Keresés

Nos, ez egy újabb vár anomália.

Kösz!

A váras újság 2009. augusztusi számában Sárközy Sebestyén tollából származik az alábbi teória:

-- Az 1. dédesi várat a "Kisvár" nevezetű magaslaton emelt erődítmény jelentette. Ezt Anjou Károly király csapatai 1319-ben súlyos ostrommal foglalták el az önálló tartományuraságra törekvő Ákos nembeli István oligarcha fiaitól.

-- Egy 1325-ös oklevélből értesülünk arról, hogy Dédes várában építkezések folynak. A cikk szerzője szerint ez azonban már nem a romba dőlt Kisvár magaslatán, hanem az attól északra emelkedő, sokkal nagyobb beépíthető területtel rendelkező hegycsúcsra vonatkoznak. Ezen épült fel 1325-től a szélesebb nagyközönség által ismert középkori vár. Ez lenne tehát a 2. dédesi vár.

Természetesen a csekély írásos forrás mellett csak mindkét helyszín régészeti kutatása segíthetne fellebbenteni a függönyt titokzatos múltjukról. Erre talán még a dédesi várromnál látok esélyt, míg a Kisvárnál -- a Topikban is említett védett madarak miatt -- nem valószínű.

Egyébként a két középkori vár mellett egy hatalmas őskori erődítés is otthont adott egykoron az embereknek.

Persze, rakd csak fel nyugodtan. Kíváncsi vagyok, hogy elfogadják-e az én tippemet.

Dédes vára

A fórum keretein belül több alkalommal is be lett mutatva a ledőlt falszakaszt megelőző állapot ...

vlak

CSanMarcos                                   Törölt Nick

A vár területe. A vár észak—déli hosszanti tengelye kb. 70 m, a déli legszélesebb része kb. 20 m, míg az északi végén alig 5 m-re szűkül össze. Az északi fele kb. 4 m-rel alacsonyabban fekszik a keskeny, 5—6 m széles

rnészlkőszikla--vo<nulaton, Ikb. 30 m hosszúságban. Ennek nyugati, oldalán három szakaszban 1—2 m magas falomladékot látni. A keleti oldalát csaknem függőleges sziklafal zárja le. A vár e részén falmaradványokat nem találunk .

A déli fele területileg ettől eltérő, kb. 40 m hosszú és 20 m széles, téglalap alakú, s ez az északi résztől kb. 4 m-rel magasabban fekszik. Keleti oldalát kb. 16 m hosszú és 3—4 m magas fal zárja le, mely derékszögben kb. 6 m hosszúságban folytatódik az északi oldalon. A délnyugati sarokban találni az egyetlen, nagyobb méretű, szabadon álló sarokfalat. E fal nyugati oldala 8 m hosszú, a déli rész 2 m. A magassága kb. 6 m. Egy ablaknyílás és a szintet elválasztó gerendázat helye is látható benne. E fal már igen omló állapotban van, különösen az alsó részen, s ezért állagmegóvás nélkül nem sokáig küzd az időjárás viszontagságai ellen. A falazat a helyszínen található mészkőből habarcscsal épített.”

Itt a pirossal kiemelt rész szerint már akkoriban is felhívták a falszakasz állapotára a figyelmet. Érthetetlen, hogy 1975 és 2008 között miért nem történt állagmegóvás ezen falszakaszon.

E terület közepén egy 3,5 m mély és 4 m széles, szabályos négyzet alakú bemélyedés van. Helyenként égetett vöröstéglával volt kifalazva. A falazat sok helyen már leszakadt. Valószínű a vár ciszternája lehetett

A vár egész területe bokrokkal, fákkal benőtt, több helyen a falak omladékai borítják. A déli és nyugati oldal egy részén a vár szintjétől

kb. 10 m-re, a hegyoldalban vízszintes padka húzódik, ami valamikor árok is lehetett, amit a faltörmelékek tömtek be.

Védelmi rendszere. A Várhegy magasan uralja a Bán-völgyét. Északi és keleti oldala igen meredek, helyenként csaknem függőleges mészkő szikla. A déli és nyugati oldal lankásabban ereszkedik alá a völgybe. Ezen az oldalon maradtak fenn a falrészek, mert valószínű ezek vastagabbak erősebbek voltak. Erről az oldalról lehetett könnyebben megközelíteni a várat. Ez az oka annak is, hogy a hegyoldalban itt árkot vagy levágást készítettek. Ezen az oldalon a hegyoldalban lejjebb is megfigyelhetők ehhez hasonló bevágások. Ez szolgálhatott feljáróul is."

Néhány friss kép :

      Az állagmegóvás és régészeti kuttaás története:

Régészeti kutatás Dédes várában

Az írott források alapján 1254 előtt épült és 1567-ben lerombolt dédesi vár4 nyugati,

legmagasabb pontján álló, igen rossz állapotú falszakaszon végeztünk 2009 nyarán állagvédelmi

munkákat, valamint azt megelőzően régészeti megfigyeléshez kapcsolódó falkutatást.

A 2008 őszén tartott helyszíni bejárás során a miskolci Herman Ottó Múzeum,

a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Észak-magyarországi Irodája és a Bükki Nemzeti

Park munkatársaival közösen megállapíthattuk, hogy a várfokon található L alakú magas

falrészlet vészesen meggyengült. Az ekkor született közös megállapodás sürgős állagmegóvásra

tett javaslatot. Sajnos a konzerválni kívánt falszakasz egy jelentős része 2009

húsvétját követően, eddig ismeretlen okból ledőlt. A további balesetveszély elhárítása

érdekében nem lehetett tovább várni a romok állagmegóvásával. Így a nyáron folyamatos

régészeti szakfelügyelet mellett kibontattuk a megmaradt falcsonkot a 2009-es és a korábbi

(középkori) „önmaga törmelékéből”.

A kutatás során a támpillérekkel erősített L alakú falszakasz északi fala mindkét oldalán

szintsüllyesztést hajtottunk végre, hogy a törmelék alatt lévő még ép falsíkokat

felszínre hozzuk. Ugyanis igazodnunk kellett ezekhez a falsíkokhoz, mivel a felfalazás

során ezek jelenthették a kiegészítések biztos alapjait. A kutatás előtt a vizsgált terület

déli felén megfigyelt mikrodomborzati viszonyok alapján feltételeztük, hogy az állagmegóvásra

előkészítendő falszakasz egy nagyobb (talán kéthelyiséges?) épület vagy torony

maradványa lehet.

Az objektum északi falát mintegy 7 m hosszúságban tisztítottuk meg a törmeléktől.

Szélessége 190-200 cm-nek bizonyult. Megállapíthattuk továbbá, hogy a 2009. tavaszán

ledőlt faltömb szabályosan, a jelenleg még felszín felett lévő falegyennél vált el, és borult

ki. A kutatás során megtaláltuk az épület/torony északkeleti sarkát, ahol egy szabályos

25 × 30 × 40 cm-es vulkáni tufából faragott sarok-kváderkövet figyeltünk meg. Maga a

falazat szendvicses szerkezetű, azaz két külső, nagyobb kövekből rakott falköpeny közét

apróbb, tömör, masszív habarcsba rakott kövekkel töltötték fel. Az épület/torony keleti

falán megtaláltuk és részben kibontottuk bejáratának küszöbkövét, illetve a törmelékréteg

alatt azonosítottuk az égett, faszenes padlóját is.

Kiderült, hogy az objektum északkeleti sarka egy térben elforgatott, a fennálló falaknál

korábbi és visszabontott épület nyugati falába lett beleépítve. A korábbi épület

mintegy 2,5 m vastag falát a megtalált küszöb szintjéig bontották vissza. Ez a korábbi

épület a jelenlegi romoktól kissé északkeletre helyezkedik el, északi fala, melynek csak

rövid szakasza esett a megfigyelési területbe, közvetlenül a hegy északi platójának szélén

helyezkedik el. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a megtalált korábbi épületet talán a forrásokban

is említett 13. századi vár egyik részével azonosíthatjuk, míg a jelenleg is fennálló

és konzervált falak a vár életének későbbi szakaszához köthető. Ezeket a feltételezéseket

azonban csak egy kiterjedt régészeti kutatás során tisztázhatjuk pontosan.

A várhelyreállítások műemlékvédelmi tapasztalatai

Amint ez az előbbiek alapján is látható, a régészeti kutatás feladata, hogy alapvető

információkat nyerjünk az objektumról és ezeket felhasználhassuk a romfalak konzerváláshoz,

kiegészítéséhez és rekonstrukciójához.

Dédes vár esetében az elsődleges cél a megsemmisült (leomlott) falszakasz hiteles

visszaépítése valamint a még fennálló falszerkezet statikai megerősítése, stabilizálása és

a falkorona védelme volt. A szondázó régészeti kutatást tehát az indokolta, hogy – főleg

a belső oldalon – a falsík legalsó pontját elérjük, ennek hiányában ugyanis nem lett volna

lehetséges a fal kiegészítése és arra történő rá- és kiegészítő falazás. I tt azzal a jelenséggel

álltunk szemben, hogy míg a fal két külső síkját alkotó markáns kövek, mintegy

a szendvicsfal sajátosságaként és a gyorsabb pusztulás (kifagyás) eredményeként, általában

hamarabb kilazultak és kiestek a falszerkezetből, addig a falmag – a rendkívül erős

korabeli habarcsnak köszönhetően – többnyire szinte épségben fennmaradt.

A rekonstrukciós munka során fő szempont volt, hogy az újrafalazásoknál és a kiegészített

falszakaszoknál az eredetivel (meglévővel) azonos falazási módot alkalmazzunk,

valamint a falszerkezet eredeti, meghatározott távolságokra lévő ún. kiegyenlítő

vízszintes síkjait a fal teljes keresztmetszetében képezzük ki. További szempont volt,

hogy a kiegészítéseket helyszíni, megtisztított, lehetőleg az eredetivel azonos kőanyag

felhasználásával alakítsák ki, mélyfúgázást alkalmazva.

A kutatás során megfigyelt jelenségek lehetőséget adtak arra is, hogy több helyszínen

(Dédes, Cserép, Szádvár) is értelmezzük a középkori – kora-újkori kőfalazási mód építéstechnikai

sajátosságait. Ennek során kerestük azt a megoldást, hogy a mai körülmények,

adottságok és lehetőségek keretei között, miképp lehet elérni olyan falazásmódot, mely

leginkább hasonlatos az eredeti falszövetre. Dédes vár esetében a jövőben még az ismert

kb. 80–90 éves archív fotók is segíteni tudják majd a hiteles rekonstrukciót.

A vízszintes kiegyenlítő síkok a legtöbb hazai várfal esetében általában kb. 70–110

cm között váltakozva követik egymást, de Dédesen megfigyelhető volt, hogy ettől jóval

sűrűbben, kb. 25–35 cm közötti egymást követő kiegyenlítő síkok léteznek. E jelenségre

több magyarázat is kínálkozik. Az eddigi megfigyelések alapján is ismert volt, hogy ahol

a kiegyenlítő síkok felső érintőjében lyuksor húzódik, az a falazó állvány befogott megtámasztó

gerendáinak nyoma. Sok esetben ez azonban hiányzik, mégis találunk kiegyenlítő

síkot. Így inkább azt valószínűsíthetjük, hogy az egyetlen munkafolyamatban (vagy egy

nap során, vagy egy habarcskeveréssel) felrakott falszakaszt jelzik e vízszintes kiegyenlítő

síkok, amit mindig egy (általában 2-3 cm) vastag vízszintes habarcsterítéssel zártak le.

Szádvár esetében az volt figyelhető a kiegészítő újrafalazás során, hogy a fal külső

síkjában esetlegesen megjelenő kisebb (alátámasztó, illetve a kő felső síkját ezáltal vízszintes

helyzetbe hozó) kövek csak úgy maradhattak helyükön, ha a falat – annak mindkét

oldalán kiképzett – zsaluk közé rakják. Ennek hiányában ugyanis a fal a kövek súlya,

valamint a híg habarcs miatt hamar szétcsúszik. A fal külső oldalainak – fentiekben is

már említett – jelentékeny pusztulása miatt azonban ilyen zsalu nyoma – akár habarcslenyomatként

is – eddig még nem volt megfigyelhető.

Ugyanitt volt tapasztalható az a sajátos jelenség is, hogy a növényzet gyökerei a pusztulási

folyamat során mélyen benyúltak a falszerkezetbe a kövek közé, sőt annak szinte teljes

keresztmetszetében az egykori mészhabarcsot földdé átalakítva a feltárt fal instabilitását

okozták. Az ilyen falszakaszokra statikai okok miatt csak azt követően lehet ráfalazni,

ha ezt az instabil falat szétbontják és egy kellően stabil részt elérve újra rakják. Az eredeti

falszövet kétségtelenül értéket jelent, de ebben az esetben az egyébként is már átalakult

laza és gyenge habarcs miatt fontosabb szemponttá vált a fal stabilitásának biztosítása.

Az alaktalan kövek eredeti helyzete önmagukban nem értékhordozók. Itt kell utalni arra,

hogy számos korábbi műemlék-helyreállítás esetében elsődlegesen csak a falak felső koronájának

védelmére törekedtek, többnyire cementet tartalmazó kötőanyag alkalmazásával,

ami az alsóbb rétegű, bár eredeti, de korántsem kellően stabil falszövetben a nedvesség

feldúsulását és ezáltal annak gyors és látványos pusztulását eredményezte.

Cserépvárnál a különböző korokhoz kötött falazatok már falazási módjukban is eltértek

egymástól. Így markánsan elkülönült a korábbi tipikusnak mondható falszakaszoktól

a török korszak (valószínűleg 17. sz elejére tehető) ún. ciklopsz típusú falazással

történt köpenyezése sajátos döntött falsíkkal, kiegyenlítő falegyenek nélkül. Az ásatással

felszínre került eltérő síkú falszakaszok „összehozása” és a térbelileg is eltérő falsíkok

értelmezése néha komoly dilemmát jelentett és gyakori helyszíni művezetést igényelt.

A helyreállítandó falszakaszokhoz és kiegészítésekhez az eddigi rövid időszakra vis�-

szatekintő tapasztalatok alapján is megfelelőnek tekinthető a kiválasztott zsákos fagyálló,

de cementet nem tartalmazó trassz habarcs alkalmazása. Remélhető, hogy az elmúlt

évtizedek számos romhelyreállításánál tapasztalható utólagos falkiromlás és pusztulás

megakadályozására, valamint a falszakaszok felső – véglegesnek szánt – síkjának

leárására is sikerül majd a kísérletinek is nevezhető kivitelezések során egy hosszú távú

megoldást megtalálni.5

5 A falak állagvédelemmel kapcsolatosan lásd még: Kosdi Attila: A romfalak ideiglenes állagvédelme:

http://www.koh7.hu/1_muemlek/080920_falvedes/fal_vedelem.html (Letöltés ideje: 2010. április 6.).

A következő immár az ötödik állomás a Dédesi vár volt, olyan maradandó túraélményt szolgáltatva, amely azóta is gyakran eszembe jut.

Megközelítése: Több verzió is van , én talán a legkönnyebbet választottam. Nagyvisnyót Dédestapocsány irányába elhagyva kb. 1-1,5 km után fatábla jelzi az ifjúsági tábort, itt le kell kanyarodni jobbra, és pár száz méter után az tábor bejáratához, és a FAPUMA büféhez érkezünk. Itt parkolhatunk. A sárga jelzést kell követni, mely az erdészeti műútról hamarosan balra az erdőbe kanyarodik. A sárga jelzést követjük egészen addig, amíg a várnyeregbe nem érünk.

Onnan a várnyeregből a balra fordulva a jelzést követve indulunk a Dédesi várrom felé.

(Egyenesen Kisvár, Jobbra a Verebec-vár területére juthatunk)

A Várnyeregtől a vár területéig terjedő szakasz gyönyörű kilátással és erdei környezettel kecsegtet, az egyik legemlékezetesebb, amit a Bükkben tapasztaltam.

Néhány kép az odaútról:

A várra vonatkozó adatok gerincét  Dobosy László 1975-ös könyvéből (Várak, várhelyek, és őrhelyek Ózd környékén-Borsodi Kismonográfiák-Herman ottó Múzeum) merítettem, amelyben a vár egyes maradványait még jobb állapotban lehet megszemlélni.

A könyv pdf formátumban innen letölthető:

http://mek.niif.hu/07600/07641/07641.pdf

„Története. IV. Béla király kedvelt híve, Ernye bán építette, közvetlenül a tatárok kivonulása után. Ernye bán fia István, a későbbi nádor — aki III. Endre halála után a szabad királyválasztás híve volt — nem tartozott Róbert Károly párthívei közé. Fiai az 1317-es debreceni csatában vereséget szenvedtek a király híveitől és Dédes várába menekültek. Az üldöző királyi sereg követve őket, elfoglalta a várat és a hűtlenkedőket fej- és jószágvesztésre ítélték. 1325-ben I. Károly a várat újraépítette. Ekkor királyi birtok lett. Később királyi adományként a Palóczy család birtokába jutott. A család utolsó sarja, Palóczy Antal, a mohácsi csatában elesett. A gazda nélkül maradt Dédes vára Szapolyai Jánosé lett, időközben azonban árulás következtében — az egri várral együtt — a Ferdinánd-párti Perényi Péter tulajdonába került.

A vár 1567-ben pusztult el. Április 2-án., Hasszán temesvári basa megostromolta Dédest. Amikor a védők látták, hogy a vár nem védhető tovább, a torony alá hordták a várban található összes puskaport, kanócot gyújtottak, majd a várban található rejtett alagúton elhagyták a várat. A kanóc tüze akkor ért a puskaporhoz, amikor a török diadalittasan berontott a várba. A hatalmas robbanás után több száz török maradt holtan a falak alatt. Hasszán tehetetlen dühében földig romboltatta a falakat, amelyek soha nem épültek fel. Borovszky Samu szerint Perényi Péter Szapolyai Jánostól eszközölt ki új adománylevelet Dédes várára, melyet Palóczy rokonság révén már kezében tartott.  Amikor Hasszán basa megostromolta Dédes várát, Bárius István volt a várnagy. 15 napig védelmezték vitézül a várat. 400-nál több törököt röpítettek a levegőbe. A dédesi várbirtok többször volt zálogban.

így pl. 1431-ben Borbála királynő Rozgonyi Istvánnak zálogosí-

totta el. 1438-ban Palóczyak birtoka lett. Fényes Elek szerint, a várnak legutolsó parancsnoka 1566-ban Kávásy László volt, majd annak halála után Bory Istvánt tetteik meg parancsnokká, s ő készítette elő a vár felrobbantását. Könyöki József, mint romot említi. Centhon István pedig egyetlen toronyfalára hívja fel figyelmünket. Gerö László írja, hogy Dédes várának romjairól Szendrei János 1902-ben készített felvételi rajzokat. Már akkor is olyan kevés maradványa volt, hogy a rajzból alaprajzi elrendezést megállapítani nem lehet. Gerő László egy másik munkájában a vár 1968-as állapotát írja le, mely szerint a várrom négyzetes toronyfala áll a magas, sziklás hegytető kissé elnyújtott gerincén, észak—déli hossztengellyel. Déli és nyugati kőfala a törmelékfeltöltődéstől is 6 m magasan áll, benne födémek gerendafészkei. A gerinc északi végén előbbitől kb. 40 m-re nagyobb falmaradvány, a kettő között ciszternaszerű építmény, részben téglafalazattal. A keleti oldalon külső várfal kiszögellő szakasza kb. 20 m-rel a csúcs alatt az északi oldalon levő

hegykiszögellésen is falnyomok.²⁰ Helyi ismeret hiányából eredő hibának látom azt, hogy Gerő László a Magyar várak c. könyvében Dédes várát és a dédestapolcsányi várromot két külön fejezetben ismerteti, s így az a látszat, mintha két különálló várról lenne szó. Régi helynevek Dédes és Bántapolcsány. A két községet 1950-ben egyesítették Dédestapolcsány név alatt. Így mindkét esetben a Dédesi várat kell értenünk. „

Időutazás:

Kicsit felerősítve a háttér.

Tulajdonképpen Visegrád volt az első ötletem, és pont a Duna látszólagos hiánya miatt vetettem el. De jobban belegondolva, igazad lehet.

Nem vagyok várszakértő, de nekem meggyőző.

Erre mondják, hogy mindig a legnagyszerűbb dolgok a legegyszerűbbek.......

Egyébként a kép a Fortepanon 1930-ra van datálva.

Találtam egy ilyen fotót

http://www.muemlekem.hu/fotopalyazat?id=4790

Ha hozzájárulsz, dolgozatodat áttenném a FortePan megfejtések fórumra és majd a szerkesztők eldöntik.

KÖSZÖNÖM !

Pontosan.

És akkor a hölgy mögött látszik a Duna?

Igen.

Üdv!

Próbálom előbb logikai úton megközelíteni a rejtély kulcsát.

-- Adott egy régi fotó, amin egy vidám hölgy támaszkodik egy gótikus jellegű bejárat előtti lépcső korlátjához. A nő kezében görbebot, ami nem azt jelenti, hogy nehezen járna, hanem, hogy abban a korban divatos tárgyat fog, mutatja a kamerának. Azt a kort pedig jómagam az 1945 előtti időszakhoz kötném. A ruházata alapján városi nőnek tűnik.

Kérdésem: 1945 előtt melyik város polgárainak volt ideje + lehetősége, hogy hétvégi pikniket szervezzenek egy közeli várba {várromba}, aminek már voltak megközelíthető {lépcsőn megközelíthető} részletei?

Tippem: Budapest polgársága fölfedezte a visegrádi várat {várromot}, amihez akár gőzhajóval is eljuthatott.

    A visegrádi váron belül pedig a Fellegvár egyik szűk ajtajára tippelek {piros nyillal}

                              Manapság így néz ki az az ajtónyílás:

      közelebbről: 

                         Most az ajtóra nyílegyenesen vezet fel a lépcső.

De ha az alábbi festményt megnézzük, megbizonyosodhatunk róla, hogy a korai időkben a lépcső cikk-cakkban, oldalról futott fel az ajtóhoz, előtte kis kiugró pihenő résszel.

Egyedül a korlát egyik keresztfája hiányzik a festményről, amit a fotó készítése idejében már pótoltak. De amúgy is, az időjárás ártalmainak kitett falépcsőt számtalanszor javíthattak, cserélhettek az idők folyamán. 

Ez ugye a Feld emlékkönyvben jelent meg? 

Egy kis olvasnivaló:

Gál-Mlakár Viktor: Szögliget -Szádváron végzett állagvédelmi munkák módszerei és tapasztalatai
(kattints az "Olvasás" szóra, a cikk, ami egy 16 oldalas pdf fájl, egy új ablakban nyílik meg. Jó olvasást :)

A háttérben egy hegyoldal látszik, Salgóvárnál és Gesztesnél ez nem valószínű. Boldogkő..?

Üdv Nektek!

Én a FortePan megfejtések fórumon szoktam előfordulni.

Most véletlenül rátok találva volna egy kérdésem:

van az egyik régi megfejtetlen kép a fortepanon

7401 a száma

ami eddig felmerült az a Salgó vár és Várgesztes

Ha volna ötletetek.....

B. Gabriella ala vártorta.

Melyik holland vár? :)

Sokszor néztem én azt a térképen, de csak 2010-ben jutottam el oda, mert mindig csak előlről, oldalról mentünk fel, ekkor hátulról.

Arra emlékeztem, hogy a régi bányaútról ( sok helyen azon vezet a tanösvény ) egy visszafordítóban mentünk fel a romhoz, talán tábla is jelezte, vagy forrásként, vagy a romként. Csak arra nem, mennyire kellett bemenni az úttól. De ez sem nagy táv.

Emlékezetből ez tökéletes. Nagyjából jó helyre raktad.  A CARTOGRAPHIA-S Bükk túristatérképem szerint itt a

piros kör helyén van a remeteség helye.

Nem tudom, hol vannak a turistatérképek ( lehet, hogy a volt nejemre hagytam őket? ), de neked nem oda jelzi a térkép, ahová a Google Földön a mancsot raktam?

Ahogyan sejtettem, erről írtam a (40907)-ben. Ez egy 2010-es kép, most csak halmokat látni, azt meg nem is tudom, hogy ez a kettő együtt, vagy a lak, vagy a kápolna.

Ennek a legvégén írnak róla:

http://bnpi.hu/oldal/bel-ko-tt-229.html

Köszönöm szépen az infót.  Bél-kő hegyével kapcsolatban talán még egy téma lehet érdekes. A térkép szerint

a Bél-Kő hegy mögött a Simon Várától nem messze van a Szentháromság Remeteség alapfala.

Tud erről valaki felrakni fényképet?

Előre is köszönöm.

                              A Heves megyei vártopográfiában ezt olvasni róla:

                                A környékén még két helyszínről tettek említést:

              Annyi szentigaz, hogy az a hegyes vidék várépítésre igen alkalmatos volt...

Ha tudnál pár gondolatot írni a bél-kői váról az fantasztikus lenne!

Amióta van internet, én is előtte megnézem, mi van a környéken, amit meg lehet nézni.

A másik kedvencem az olyan autóstérkép, ami jelzi a környéken a kastélyokat, régi templomokat, várakat, romokat. Az ott már helyben járkálva sokat segít, nem egy érdekes építményt így látogattam meg.

Bélapátfalva speciális, annyiszor voltam már ott, hogy a múlt évtized közepe felé, amióta netet használok, pár dolgot megnéztem róla, de azóta semmit.

Igaz, amikor beindult a Fortepan, találtam képet. Érdekességképpen, és szokás szerint az apátság környékén alig volt erdő. Ez így fura, azt hittem, régen több zöld volt mindenfelé, miközben az ilyen helyeken manapság van erdő.

Szóval van ez a '45 körüli képem, meg pár metszet az apátságról. Mintha azokat is innen kaptam volna valakitől, amikor a bél-kői vár volt a téma.

Nálam a fizikai túrát követi a virtuális túra.  A látottakat kielemzem és utánanézek a forrásoknak.

Igazándiból a túrát is egy információszerző túra előzi mg, ahol beszerzek minden lehetséges információt a

kiszemelt célpont(ok)ról....:))))

Ezért jó ha beszélünk a látottakról, mert a beszerzett információkat mindig ki lehet egészíteni.

Pl. a Apátsági templom szószékén van valahol a Szarbakői vár képe. Ez lenne ha láttam volna az egyetlen

épségben ábrázolt portré a várról... Ha nem nézem meg a fórum archívumot valószínüleg számomra elsikkadt

volna ez az információ.

Az internet előtt még nem tudtunk itánanézni a történetének, így nem tudtuk, honnan az apátság alatt a lecsordogáló patak melett a sok cseréptöredék. Azt hittük, hogy hűderégi dolgok.

Baranyi István házikójának romjainál még ott a tábla, és a turistatérképek is jelzik.

Háromkúti Ciszterci Apátság és Templom - Bélapátfalva

A túránk 4.állomása a Pazar látványt biztosító Bélkő aljában fekvő ciszterci apátság és templom volt. Súlyát számomra az adja, hogy ez az egyetlen épségben megmaradt románkori ciszterci apátsági templom Magyarországon.

Idézet:

"A Bükk hegységhez tarozó Bélkő aljában, az egri egyházmegyében fekvő, Háromkútról nevezett, a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt ciszterci apátságot 1232. május 16-án alapította II. Kilit egri püspök.. Az apátság anyaapátsága a pilisi monostor volt.
Az alapító II. Kilit minden bizonnyal a BÉL nemzetségből származott, így a Bélháromkútnak is nevezett ciszterci apátságot családi monostornak is tekinthetjük. Ezt az is alátámasztja, hogy a szállásbirtokos Bél nemzetség nevét három helység viselte e tájon: Felbél, a mai Bükkszentmárton, Középbél, a mai Bélapátfalva, Albél, a mai Mónosbél elődje volt. Bélapátfalva nevét az oklevelek a XIII. században Bel, Beel, Beyle alakban, 1330-ban ?villa abbatis?, 1415-ben pedig Apátfalva alakban őrizték meg.

II. Kilit gazdagon ellátta adományokkal a nemzetsége szállásbirtokán alapított monostort. A Bél nemzetség számos környékbeli birtokát, azok dézsmáit, a Tiszánál három halastavat és a birtok után az egri püspökséget és káptalant illető egyházi tizedeket adta az apátságnak.

Az alapítás után azonnal hozzáláttak az építkezéshez. Ezt azonban a tatárjárás miatt 1241-ben félbe kellett hagyni. Ahogyan ez egy 1245. évi oklevélből kiderül, a monostor mellett is voltak harcok. A tatárokkal folytatott harc közben itt sebesült meg György fia Sándor mester. A tatárjárásig felépült a monostor keleti szárnya, a templomnak viszont csak homlokzatfalai készültek el ebben az első periódusban. A félbemaradt építkezést egy másik építőműhely felezte be, közvetlenül a tatárjárás után, mert az adatok szerint a monostorban 1246-ban már újra éltek szerzetesek.

Néhány adat az apátság XIV. ? XVII. századi életéből: kevés fölszentelt pap élt a monostorban. Kitűnik ez egy 1388. évi oklevélből is. Béli Péter és az apátság közötti vitás ügyben a határjárás bizonyítására 16 fölszentelt pap mondta el a föld- és határesküt, köztük a béli monostorból Konrád, Henrik és Móricz apát. Ebből arra következtethetünk, hogy rajtuk kívül más szerzetes nem élt a kolostorban, másképp aligha lett volna szükséges más monostorból hívni felszentelt papokat.

A XV. század végén országszerte komoly problémákkal küszködtek a ciszterci apátságok. Meglazult a fegyelem, az apáti székben sok helyen nem szerzetesek, hanem világi papok ültek, az apátságok birtokait elidegenítették. A bélháromkúti monostor apátja sem szerzetes volt, hanem 1479-1485 között Péter nógrádi főesperes, aki nem is lakott a monostorban.

1495-ben az apátság csere útján Bakócz Tamás kezébe került, aki ekkor egri püspök volt. Úgy tűnik, ez időtől kezdve az egri püspökök birtokában volt a monostor, amelyben a szerzetesek egy ideig még bent maradtak. 1503-*ban a perjellel együtt 3 szerzetes élt az apátságban, és egy György nevű orgonakészítővel is találkozunk. 1508-ban 5 szerzetes élt itt. A XVI. század harmincas éveiben végleg elnéptelenedett az apátság, miután a református hitre tért Perényi Péter az egri püspökség éa a káptalan birtokait 1534-ben elfoglalta. Perényi Péter halála után, 1548-ban I. Ferdinánd szerezte meg az egri püspöki váruradalmat, amelynek a bélháromkúti apátsági birtok is részét képezte. Az apátság javait 1678-ban az egri káptalan kapta meg, majd 1700-ban I. Lipót rendeletére az egri papnevelő tulajdonába került. A templom ekkor már rossz állapotban volt. Egy 1696-ban kelt leírás a templomnak már csak falairól beszél. 1720-ban romjait említik.

A helyreállítás erkölcsi előkészítésében szerepet játszott Baranyi István remete, aki legkésőbb 1720-tól az egyházközösség területén élt. 1732-ben kezdték meg a munkát, és 1745-ben szentelte fel az újjáépített templomot gróf Erdődy Gábor egri püspök. Három szakaszban zajlott a munka. Először felépültek a déli mellékhajó, a kereszthajó és a mellékszentély falai, a főszentély és a két négyezetei pillér. Második szakaszban készült a templom boltozata és az orgonakarzat. A harmadik szakaszban megépítik a sekrestyét.

Műemléki helyreállítását Lux Kálmán kezdte el 1934-ben, és az 1953-1954-ben folytatódott Szakál Ernő kőszobrász restaurátor irányításával. A belső falsíkok vakolatait távolították el, és helyreállították az északi keresztházat. A templom külső helyreállítása dr. Rados Jenő professzor tervei alapján 1964-ben folytatódott. E munka kapcsán lettek feltárva 1964-1966-ban a templom déli oldala mellett az elpusztult monostor alapfalai.

Míg a templomról meglehetősen sok adat maradt ránk, addig a mellette lévő monostorról szűkszavúan szólnak a források. Az 1696-ban készült leírásban a templommal együtt nagyszerűnek nevezett monostor falairól történik említés. 1733-ban már csak a lebontott és elhagyott monostor helyéről olvashatunk. Az 1829-es Canonica Visitatio szerint a bükkszentmártoni templomot 1734-ben részben a templom, részben a monostor romjainak anyagából állították helyre.

Érdekes ábrázolásra figyelt fel Voit Pál az 1758-ban épült egri Kispréposti Palota dísztermében. A díszterem ajtó fölötti lunettáit Huetter János Lukács festette. Jobbra, a keleti irányba nyíló ajtó fölötti kép vadászjelenetet ábrázol. A vadász képében a palotát építtető Androvics Miklóst ismerhetjük fel, a kutya által félig eltakarva a Bélkő aljában az apátfalvi ciszterci templomot látjuk, nyugati homlokzatán rózsaablakkal Balról csatlakozik az azóta a föld színéig elbontott monostorépület, amely az ábrázolás tanúsága szerint ekkor még az első emelet magasságáig állott.

A plébániát 1827 körül előbb fürdőházzá, majd posztógyárrá alakították. 1850-től kezdve a monostor területének jelentős részét elfoglalva, több épületből álló kőedénygyár épült itt, ami több mint 70 évig működött. 1927-ben a csődbe jutott gyárat lebontották.

A templom melletti romkert

A szerzetesek lakóhelyéül szolgáló monostor a templom déli oldalához csatlakozott. A régészeti feltáráskor napvilágra került alapfalakból kialakított romkertben kirajzolódik az elpusztult épületegyüttes alaprajza. Zárt négyszögben, a ciszterci előírásnak megfelelően sorakoznak a helyiségek. Az épületegyüttes középpontjában a téglalap alakú udvart körbezáró kerengőfolyosó van, amely boltozott volt, az udvar felé nyitott, oszlopokon nyugvó árkádívekkel. A déli keresztház nyugati falában megmaradt a boltozat egyik falíve, és jobbra tőle kivehető a második falív indulásának helye. Az első falív alatt látjuk az elfalazott könyvtárfülkét, ahol a polcok helyének vájatai is látszódnak. A kerengőfolyosó félnyeregteteje a déli mellékhajó falához csatlakozott. Ma ez a fal a barokk helyreállítás utáni képet mutatja. A kerengő boltozatának támasztékaként 2 méterenként félpilléreket találunk a fal udvari szakaszán. A déli oldal közepén a kútház alapfalait találjuk.

A négyszögű kerengőfolyosó külső oldalára vannak felfűzve az egyes helyiségek. A keleti szárny helyisége a sekrestye volt, a mai formánál kisebb alaprajzzal. Ettől délre találjuk a káptalantermet, a monostornak a templom után a legfontosabb helyisége. A 2x3 boltszakaszos helyiség északi része a mai sekrestye alá nyúlik. Téglapadlója a XV. században készült, padlószintje alatt 2 falazott sírt találunk, amelyekben a monostor apátjai nyugodtak. A keleti és déli fal mellett ülőpadkát találunk. A káptalanterem fölött az emeleten a hálóhelyiség helyezkedett el. Az ide vezető lépcső lenyomata a déli keresztház belső nyugati falán látható.

A káptalanterem melletti déli keskeny helyiség az ún. fogadószoba volt. A monostor délkeleti részén a legnagyobb terem a szerzetesek munkaterméül szolgált. A terem délkeleti sarkában egy ?a középkor óta nem használt- forrás található, amelynek vizét téglából készült csatornán keresztül vezették a kútházba. Ma is ezt a vizet ihatjuk itt. Nem 3 forrás volt tehát, hanem 4, és külön érdekesség, hogy a negyediket beépítették az épületbe.

A monostor déli szárnyát a magas talajvízszint miatt nem lehetett a középkori szintre süllyeszteni. A szerzetesi munkaterem mellett melegedőszoba volt, középen pedig ebédlő helyezkedett el. Tőle nyugatra a konyha állott, amely a szerzetesi ebédlőn kívül a laikus testvérek ebédlőjét is kiszolgálta. Ezt a helyiséget a cementgyári víztárazó építésekor nagyrészt elpusztították. A nyugati szárny alá volt pincézve, leszakadt boltozatát és a pinceajtót megtalálták a feltárás során."

Forrás: Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára 128.