A nyár folyamán (az érettségim után), úgy tervezem, hogy egy Inter Rail jeggyel beutazom Ausztriát, Németországot, és Svájcot. A kérdésem pedig az lenne, hogy vasúti szempontból mi az amit nem szabad kihagyni ilyenkor. Gondolok itt az ICE-ra vagy a svájci hegyi vasutakra.... Melyik pályaudvart érdemes megnézni, és milyen vonatokat nem szabad kihagyni.
Köszi a segítséget!
Azért is gondoltam az Indóház topicjára mert itt aztán igazán vilgájárt vasutasok fordulnak meg!
Szerintem ezzel le is zárhatnátok a vitát, bármilyen újabb sárdobálás nélkül. Számok és betűk helyett inkább örüljünk hogy LÉTEZIK az Indóház... Minimális tolerancia elég hogy elfogadjátok hibáit, ha azok valamilyen okból nem kerülnek orvoslásra.
Köszönöm mindenkinek aki létrehozta ezt a lapot, mert nekem nagyon tetszik minden (egyébként nem zavaró) hibája ellenére, és elnézést hogy beleszóltam.
elnézést kérek a "fikázó paraszt" kitétel miatt. igazán sajnálom, és lacival majd leülök megbeszélni a történteket. lehet, ha korábban többször megjelenek a topicon, és megpróbálom türelmesen elmagyarázni, mi, hogyan és miért történt a magazinnál, a jelenlegi helyzetnél sokkal, de sokkal gyümölcsözőbb szituációban leledzenénk. persze, annak is megvolt az oka, hogy miért nem szólaltam meg... mindegy...
most nem elemezném az elmúlt hetek fordulatait. talán azért nem, mert pro és kontra újabb vitákat eredményezne. ezért csendben csak annyit jegyeznék meg: jó lenne tiszta lappal folytatni ezt a történetet. nekünk is, nektek is. legyen eszünk, lássuk, érezzük, mi az, amitől el kell határolódni, mi az, amiről lehet értelmesen dumálni. próbáljunk meg értékek mentén mozogni. ha kérhetem.
az indóházban az évszámok a jövőben nem a mondatok elején, hanem mondatokon belül bukkannak fel - értsd és lásd: 2005. június 16.
miért kéne dicsérni? az a természetes ha minőségi írásokat kapunk. leginkább a te írásais érdekeltek, a második számot már csak a szimulátorok miatt vettem meg...
ha meg szerinted az évszámos írásra tett hsz-m beszólás, akkor mégiscsak jogos az általánosítás.... gyanakvásod pedig felesleges.... nem használok fikanicket....
"Fogadjátok el, és nyugodjatok bele, hogy így lesz eztán is: ezerkilencszáznegyvennyolc. "
Hallottál már a piacgazdaságról? A gyártó igazodik a piac igényihez, és végülis az Indóház is egy gyártó. Elfogadhatjuk, DE akkor az újság árát kérjük csökkenteni, ja és kérnénk mutatni legalább még egy újságot mutatni amiben így van leírva az évszám.
"El nem tujdátok képzelni, mennyi stilisztikai, helyesírási hiba van egy-egy írásban (tisztelet a kevés, ám annál örvendetesebb kivételnek)."
Erre nem szoktak alkalmazni egy embert akinek az a munkája, hogy javítsa a hibákat?
Fogadjátok el, és nyugodjatok bele, hogy így lesz eztán is: ezerkilencszáznegyvennyolc.
Sokan unják már ezt az évszám-témát, hosszú ideje rágódunk itt ezen a topikon. A többség véleménye az, hogy - szabályos / nem szabályos - átláthatóbb lenne, ha mondat elején is számmal lenne kiírva a cikkekben.
Köszönjük szépen a megértést, és a pozitív hozzáállást.
Egy nem fikázó paraszt
Ui.: hozzászólásod szépen tagolt és könnyen áttekinthető.
Örülök, hogy általánosítasz, köszönjük. Gondolom ismered a szerkesztőség összes tagját.
Megjegyzem: 9 hozzászólást írtál ebbe a topikba ezen a néven. Ebből 9 vagy beszólás volt, vagy arra való helyeslő bólogatás. Semmilyen érdemi megjegyzést nem tettél az újságra vonatkozóan, egy írásra sem mondtad azt, hogy na az tetszett.
Talán a " fikázó parasztok" nem kellett volna. :-(((
Az évszámok betűvel írásáról meg csak annyit, hogy úgy látom már csakazértis dacból így lesz írva, annak dacára is, hogy százak remélték és kérték szépen, hogy a jobb áttekinthetőség érdekében, ugyan legyen már számmal írva. :-( Pedig én azt gondolom, hogy az újság van az olvasókért és ha Nekik így jobb, akkor talán megfontolandó lenne.
Tisztelt vasútbarátok! Olvasók, rajongók, örök kritikusok, jobbító szándékú megjegyzők és fikázó parasztok! Ide (szakacs.laszlo@emcsoport.hu) és nekem lehet írni az Indóházzal kapcsolatban. Szakács László vagyok, a magazin tördelője. Végigolvasva a fórumot két dolgot azonnal megállapítottam: van ránk igény, azaz "gennyesre" kereshetem magam (lásd az egyik jó szándékú és "igaz" megjegyzést néhány hozzászólással alattam), plusz rengeteg szabadidőtök van, amiért bevallom, irigyellek titeket. Akik ennyit tudnak rugózni a betűvel kiírt évszámokon és egyéb olyan hibákon, amelyek - ha "hibaként" nézzük azokat - valójában nem többek ízlésbeli krédésnél, azoknak rengeteg ráérő idejük van. Nem úgy, mint nekünk szerzőknek (Srácok! Ugye nem baj, hogy a neveketben is beszélek, írok?) szerkesztőknek, korrektornak satöbbi (sic). A mi dolgunk, hogy hónapról hónapra egyre jobb és egyre javuló minőségben készítsük el az aktuális számokat. Ezért előre is elnézést kérek, ha nem fogom oly rendszerességgel látogatni a fórumot, ahogy ti, de a fontos és sokakat érintő kérdésekre ígérem, nagy nyilvánosság előtt mindig válaszolok. S akkor jöjjön a lényeg, a 4. szám, ami nekem az első volt, hiszen korábban más csinálta az Indóházat. A képekkel kapcsolatban. Kép többféle módom és több helyen is tönkremehet, amíg a monitorról az újságospavilonig eljut. Az első és legfontosabb megjegyzésem a felvételekkel kapcsolatban, hogy sajnos a kapott anyagból vagyunk kénytelenek dolgozni. Ez azt jelenti, hogy bár van számtalan képmasszírozó program, amelyek közül mi is rendelekezünk néhánnyal, de ha a kép rossz minőségű, akkor mi sem tudunk csodát tenni. Tördelési szempontból a rossz minőség a felbontás&méret örök dilemmájából adódik. Azokkal a képekkel lehet érdemben és jól dolgozni, amelyek már a "rajtnál jó felbontásúak és/vagy elég nagyok (Szolgálati közlemény a szerzőknek, fotósoknak: ne sajnáljátok a helyet, memóriakártyát a képekre, egy jobb felbontású képpel sokkal könnyebb dolgozni, mint egy rosszal. Kérlek titeket, amennyiben lehet, a képek beállításánál maximális dpi-t válasszatok a gépeiteken.) A többi, azaz a rossz képek esetében a felbontás javítása képméret csökkentése "terrorakcióval" lehet átmeneti sikereket elérni. Ezt minden esetben minden képnél megtettük és ezután is meg fogjuk tenni. Sajnos valahol ez sem segít. És sajnos ez sokszor csak papíron derül ki, mert a gép, megint csak sajnos, sok esetben "csal". A másik felelős a képekkel kapcsolatban a nyomda. Itt "alfelelős" még a papír is, annak minősége, súlya, festékterhelhetősége és festékkezelése. A mostani szám egy picit vékonyabb és más minőségű papírra készült. (Nem, nem kell még megkongatni a vészharangokat és nem kell kárörvendeni sem, ez nem azt jelenti, hogy ennyi volt, kipukkant az Indóház.) A nyomda nagyon sokat tud az utolsó utáni pillanatban javítani vagy rontani a képeken. Ha egy kicsit jobban hunyorogtok akkor azt is észrevehetitek, hogy a városi vasút fejléce és címei vörösesbarnák, sötétbarnák. Ezek eredetileg bordók. S én hiába mondom azt a ps-fájl írásánál, hogy legyen bordó az bordó, ha a nyomdában túltöltik a feketét (ha valaki itt elveszett és szeretne a részletek mögé pillantani, akkor a fenti e-mailen keresztül lépjen kapcsolatba velem), akkor nem lehet megmenteni a lapot, sötét lesz. Most is ez történt, sajnos. De ezzel már mi is csak akkor tudunk szembesülni, amikor kész az újság, ugyanis az imprimatúrán sem látszik. A képeken túl a számírásról. Fogadjátok el, és nyugodjatok bele, hogy így lesz eztán is: ezerkilencszáznegyvennyolc. El nem tujdátok képzelni, mennyi stilisztikai, helyesírási hiba van egy-egy írásban (tisztelet a kevés, ám annál örvendetesebb kivételnek). Nem helytelen - sőt - ez a megoldás, s mi alkalmazzuk. Ennyi. A tartalmi, cikkekbeli hibákhoz nem tudok érdemben hozzászólni, hiszen a magazinon túl jobbára csak egyszerű utasként kerülök kapcsolatban a vonatokkal, a vasúttal (a Csörgő, a Púpost, a Szilit már megismerem, s azt is tudom, hogy igen jó eséllyel utazhatok Y-kocsikban/kal a különböző vonalakon). Köszönöm, hogy végigolvastál. További kellemes fórumozást! Üdv.: Szakács László Ps.: elnézést a mezőgazdasági munkásoktól, szerencsésebb lett volna valami más, adekvátabb minősítést írnom.
Ha a fővárosban metrózunk és ellenőrveszély van, hangosbemondón közlik velünk, készítsük kezünk ügyébe a jegyeket és a bérleteket, mert kontroll vár a kijáratnál. Sokaknak ez annyit tesz: „Fel magyarázkodásra, mert gáz lesz!" A MÁV is legalább ennyire a potyautasok nemes ellenfele. Bejelenti, kommandóznak majd fővonalon, mellékszálon, a bliccelőkre vadászó kalauzok csőre töltött jegylyukasztóval cserkészik be a másodosztályt.
Nem papolnánk, miszerint a potyázás a minősített vétkezési kategóriák, úgymint lopás, csalás, simlizés egyik széles körben elterjedt megjelenési formája. Számoljon el ki-ki önnön lelkiösmeretével. Tudni kell azonban, hogy az ellenőri és kalauzi státus valószínűleg ismeretlen fogalom lenne, ha mindenki annak rendje és módja szerint megfelelne az utazási feltételekben foglalt előírásoknak: tesszük azt, van érvényes jegye, bérlete. És fogadjuk el, hogy mi, utasok vagyunk a közlekedési vállalatok a bliccelést visszaszorítani szándékozó akcióinak fő generálói.
Városa és felmérése válogatja, de különösebb kockázat nélkül kijelenthető: a mai Magyarországon legalább minden tizedik utas potya. Ők csak a fővárosban kétmilliárdot vesznek ki a BKV zsebéből.
Alkalmatlan a feladata ellátására az a szolgáltató, amelyik veszni hagyna ennyi pénzt, és nem reagál határozottan ellenőrök hadával erre a kihívásra. Reagál a MÁV is, ahol most minden forintnak helye van. A napról napra új kommunikációs arcvonalat nyitó állami vasúttársaság számára a kieső utazási bevételek kalauzkommandós visszaszerzése talán a legcsekélyebb befektetéssel, illetve minimális kockázattal járó, ám annál nagyobb haszonnal kecsegtető manőver.
