Keresés

Ez is egy lehetőség, amire nem is gondoltam

Szendrő - Felső vár

Története:

Úgy tűnik, a Révay-féle jelentés megállapításait és javaslatait a királyi udvar elfogadta,

s rövidesen megindult a Felső vár kiépítése. Erre utal, hogy Christoforo Stella egri építész

székhelyét 1590-ben Egerből Szendrőre tette át. Az új vár építéséről már 1590 tavaszán

szó esik. A vár tervezői között Christoforo Stellát az említett jelentéshez csatolt

rajza miatt mindenképpen az első hely illeti meg, azt azonban egyelőre nem tudjuk, hogy

Stella 1596-ban, Eger ostromakor bekövetkezett haláláig mennyi készült el az immár

(legalább) harmadik szendrői várból. A falak és a bástyák alapjai már elkészültek, amikor

Fülek és más közeli török várak visszafoglalása után a munkát félbeszakították.

A vár kb. 1,2 hektáron terült el, öt bástyája volt .Alaprajzának szabálytalanságát

elsősorban a terepadottságoknak tulajdoníthatjuk, északról a domb lankásabb,

délről meredekebb. A várudvar közepén 55 m átmérőjű, jelenleg kb. 4 méter magas domb

emelkedik. E dombot az eredeti terepszint lefaragásával, illetve kisebb mértékű feltöltésével

alakították ki, és sokszögű, övpárkánnyal ellátott, 220 cm vastagságú falazattal

vették körül. E belső várba a nyugati oldalon nyílt feljárat. Kapujához középre nyúló

emeletes épületrész csatlakozott, mely a belső vár közepén álló háromemeletes toronyhoz

kapcsolódott. E torony sátortetejét a hitelesnek tekinthető ábrázolások szerint 1639

és 1664 között cserélték barokkos hagymakupolára. Az átépítés időpontja feltehetően az

1645-ös ostrom utánra, legvalószínűbben 1656-ra tehető. E toronyban őrizték a lőport,

a hozzá kapcsolódó épület, mint a vár legszilárdabb, az ásatási leletek szerint kúpcserepekkel

fedett és üvegablakokkal ellátott építménye, a tiszteknek adhatott szállást.

A sokszögletű falazathoz belülről ácsolt ágyúállások

csatlakoztak. A belső várban, a kaputól délre helyezkedhetett el a várkápolna. Az előkerült

leletanyag alapján a belső vár legfeljebb néhány évvel előzhette meg a fő védőöv

kiépültét, s könnyen lehet, hogy egységes terv alapján készült az ötbástyás falövvel. A

belső vár létrejöttének okát elsősorban a terep meglévő adottságainak kihasználásában

kereshetjük, de aligha állhatott távol a vár tervezőjétől a teoretikus építészeti munkák

ideális városában gyakorta felbukkanó központi torony gondolata. Magas ágyúállás

(igaz, torony nélkül) Egerben is épült, még ha nem is a század végén. A fő védőöv eltérő

méretű és szerkezetű bástyái sem utalnak feltétlenül építésük eltérő korára. A Várhegy

meredek déli és nyugati oldalán a tervező elegendőnek tarthatott kevesebb munkával

kivitelezhető, kisebb méretű, fül nélküli bástyákat is. Az északi oldalon, ahonnan az

ostromlók rohama elsősorban várható volt, sokkal erőteljesebb védműveket alakítottak

ki. Az ide helyezett két fülesbástya közül a nyugatabbi (Korláth-bástya) nyitott, süllyesztett

oldalazó ágyúállásokkal rendelkezett, míg a keleti boltozott kazamatafolyosójával

a vár legerősebb bástyája volt. A bástyákat és az ezeket összekapcsoló kötőgátakat tört

mészkőből, helyben öntött technikával készítették. A vár egyetlen kapuját, mely lovasok

és szekerek számára is járható volt, visszavonták a rohamnak kitett északi oldalról, s a

kapubástyát megkerülő út végére, a keleti oldalra helyezték.

Az 1608-as várvizsgálat jelentéséből értesülünk első ízben arról, hogy Szendrőn három

vár áll: a félig elkészült Újvár, az ekkor legerősebb erődítésnek számító, de szűkös

és a felső vár nélkül védhetetlen, hegyoldalba épített Bebek vára és az alkalmatlan helyre

épített, lebontandó Földvár (azaz német vár). A fentebb már ismertetett elgondolás

szerint Újvár alatt a Felső várat kell értenünk, Bebek váraként a középkori eredetű Alsó

várat jelölték meg, míg a Földvár a főként 1578-1582 között épített, később Német városnak

nevezett erődítés. A vár legkomolyabb ostroma 1645-ben történt. A 30 éves háborúba kapcsolódva

Rákóczi György erdélyi fejedelem csapatai vették a várat ostrom alá.

Miután a falon rést törtek, a döntő rohamra készültek, mikor a közeledő felmető

sereg elől az erdélyi csapatoknak vissza kellett vonulniuk. Az ostrom következménye

lehetett, hogy a keleti várudvar beépítettségét megváltoztatták. Gödröket temettek be,

apró épületeket emeltek.

1658-ból ismerjük a Felsővár első felmérését, melyen már jelezték a déli oldal átépítésének

tervét. 1661. augusztus 12. táján Montecuccoli tábornok Szendrőbe érkezett

20000 emberrel. Ekkoriban készülhetett a szendrői várnak a herzogenburgi apátsági

könyvtárban fennmaradt egyik katonai felmérése, míg egy ugyanitt fennmaradt másik

alaprajz egy évvel későbbi évszámot visel. Ez a rajz többé-kevésbé megegyezik az 1658-

as felméréssel, s mindkét alaprajz megbízható pontossággal tájékoztat nemcsak a falak

vonalvezetéséről, hanem – az eddigi feltárások szerint – a várbelső épületeiről is.

A korabeli felmérések és a felső várban végzett ásatások alapján úgy tűnik, hogy

az 1660-as években fejeződött be a felső vár kiépítése.

1692 nyarán villám csapott a nyolcszögű toronyba, s felrobbantotta az itt tárolt puskaport.

A parancsnoki épületek olyan súlyosan megsérültek, hogy a belső várat többé nem

állították helyre

Bár a vár messze elmaradt a XVIII. század eleji európai erődépítészet

színvonalától, a kurucok meg sem kísérelték rohammal bevenni. Blokádjuknak mintegy

egy évig tudott ellenállni a várparancsnok Malvezzi gróf, míg végül szabad elvonulás

fejében átadták a várat.

Mivel a vár stratégiai jelentőségét elveszítette, 1707 tavaszán II. Rákóczi Ferenc fejedelem

parancsára Lemaire francia hadmérnök a falakat felrobbantatta. A feltárások

eddigi eredménye szerint legsúlyosabban a bástyák sarkai közelében rongálódtak meg a

falak. A robbantás azonban nem pusztította el a kulcsfontosságú pontok közötti falszakaszokat.

Ezeket a helyi lakosok bontották el olyan alaposan, hogy a 20. század elején már

maradványai sem látszottak.

Szendrő - Német vár

Tomka Gábor tanulmányának segítségével igyekszem összeilleszteni a Németvár történetét:

A Németvár vélt helye a mai Római Katolikus templom és Kékfestőház (?) környékén található.

                                                 Római Katolikus Templom

Mivel a Bebek-féle vár a ma Várhegynek nevezett magaslatról könnyen támadható volt, az 1570-es években új erődítés építését kezdték meg. Ennek a korabeli ábrázolások alapján ötbástyás, fa-föld szerkezetű, a Bódva ágaival körbevett erődnek a téglalap alakú, huszárvárral bővített alaprajza a mai településszerkezetben is felismerhető. A különös arányú ún. Kékfestő-ház esetleg ehhez az erődítéshez tartozó, ismeretlen funkciójú épület része. (Más vélekedések szerint XVIII. századi parasztház) Az építkezés számadásainak nagy része fennmaradt, ám mindmáig kiadatlan. Az új erődítés helyét rosszul választották meg: a Várhegytől ugyan távolabb feküdt, az Akasztó-dombról azonban tűz alá lehetett venni. Ezért 1590-től a Várhegyen megkezdték egy harmadik erődítés kiépítését. A Földvárnak, Német várnak nevezett erődítés (talán még a XVII. század közepe előtt) civil kézbe került, s e negyed közepén építették fel templomukat a ferencesek. E templom helyén áll az a XVIII. században emelt templom, mely ma a település katolikus plébániatemploma.

Az 1577-es haditanácskozáson sorra vették az egyes végvárakon végzendő munkálatokat.

Előírták Szendrő további kiépítését is. A régi várat lebontásra ítélték, az újban

élelmezési raktár és fegyvertár felépítésére adtak utasítást. A szendrői kapitányra bízták

a környező kisebb várak irányítását is. Az építkezések kivitelezését itáliai mesterre,

Domingo Carogóra bízták. Az 1577 után felgyorsuló építkezések számadáskönyvei

ránk maradtak, 1578-ban a vár építéséhez négy megye és négy város munkáját rendelte

az országgyűlés. Ez évben lőportornyot falaztak fel, s elkészítettek egy kaput is.15 1582-

ben például az előző év építkezéseiből – többek között – faanyagokat, 47000 db téglát,

különféle szerszámokat, 14000 db zsindelyt, 12500 db zsindelyszöget írt össze Gabriel

Wagner építési írnok. Ez évben az árok kiásása és a sánc feltöltése májustól decemberig

folyt, s csupán aratás idején szünetelt. Az árkokban cölöpökből álló gátakakat alakítottak

ki, és a nagy bástya melletti gát egymással összekapcsolt cölöpeit meg is vasalták.

Szendrő várának fontosságát jelzi, hogy az 1587-es országgyűlés tárgyalásain egyike

volt a három kiemelten megerősítendő várnak.1585-ben várvizsgálatot tartottak, és megállapították, hogy az új erődítés védelmi

képességei nagyon csekélyek: karókból készült kerítése nagyrészt tönkrement, árka sekély,

s a földsáncokat könnyűszerrel meg lehet mászni. Mivel az erődítmény két közeli

domb között helyezkedik el, az ellenség könnyűszerrel megfigyelheti a védők tevékenységét,

s a dombokról akár egyenként is célba veheti a bent tartózkodókat. Kiderül a jelentésből,

hogy a korábbi vár az egyik hegy oldalában állt, s bár kőfallal és bástyákkalvolt megerősítve, veszedelmesnek tűnő elhelyezkedése miatt kezdték az új sáncot építeni.

Ezzel azonban még nagyobb veszélyt idéztek elő, hiszen az új várat immár két oldalról is

magaslatokról támadhatta az ellenség.

Révay Ferenc és társai 1588-as jelentése szerint: Szendrő vára értéktelen és veszedelmes,

s a korábbi jelentéssel egybehangzóan úgy vélték, hogy mivel két közeli hegy

között fekszik, semmilyen mesterkedéssel nem lehetne megvédeni. Ezért azt ajánlották

az uralkodónak, hogy semmiképpen se költsön több pénzt e vár erősítésére, inkább alkalmasabb

helyen építtessen egy új erődítményt. Ezen új építmény helyéül a közeli hegy

tetejét javasolták, s Stella egri építész tervét is mellékelték.

                                Az Alsóvár és Németvár alaprajza

Olajfúró-torony?

Jól emlékszem, ugye, hogy a felső vár - melyet 1707 októberében felrobbantottak - közepén egy torony volt? Ez az épülő rész épp megfelelne annak.

A 300. évfordulón (mármint a lerombolásén) volt szerencsém meghallgatni egy érdekes előadást régészetileg a várról.

Ebből kilátó lesz, akárki meglássa...

Íme, így nézett ki majd egy hete Szendrő a műúttól - a képeket oiduft szíves engedelmével teszem fel. Igazából a szendrőiekkel (is) elvesztettem a kapcsolatot és nem tudom, hogy állnak, de hogy valami mozgás van az ügyben, az kétségtelen.

A szendrői Alsóvár területén felépített Csáky-kastély rajzolata a Vasárnapi Újság 1861-es lapszámából:

A hozzáfűzött cikk szövege:

A Bódva bal partján fölötte regényes helyen; a háttérben a Szuhogyi és Szalonai bérezek, az elő térben pedig a szendröi hegyek, melyek tövén a város terül; fölötte emelkedik nagy várkastélya. Szendrö túlélte fénykorát régi várával, mely történetünkben sokszor szerepelt.

Szendrö hajdan hatalmas erősség volt. Azon a kopár hegyen, mely a mostani várkastély fölött emelkedik, ott állott a tulajdonképeni vár, mely Szendrö név alatt ismeretes. De ezen fővár helyét az emlitett hegyen csak gödrök és ködarabok jelölik, falaiit elpusztították ember és idő, s azokat szét is hordták!

A mostani várkastély a régi alsó vár tornyai közé van építve, melyek közöl kettő rajzunkon is látszik. Ezen alsó-várral egyetemben erős lehetett Szendrö, mert azt igy a Bódva is védte s vize is biztositva. Most e kastély el van hagyatva s nagy kapuja fölötte fölírás : Magtár, elárulja jelenlegi rendeltetését.

Hogy ki épité a várat? nem tudni. Meglehet, hogy a tatárjáráskor már fönnállóit s szenvedett.

Bebek György, ki e vidéken több várnak is ura volt, Szendrőt is birta, már mint várat meg is erösité azt az alsó-várat a víztornyokkal együtt ö épité hozzá 1560. táján. 1604 ben Bocskay István foglalta el. 1618-ban Bethlen Gábor Kassa felé tartván, ismét elfoglalta Szendröt. 1640-ben a török hadak csoportjai szállták meg és prédálták föl azt. 1707-ban Rákóczy Ferencz birtokában volt, a mely idő tájban elpusztittatván, soha többé föl nem építtetett. A várkastélyt a birtokos Csáky grófok emelték. Most neje után Pallavicini Rogér őrgróf sajátja. Volt Szendrőn egy zárda is, melyet 1660-ban gróf Wesselényi Ferencz, Magyarország nádora, építtetett, de ez már egészen elpusztult s helyén, — köveiből, — magtár emelkedik.

Még nem jártam a cseklészi vár{rom}nál.

Egyszer érdemes volna statisztikát készíteni róla, hogy egykoron létezett várainknak hány %-a pusztult el, vált rommá vagy élte túl épségben a vérzivataros évszázadok viharait? Sejtésem szerint az utóbbiból maradt a legkevesebb.

De bármilyen állapotú erősséghez is vezet el a jószerencsém, mindig arra gondolok, hogy ott emberek éltek és haltak, égette őket a Nap fénye vagy éppen sietve behúzódtak tető alá egy őszi zápor elől. Megismerve ódon históriájukat, a számomra élővé változnak a sűrű bozótban rejtőző holt kövek...

Köszönöm szépen, hogy megosztottad velünk ezt az érdekes leírást. Kíváncsian várom a folytatását.

Köszönöm szépen a dokumentumot.

XVI. Szendrői Napok - 2012. június 29-30.

Az első nap végén jól esett megpihenni egy kis Panzióban,(Szilvásvárad - Hegyi Panzió)  amelyet jó szívvel ajánlok minden arra járó turistának vendégszeretete és kedvező árfekvése miatt. A manapság kényszerűen divatos SZÉP kártyával is lehet fizetni a szállás/ellátás költségeit.

Másnap az útiterv szerint pici kitérő erejéig elhagytuk a Bükk területét hogy Borsod Abaúj Zemplén Észak-nyugati csücskében szemügyre vehessük Szendrő és Csorbakő várát.

 Először  Szendrő került sorra. Itt viszont Szendrő várát meglátogatni, összetettebb picit, hiszen 3 (lehet, hogy 4) helyen is

állt az idők során erődítmény…

Tomka Gábor régészeti feltárással vegyített történeti kalauza Szendrő várairól mindenképpen figyelmet érdemel. A felvétel 2009-ben készült.

http://videa.hu/videok/tudomany-technika/regeszek-a-szendroi-varban-regeszet-szendro-tortenelem-mJU5v1dDNfdcVgsq

Tomka Gábor értékes tanulmánya, melyből én is szemezgettem:

http://www.castrumbene.hu/files/c2_tomka_03.pdf

Borovszky Samu Szendrő című 1908-ban kiadott munkája:

http://mek.oszk.hu/06800/06823/06823.pdf

Szendrő vára bolyongásának oka az volt, hogy a vár különböző funkcióinak fontossága

változott. A 15. században és a 17. század végétől a birtokos kényelmét, és az uradalom

gazdasági központjának jó megközelíthetőségét tartották szem előtt, a védhetőség rovására

is. A magánbirtokosok rendelkeztek menedékként szolgáló várakkal, és a 17. század

végétől a török veszély megszűnése, az állam katonai túlsúlya miatt az egykori védelmi

létesítmények már amúgy is legfeljebb csak látványelemként szolgáltak.

A gazdasági és lakófunkció Szendrő esetében a 16-17. században átmenetileg visszaszorult.

A hadügyi forradalom századai Magyarországon egybeestek az Oszmán Birodalom

elleni védekezés századaival. Bár rendszerint középkori épületek (főként várak) toldozgatásával

próbálták útját állni a töröknek, Szendrő esetében, a fontos stratégiai helyzet

és a fennálló teljesen védhetetlen létesítmény együttes hatására a központi kormányzat

új, „zöldmezős beruházásra” szánta el magát. A korabeli elvek szerint az új várnak nagy

alapterületűnek, alacsonynak kellett lennie, s vízzel kellett körülvenni. Az ekkor kiépített

várak többsége ilyen: Szigetvár, Nagykanizsa, Győr, Komárom, Nagykálló. A Bódva soha

be nem fagyó mocsara látszólag kedvező helyet nyújtott, ám a tüzérség rohamos fejlődése

már építésekor elavulttá tette a völgybe helyezett erődítményt. Rövidesen belátták a hibát,

és a terepadottságokhoz alkalmazkodó, kissé szabálytalan hegyi várat emeltek. Ezen

újabb vár kőfalainak kiépítése olyan költségeket jelentett, ami miatt a munka majd 80 évig

húzódott. Az építkezés elhúzódásában bizonyára közrejátszott az oszmán terjeszkedés

lelassulása, valamint az is, hogy mindkét fél a dunántúli frontvonalra koncentrált. A félkész

erőd így is többé-kevésbé eredményesen útját tudta állni a török rablóportyáknak,

fenntartani a magyar közigazgatást a hódolt területeken (valójában ez eufemisztikusan magyar

rablóportyákat jelentett), sőt gyakran az erdélyi hadjáratoknak is ellenállt. Mire a

vár végre elkészült, a haditechnika fejlődése már régen túlhaladt rajta.

Mikor és ki építette a szendrői várat, és hol állhatott? Magyarországon a kővárépítés

első nagy hulláma a 13. század második felében és a 14. század elején zajlott, amikor a

meggyengült központi királyi hatalom helyére a főurak helyi hatalma lépett. Mind a tartományurak,

mind a kisebb birtokosok szinte versengve építették váraikat. Miután Anjou

Károly Róbert az 1320-as évekre visszaállította a királyi hatalmat, a várépítések abbamaradtak.

A királynak nem volt érdeke, hogy további magánvárak épüljenek, s a kezére

jutott várak nagy száma csak a legritkább esetben tette szükségessé új vár emelését.

Ezek alapján könnyen lehetséges, hogy a szendrői vár is magánvárként épült a 13-14.

század fordulóján, s csak később került a király kezére.

Szendrő Alsó-Vár

• Építési idejét nem ismerjük, első tulajdonosát sem. 1360-ból ismerjúk első királyi hadnagyát. A vár első ismert kapitánya Cselenfi Sándor fia János, aki a Károly Róbert és családja elleni 1330-as Zách Felicián-féle merényletet meghiúsította, 1355-1360 között töltötte be várkapitányi tisztségét.

1370-től már a Bebek családé, egészen 1565-ig.

A XV.-XVI. században a Bebekek vára a későbbi Várhegy lábánál, a Miskolcról Torna felé futó országút mellett, a Bódva soha be nem fagyó ágaitól és ároktól övezett félszigetén állt. Ezt igazolják a XVI. század második feléből és a XVII. század elejéről származó források, melyek szerint a későbbi Alsóvár másik neve Bebek-vár volt.

A 15. század közepétől a 16. század  közepéig a szendrői vár a település  jelenlegi főterén állt. Ezt egyrészt a 16. század második feléből származó írott adatok igazolják (Bebek-vára a „castellum inferius” volt), másrészt ezt látszik igazolni a Hősök tere 5. alatt végzett régészeti feltárás

Az alig néhány napos ásatás csak mintegy 9 m2-es felületen tudta a középkori rétegeket megvizsgálni. Itt közvetlenül a mészkő szikla felett a 16. század közepénél korábbi kerámialeletek

bukkantak elő. Volt köztük néhány apró, mérműves kályhacsempe töredék is. Mivel e vidéken a mázas gótikus kályhacsempék használata csak a vagyonosabb birtokosok házaiban tételezhető fel, állíthatjuk, hogy a Bebekek 15-16. századi vára e területen lehetett. A 15. századnál korábbi leletek nem kerültek elő, de ezt a kis méretű feltárás is okozhatta.

A 14. század utolsó harmadában I. Lajos általmegkezdett (Diósgyőr, Zólyom), majd a 15. század elején Luxemburgi Zsigmond általfolytatott (Visegrád, Tata) királyi építkezéseinek mintájára a 15. század elejétől a főurak is gyakran építettek kényelmesen megközelíthető, alacsonyan fekvő várakat (Várpalota,

Ónod, Kisnána, Ozora, Nyírbátor). E sorba illeszkedhetett Szendrő is. E késő középkori

vár alaprajza nem ismert, a 17. század első feléből fennmaradt rajzok szabálytalan, rendszertelenül

beépített épületegyüttes képét mutatják. Talán ebből az épületből maradt fenn

a jelenleg álló rom északnyugati sarka.

Az 1608-as várvizsgálat jelentéséből értesülünk első ízben arról, hogy Szendrőn három

vár áll: a félig elkészült Újvár, az ekkor legerősebb erődítésnek számító, de szűkös

és a felső vár nélkül védhetetlen, hegyoldalba épített Bebek vára és az alkalmatlan helyre

épített, lebontandó Földvár (azaz német vár).26 A fentebb már ismertetett elgondolás

szerint Újvár alatt a Felső várat kell értenünk, Bebek váraként a középkori eredetű Alsó

várat jelölték meg, míg a Földvár a főként 1578-1582 között épített, később Német városnak

nevezett erődítés.

A stratégiai jelentőségét vesztett, korábban már többször elzálogosított Alsóvárat és a

szendrői uradalmat 1690-ben gróf Csáky István vásárolta meg. Csáky rövidesen építkezni

kezdett új birtokán, s nemcsak a szendrői melegvízű forrás fölé építtetett már 1690-ben

faragómolnárokkal fürdőházat, hanem 1694-ben megkezdte kastélyának kiépítését is. A

Csáky-kastély az Alsóvár helyén, a jelenlegi Hősök tere északi oldalán épült fel, oly módon,

hogy az új épületegyüttesbe a korábbi vár két bástyáját, valamint körítőfalait is belefoglalták.

Bár jelenleg e kastélynak is csupán romjai állnak, egy, a 19. században készült

rajz alapján képet kaphatunk az egykori épületről. Két árkádos épületszárnya északról és

nyugatról „L” alakban vette körül a kastély háromszögű belső udvarát, melyet délkeletről

az egykori Alsóvár körítőfala zárt le. A kastély északi szárnyának külső fala az Alsóvár

északi falára épült. Alatta boltozott pince húzódott. Északi szárnyának keleti végéhez

az Alsóvár északkeleti bástyája, nyugati szárnyának déli sarkához pedig a mára teljesen

elpusztult déli bástya kapcsolódott. A kastély nyugati szárnya előtt az egykori vár megőrzött

nyugati fala trapéz alakú külső udvart kerített le, melyet 1816 és 1861 között bontották

le. Az emeletes, eredetileg tégla-kő vegyes falazattal épült kastély a 18. században, Csáky

Antal építkezései során nyerhette el az ábrázoláson ránk maradt formáját.

 Néhány friss fotó az Alsóvár területéről:

Szendrőben a Csáky családnak valaha (a 17/18. század fordulójától a 20. század közepéig) két kastélya is állt, és ezeket a városról beszámoló tájékoztatók rendszeresen összetévesztik egymással. Az egykori, 1672-ben felégetett alsó vár helyére gróf Csáky 1694-ben épített kastélyt — ennek rossz állapotú maradványai a főtértől (Hősök tere) északra állnak.

Csáky-kastélynak jelenleg a romos kastélytól alig száz méterre, a Fő u. 18. telken álló és szépen helyreállított, késő barokk stílusú épületet nevezik. Ezt ugyancsak gróf Csáky István építtette jobbágyaival az 1600-as években.

Sajnos az Alsóvár területén megmaradt értékes falszakaszok megóvása és műemlékként való hasznosítása

a jövő pénzügyi lehetőségeitől függ.  Az akarat és elképzelés még csak csak meglenne, de a tulajdonviszonyok  a műemléki védettség ( Így a tulajdonosnak meg van kötve a keze a hasznosítást illetően)

és a pénzügyi források jelenlegi hiánya miatt így ez a jövő nemzedékek feladata lesz...

Folyt köv...Holnap Németvár és Felsővár

 kapunyílás 6 m széles

 másik nyílás

 a vár teruletén van ez a ma már nem használt víztorony a 20. század elejérol.

Szép estét!

Ma kirándultam a cseklészi várhoz,ami Pozsonytól kb. 12 km-re van,Cseklész faluban (Bernolákovo) a szenci járásban. Erröl a várról csak nemrég szereztem tudomást egy szlovák internetes portálon. A töle kb. 200 m-re lévö kastélynál már voltam 11 éve,de a kapunál nem engedtek be,mert  a parkjában golfpálya van kialakítva és éppen golfverseny zajlott.

Maga a vár a Várdombon helyezkedik el a Szent István templon és a kastély között . 161 méter magasan a tengerszint felett. A vártöl szép kilátás nyilik Pozsonyra,a pozsonyi várat is látni. A vár alatt folyik  a Feketevíz nevü patak.

 Az elsö írásos említése 1323-ból van,de korábbi  adatok  a cseklészi uradalom létrejöttéböl arra utalnak,hogy már létezett 1217-ben is. A tulajdonosai Buken és Kozma testvérek voltak a Hont-Pázmány nemzetségböl.  Az 1300-as éve elején Csák Máté volt a tulaj. 1324 és 1392 k9zött az Ábrahám család tulajdona. Ezután Zsigmond király kapta Apponyért cserébe 1 évig. Utána a horvát  Krbavai Károlyé 1424-ig.  1439-töl a Rozgonyiak tulajdona,akik a Szentgyörgyi és Bazini grofokkal perskedtek a cseklészi uradalom tulajdonjogáért,ami fegyveres konfliktushoz is vezetett.  A megegyezés  1457-ben jött létre,minek értelmében lerombolták a szenci várat és a cseklászi vár külsö védmüveit.  Csak a belsö vár maradt fenn,amiben mindkét fél tartott várnagyot kísérettel. A viszály ennek elenére folytatódot a vár két ostromot is átélt  1468-ban.  A vár a harcokban megsérült,amit a tisztázatlan tulajdonjogok miatt nem hoztak helyre. A 15. században a cseklészi váruradalom megszünt ,a Rozgonyiak  sintavai uradalmába olvadt bele. 1511-ben mint romot említik. A történetét a helyszínen lévö tájékoztató alapján írtam.

Ma a várból egy 32 m-es szakasz látszik,vastagsága 1,9 m vastag, a terep felett 2 helyen emelkedik ki jelentösebben kb. 2-3 m magasan. Két boltíves nyílás is található,majdnem teljesen betemetve. Én kapunyílásnak néztem,de a tájékoztató szerint könnyítö ív. 2010-ben feltárások folytak a várban,aminek a nyomait ma is látni. 2008-ban kulturális müemlékké nyilvánították. A várról önkéntes polgári egyesület gondoskodik,ami látszik is,szépen le volt kaszálva a vár területe és környéke.

 legmagasabb falszakasz

Olvasnivaló 1897-ből több részletben:
Küküllő Patócsi Zsófia (Szádvár) sírboltja és leletek, II.rész

I. A (al mellett lévő legbelső, tehát eJső koporsóban volt:

1. Egy selyem szalmazsák az egész koporsó hosszában, több mint

egy méter hosszú, 55 cm. széles, megtöltve valami szárított virág •

szálakkal (levendulával ?) vagy valami vékony-kocsú, ágas-bogas, finom,

talán köles-szalmával. A selyem-szövet egy része a koporsó fenekéhez

szorosan oda tapadt; egy 100 cm. hosszá részt épen, összefüggő egészben

hoztunk magunkkal. Színe most sárgás kávébarna, eredetileg tán

Piros lehetett.

2. A halott feje alatt legalól összehajtogatott kis perm-szőnyeg

volt, melynek egyes darabjait elhoztuk magunkkal.

3. A halott feje, alatt egy most sárgás-barna színű selyem párna

volt, 45 cm. hosszú és 40 cm. széles, finom virágszirmokkal (talán

rózsalevelekkel ?) megtöltve.

4. A párnára szép szőke hajtincsek vannak rátapadva, két piros

selyem-szalag fonadék egész épen lóg le róla.

5. Egy sodrott érczgyűrű zöld patinával bevonva, mely az érintés

után három darabba tört.

6. Egy kevés apró csontmaradvány, borda s lábszár szilánkok.

A koponya hiányzott.

II. A középső, a második koprsóban ezek találtattak:

1. Persa-szönyeg darabok a fejpárna alatt.

2. Egy selyem párna, 58 cm. hosszá s 28 cm. széles, ugyanolyan

sárgás-barna színű és minőségű selyemből, mint az előbbi koporsóban

levő párna és derékalj (szalmazsák) selyemszövete. A mi arra

mutat, hogy az illetők testvérek lehettek. Ez a fgpárna is, mint az

előbbi koporsóban, virágszirmokkal és szálakkal volt megtöltve.

3. A párna fölött a halott feje alatt egy selyemből font vastag

ff'jkoszorú nyugodott, most sötét kávészín, eredetileg talán megyszín

lehetett, 55 cm. hosszú s vagy 10 cm. vastag.

4. A párnához tapadva egy tenyérnyi rövid, barna hajcsomó.

5. Selyem fátyol szemfedő, világos sárgás színű, .70 cin. hosszú

és 30 cm. széles, két darabba van szakadva, a fej alatt lévő szőnyegből

egyes darabok rá vannak tapadva.

6. Virágos brokát selyem mell-derék, kivágott nyakkal, hátán

két sor rávarott selyem paszománt csipkével, mellén kapcsok nyomaival,

vállán keresztül két összekötő selyem hímzésű csipkeszalaggal,

7. Nagy rányomott virágokkal díszített, vastag brokát selyemszoknya,

most kávébarna, eredetileg talán megyszínű, nehéz gazdag

selyem-szövetből, gyönyörű virágokkal, alján három bársony-szalag paszománt

díszítéssel, szegélyűi rávarrva. A szoknya alsó körűlete vagy

S1 ^ méter, derekán l3/4 méter.

8. Selyem derékkötő, hálószerűén kötött sárgás-barna színű selyem

shawl, mindkét végén dús selyembojttal; 195 cm. hosszú és kiterjesztve

40 cm. széles. Megjegyzendő, hogy ezt a mellen összegöngyölgetve

találtuk. Lehet, hogy eredetileg nem derékkötő, hanem nyakés

melldísz lehetett.

9. Piros csizma fejének a felső része és hegyes orra,

.10. Nagyon kevés csontmaradék, egy darab a hátgerinczbó'l ; a

koponya hiányzott.

III. A legszélső harmadik koporsóból, a Kendi Zsófia liogáthi

Menyhértnééből a következő tárgyak kerültek elő :

1. Persa-szőnyeg darabok, összehajtogatva, a koporsó felső végén,

a. fej alatt.

2. Selyem fejpárna, felső behuzója nagy-virágos brokát-selyemből,

alsó része még vastagabb selyemszövetből, 55 cm. hosszú, 50 cm.

széles. A fej a vékonyabb, de finomabb selyem behúzó felett nyugodott.

Ez is virágszirmokkal volt megtöltve.

 Zöld-selyem vastag hajtekercs, 55 cm hosszú, két végén selyem

szalaggal koszorúba összekötve, mely eredetileg a fej alatt nyugodott.

4. Spongyadarab, egy tenyérnyi, mely talán a fennebb említett,

hajtekercs b'első köre hézagát töltötte ki. Mi a sírt már megbolygatva

találván, alantabb kaptuk.

Ezeken nyugodott eredetileg a szép formás, de kicsiny koponya,

í'első részén nagy lyukkal, mintha egy buzogányütés törte volna be.

Szép szőke, befont hajfürtei kék selyem kötött hálóba voltak összefoglalva,

melyek a koponyáról leválva, egy madárfószekhez hasonlítottak.

A fejen még egy kis kerek kék bársony főkötő volt, köröskörűi

apró arany boglárokkal s nranyfoglalat.ú türkizekkel díszítve. Nyolcz

darab ilyen türkiz-ékkő került elő, aranyfoglalatja belsején mindenik

egy egy számjegygyei jelölve (egyiken 29-es szám, a mi azt mutatja,

hogy eredetileg több volt, mint a mennyi a koporsóból előkerült). A

haj-hálót és főkötó't a koporsó első felnyitásakor kivették, az ékszereket

erről, miként a mentéről is leszedték s most is még az ékszerek

között vannak. A magunkkal hozott tárgyak közt következik:

5. Egy vastagabb és egy vékonyabb hajfonadék, ez utóbbi vékony

piros galanddal összefűzve.

6. Selyem fátyol szemfedő, sárga selyemből hímezve, hasonló a

II. koporsóban találthoz, de ezen még arany- és ezüst-fonal díszítések

megfeketedett nyomai is látszanak. Hossza *2 cm., szélessége 64 cm.

7. Sárga piros és zöldes selyemfonadékból hálószerűén kötött

derekas mellény, selyem zsinórokkal összefűzve, szegélyét ezüst és aranytonalos

skofiam-csipke képezte. Hasonlított a mai »Figaro« női mellényekhez.

A kiemelés és a templomban való nézegetés közben üsszebogozódutt.

8. Sötét-kék selyem-bársony mente, felálló Zrínyi-gallérral, ránezokba

szepett bodros vállakkal, rövid újjal. Nyakán, vállán, mellén is

alsó kerületén selyem paszomántos sujtásokkal kivarrt díszítés, mellén 3,

alább 1 sorosan, alól két oldalt és hátúi bevágva és ugyanilyen kettős

paszomántos rávarrással díszítve. Ezen voltak felvarrva a nagy és

Kisebb boglárok, melyeket a koporsó felbontásakor leszedtek. Bélése

ragyogó sávos sárga párduczbó'r színű bársony peluche. A romjaiban

18 csaknem teljesen ép, gyönyörű szabású díszmente hossza a hátán

120 cm., gallérja bősége 40 cm. alsó körűlete 254 cm.

9. Deréköv selyem szalag, 150 cm. hosszú és 20 cm. széles,

most halvány sárga.

10. Piros csizmája ránezos szárából egy-egy darab.

11. Csizmájának hegyes orra vége, selyemszövetből, skófiumoscsipke

szegővel.

12. Koponyája, csontjai, melyek' a koporsóba visszahelyeztettek.

Arany karika jegygyűrűje, melynek külső szególylyel védett kerületén

KEND! SOPH. BOG. MENIHART olvasható; fülbevalója aranywglalatú

smaragdkőből (páratlan); három, színes zománczczal díszített

arany-karperecz, mozgékony arany lemezekből, sűrű lártczszemekkel;

nyakéke keleti gyöngygyei díszített aranylánczból s négyszögletű aranyrudacskákból

zománezos alapon betűkkel és a mente-csattok már előbb

kivétettek s az többi ékszerek közé tétettek, melyeket azóta külön

küldöttek fel az ev. ref. pöspök úr kezéhez, hogy ő mint az Erdélyi

Múzeum-Egylet alelnöke is intéztesse a megbecsültetést s közvetítse az

Erdélyi Múzeumnál a leletek megvételét. Felkiildötték azt a keleti

szőnyeget is, melynek apróbb kortársai a koporsókban porladtak el,

egyes megfakult töredék-darabokban maradván csak fel.

Kérdés már most: micsoda tanúság háramlik reánk ezekből

a sírleletekből ?
Belbecse természetesen csak az ékszereknek van. Hogy mennyi ?

azt egyrészt az ékszerész mérése határozza meg, hogy mennyit

nyom az arany súlya s másrészt a szakértő műrégész, hogy mennyi

a régészeli mübecse. Annyit azonban conslatálni lehet eddig is,

kogy az ékszereknek is inkább tudományos becse van, mint sem

nagy reális értéke s ezerekről csak a túlcsapongó fantázia ábrándozhat.

Tudományos becse abban rejlik, hogy kevés női ékszerünk

s főkép díszruha-ékszer maradt fenn a XVI. századból s mint ilyen

ez a lelet párját ritkítja.

A ruha darabok is, melyeknek reális értéke a dolog természeténél

fogva nem lehet, becses adalékul szolgálhatnak a XVI. ez.

női viselet és ruházat ismeretéhez, melyeket jórészt csak képekből

ismerünk.

Sajátságos szeszélye és véletlen találkozása a sorsnak, hogy

Erdélyben a legtanulságosabb costume-képek épen a Küküllővár

jelenlegi urának gr. Haller Jenő v. b. t. t. úrnak tulajdonában

lévő gr. Haller-család nemzetségkönyvében találhatók, melyben a

XVI—XV1H. században élt családtagokat korhű öltözetben egykorúan,

nemzedékről nemzedékre lefestették. 1886-ban a »Turuhban

kiadtunk ebből 10 férfi és 10 női arczképet, színezett képekben.

Ezeket a képeket és a küküllővári sírboltból előkerült ruhadarabokat

összehasonlítva, löbb analógiát találunk. Pl. a Kendi

Zsófia bársony-mentéjéhez hasonló van a vele egykorú Bocskai

Ilona Haller Gáborné képén, ugyanolyan puffos vállakkal, drága

kövekkel ékítve; nyakéke, fejkötője is hasonló. Haller Istvánná

Kendi Judit (a Kendi Zsófia másodunoka húga, meghalt 1637

ben) hasonló nagy virágos brokát-selyem szoknyában van lefestve,

mint a minő a 11. koporsóból napfényre került. Derekas mellényét

megtaláljuk képben Haller Petemé Bethlen Zsófián (f 1662.J

ugyanolyan szabással, a vállon keresztül összetartó selyem szalagokkal.

Ennek anyján Haller Péterné Tarnóczy Sárán (f 1648.)

ugyanolyan díszítésű három-íodros selyemszoknya van, mint a minő

a II. koporsóból kikerült. A hajat összetartó selyem háló lökötök s

felette még kis bársony-fökötők is láthatók löbb Hallerné képén.

Mindegyik lábán még sárga vagy piros csizma feje is látszik. Úgy

hogy, a mit eddig jobbára csak képből ismertünk, ezekben a leletekben

előttünk van a valóságban is.

Még egy érdekes tanúiság kínálkozik a leletekből: a, temetkezés,

a koporsóba elhelyezés módjának és szokásának megállapítása.

Látjuk e leletekből a fenyőfa deszakoporsó ágyát elkészítve

szárított virágszálakbói, selyempárnába töltve; a virágszirmokkal

töltött kis selyem párna alatt, s tán némely koporsóban

egész hosszában, keleti szőnyeget; a párna felett selyem-tekercset

a lej alatt (köze spongyával kitöltve); erre fektették aztán a

halottat, felöltöztetve ékesen, néha teljes ékszer-díszével. Valószínű,

hogy a két első koporsóban is voltak ékszerek, de ezeket a kihalt

család utolsó sarja eltemetésekor leszedték a »nevető örökösök,*

vagy a sírbolt építő munkások, nem kiméivé még a csontokat sem.

Ezekben a culturlörténeti tanúiságokban rejlik a küküllővári

sírleleteknek főbecse.

Megismerkedvén a küküllővári sírbolt koporsóival, önkénytelenül

is az a kérdés izgatja képzeletünket, hogy kik lehettek azok

az előkelő úrasszonyok, kiknek löldi maradványai e koporsókban

nyugszanak ?

Nagyon kíváncsi volnék, mi maradt meg a több méternyi vastag romok alatt? A török ostromlók csontjai, fegyverei?

Erre azonban csak egy régészeti feltárás tudna választ adni...

Kösz szépen az infót. Reménykedem, hogy Cserépvár kutatása idővel tud folytatódni...

Nagyobb méretben

A kortárs Forgách Ferenc (153x-1577) így írja le Dédes elfoglalását, pusztulását "Emlékirat Magyarország állapotáról" c. művében:

Köszönet!

Itt egy fotó még alátámasztásul:

Beleolvastam a könyvbe -csak futólag, és ezt írtam a topikban:

Az eredeti közlekedés nem lépcső volt, hanem a vár védői kötélhágcsót használtak itt.

A megoldás ezek szerint tökéletes! Grat az illetékeseknek :)

Panoráma- Visegrád-1975

Olvasnivaló  1897-ből  több részletben:
Küküllő Patócsi Zsófia (Szádvár) sírboltja és leletek,  I.rész

Küküllővárt az ősrégi ev. ref. templom restaurálásánál véletlenül

egy sírboltra bukkantak, melyben három fenyőfa-deszka koporsó

tekszik szorosan egymás mellett.

A legszélső koprsót felnyitván, abban egy elporladt női bulla

hamvait és csontjait és gazdag ékszerekkel díszített bársony és selyem

ruha maradványait találták. A keleti gyöngygyei és zománczczal

ékített aranygombokat, boglárokat, karpereezeket, nyakéket, smaragd

fülbevalót, karikagyűrűt, lejkötő díszül alkalmazóit aranyfoglalalú

lürkizeket tüstént leszedték s az egyház perselyébe lepecsételve

őrizet alá vették. ;

A további kutatási beszűntetve, a politikai hatóságot is értesítve,

a körlelkész .lózsa Ferencz úr jelentést telt az egyházi lobutóság

az erdélyi ev. ref. püspökhöz, a ki viszont az Erdélyi Múzeum-

Egylet igazgató választmányát értesítette az érdekes síri leletről.

Egyidejűleg Kis-Kükiillő vármegye főispánja Sándor János úr

c sorok íróját értesílelle a történeti becsű lölledezésről, úgy gondolkozván,

hogy első sorban az Erdélyi Múzeum-Egylet hivatott a

további kutatások vezetésére.

Az Erd. Múzeum-Egylet, szíves készséggel ragadla meg az alkalmat

a kulalás folytatására s máj. 12-én tartott ig. vál. üléséből

kiküldölte dv. Finálv Henrikcl, a régiségtár őrét és e sorok íróját

Ki'iküllővárra, egyidejűleg érlesítvén a lemplomi kinesleletről a vallás-

és közoktatásügyi ministeriumot is.

A Múzeum-Egylet két kiküldöttje máj. 21. és 22-én tett eleget

megbízatásuknak, melynek eredményéről kívánunk az alábbiakban

beszámolni.

I.

Máj. 21-én délben Küküllővárra érkezvén (hol Haller Jenő

gróf v. b. t. t. ő exeiája vendégszeretetéből a várkastélyba szállasoltatiunk

el) kora délután munkához láttunk.

A sírbolt, mely a templom mai homlokfala előtt, az egykori

főoltár alatt rejtőzött, az újabb beföldelés alól kibontatván, hozzáférhetővé

tétetett. A téglafalba vágott üregen át néhányan a sírboltba

beboesálkozván, előbb a szélső koporsót kutattuk át a lehető

legnagyobb kímélet és gondosság szemmel tartásával. A szétesett

és porréteg között heverő koponyát és csontokat, s a porrá nem

vált bársony, selyem és bőrnemü ruhadarabokat gyertyavilág mellett

egyenként kiemelve, (eladogattuk a templomban összegyűlt bizalmi

férfiak kézibe.

Midőn már a koporsóban porrétegnél egyéb nem volt, ezt gondosan

átkutattuk, a türmelléket marokról-marokra átsurolván újjaink

között, hogy a legapróbb értékes tárgy se kerülhesse ki figyelmünket.

S így sikerült még néhány apróbb boglárt, türkiz fejkötődíszt, kapcsot

stb. találni. A fülbevaló párja azonban nem került elő.

Az első koporsó után a középsőre került a sor. A lapostetejű

koporsó fedő deszkáját felemelvén, ebben is egy női holttest

gyér maradványaira találtunk. Csontok alig kerültek elő, még a

koponyát sem találtuk a koporsóban : egy-két oldalborda, láb- és

karcsont maradvány emlékeztetett az egykori holttestre. Hogy nőnek

a koporsója volt, kétségfelenné lette a porrétegböl előkerült vastag

selyem szoknya, a selyem hajtekercs, fátylak, selyem dolmány stb.

a mint alább egyenként ismertetjük. Ékszernek — a leggondosabb

aprólékos kutatás után is — se híre, se hamva.

Ez tehát egy már régen kifosztott koporsónak látszott. Most

és legújabban nem nyúltak hozzá. Ezt az értesítést megerősítette

az a külső jel is, hogy a koporsó fedő deszkája, mielőtt hozzá

nyúltunk volna, épnek látszott, de az óvatos érintésre is tüstént

szétmállott, töredezett. Megbolygatva tehát akkor lehetett, midőn a

harmadik (a legszélső) koporsót mellé helyezték; akkor szedhették le

a selyemruhák ékszereit is s távolithatták el a csontokat, ha ugyan

azok nem a friss levegő hozzájárulása következtében mállottak szét.

Ezt a feltevésemet alább említendő körülmény — a sírbolt

kibővítése — is támogatja.

A legbelső, szorosan a fal mellé illesztett koporsó egyenlő

nagyságú a másik kettővel, látszólag ép, de tényleg korhatag fedő

deszkával leborítva, valamiként a koporsó alsó és oldaldeszkái is

a legkönnyebben szétmálóban voltak.

Ebből a harmadik (legbelső) koporsóból még kevesebb emberi,

vagy ruha maradvány került elő. A koponya és csontok hiányzottak,

a haj- és ruharészekből következtetve ebben is női holttest

nyugodott, míg — valószínűleg a későbbi temetések és sírbolt bővítés

alkalmával — meg nem bolygatták. Ékszerből egyetlen vékony

sodrott érczgyűrű került elő, zöld patinával bevonva, de annyira

törékeny állapotban, hogy a porból kiemelés pillanatában három

darabba roppant szét.

A három koporsóban a következő tárgyakat találtuk:

Nagy öröm ért a tegnapi nap folyamán, ugyanis Szörényi Gábor András régész a Cserépvár sorsa felöl érdeklődő

soraimra e-mailben válaszolt, amelyet mintegy friss információként megosztanék a fórum lelkes tagjaival:

"Köszönöm levelét, és nagyon örülök, hogy meglátogatta Cserépvárt. A projekt 2009-ben természetesen nem lezárult, hanem felfüggesztettük.

2009-ben volt pályázati forrása az önkormányzatnak, hogy konzerválja az addig feltárt falak egy részét. Azóta sajnos nem volt ilyen lehetősége. Mi pedig addig nem szeretnénk újabb részleteket kiásni a földből, amíg nincs biztosítva az ásatást követő időszakban a konzerválás. Ehhez keressük azóta is a megoldást az önkormányzattal. A feltárásban és a konzerválásban partner minden érintett fél, így a Múzeum és az önkormányzat mellett a Nemzeti Park, az erdészet, az Örökségvédelmi Iroda - erről több egyeztető tárgyalást is tartottunk.

A forrást kéne már csak megtalálni.

Talán idén elindul ebben az irányba is valami. Elkészítettem egy öt évre lebontott kutatási és konzerválási tervet, és költségvetést, ami mentén kéne haladnunk. Mivel állami műemlékről van szó, talán tudunk erre az öt évre forrást keríteni és akkor folytatnánk a kutatást és a folyamatos konzerválást, valamint lehetne rendezni a terepet is. Ha esetleg azonban van rá lehetősége, akkor szívesen vesszünk bármilyen jellegű támogatást.

Üdvözlettel:

Szörényi Gábor András

régész-osztályvezető

Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság"

Dédessel kapcsolatban esetleg még Istvánffy 16. századi leírását lenne jó olvasni az 1567-es ostromról.

Megvan ez neked NV?

Sárközi Sebestyén cikkében egy újabb érdekességre bukkantam:

A két középkori vár közötti nyeregben egy L

alakú, ismeretlen korú és rendeltetésű kőfalú épületrom

is található, amely a várakhoz hasonlóan a

jövő kutatását képezi.

Van erről a romról valakinek fotója? Mi van ha ez volt a Dédeskő?

Nos, ez egy újabb vár anomália.

Kösz!

A váras újság 2009. augusztusi számában Sárközy Sebestyén tollából származik az alábbi teória:

-- Az 1. dédesi várat a "Kisvár" nevezetű magaslaton emelt erődítmény jelentette. Ezt Anjou Károly király csapatai 1319-ben súlyos ostrommal foglalták el az önálló tartományuraságra törekvő Ákos nembeli István oligarcha fiaitól.

-- Egy 1325-ös oklevélből értesülünk arról, hogy Dédes várában építkezések folynak. A cikk szerzője szerint ez azonban már nem a romba dőlt Kisvár magaslatán, hanem az attól északra emelkedő, sokkal nagyobb beépíthető területtel rendelkező hegycsúcsra vonatkoznak. Ezen épült fel 1325-től a szélesebb nagyközönség által ismert középkori vár. Ez lenne tehát a 2. dédesi vár.

Természetesen a csekély írásos forrás mellett csak mindkét helyszín régészeti kutatása segíthetne fellebbenteni a függönyt titokzatos múltjukról. Erre talán még a dédesi várromnál látok esélyt, míg a Kisvárnál -- a Topikban is említett védett madarak miatt -- nem valószínű.

Egyébként a két középkori vár mellett egy hatalmas őskori erődítés is otthont adott egykoron az embereknek.

Persze, rakd csak fel nyugodtan. Kíváncsi vagyok, hogy elfogadják-e az én tippemet.

Dédes vára

A fórum keretein belül több alkalommal is be lett mutatva a ledőlt falszakaszt megelőző állapot ...

vlak

CSanMarcos                                   Törölt Nick

A vár területe. A vár észak—déli hosszanti tengelye kb. 70 m, a déli legszélesebb része kb. 20 m, míg az északi végén alig 5 m-re szűkül össze. Az északi fele kb. 4 m-rel alacsonyabban fekszik a keskeny, 5—6 m széles

rnészlkőszikla--vo<nulaton, Ikb. 30 m hosszúságban. Ennek nyugati, oldalán három szakaszban 1—2 m magas falomladékot látni. A keleti oldalát csaknem függőleges sziklafal zárja le. A vár e részén falmaradványokat nem találunk .

A déli fele területileg ettől eltérő, kb. 40 m hosszú és 20 m széles, téglalap alakú, s ez az északi résztől kb. 4 m-rel magasabban fekszik. Keleti oldalát kb. 16 m hosszú és 3—4 m magas fal zárja le, mely derékszögben kb. 6 m hosszúságban folytatódik az északi oldalon. A délnyugati sarokban találni az egyetlen, nagyobb méretű, szabadon álló sarokfalat. E fal nyugati oldala 8 m hosszú, a déli rész 2 m. A magassága kb. 6 m. Egy ablaknyílás és a szintet elválasztó gerendázat helye is látható benne. E fal már igen omló állapotban van, különösen az alsó részen, s ezért állagmegóvás nélkül nem sokáig küzd az időjárás viszontagságai ellen. A falazat a helyszínen található mészkőből habarcscsal épített.”

Itt a pirossal kiemelt rész szerint már akkoriban is felhívták a falszakasz állapotára a figyelmet. Érthetetlen, hogy 1975 és 2008 között miért nem történt állagmegóvás ezen falszakaszon.

E terület közepén egy 3,5 m mély és 4 m széles, szabályos négyzet alakú bemélyedés van. Helyenként égetett vöröstéglával volt kifalazva. A falazat sok helyen már leszakadt. Valószínű a vár ciszternája lehetett

A vár egész területe bokrokkal, fákkal benőtt, több helyen a falak omladékai borítják. A déli és nyugati oldal egy részén a vár szintjétől

kb. 10 m-re, a hegyoldalban vízszintes padka húzódik, ami valamikor árok is lehetett, amit a faltörmelékek tömtek be.

Védelmi rendszere. A Várhegy magasan uralja a Bán-völgyét. Északi és keleti oldala igen meredek, helyenként csaknem függőleges mészkő szikla. A déli és nyugati oldal lankásabban ereszkedik alá a völgybe. Ezen az oldalon maradtak fenn a falrészek, mert valószínű ezek vastagabbak erősebbek voltak. Erről az oldalról lehetett könnyebben megközelíteni a várat. Ez az oka annak is, hogy a hegyoldalban itt árkot vagy levágást készítettek. Ezen az oldalon a hegyoldalban lejjebb is megfigyelhetők ehhez hasonló bevágások. Ez szolgálhatott feljáróul is."

Néhány friss kép :

      Az állagmegóvás és régészeti kuttaás története:

Régészeti kutatás Dédes várában

Az írott források alapján 1254 előtt épült és 1567-ben lerombolt dédesi vár4 nyugati,

legmagasabb pontján álló, igen rossz állapotú falszakaszon végeztünk 2009 nyarán állagvédelmi

munkákat, valamint azt megelőzően régészeti megfigyeléshez kapcsolódó falkutatást.

A 2008 őszén tartott helyszíni bejárás során a miskolci Herman Ottó Múzeum,

a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Észak-magyarországi Irodája és a Bükki Nemzeti

Park munkatársaival közösen megállapíthattuk, hogy a várfokon található L alakú magas

falrészlet vészesen meggyengült. Az ekkor született közös megállapodás sürgős állagmegóvásra

tett javaslatot. Sajnos a konzerválni kívánt falszakasz egy jelentős része 2009

húsvétját követően, eddig ismeretlen okból ledőlt. A további balesetveszély elhárítása

érdekében nem lehetett tovább várni a romok állagmegóvásával. Így a nyáron folyamatos

régészeti szakfelügyelet mellett kibontattuk a megmaradt falcsonkot a 2009-es és a korábbi

(középkori) „önmaga törmelékéből”.

A kutatás során a támpillérekkel erősített L alakú falszakasz északi fala mindkét oldalán

szintsüllyesztést hajtottunk végre, hogy a törmelék alatt lévő még ép falsíkokat

felszínre hozzuk. Ugyanis igazodnunk kellett ezekhez a falsíkokhoz, mivel a felfalazás

során ezek jelenthették a kiegészítések biztos alapjait. A kutatás előtt a vizsgált terület

déli felén megfigyelt mikrodomborzati viszonyok alapján feltételeztük, hogy az állagmegóvásra

előkészítendő falszakasz egy nagyobb (talán kéthelyiséges?) épület vagy torony

maradványa lehet.

Az objektum északi falát mintegy 7 m hosszúságban tisztítottuk meg a törmeléktől.

Szélessége 190-200 cm-nek bizonyult. Megállapíthattuk továbbá, hogy a 2009. tavaszán

ledőlt faltömb szabályosan, a jelenleg még felszín felett lévő falegyennél vált el, és borult

ki. A kutatás során megtaláltuk az épület/torony északkeleti sarkát, ahol egy szabályos

25 × 30 × 40 cm-es vulkáni tufából faragott sarok-kváderkövet figyeltünk meg. Maga a

falazat szendvicses szerkezetű, azaz két külső, nagyobb kövekből rakott falköpeny közét

apróbb, tömör, masszív habarcsba rakott kövekkel töltötték fel. Az épület/torony keleti

falán megtaláltuk és részben kibontottuk bejáratának küszöbkövét, illetve a törmelékréteg

alatt azonosítottuk az égett, faszenes padlóját is.

Kiderült, hogy az objektum északkeleti sarka egy térben elforgatott, a fennálló falaknál

korábbi és visszabontott épület nyugati falába lett beleépítve. A korábbi épület

mintegy 2,5 m vastag falát a megtalált küszöb szintjéig bontották vissza. Ez a korábbi

épület a jelenlegi romoktól kissé északkeletre helyezkedik el, északi fala, melynek csak

rövid szakasza esett a megfigyelési területbe, közvetlenül a hegy északi platójának szélén

helyezkedik el. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a megtalált korábbi épületet talán a forrásokban

is említett 13. századi vár egyik részével azonosíthatjuk, míg a jelenleg is fennálló

és konzervált falak a vár életének későbbi szakaszához köthető. Ezeket a feltételezéseket

azonban csak egy kiterjedt régészeti kutatás során tisztázhatjuk pontosan.

A várhelyreállítások műemlékvédelmi tapasztalatai

Amint ez az előbbiek alapján is látható, a régészeti kutatás feladata, hogy alapvető

információkat nyerjünk az objektumról és ezeket felhasználhassuk a romfalak konzerváláshoz,

kiegészítéséhez és rekonstrukciójához.

Dédes vár esetében az elsődleges cél a megsemmisült (leomlott) falszakasz hiteles

visszaépítése valamint a még fennálló falszerkezet statikai megerősítése, stabilizálása és

a falkorona védelme volt. A szondázó régészeti kutatást tehát az indokolta, hogy – főleg

a belső oldalon – a falsík legalsó pontját elérjük, ennek hiányában ugyanis nem lett volna

lehetséges a fal kiegészítése és arra történő rá- és kiegészítő falazás. I tt azzal a jelenséggel

álltunk szemben, hogy míg a fal két külső síkját alkotó markáns kövek, mintegy

a szendvicsfal sajátosságaként és a gyorsabb pusztulás (kifagyás) eredményeként, általában

hamarabb kilazultak és kiestek a falszerkezetből, addig a falmag – a rendkívül erős

korabeli habarcsnak köszönhetően – többnyire szinte épségben fennmaradt.

A rekonstrukciós munka során fő szempont volt, hogy az újrafalazásoknál és a kiegészített

falszakaszoknál az eredetivel (meglévővel) azonos falazási módot alkalmazzunk,

valamint a falszerkezet eredeti, meghatározott távolságokra lévő ún. kiegyenlítő

vízszintes síkjait a fal teljes keresztmetszetében képezzük ki. További szempont volt,

hogy a kiegészítéseket helyszíni, megtisztított, lehetőleg az eredetivel azonos kőanyag

felhasználásával alakítsák ki, mélyfúgázást alkalmazva.

A kutatás során megfigyelt jelenségek lehetőséget adtak arra is, hogy több helyszínen

(Dédes, Cserép, Szádvár) is értelmezzük a középkori – kora-újkori kőfalazási mód építéstechnikai

sajátosságait. Ennek során kerestük azt a megoldást, hogy a mai körülmények,

adottságok és lehetőségek keretei között, miképp lehet elérni olyan falazásmódot, mely

leginkább hasonlatos az eredeti falszövetre. Dédes vár esetében a jövőben még az ismert

kb. 80–90 éves archív fotók is segíteni tudják majd a hiteles rekonstrukciót.

A vízszintes kiegyenlítő síkok a legtöbb hazai várfal esetében általában kb. 70–110

cm között váltakozva követik egymást, de Dédesen megfigyelhető volt, hogy ettől jóval

sűrűbben, kb. 25–35 cm közötti egymást követő kiegyenlítő síkok léteznek. E jelenségre

több magyarázat is kínálkozik. Az eddigi megfigyelések alapján is ismert volt, hogy ahol

a kiegyenlítő síkok felső érintőjében lyuksor húzódik, az a falazó állvány befogott megtámasztó

gerendáinak nyoma. Sok esetben ez azonban hiányzik, mégis találunk kiegyenlítő

síkot. Így inkább azt valószínűsíthetjük, hogy az egyetlen munkafolyamatban (vagy egy

nap során, vagy egy habarcskeveréssel) felrakott falszakaszt jelzik e vízszintes kiegyenlítő

síkok, amit mindig egy (általában 2-3 cm) vastag vízszintes habarcsterítéssel zártak le.

Szádvár esetében az volt figyelhető a kiegészítő újrafalazás során, hogy a fal külső

síkjában esetlegesen megjelenő kisebb (alátámasztó, illetve a kő felső síkját ezáltal vízszintes

helyzetbe hozó) kövek csak úgy maradhattak helyükön, ha a falat – annak mindkét

oldalán kiképzett – zsaluk közé rakják. Ennek hiányában ugyanis a fal a kövek súlya,

valamint a híg habarcs miatt hamar szétcsúszik. A fal külső oldalainak – fentiekben is

már említett – jelentékeny pusztulása miatt azonban ilyen zsalu nyoma – akár habarcslenyomatként

is – eddig még nem volt megfigyelhető.

Ugyanitt volt tapasztalható az a sajátos jelenség is, hogy a növényzet gyökerei a pusztulási

folyamat során mélyen benyúltak a falszerkezetbe a kövek közé, sőt annak szinte teljes

keresztmetszetében az egykori mészhabarcsot földdé átalakítva a feltárt fal instabilitását

okozták. Az ilyen falszakaszokra statikai okok miatt csak azt követően lehet ráfalazni,

ha ezt az instabil falat szétbontják és egy kellően stabil részt elérve újra rakják. Az eredeti

falszövet kétségtelenül értéket jelent, de ebben az esetben az egyébként is már átalakult

laza és gyenge habarcs miatt fontosabb szemponttá vált a fal stabilitásának biztosítása.

Az alaktalan kövek eredeti helyzete önmagukban nem értékhordozók. Itt kell utalni arra,

hogy számos korábbi műemlék-helyreállítás esetében elsődlegesen csak a falak felső koronájának

védelmére törekedtek, többnyire cementet tartalmazó kötőanyag alkalmazásával,

ami az alsóbb rétegű, bár eredeti, de korántsem kellően stabil falszövetben a nedvesség

feldúsulását és ezáltal annak gyors és látványos pusztulását eredményezte.

Cserépvárnál a különböző korokhoz kötött falazatok már falazási módjukban is eltértek

egymástól. Így markánsan elkülönült a korábbi tipikusnak mondható falszakaszoktól

a török korszak (valószínűleg 17. sz elejére tehető) ún. ciklopsz típusú falazással

történt köpenyezése sajátos döntött falsíkkal, kiegyenlítő falegyenek nélkül. Az ásatással

felszínre került eltérő síkú falszakaszok „összehozása” és a térbelileg is eltérő falsíkok

értelmezése néha komoly dilemmát jelentett és gyakori helyszíni művezetést igényelt.

A helyreállítandó falszakaszokhoz és kiegészítésekhez az eddigi rövid időszakra vis�-

szatekintő tapasztalatok alapján is megfelelőnek tekinthető a kiválasztott zsákos fagyálló,

de cementet nem tartalmazó trassz habarcs alkalmazása. Remélhető, hogy az elmúlt

évtizedek számos romhelyreállításánál tapasztalható utólagos falkiromlás és pusztulás

megakadályozására, valamint a falszakaszok felső – véglegesnek szánt – síkjának

leárására is sikerül majd a kísérletinek is nevezhető kivitelezések során egy hosszú távú

megoldást megtalálni.5

5 A falak állagvédelemmel kapcsolatosan lásd még: Kosdi Attila: A romfalak ideiglenes állagvédelme:

http://www.koh7.hu/1_muemlek/080920_falvedes/fal_vedelem.html (Letöltés ideje: 2010. április 6.).