Én inkább a savak (= frissesség??), mint az ízt befolyásoló elemek egyikének kiemelését tartom gondnak. A vékonyság szerintem ennek egy tünete: így sikerült ezt a célt éppen abszolválni.
Ez a borvékonyítási trend egyidős a borral. Mindig is voltak akiknek az volt az érdeke, hogy egy bor az legyen könnyed, jól vedelhető, gyorsan és olcsón megtermelhető. Minden más magyarázat a struktúráról, meg savszerkezetről és eleganciáról meg egyensúlyról csak ócska melléduma, szánalmas kamu.
Sokkal biztonságosabb, olcsóbb megtermelni egy vékony bort mint egy testeset. A kocsmákban, borbárokban, éttermekben sokkal többet el lehet adni a vékony és könnyed borból.
Sosem felejtem el az örök vitámat a Takács Lajossal aki mondogatta, hogy hát ő olyan bort akar amiből egy ültő helyében meg tud inni egy palackkal. Én meg mondtam neki, hogy nekem meg van három gyerekem akik az esetek 50%-ban bizony az én felelősségem ezért nekem az a célom, hogy egy pohár bort elkortyolgassak nyugisan, akár fél órán át. Ahogy arra is emlékszem, hogy Györgykovács Imre mondta nekem személyesen valamikor 2006 környékén az első Somlói Tavasz fesztiválon, hogy hát ő is szívesen csinálna, combos, testes borokat csak hát ugye meg is kell élni valamiből, mert akkora területen mint ami neki van nagyon kockázatos dolog testes borokat készíteni.
Persze, kellenek karcsúbb borok is, mert néha jól esik olyant is inni. Szükség van erre a műfajra is. Nem lehet a hétköznapok olcsó borát vastagon megcsinálni. Egyszerűen nem lehet. Mi is csinálunk hétköznapi ivóbort, keveset és jellemzően magunknak meg a törzsfogyasztóknak.
De ugye a vékonyboros vonalat biztonsági játékból és a magasabb megtérülésért toló termelők nagyon-nagyon szeretnék ha a vékony szaruk mégiscsak a prémium kategóriában utazna. Ezzel küzdenek is rendesen és nem is teljesen sikertelenül. A szopórollerre persze akkor ugranak fel, ha ugyanabban a vékony kategóriában jön egy külföldi bor aki olcsóbb és finomabb is.
Nem vagyok ennyire optimista. Míg a villányi borászok többségénél pozitív hozadéka volt a "vékonyodásnak", addig másutt nem annyira. Ugyanakkor, ha ilyen típusú borok jól pörögnek, akkor a sokan fognak majd ilyen borokat készíteni, mert többségük a piacból él. Meg lesz 2-3 hordó a családnak a "klasszikusból".
Viszont a lengyel borok egyre jobb minőségűek, árban lassan egybecsúszik a két árszínvonal. Szóval nem esek kétségbe, legfeljebb szarul érzem magam magyarként.
Hát ja, pár hete be is írtam neki a legújabb fehér Tricollis (híg citromlé) leírására és pontozására, hogy az kurvára nem 5 vagy 5+ pont, hanem 4 is alig.
Én egyébként örülök, ha ez (éretlen szőlőből készült híg citromlé) lesz a divat, akkor feltehetően ezeket fogják keresni szegény (hülye) emberek, nekünk pedig maradnak a normális borok, talán drágulni se fognak, mert nem lesz rájuk kereslet. :)
Általában a citrusos vonalhoz tartozók pontszámai magasabbak, a személyes, de nem hitelesített, statisztikai számításaim alapján.
De nem kell őt ekézni emiatt: más korosztály, mint mi => más ízlés, más fontosság. 10 év múlva már nem biztos, hogy a penge savakért, a neutrális vagy a még nem érett őszibarack ízvilágért fog lelkesedni. + a furmint mai száraz, szerintem nem szerencsés, irányától is elfordul.
Mondjuk pont Jóskabácsival volt vitám itt Joó Tamás olaszrizlingjével kapcsolatban, hasonló ízvilág változás miatt (nekem az új évjárat nem jött be).
Továbbá nagyon sok termelő és kereskedekő tolta el a választékát a fenti, vagy általad írt ízvilágú borok felé. 'Az utcán szembe' majdnem csak ilyenek jönnek. Amit korábban is hiányoltam az utóbbi évek írásaiból, hogy kevés saját történet, élmény, kutatás van bennük. A többsége portfólió, új évjárat bemutató, stb., amelyek kereskedelmi események.
Én a bor számomra lényegi tulajdonságairól (koncentráció, ízintenzitás, savak jellege, van-e benne borhiba, ár/érték arány) szeretnék olvasni. Ilyen szempontból a megtalált (vagy vélt) ízek felsorolásával semmit nem tudok kezdeni, és nem is érdekel - nekem alapvetően tökmindegy, hogy valaki közepesen érett zöldalmát vagy teljesen érett téli körtét vél érezni egy borban.
Én is találtam olyan bort, amely leírása nem igazán tükrözte az én kóstolási tapasztalataimat (pechjére általan évek óta rendszeresen vásárolt és fogyasztott tétel). De úgy látom, hogy őt nagyon megérintette a jelenleg divatos ízvilági trend, amely nem mindig ül minden fajtára, mert akkor nem lenne fajtajelleges.
Nekem mondjuk az ilyen jelzőhalmozások semmit nem mondanak. Nem is szokott érdekelni. Szerintem ez enciklopédia és nem blog műfaj. A blog műfajban elvárom a sztorit, a személyes vonatkozást. Miért vette le pont ezt a palackot a polcról? A címkéje hasonlított az első csaja arcára? Éppen elapadt a nővérének a teje és erről eszbe jutott a fajta? Mikor itta? Miért? Egy drága tokaji furmintot például egy válogatott focimeccshez?
De ez a telefonkönyv stílus nekem semmit nem mond.
Meglepő félrekóstolást persze én is olvastam. De az engem nem zavar, azt mókásnak tartom :)
Nem azzal van bajom, hogy ő mondjuk licsit, Meyer-citromot, félig érett sárgahúsú nektarint és Pick-szalámi héjat érez egy borban, én meg zöldalmát, koriandert, római köményt, Pándy meggyet használt zoknit. :)
Ezek szinte tökéletesen érdektelenek.
De az, hogy valamiféle harapható, megállbenneakanál típusú villányias tanninbombának jellemez egy alapvetően filigrán-elegáns, de a "rózsaszín savanyú víz" iránytól is távol álló bort, az nem jó.
Amikor még Barta doktor és Akov nyomta a kontent nagyobb részét a Rajongón, nekem jóval használhatóbbnak tűnt a tartalom.
Ezt speciel a pincétől vehetsz (2000 Ft), illetve ha budapesti vagy, akár rajtam keresztül is, mert időnként rendelek belőle (amíg lesz).
Ha érdekel a magyar pinó, próbáld ki Losonci Bálintét (gyümölcsös/primőr vonal, 3000 pénz körül), az Etyeki Kúriáét meg Bott Frigyesét (Bortársaság), ezek a maguk árkategóriájában elég jók.
A St. Andrea alap (Csakegyszóval) se szokott rossz lenni, bár kb. annyi pénzért szerintem L. Bálinté jobb választás.
Én kedvelem a furmintfan néven író srácot. Tényleg egy kedves, jó szándékú és nyitott arc. Nincsen benne nyoma sem a megmondóemberségnek vagy a borszakíróságnak.
Ezzel együtt igazán nem értem, hogy miért így bloggol. Látszik, hogy sok időt és energiát meg pénzt is költ a borra. Bloggolni is szeret, különben nem csinálná. De egyszer valaki meggyőzhetné, hogy azok a jegyek amiket ő érez az másnak nem mond semmit.
Mivel én nulla azaz nulla Pinot noir-t kostoltam eddig életemben ezért ennél kevesbe nem erthetek hozzá.-;)
Próbáltam raguglizni, volt pár találat az egyik ez:
Házler Pinot Noir 2013 Bevallom őszintén, én most találkoztam első alkalommal Házler borokkal. A Baranya megyében, Bakácán található pincészetet Házler Enikő és belga férje vezeti. A fehér fajták közül olaszrizlinggel, sauvignon blanc-nal, zöldveltelinivel foglalkoznak, a vörösök közül pedig pinot noir-ral és syrah-val. Kellemes bor, bár ez sem mutat semmilyen pinot jelleget. Aromajegyeiben fekete erdei gyümölcsök, cigánymeggy, édesfűszerek, karamell, fehércsokoládé, kávé, melyek a kortyban is visszaköszönnek. Az alkohol melegít, a tannin még nem csiszolódott bele a szerkezetébe. Ettől függetlenül kellemes meglepetés egy számomra ismeretlen borászattól. 84/5 (84)
(Wineartcultur) 2019-ben kostoltak.
Hol tudom megkostolni, vásárolni belőle?
Itt az ideje, hogy elmelyuljek a Pinot noirbol készült borok izelmenyeiben.-;)
Ajanlottatok már párat, a minap a linzert.
Melyiket kostoljam meg, hogy ne csalodjak?
Jön az ősz, lassan jobban kívánja az egyszeri ínyenc alkoholista a voroseket.-;)
A hétvégén Szegeden borter, az itt szereplő pincészetek közül melyiktll vannak kellemes elmenyeitek?
Melyiket kostoljuk?
Én az Imre pincészetet ajánlom mindenkinek badacsonybol (a szászi az evidens) kicsi pincészet kurva jó borokkal.
Minden pontozás alapja az, hogy egy szubjektív ítéletet hitelesebbnek akar valaki beállítani egy objektívnek tűnő mércével.
Amúgy a blog szerzője egy borkiskereskedős csujogatós rendezvénycsárdában dolgozik. Ahogy nézem alapvetően a borvilág iránt őszintén érdeklődő arc a srác.
