Iccaka haldokoltam, de végülis életben maradtam így reggelre. Valószínűleg azért, mert hipohondriás pánikrohamom által keltet halálfélelmemben kezembe vettem egy színes, képes napilapot (nem otthon töltöttem az éjszakát)és félhangosan röhögtem azon, hogy Zámbó Jimmy nevét levédette a felesége. Ezért aztán elfeledkeztem arról, hogy vszleg leállt a szívem.
Semmilyen. Akartak nekem venni, de nem kértem. Valahogy Pesten nem mernék bringázni, max a Margit-szigetig és vissza. Ez visszavezethető arra, mikor sikerült klipszes versenybringával végigszántanom a betont a 6-os úton, mikor egy autó megijesztett. :)
Huhhh. Az kicsit odébb volt :) Amire emlékszem, szorgalomból mindig 4-es voltam. Állandóan piszkáltak, legyek aktívabb. A többi tárgyból 5-ös voltam (általánosban).
Azt hiszem, a Csillagok Háborúja... vagy a Ben Hur. Nem emlékszem, melyik volt előbb, de a nyolcvanas valamikor a nyolcvanas évek legelején. Arra emlékszem, hogy hatalmas sor állt a mozinál. :-)
Egyszerű órám van. Névnapomra kaptam két éve, mert a másikat kislányom földözvágta, és menthetetlenül darabokra tört. Fekete szíj, semmi extra. De nagyon szeretem, mert a "másik kisfiam" választotta.
Normál mértékben adok a külsőségekre. Ha erre gondolsz, nem vagyok plázacica. :)
Perszepersze. Mindkettő. Otthon magamnak nem, inkább a gyereknek, meg a kutyának. Énekelni is szoktam nekik. Olyankor mondja a fiam: Anyaaaa, inkább neeee! :-))
Summsumm zehéshelyen imádok, ha jó a hangulat(om)