Rúnaírásos szövegek 3 és 7 század közt keletkeztek Németország területén, ezek vallási célokat szolgáltak. A germán történetírás a független germán királyságokban jött létre és Bizáncban, így hirtelen Jordanes jut eszembe, aki bizánci szolgálatban állt.
455-ben az alemannok nagy területeket foglaltak el Gallia és Noricum területén. Ekkoriban ezek voltak a határaik: északon Mainz és Würzburg, délen Voralpen területe, keleten a Lech folyó és Regensburg, nyugaton a Vosges hegység, Dijon környéke, délnyugaton az Aare folyó völgye. Később szembekerültek a frankokkal, akik délre terjeszkedtek, 496-ban Tolbiac-nál és 506-ban Strassburgnál I.Klodvig frank király legyőzte őket. Ekkor frank uralom alá kerültek. Az alemann harcosok egy része Svájc területére menekült, a keleti gót király Teoderik befogadta őket. 536-ban amikor Bizánc megtámadta a keleti gót királyságot, a frankok elfoglalták Svájc területét és minden alemann frank uralom alá került. A terület önálló hercegség maradt, elég nagy belső önállóságot élvezett és időnként próbált önállósulni. 746-ban a frankok lemészárolták Cannstatt-ban az alemann nemesek nagy részét, megtorlásként az elszakadási kísérletért. 1079-ben véget ért az Alemann hercegség kora, az új elnevezés Sváb hercegség lett ezután.
298-ban újra betörtek Róma területére, de Konstantin császár legyőzte őket. 351-ben polgárháború volt II.Konstantin császár és a gall Magnentius ellencsászár közt, ezt kihasználva a frankok és alemannok átkeltek a Rajnán. Az alemannok elfoglalták Elzász, Pfalz és északkelet Svájc területét. 357-ben Julianus császár legyőzte őket és kiűzte őket a birodalomból. 365-ben és 366-ban újra betörtek Galliába fosztogatni, 367-ben legyőzte őket I.Valentinianus császár, aki új erődöket épített ellenük a határ védelmére. 374-ben Makrian király tartós békét kötött Rómával. 378-ban újra betörtek Róma területére, Gratianus császár legyőzte őket. 383-ban II.Valentinianus császár megengedte az alemannoknak, hogy letelepüljenek Raetia területén, cserébe a határt kellett védeniük. 457-ben Majorian császársága idején betörtek Raetia és Itália területére.
Az első nagyobb betöréseik 213-ban és 233-234-ben voltak Róma területére. 259-ben betörtek Itáliába, Gallienus császár legyőzte őket Milánónál, 260-ban Augsburgnál győzte le őket Raetia kormányzója. 268-ban újra betörtek Itáliába, a Garda tónál győzte le őket II.Claudius császár. 271-ben Platentia mellett legyőzték Aurelianus császárt, utána Fano-nál Aurelianus legyőzte őket, majd Pávia mellett megsemmisített egy juthung sereget Aurelianus. Ezután béke volt 298-ig. A rómaiak 260 és 280 közt kiürítették az Agri decumates területét, ezután az itt letelepedett alemannok kialakitották területi alapon szervezett törzseiket. Az új határ a Duna- Iller - Rajna vonal lett. Az elfoglalt terület romanizált népességének egy része helyben maradt, ezt bízonyitja a földrajzi nevek és településnevek egy része. Általában gyorsan beolvadtak az alemannok közé, de a Fekete-erdő közepén a 9-10.századig fennmaradt egy latin nyelvet beszélő nyelvsziget.
Akkor kezdjük az alemann törzsszövetséggel, őseim népével. 213-ban említették őket először a római források, Caracalla római császár ellen harcoltak akkor. A következő törzsekből álltak: Juthung - ők voltak a semnon törzs utódja, az egyetlen olyan alemann törzs ami nem földrajzi alapon jött létre, róluk még külön lesz szó, a Duna és az Altmühl folyó közt éltek. A Bucinobanten törzs a Majna torkolatánál élt, Mainz környékén. A Brisgavi törzs Breisgauban élt. A Rätovari törzs a Nördlinger Ries vidékén. A Lentienser törzs Linzgau környékén, a Boden tótól északra. A törzsszövetségnek nem volt közös királya, minden törzs élén saját király állt.
Arra hol van forrás, hogy az alemannok a semnonoktól származnak?
A valóság mindenesetre azért komplexebb lehetett, a net is azt írja, hogy a délnyugatra húzódott elbai germán törzsek kisebb rajnai germán néptöredékeket is beolvasztottak maguk közé.
tömegében Németországban élő germán nép, ennek nyelve, ennek tagja’, ‘‹melléknévként› e népre, nyelvre vonatkozó’. Származékai: németes, németesít, németesség, németség.
Szláv eredetű szó: szerb-horvát Nemac, szlovén, szlovák Nemec (‘német’). Az ősszláv nemac töve azonos néma szavunk előzményével, s eredeti jelentése ‘nem szláv’, ‘érthetetlen nyelvet beszélő’ volt (hasonlóan a barbár szó eredetéhez), s csak utóbb rögződött mint a germánság megnevezése. A magyarba a fenti nyelvek bármelyike közvetíthette a szót, mégpedig igen korán, amikor nyelvünkből még hiányzott a c hang, s t-vel helyettesítették."
Akkor az utolsó elbai germán törzs, számomra legkedvesebb, őseim törzse, a Semnon törzs. Később belőlük jött létre az alemann törzsszövetség. Kr.e 6-ban tagjai Marbod király vezette törzsszövetségnek. Kr.u 17-ben Arminius mellé állnak és Marbod ellen harcolnak. Kr.u 100-ban uralták az Elba és Odera közti területet, király állt az élükön, 100 gau-ra oszlott a terület. A törzs központjában állt egy szent liget, ahol időnként emberáldozatokat mutattak be. A 3.században délre költöztek a Rajna vidékére, itt alakult ki az alemann törzsszövetség. Az egyik alemann törzs volt a Juthung.
A következő törzs, a hermundurok. Az Elba mentén éltek eredetileg. Kr.u 1-ben a markomannok által elhagyott Majna menti részen telepedtek le. Később Vibillius királyuk támogatta a markomann király Catualda hatalmának megdöntését. Majd 50-ben a kvád király Vannius hatalmának megdöntését is. 58-ban legyőzték szomszédaikat a chatti törzset. Támogatták katonailag szomszédaikat a markomannokat Róma ellen, a markomann háború ( 166 - 180 ) idején. Ezután eltűntek a forrásokból. Később északról a szomszédságukba vándorolt az angol és warn törzs. Együtt hozták létre 500 körül a türing törzsszövetséget.
A kvádok a következő törzs. A törzs a markomannok szövetségese és szomszédja volt. Velük együtt költöztek először a Majna mellé, majd onnan Csehországba. A kvádok Morvaország területén telepedtek le és a mai Szlovákia nyugati részén. Az első ismert királyuk Vannius volt ( 19 -50 ). Ő megdöntötte Catualda hatalmát, azután a kvádok és markomannok közös királya volt. 50-ben megtámadta őt Vibillius hermundur király, unokaöccsei Sido és Vangio is ellene fordultak. A döntő csatában a jazigokkal szövetségben harcolt, akik adták a lovasságot, megsebesült és vereséget szenvedett. A Dunán áthajózva Pannoniába menekült híveivel, a rómaiaktól földet kapott ott. Sido és Vangio együtt uralkodtak ezután a kvádok felett. A markomann háború ( 166 -180 ) idején a markomannok szövetségesei voltak és Róma ellen harcoltak. 254-ben újra támadták Pannoniát. 354-357-ben a szarmatákkal szövetségben támadtak Pannonia ellen. Valentinianus 373-ban erődöt akart építeni a területükön, ez ellen tiltakoztak. 374-ben Marcellianus római helytartó tárgyalni hívta Gabinius kvád királyt és meggyilkoltatta. A kvádok és szarmaták ezután betörtek Pannoniába, a rómaiak gyöztek. 375-ben Valentinianus császár személyesen tárgyalt Brigettio-ban ( Szőny ) a kvád követekkel, azok tiszteletlen viselkedése miatt agyvérzést kapott és meghalt. 400 körül hun uralom alá kerültek. 406-ban egy részük csatlakozott a vandálokhoz és alánokhoz, velük együtt átkelt a Rajnán, Gallia kifosztása után Hispániában telepedtek le és létrehozták saját államukat, a szvéb királyságot. Attila halála után a többi germán törzzsel együtt fellázadtak és újra függetlenek lettek a régi területükön, később egy részük elvándorolt 480 körül az alemann területekre, ahol szövetségesként telepedtek le. A többiek 540 körül langobard uralom alá kerültek és velük együtt vándoroltak 568-ban Itáliába.
igen, olvastam már cikkeket a témáról, egész érdekes volt, a legutolsóban azt írták hogy megvizsgáltak a Dunántúlon genetikailag egy langobard temetőt és az derült ki, hogy az itt eltemetettek egy része helyi lakos volt
De egyre több intézet csatlakozik különböző tudományterületeken. (Az MTA archaeogenetikai laborja is beszállt 64 magyarországi langobard lelet genetikai vizsgálatával...)
A következő nagyobb törzs a markomann. Eredetileg Szászország és Türingia területén éltek, Kr.e 100-ban a kimberek és teutonok vándorlása délre nyomta őket, a Majna mentén telepedtek le. Ők is tagjai voltak Ariovistus törzsszövetségének, galliai hadjáratában támogatták. Kr.e 9-ben harcoltak Drusus ellen, ennek hatására Marbod király vezetésével a mai Csehország területére költöztek Kr.e 3-ban, kiszorítva keletre az itt élő kelta boj törzset. Létrejött egy törzsszövetség markomann vezetéssel. tagok voltak még a kvádok, hermundurok, később Kr.u 5-ben a semnonok és a langobardok. Kr.u 6-ban Róma meg akarta támadni őket, de az erőit a pannon felkelés kötötte le. Kr.u 17-ben háború tört ki Marbod törzsszövetsége és Arminius törzsszövetsége közt, a semnonok és langobardok átálltak Arminius oldalára. Marbod vereséget szenvedett a háborúban. Ezután az egyik vezér Catualda Kr.u.19-ben megdöntötte Marbod hatalmát, aki a rómaiakhoz menekült. A következő királyok Róma kliensei lettek, pénzt kaptak Rómától és cserébe segédcsapatokat küldtek a római hadseregbe. Domitianus idején 85-ben megtagadták, hogy csapatokat küldjenek a dákok ellen, ezért megtorlásként 89-ben római sereg vonult ellenük. Traianus idején 98-ban békét kötöttek Rómával, a rómaiak elismerték a markomann királyt és pénzügyi támogatást adtak. 70 év múlva újabb háború tört ki Rómával, ennek oka a gótok, vandálok, burgundok délre irányuló mozgása volt, a markomannok, kvádok, hermundurok, naristák római területre szerettek volna előlük települni, Marcus Aurelius ezt megtagadta. A pannoniai légiók ekkor keleten harcoltak a pártusok ellen. A langobardok betörtek Pannoniába és Aquleia városáig jutottak, 168-ban Marcus Aurelius visszafoglalta Pannoniát, a legyőzött markomannok és kvádok 172-ben elfogadták az előnytelen római békefeltételeket. 177-ben újra támadtak a markomann törzsek, 179-ben megint legyőzték őket. A 4.században újra többször betörtek Pannonia és Noricum tartományokba, 310-ben, 323-ban, 357-ben, 374-ben. Stilicho római fővezér 396-ban szövetségesként telepített le markomannokat Pannonia nyugati részén. Ezek hun uralom alá kerültek 433-ban. A Csehországban élő markomannok 500 körül elköltöztek Bajorország területére, a bajorok ősei közé tartoznak. A markomannok egy része ott maradt Csehország területén, az utolsókat a 7.században említik a források, beolvadtak a rájuk települt szlávokba.
Akkor a nagyobb sueb törzsék közül az első a langobard, az itáliai történetüket már nem ismertettem, leírtam a germán topikban. Az Elba forrásvidékén éltek először. Kr.u 5-ben harcoltak a rómaiak ellen, Marbod markomann király szövetségesei voltak Tiberius ellen. A 4.században vonultak a Duna vidékére. Eleinte Morvaországban éltek. 490-ben telepedtek le Alsó-Ausztriában, ez előtte a rugi törzs területe volt, akiket legyőztek a herulok. 510-ben legyőzték a Rudolf király vezette herulokat és elfoglalták területeiket Pannoniában. Később elfoglalták az egész Dunántúlt. Többször legyőzték szomszédaikat a gepidákat. 567-ben totális győzelmet arattak a gepidákon az avarokkal szövetségben. Az avarok túl veszélyes szomszédnak tűntek, ezért 568-ban elvonultak Itáliába, elfoglalták a terület nagy részét és saját királyságot hoztak ott létre.
A térképen látható a narister törzs, varisci néven is említették. A markomannok szomszédai voltak, a mai Bajorország Dunától északi részén éltek, Vogtland, a mai Oberpfalz területén. A fővárosuk Curia variscorum - Hof volt. A markomannokkal együtt harcoltak a 2.században, a markomann háborúban a rómaiak ellen, megtámadták Castra Regina - Regensburg városát. Cassius Dio szerint 3000 harcos átállt a rómaiakhoz és földet kaptak tőlük. Ezután már nem említik őket a források.
Azért a Nemetes törzs esetében is erős a gyanú, hogy eredetileg kelták lehettek és csak utóbb germanizálódtak, vagy pedig egy germán-kelta vegyes társaság volt.
Maga a törzsnév ugyanis kelta eredetű (nemeto - szent hely, szent liget), ráadásul a Nemetes törzsnév ismereteim szerint előfordult az írországi kelták, sőt talán a hispániai kelták között is.
Maga a magyar "német" népnév viszont nem ebből a szótőből ered, hanem szláv eredetű, egy "néma, nem beszél" jelentésű szótőből. A német szó szláv közvetítéssel kerülhetett a magyar nyelvbe.
Az elbai germánoknak a Kr. e. I. századtól lehetett egy nyugat, délnyugat felé történö terjeszkedésük, ez a kisebb létszámú, gyöngébb rajna-weseri germán törzseket nyugat felé nyomhatta, a gallok és a rómaiak területeire.
Azt egy másik topikon már én is fejtegettem, hogy hogy mosódott össze a sváb és az alemann népnév, sőt a virágzó középkorra a sváb népnév gyakorlatilag kiszorította az alemannt a hétköznapi használatból.
Kivéve a franciákat, spanyolokat, portugálokat, katalánokat stb., ahol az alemann szóból képzett népneveket gyakorlatilag az egész németségre használják (pl. francia allemand, spanyol alemán stb.).
ez csak a váz, a törzsekről még külön szó lesz :) le akartam tudni az elején a Neckar-sueb, a Majna-sueb törzseket és a kvád-sueb vándorlás kérdését, a sváb népnév eredetét
