Örülök, hogy a poraiból feltámadt M115 végre felért oda, ahova való. Ez az a túra, amit nem lehet felülmúlni. Ezt csak azok tudják, akik ott voltak. Az egyáltalán nem igaz, hogy "Azt ették, amit nevezési díjként hoztak."
Persze, ha leszámítjuk az 5-6 melegétel szolgáltatást, akkor igen.
Hasonlót tapasztaltam már nem is egy túra végén, és itt nem az ellátmánnyal kapcsolatban kell érteni. Egyes túrákon nem lehet lebeszélni a rendezőt, hogy ne adjon kitűzőt, miután feladtam valahol útközben. Pusztán azért már adni akar a végén is valamit, hogy egyáltalán odamentem a túrájára. Nem is a díjazás a lényeg, mert ha végül - hogy ne legyen sértődés - engedek, nem kerül ki sehová, hanem az, hogy annyira megtisztelnek, mint résztvevőt, mint embert, hogy kötelezőnek érzem oda visszamenni.
Ilyen hozzáállás több helyen tapasztalható, de most csak a számomra különösen mély nyomot hagyottakat említeném meg: Bükk 50, Bakonyi Barangolás x.
Van még az olyan elfogultság, ami - szerintem - mindenkinél valamilyen mértékben jelen van: Az első túrára visszatérések ,)
Speciel az idei elsőn az ellátmányról a túrázók gondoskodtak. Azt ették, amit nevezési díjként hoztak.
Én inkább azt látom, hogy nem az etetés mennyisége a döntő, hanem hogy mennyire jó szívvel adják a javaikat és idejüket a szervezők. A naptárban lassan már csak korrekt és jól szervezett túrák vannak, a különbséget a szíves vendéglátás, a túra hangulata teszi. A másik, amitől nagy hangulata lesz egy túrának az, ha a résztvevők úgy érzik, valami jó kis közös buliban vesznek részt. Ezt vagy a közös szívás vagy egy-egy karizmatikus szervező tudja megteremteni. Nekem pl. Tápiószelén van mindig ilyen érzésem. :)
Egyszer szavaztam, 4 szempont szerint pontoztam le az az évi 15 "túrámat", majd később szembesültem vele, hogy fölösleges volt, mert nincsenek külön szempontok, és csak a sorrend számít, azaz egy 8. helyen álló túra más pontszámot kapott, ha valakinek 9-ből 8. és mást, ha 100-ból 8. Legalábbis így emlékszem, de ha lesz időm, visszakeresem azt a választ, ahol akkor ezt leírták.
Ettől még szavaznék, de mikor azt láttam, hogy olyan túra lett első, amit a beszámolókban az ellátás miatt istenítettek, tehát a többséget az érdekelte elsősorban, hogy mennyire etetik-itatják, a továbbiakban nem érdekelt a szavazás, mert amennyire végignéztem visszamenőleg a tabellát, és összevetettem az általam is megjárt túrákon a benyomásaimmal, kiderült, hogy számomra ez az eredménylista irreleváns.
A beszámolók - ha vannak - elolvasása sokkal többet ér.
Lehet, hogy kevés a 12 szavazat a Mátra 115-re, de az egy hihetetlenül jó túra volt, nálam etalon. Ettől persze még a Szurdok és a Piros is kiváló lehetett, sajnos ezeken nem voltam :-(
Neked, vaddinonak és medvegyuéknak nagy gratula a címhez!
Szomorú, hogy a túrákra mindig kevesen szavaznak :-( Bár az előző évekhez képest jobb a helyzet.
12 szavazattal nyert a Mátra 115, a Pirosra és Szurdokra hiába adott le voksot jóval több ember. Nem lehetne előírni, hogy aki leadja a listáját csak akkor érvényes, ha sorba teszi a túráit? MEGSZAVAZNÁM !
Vagdalthúsékkal Bakonybélben asszimilálódtunk vala, és lőn megvilágosodásul jött az ötlet, hogy kalandozzunk át Tihanyba. Hát így is lett! Nekem jutott a sofőr szerep, amely látszólag a gépjármű irányítására volt hivatott, de ezen időjárási körülmények között, csak igen korlátozott lehetőségekkel. A kiplakátolt címre megérkezve, egy sima lakóház állt előttünk, így gyors telefonos segítség alapján jutottunk el a rajtba. Sok ismerős arccal találkoztunk, Vándorcsillagék éppen indultak seperni a 20-as távot, még szerencse, hogy mi csak a 10-es távra akartunk nevezni. Nagy szerencsénk volt az időjárással, mert mire a terepnek nekivágtunk 11:15-kor, a szél alábbhagyott és néha a nap is kisütött. A mezőny végén való indulásnak az a nagy előnye is megvolt, hogy már kitaposott utakon mehettünk, és bár a szalagozás és útjelző táblás iránymutatás hibátlan volt, az itinert gyakorlatilag csak a pecsételőhelyeken kellett elővenni. Egyedül az Akasztó domb után, amikor kiértünk a Kossuth Lajos utcára, ott kellett rápillantanunk az itiner térképére, de megérte, mert bár kicsit hosszabban vezetett a túra útvonala, mint a zöld sáv jelzés, de sokkal gyalogosbarátabb és ráadásul a hóembereket is láthattuk :) Leérve a hajóállomásra, az eddig kapott dianás cukor és narancs után, még tea és csoki is a szolgáltatás részét képezte, így bőven feltöltődhettünk energiával, hogy a Barátlakásokig leküzdjuk a szinteket. Továbbra is gyönyörű csendéletek és kiváló panoráma kísérte utunkat, alig tudtunk betelni vele. Jóleső érzés volt, hogy a Kálváriánál már lefele nézhettünk az apátságra, így nem kellett már nagy emelkedőkre számítani. A célban kellemes meleg volt, valamint a jó hangulatot fokozta, az igény szerinti mennyiségben vételezhető virsli. Kicsit zsúfolt volt a helyiség, de szerencsére fegyelmezett volt mindenki és nem volt tolongás. Azt hiszem, a rendezők elég magasra tették az év eleji mércét, úgyhogy innen is köszönet a rendezésért, jó móka volt.
A TTT honlapról elérhetők az Év Teljesítménytúrázója (ÉVTT), a Teljesítménytúrázók Minősítési Rendszere (TTMR) és a Hazai Legjobb Teljesítménytúra (HALEG) 2009. határozatai (eredményei).
Most hogy nézem, tényleg olyan, mint a Sió zavaros gyümölcslé. Laza 18 patakátkelés. Nekem a boltban azt mondták vízálló a bakancs. Igazuk volt, megállt benne:).
