Olvasnivaló 1897-ből több részletben:
Küküllő Patócsi Zsófia (Szádvár) sírboltja és leletek, II.rész
I. A (al mellett lévő legbelső, tehát eJső koporsóban volt:
1. Egy selyem szalmazsák az egész koporsó hosszában, több mint
egy méter hosszú, 55 cm. széles, megtöltve valami szárított virág •
szálakkal (levendulával ?) vagy valami vékony-kocsú, ágas-bogas, finom,
talán köles-szalmával. A selyem-szövet egy része a koporsó fenekéhez
szorosan oda tapadt; egy 100 cm. hosszá részt épen, összefüggő egészben
hoztunk magunkkal. Színe most sárgás kávébarna, eredetileg tán
Piros lehetett.
2. A halott feje alatt legalól összehajtogatott kis perm-szőnyeg
volt, melynek egyes darabjait elhoztuk magunkkal.
3. A halott feje, alatt egy most sárgás-barna színű selyem párna
volt, 45 cm. hosszú és 40 cm. széles, finom virágszirmokkal (talán
rózsalevelekkel ?) megtöltve.
4. A párnára szép szőke hajtincsek vannak rátapadva, két piros
selyem-szalag fonadék egész épen lóg le róla.
5. Egy sodrott érczgyűrű zöld patinával bevonva, mely az érintés
után három darabba tört.
6. Egy kevés apró csontmaradvány, borda s lábszár szilánkok.
A koponya hiányzott.
II. A középső, a második koprsóban ezek találtattak:
1. Persa-szönyeg darabok a fejpárna alatt.
2. Egy selyem párna, 58 cm. hosszá s 28 cm. széles, ugyanolyan
sárgás-barna színű és minőségű selyemből, mint az előbbi koporsóban
levő párna és derékalj (szalmazsák) selyemszövete. A mi arra
mutat, hogy az illetők testvérek lehettek. Ez a fgpárna is, mint az
előbbi koporsóban, virágszirmokkal és szálakkal volt megtöltve.
3. A párna fölött a halott feje alatt egy selyemből font vastag
ff'jkoszorú nyugodott, most sötét kávészín, eredetileg talán megyszín
lehetett, 55 cm. hosszú s vagy 10 cm. vastag.
4. A párnához tapadva egy tenyérnyi rövid, barna hajcsomó.
5. Selyem fátyol szemfedő, világos sárgás színű, .70 cin. hosszú
és 30 cm. széles, két darabba van szakadva, a fej alatt lévő szőnyegből
egyes darabok rá vannak tapadva.
6. Virágos brokát selyem mell-derék, kivágott nyakkal, hátán
két sor rávarott selyem paszománt csipkével, mellén kapcsok nyomaival,
vállán keresztül két összekötő selyem hímzésű csipkeszalaggal,
7. Nagy rányomott virágokkal díszített, vastag brokát selyemszoknya,
most kávébarna, eredetileg talán megyszínű, nehéz gazdag
selyem-szövetből, gyönyörű virágokkal, alján három bársony-szalag paszománt
díszítéssel, szegélyűi rávarrva. A szoknya alsó körűlete vagy
S1 ^ méter, derekán l3/4 méter.
8. Selyem derékkötő, hálószerűén kötött sárgás-barna színű selyem
shawl, mindkét végén dús selyembojttal; 195 cm. hosszú és kiterjesztve
40 cm. széles. Megjegyzendő, hogy ezt a mellen összegöngyölgetve
találtuk. Lehet, hogy eredetileg nem derékkötő, hanem nyakés
melldísz lehetett.
9. Piros csizma fejének a felső része és hegyes orra,
.10. Nagyon kevés csontmaradék, egy darab a hátgerinczbó'l ; a
koponya hiányzott.
III. A legszélső harmadik koporsóból, a Kendi Zsófia liogáthi
Menyhértnééből a következő tárgyak kerültek elő :
1. Persa-szőnyeg darabok, összehajtogatva, a koporsó felső végén,
a. fej alatt.
2. Selyem fejpárna, felső behuzója nagy-virágos brokát-selyemből,
alsó része még vastagabb selyemszövetből, 55 cm. hosszú, 50 cm.
széles. A fej a vékonyabb, de finomabb selyem behúzó felett nyugodott.
Ez is virágszirmokkal volt megtöltve.
Zöld-selyem vastag hajtekercs, 55 cm hosszú, két végén selyem
szalaggal koszorúba összekötve, mely eredetileg a fej alatt nyugodott.
4. Spongyadarab, egy tenyérnyi, mely talán a fennebb említett,
hajtekercs b'első köre hézagát töltötte ki. Mi a sírt már megbolygatva
találván, alantabb kaptuk.
Ezeken nyugodott eredetileg a szép formás, de kicsiny koponya,
í'első részén nagy lyukkal, mintha egy buzogányütés törte volna be.
Szép szőke, befont hajfürtei kék selyem kötött hálóba voltak összefoglalva,
melyek a koponyáról leválva, egy madárfószekhez hasonlítottak.
A fejen még egy kis kerek kék bársony főkötő volt, köröskörűi
apró arany boglárokkal s nranyfoglalat.ú türkizekkel díszítve. Nyolcz
darab ilyen türkiz-ékkő került elő, aranyfoglalatja belsején mindenik
egy egy számjegygyei jelölve (egyiken 29-es szám, a mi azt mutatja,
hogy eredetileg több volt, mint a mennyi a koporsóból előkerült). A
haj-hálót és főkötó't a koporsó első felnyitásakor kivették, az ékszereket
erről, miként a mentéről is leszedték s most is még az ékszerek
között vannak. A magunkkal hozott tárgyak közt következik:
5. Egy vastagabb és egy vékonyabb hajfonadék, ez utóbbi vékony
piros galanddal összefűzve.
6. Selyem fátyol szemfedő, sárga selyemből hímezve, hasonló a
II. koporsóban találthoz, de ezen még arany- és ezüst-fonal díszítések
megfeketedett nyomai is látszanak. Hossza *2 cm., szélessége 64 cm.
7. Sárga piros és zöldes selyemfonadékból hálószerűén kötött
derekas mellény, selyem zsinórokkal összefűzve, szegélyét ezüst és aranytonalos
skofiam-csipke képezte. Hasonlított a mai »Figaro« női mellényekhez.
A kiemelés és a templomban való nézegetés közben üsszebogozódutt.
8. Sötét-kék selyem-bársony mente, felálló Zrínyi-gallérral, ránezokba
szepett bodros vállakkal, rövid újjal. Nyakán, vállán, mellén is
alsó kerületén selyem paszomántos sujtásokkal kivarrt díszítés, mellén 3,
alább 1 sorosan, alól két oldalt és hátúi bevágva és ugyanilyen kettős
paszomántos rávarrással díszítve. Ezen voltak felvarrva a nagy és
Kisebb boglárok, melyeket a koporsó felbontásakor leszedtek. Bélése
ragyogó sávos sárga párduczbó'r színű bársony peluche. A romjaiban
18 csaknem teljesen ép, gyönyörű szabású díszmente hossza a hátán
120 cm., gallérja bősége 40 cm. alsó körűlete 254 cm.
9. Deréköv selyem szalag, 150 cm. hosszú és 20 cm. széles,
most halvány sárga.
10. Piros csizmája ránezos szárából egy-egy darab.
11. Csizmájának hegyes orra vége, selyemszövetből, skófiumoscsipke
szegővel.
12. Koponyája, csontjai, melyek' a koporsóba visszahelyeztettek.
Arany karika jegygyűrűje, melynek külső szególylyel védett kerületén
KEND! SOPH. BOG. MENIHART olvasható; fülbevalója aranywglalatú
smaragdkőből (páratlan); három, színes zománczczal díszített
arany-karperecz, mozgékony arany lemezekből, sűrű lártczszemekkel;
nyakéke keleti gyöngygyei díszített aranylánczból s négyszögletű aranyrudacskákból
zománezos alapon betűkkel és a mente-csattok már előbb
kivétettek s az többi ékszerek közé tétettek, melyeket azóta külön
küldöttek fel az ev. ref. pöspök úr kezéhez, hogy ő mint az Erdélyi
Múzeum-Egylet alelnöke is intéztesse a megbecsültetést s közvetítse az
Erdélyi Múzeumnál a leletek megvételét. Felkiildötték azt a keleti
szőnyeget is, melynek apróbb kortársai a koporsókban porladtak el,
egyes megfakult töredék-darabokban maradván csak fel.
Kérdés már most: micsoda tanúság háramlik reánk ezekből
a sírleletekből ?
Belbecse természetesen csak az ékszereknek van. Hogy mennyi ?
azt egyrészt az ékszerész mérése határozza meg, hogy mennyit
nyom az arany súlya s másrészt a szakértő műrégész, hogy mennyi
a régészeli mübecse. Annyit azonban conslatálni lehet eddig is,
kogy az ékszereknek is inkább tudományos becse van, mint sem
nagy reális értéke s ezerekről csak a túlcsapongó fantázia ábrándozhat.
Tudományos becse abban rejlik, hogy kevés női ékszerünk
s főkép díszruha-ékszer maradt fenn a XVI. századból s mint ilyen
ez a lelet párját ritkítja.
A ruha darabok is, melyeknek reális értéke a dolog természeténél
fogva nem lehet, becses adalékul szolgálhatnak a XVI. ez.
női viselet és ruházat ismeretéhez, melyeket jórészt csak képekből
ismerünk.
Sajátságos szeszélye és véletlen találkozása a sorsnak, hogy
Erdélyben a legtanulságosabb costume-képek épen a Küküllővár
jelenlegi urának gr. Haller Jenő v. b. t. t. úrnak tulajdonában
lévő gr. Haller-család nemzetségkönyvében találhatók, melyben a
XVI—XV1H. században élt családtagokat korhű öltözetben egykorúan,
nemzedékről nemzedékre lefestették. 1886-ban a »Turuhban
kiadtunk ebből 10 férfi és 10 női arczképet, színezett képekben.
Ezeket a képeket és a küküllővári sírboltból előkerült ruhadarabokat
összehasonlítva, löbb analógiát találunk. Pl. a Kendi
Zsófia bársony-mentéjéhez hasonló van a vele egykorú Bocskai
Ilona Haller Gáborné képén, ugyanolyan puffos vállakkal, drága
kövekkel ékítve; nyakéke, fejkötője is hasonló. Haller Istvánná
Kendi Judit (a Kendi Zsófia másodunoka húga, meghalt 1637
ben) hasonló nagy virágos brokát-selyem szoknyában van lefestve,
mint a minő a 11. koporsóból napfényre került. Derekas mellényét
megtaláljuk képben Haller Petemé Bethlen Zsófián (f 1662.J
ugyanolyan szabással, a vállon keresztül összetartó selyem szalagokkal.
Ennek anyján Haller Péterné Tarnóczy Sárán (f 1648.)
ugyanolyan díszítésű három-íodros selyemszoknya van, mint a minő
a II. koporsóból kikerült. A hajat összetartó selyem háló lökötök s
felette még kis bársony-fökötők is láthatók löbb Hallerné képén.
Mindegyik lábán még sárga vagy piros csizma feje is látszik. Úgy
hogy, a mit eddig jobbára csak képből ismertünk, ezekben a leletekben
előttünk van a valóságban is.
Még egy érdekes tanúiság kínálkozik a leletekből: a, temetkezés,
a koporsóba elhelyezés módjának és szokásának megállapítása.
Látjuk e leletekből a fenyőfa deszakoporsó ágyát elkészítve
szárított virágszálakbói, selyempárnába töltve; a virágszirmokkal
töltött kis selyem párna alatt, s tán némely koporsóban
egész hosszában, keleti szőnyeget; a párna felett selyem-tekercset
a lej alatt (köze spongyával kitöltve); erre fektették aztán a
halottat, felöltöztetve ékesen, néha teljes ékszer-díszével. Valószínű,
hogy a két első koporsóban is voltak ékszerek, de ezeket a kihalt
család utolsó sarja eltemetésekor leszedték a »nevető örökösök,*
vagy a sírbolt építő munkások, nem kiméivé még a csontokat sem.
Ezekben a culturlörténeti tanúiságokban rejlik a küküllővári
sírleleteknek főbecse.
Megismerkedvén a küküllővári sírbolt koporsóival, önkénytelenül
is az a kérdés izgatja képzeletünket, hogy kik lehettek azok
az előkelő úrasszonyok, kiknek löldi maradványai e koporsókban
nyugszanak ?