban. Így a vár várat szül elv alapján Cserépvár
első építési periódusa is feltehetőleg beilleszthető a késő Árpád-kor nemesi várépítési hullámába.
A 1330 körül, a Miskolc-nemzetség kihalása után előbb rokonaik, a Szécsiek tulajdona, majd 1364-től királyi, a 15. században királynéi birtok lett, végül a 15. század közepétől újra magánkézbe került. Tulajdonosai gyakran változtak, a Rozgonyiak után a Szomszédvári, a Pohárnok, majd újra a Rozgonyi, aztán a Héderváry és a Báthori családok birtokolták. Az 1458-61 közötti pereskedés oklevelei szerint a váruradalomhoz ekkor hét falu tartozott,magát a várat 1458-ban felosztották. 1552 után a törökök több alkalommal is elfoglalták a várat, de megtartani csak Eger 1596-os megszerzése után sikerült nekik, miután az őrség elhagyta azt. Cserépvár Borsod vármegye egyetlen, tartósan török kézre került vára lett, melyek 1614-ben részben felújítottak. Forrásaink szerint összesen 12 ács és kőfaragó dolgozott az egri dzsámi és a cserépi vár felújításán 100 napig. A kifizetett munkabérek és a 100 munkanap azonban csak kisebb mértékű javítgatásokra utalhat. 1644-ben a közeli magyar várak őrsége két napig blokád alatt tartotta Cserépvárat, de elfoglalniuk nem sikerült.
1644-ben diósgyőri, füleki, putnoki és szécsényi vitézek két napig blokád alatt tartották a cserépvári és szarvaskői törököket, de visszafoglalni természetesen nem tudták.
Csak Eger visszafoglalása után, 1687. október 30-án szerezte vissza Corbelli ezredes egysége, a Gondola-lovasezred. A külső védműveket felégették, a várban és a közeli tárolóvermekben talált élelmiszert pedig Miskolc városának adták el. 1688-ban Giacomo de Rossi rézmetszetet készített Eger visszafoglalásáról, ahol a vár több elővárát, köztük Cserépvárat is bemutatta, mely ennek egyetlen, de vitatott hitelességű ábrázolása. 1697-ben Buttler egri főparancsnok sürgette a vár felújítását. Ugyanebben az évben itt végezték ki a Hegyaljai felkelés néhány résztvevőjét, a Rákóczi-szabadságharc alatt pedig a kurucok itt tartották fogva az egri püspököt. Ezután a vár pusztulása felgyorsult, 1719-től a francia eredetű L'Huillier család tulajdonába került (LHuillier Ferenc egri várkapitány vásárolta meg), a családfő, Ferenc pedig a felsővárat kőbányaként hasznosította, amelynek elhordott építőanyagból Cserépváralján kastélyt emeltetett (mára ez is elpusztult).
Őszintén bevallom, hogy ezt a túrát májusra terveztük. Egy ilyen vártúra szervezésénél az ember szinte biztosra akar menni. Ha a baráti körnek is jó az időpont, és elengedték a munkahelyéről, akkor jön a pénz megszerzése és a családdal való egyeztetés.
Ha minden klappol, akkor is ott van az időjárás. Az a fő rizikó, mert ha az ember rááldozza a rengeteg pénzt, és időt, még az időjárás így is kitolhat vele. Én májusban szerettem volna biztosra menni, halasztottam 1 hónapot, de végeredményben 1 hónap múlva is olyan változékony időt fogtunk ki, mint abban a májusi időszakban, mikor a halasztás mellett döntöttünk.
Mivel nyáron még rengeteg túratervem van, és hogy ne halasztódjanak a lehetőségek, lesz ami lesz alapon az indulás mellett döntöttünk.
A túra útvonala a Bükk-aljától kiindulva Szomolyán és Szarvaskőn át átölelte a Bükk teljes Északi részét érintve Borsod Abaúj Zemplén északnyugati csücskét és a Mátra vidékének egy piciny szeletét.
A három nap alatt 722,6 km-t tettünk meg és 10 helyszínt látogattunk meg.
Holnaptól. Rendszámtábla pótlás, bejárati ajtó csere volt napirenden. Holnap délutántól indul a cikksorozat, amiben számítok újra közreműködésedre. CSAnMArcos kommentjeire és a fórumtársakéra nemkülönben.
Elég kicsi a valószínűsége, hogy a Mátraban leszek, de ha mégis úgy alakul jelentkezem.
Sástó helyett inkább a Túra-Campinget ajánlom Parádon. Itt még viszonylag megfizethető áron meg is tudtok vacsorázni. Ha már erre jártok Oroszlánkővel is érdemes számolni. A várhegy aljáig fel tudtok menni autóval, útközben pedig a munkatábor is beleférhet. Mindazonáltal meg kell jegyeznem, hogy itt alig maradtak falak.
Jó meglátás! Szerintem is ez tűnik a legvalószínűbbnek.
Jól látszik a belső oldalon is, hogy a tégláből készült köpeny egy utólagos átépítés eredménye. Feltehetőleg ugyanekkor falazhatták be a korábbi lőréseket is.
Kinéztem a Kanázsvárhoz is. A várhegy megtisztítása még csak részlegesen fejeződött be. A középkori út immár tiszta és ugyanez elmondható az elővár árkáról is. Az északnyugati oldal sziklafalai is teljesen kiszabadultak a növényzet alól, de van még mit tenni. Remélem hamarosan az egész elkészül!
A vasárnapi tikkasztó hőség ellenére elbuszoztam Sirokra, hogy a várjátékok mellett szemügyre vegyem a legújabb renoválásokat. Képes riport a helyszínről:
A borostyánkői, téglával bélelt bástyát a www.zamky.sk oldalán "valószínűleg vártömlöc"-ként azonosítják. A hegyesszögű csúcs mindkét oldalán mintha befalazott nyílások lennének.
A legváratlanabb helyen sikerült várélményhez jutnom. Egyben szerintem le van tudva az idei nyaralásom is. A munkahelyemről a héten Németországban voltam. A kolléganő majd egy évig volt itt betanulni anno, és járt errefelé, ezért amikor messziről láttam egy várat, mondta, hogy volt ott, és meg lehet nézni.
Délutáni kirándulásainkon meg is kerestük, bár nem ment egyszerűen, mert először egy másikba botlottunk ( nem volt internetünk, így az autó navijára hagyatkoztunk, hogy milyen látványosságokat ad ki, és melyik lehet az ). Az zárva volt, csak kívülről néztük meg. A másikban üzemelt az étterem, és a várkastély szabadon bejárható. A rossz idő miatt majdnem egyedül voltunk. Tiszta labirintus volt, és gyönyörű panoráma, csodás építmény, így romosan, félig renoválva is.
Mivel itt szinte minden külföldi helyet is felismernek, így először csak rejtvényként rakom ki a képeket. Hol járhattam? Egy fürdőhely szomzédságában van mindkét vár, amik a helyi főhercegség őrgrófjaié voltak. Az első három a zárt, a többi a másik.
Szállás lehetőleg egy helyen,hogy este is össze tudjunk gyűlni pl. a tűz mellett. Szállás terv: Vagy Mátraháza Sástó (amit jelenleg felújítanak, utána kérdezek majd,hogy mikor fogad vendégeket. vagy Túra-Camping (Parád)
Ha meg van a végleges létszám foglalok :)
Természetesen mivel camping lehet sátorozni is,de azt külön jelezzétek.
Várcélok:
Benevár, Markaz, Kanázsvár, Kisnána, Sirok
(A várak meglátogatásának sorrendje közös egyeztetéssel történik majd :) ) Ötleteket továbbra is nagyon várok.
Igy van,a templom belsejéhez nem nyúltak. A feltárás csak a kolostor falainak kiásására szoritkozott. Pedig valóban szép dolgok lehetnek még a templom falai körül a föld alatt.
Köszi! Jól gondolom, hogy a templom belső részében nem folynak feltárások? Kíváncsi lettem volna, hogy a leomlott faragott kövek mennyire maradtak meg a rétegekben.
