Amúgy tetszett volna egy forradalom az biztos, emlékszem zsigerből gyűlöltem a komcsikat és szétbaszott az ideg, hogy az első szabad választásokról pont lemaradok még. De persze értelmes dolgokhoz még bőven túl nagy volt a fejem lágy része...
Annyira nem egyszerű pálya ez, mert mi lesz a Köztársasági Elnök Úr majdani nyugdíjával? És ha ilyen - aránylag kiemelt - pozícióban előfofordulhatott, hogy valaki a megvilágosodás útjára lépjen akkor gondolom a sok kicsi néger között is akadnak páran, akik nem örülnének ennek.
Illetve az sem világos, hogyan határozzuk meg ki volt ebből a szempontból kommunista és ki nem. Meg az sem kizárt, hogy valaki jogosan kap magas nyugdíjat, tehát önmagában csak azért mert valaki sokat kap nem feltétlenül korrekt dolog elvenni tőle egy részét.
Alapvetően teljesen egyetértek ezekkel a törekvésekkel de ezt tényleg ott basztuk el, hogy 1990-ben nem kötöttük fel az összes szarházit aki arra érdemes volt. Szó szerint _minden_ problémánk semmivé lenne, ha nincs az elmúlt 20 évben hatalom- és vagyonátmentés és az ország javainak intézményesített, demokratikus és kollektív lerablása, ugyanazon elit által mint akik előtte évtizedekig tették ezt csak diktatúra kereti között.
Ebbol kifolyólag az hogy a magyarok nem boldogok, annak eredete inkább abban a tulajdonságunkban keresendo, hogy nekunk mindig fontosabb hogy a másik mennyit keres, meg a másik milyen házban lakik.
A konkrét példánál maradva: akinek nagy háza van (és általában jövedelme is hozzá) az általában három nagy csoportba tartozik:
- lopta-csalta-hazudta: mit irigyeljek egy szaros bűnözőn?
- örökölte-kapta: hát igen, jó helyre hozta az a fránya gólya, de nincs mit irigyelni rajta, legyen vele boldog
- megdolgozott érte hosszasan és szorgalmasan, esetleg valamiben kiemelkedőt alkot (tudomány, művészet, sport): ezen meg pláne nincs mit irigyelni
Másrészt pedig, aki (mondjuk egy átlagos EU polgár) kicsit is nyitott szemmel néz körül, akkor látnia kell, hogy a fejenként napi 1,5 dollárból tengődő sokszázmilliós embertömegtől őt sokkal nagyobb szakadék választja el, mint a sokszintes luxuskégliben lakó, limuzinnal hozott-vitt "nagymenő"-től.
Persze egyfajta logikával azt is mondhatnám, hogy más népek azért boldogok, mert a fentiek szerint hasonlítanak össze, vagyis "lefelé" néznek.
Tehát mi azért vagyunk boldogtalanok, mert a nálunk gazdagabbakból indulunk ki = irigység
Mások pedig azért boldogok, mert tudják, a világ nagy része szegényebb mint ők = lenézés
A CMA jelentése megjegyzi, hogy szeptemberben a magyar CDS-felár 500 bázispont fölé emelkedett, miután a frankhitelek magas aránya egyre nagyobb terhet jelent az országnak.
Az csak nekem furcsa, hogy azt nem teszik hozzá, hogy ezek szerint pont jót fog tenni, ha minél többen fizetik vissza a CHF hitelt vagy váltják legalább HUF-ra? Vagy ezeket a folyamatokat mindig csak akkor rángatjuk elő amikor a szégyenpadra kerülünk? Ha esetleg lejövünk róla vagy olyat csinálunk ami elősegíti, hogy lejöjjünk, az már nem hír...
ha ez a Vágó nevű a nyugdíjkorhatár betöltéséig még plusz 27 évig kapná a havi 280 k nettó nyugdíja az országtól, az országnak addig 91 M Ft plusz költségébe kerülne.
másrészt 25 éves pályafutása alatt eddig nyugdíjjáruléknak befizethetett havi 200 e Ft -os fizetés mellett mintegy havi 34 %
nyugdíjjárulékot fizethetett fizetlése után, összesen 20 M Ft -ot
a kettó egyenlege az állam szempontjából 70 M ft
haramdrészt ha ezt a 91 M Ft -ot elosztjuk eddigi 25 éves szolgálati idejére nézve, az olyan mintha , ha Vágó havi fizetése havonta nettó 300 K -val (bruttó 600 k -val) nött volna
Vágó László egy év nyolc hónap letöltendőt kapott jogerősen.
Kicsit szebben süt a nap.
Szebben süt a nap, mert sokáig úgy nézett ki, hogy egyetlen szadista állat sem nyeri el méltó büntetését. Mert ezt szögezzük le mindenekelőtt: akik akkor, 2006. október 23-án vérengzést rendeztek Budapest utcáin, nem rendőrök voltak. Rohadt, szadista állatok voltak. Azonosító szám nélkül, viperákkal, válogatás nélkül gyaláztak és vertek meg mindenkit, aki az útjukba került. És erre nem mentség, ami a tévészékház előtt történt. Sőt! Éppen az nem mentség! Ugyanis a rendőr nem állhat bosszút. A rendőr azért van, hogy érvényt szerezzen a törvénynek. Tiszta és jogszerű eszközökkel.
Az sem mentség, hogy a rendőrség akkor undorító politikai játszmák kellős közepébe került, és azt az undorító játszmát Gyurcsányék vezényelték.
Nincs mentség semennyi sem!
Éppen ezért figyelte az ember tehetetlen dühvel az azóta zajló történéseket. Ahogy a szadista állatok falaztak egymásnak, nyílt színen hazudoztak, védték egymást és a védhetetlent. A szemétládák...
De most végre született egy jogerős ítélet.
Az egyik legaljasabb, legundorítóbb gazember takarodik végre a börtönbe.
Az, aki összebilincselt emberek kezét törte, aki országgyűlési képviselőt vert és veretett, az... Eh, mindegy. Az egyik - ez a lényeg.
S persze még az, hogy erről a Vágó nevű disznóról csak azért tudjuk mégis, hogy rendőr volt egykoron, mert szadista vérengzéseit szép jutalommal honorálták a tőle semmiben sem különböző Gyurcsányék, aztán elvonult nyugdíjba:
38 évesen, havi 280 ezerrel. A rohadék.
Aztán elszegődött őrző-védőnek, ahol még havi pár százezerért kipofozta a renitenseket a diszkóból. Ott végre szabadon kiélhette beteg hajlamait, amelyeket rendőrként csak Gyurcsányék fedezete alatt élhetett ki.
Harmincnyolc évesen, 280 ezerért nyugdíjba vonulni, aztán őrző-védő cégnél melózni - ez volt sokáig a rendőrkarrier.
S egy Vágó nevű exrendőr még kitüntetéseket is bezsebelt mindezért. Azért, mert el tudta törni egy megbilincselt ember ujját.
Ennek a Vágónak a története azért sok mindent elmond az itt uralkodó viszonyokról. A mostani tüntetéseket szervező nagypofájúak is kiállhatnának, és elmagyarázhatnák végre: tényleg ezért tüntetnek? Hogy elmehessenek 38 évesen nyugdíjba, aztán a 280 ezerhez még hozzákereshessenek százezreket valahol pofozóemberként?
Ez lenne a cél?
Ez volna az igazságos társadalom, mi, Árok Kornél, mi, Kónya Péter?
Ez nem igazságos társadalom, ez a pöcegödör.
És remélem, egyszer s mindenkorra vége is van, akármennyit pofáztok ti ott a köztereken, a hülye bohócruhátokban.
Amit ti képviseltek, az képviselhetetlen, az ocsmány. És mindössze annyiban különböztök Vágótól, hogy még nem törtetek el összebilincselt kezeket. De ahogy elnézlek titeket, ha lenne rá módotok, véleményem szerint örömmel megtennétek.
Nem baj.
Nem lesz rá módotok.
És Vágónak sem lesz módja többé.
Remélem, jó helyre kerül.
A börtönben szokták szeretni a volt rendőröket. Nagyon remélem, Vágót is fogják szeretni, nagyon. Nagyon remélem, lesz alkalma és módja eltöprengeni, milyen is, amikor magatehetetlen az ember, és szadista állatok ütik-verik, végtagját törik.
És nagyon remélem, nem Vágó az utolsó ezen az úton.
