Ha azt írtam volna egyszerűen, hogy nem éppen a legmegfelelőbb képeket választottad illusztrációnak, talán megérteném a reakciód, de konstruktív voltam, így belinkeltem a szakirodalom (ezeket is megjelöltem) által közölt képeket. Szerintem elfogadható, ha ilyen jellegű kritikával illetnek egy hozzászólást. A jövőben inkább mellőzöm az észrevételeket az írásaid kapcsán. (Örülök, hogy immáron a forrást is megadod!)
Dédesi vár anomáliával kapcsolatban ismét írtam Szörényi Gábor régésznek:
"Eszembe jutott még egy vár anomália, melynek megfejtésében, ha
> megtisztel, adhatna némi támpontot.
>
> Dédes Kisvár - Dédes Vár
>
> Sárközi Sebestyén Várak Kastélyok Templomok folyóiratban megjelent
> cikke szerint a Kisvár területén 2008 februárjában azonosított "falmaradványok"
> habarcsdarabok egy erősségre utalnak, amely tulajdonképpen Dédeskő,
> azaz Dédesvár 1325-ös átépítés előtti "előzménye".
>
> 1325-ös átépítés pedig tulajdonképpen a mai Dédes várának
> megszületésére utalhat.
>
> A történetet árnyalhatja, hogy a két középkori vár közötti
> várnyeregben a cikk szerint azonosítottak egy L-alakú kőfalú
> épületromot, amely rendeltetésének meghatározása szintén a
>
> jövő kutatását képezheti. Ön, mint a területen jártas, nagy kutatási
> tapasztalattal rendelkező szakember, hogyan vélekedik a Dédes környéki
> várak felszínen értelmezhető jeleiről?
>
> Köszönöm még egyszer megtisztelő válaszát, munkájához kitartást sok
> sikert kívánok!"
Szörényi Gábor válasza:
"Kedves Tibor!
Két éve ástunk Dédesen a Nagyvárban Gál Viktorral - egy veszélyelhárításhoz kapcsolódóan.
Akkor 13. századi leleteket és rétegeket találtunk (a késő középkori rétegek alatt), így nagyon valószínű, hogy a Nagyvárban már az Árpád-korban is állt egy vár. Hogy mi volt a Kisvárban, arra nehéz választ adni, merthogy ott semmiféle kutatás nem volt eleddig - még rendes felmérés, vagy leletgyűjtés sem. Így mivel a Nagyvárban bizonyíthatóan van Árpád-kor, csak azt mondhatjuk, hogy az tuti létezett 1325 előtt. A Kisvárat én személy szerint inkább egy előretolt védműnek (tehát a fővártól független harcálláspontnak) érzem, de kutatni kéne. (Erről a témáról jelent meg cikkem a HOMÉ-ban
2010-ben.)
A Sebestyén által említett L-alakú falszakasz nem a két vár közötti nyeregben volt, hanem a Nagyvár tetején. Pont azt ástuk - Sebestyén is ott volt.
A csorbakői romokat helyesen várként említi Fényes Elek 1851-ben Geográfiai szótárában. 1864-ben Pesty Frigyes pedig már a szendrői vár nyugati erődített őrhelyének mondja.6 Ugyanakkor Pesty Frigyes volt mindeddig az egyetlen, aki feljegyezte a vár tövében található egykori tó nyomait és az azt tápláló Virágkút nevű forrást. A vár szerepel Kandra Kabos 187l-es „Régészeti és történeti levelek megyénkről" című munkájában. Gerecze Péter 1906-ban a Forster Gyula által szerkesztett „A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma" című kötetben szól röviden a várról. 1909-ben Borovszky
Samu foglalta össze legrészletesebben a csorbakői vár történetét.7 Rövid, de tartalmas összefoglalást nyújt Szuhogy történetéről az 1939-ben megjelent, Klein Gáspár által szerkesztett mü.8 A Csorbakőről szóló okleveles adatokkal Borovszky Samu, Mályusz Elemér és Engel Pál foglalkozott.
A vár régészeti feltárása 1928-ban indult meg, ekkor a várhegy északkeleti oldalán Saád Andor jégkorszakbeli barlangot tárt fel. Ekkor figyelt fel azokra a gyengén ezüstözött rézlapkákra, amelyeket a Borsod-Miskolci Múzeumba (a mai Herman Ottó Múzeum) beszállítva megállapították Leszih Andorral, hogy azok pénzhamisítás céljára szolgáltak. A környékbeli emberek kőbányászás és kőpor-kitermelés közben hasonló darabokat, illetve középkori cserepeket gyűjtöttek össze. Leszih Andor még 1928-ban több kutatóárkot húzott a várban, de a későbbi feltárások folytatásával, a korszak régészeti munkamódszere alapján megbízta az ásatásokon kezdettől fogva részt vevő Szegő András szuhogyi cipészmestert, aki korábban már 200 darab rézlapkát és lemezhulladékot talált a várban. Szegő egyébként ezt megelőzően bányász volt, de érdeklődő emberként több évig kutatgatott a várhegyen, ekkor gyűjtötte be ezeket az emlékeket, amelyeket gondosan megőrzött. Az ásatások Szegő András vezetésével kisebb-nagyobb megszakításokkal a II. világháborúig folytak. Munkáját nem irányították, és nem is befolyásolták, a Miskolci Múzeum egyetlen kikötése az volt, hogy az előkerülő leleteket szolgáltassa be a múzeumnak.
1935-re a vár alaprajza kellőképpen tisztázódott, ekkor Leszih Andor vezetésével júliusban precíz felmérést készítettek az álló falakról.
Az ásatásról egyéb dokumentumok nem ismeretesek, valószínűleg mivel nem Leszih vezette a feltárásokat, ásatási napló sem készült. A legrészletesebb és egyetlen összefoglalást Leszih Andor a Numizmatikai Közlöny 194l-es számában adja, ahol a feltárt helyiségek rövid leírását követően inkább a pénzhamisító műhellyel és vonatkozásaival foglalkozott.
Az 1950-es években a múzeumokban heverő leletanyagok feldolgozására munkaközösség alakult, amelynek XVIII. számú csoportjaként szervezték meg a középkori munkaközösséget. A „régészeti ötéves terv" keretében rendelte el levélben Radnóti Aladár a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának alosztályvezetője 1952. nyarán, hogy Bálint Alajos szegedi múzeumigazgató vezetésével négytagú munkaközösség utazzon két hétre Miskolcra, „az ottani múzeum középkori anyagának feldolgozására. A kiküldés a Magyar Tudományos Akadémia Állandó Régészeti Bizottsága megbízásából történik, a célja pedig a „Borsod-Miskolci múzeum középkori anyagáról leletkataszter készítése.
Bálint Alajosék miskolci munkájuk során tehát beleltározták a csorbakői leletanyagot, de ellentétben a muhi feldolgozással,összefoglalást Csorbakőről nem készítettek. Ezt követően Csorbakőről 1971-ben rövid cikk jelent meg a Népszava január 26-i számában, amire a szuhogyiak fel is figyeltek. Egy Ríz János nevű nyugdíjas bányász kis levelet küldött a szerkesztőségbe, amelyben kíváncsiságtól hajtva kérte az újságot, hogy közölje a régészekkel, hogy készséggel nyújt nekik információkat a várról és egyéb környékbeli érdekességekről. Ezt a levelet a Népszava továbbította a Herman Ottó Múzeumnak, ahol ma is megtalálható.16
A vár időközben folyamatosan pusztult, déli oldalában a helybeliek kis kőporfejtőt nyitottak, ami már a déli elővédmüveket is érintette. Északon a már 1935-ben is ábrázolt kőbánya az ottani falak nagy részét eltüntette, így ott csak az északra kiinduló falakból lehet következtetni valamilyen védmü létére. A várhegy műemléki védettség alatt állt, amelyet azonban a '80-as évek folyamán meg akartak szüntetni. Szerencsére ez nem sikerült.
1992-ben Nováki Gyula és Sándorfi György közölte terepbejárási jelentését a várról. Ugyanekkor vázlatos felmérést és metszetet is készítettek a várhegy falairól és sáncairól.
hogy azokból következtethessünk a vár egykori szerkezetére." Ugyanitt rövid történeti összefoglalást is nyújtottak Csorbakőről.
2002 februárjában geodéziai felmérést végeztünk a várhegyen és előterében, amellyel tisztáztuk a vár mai állapotát. A részletes felmérésen az álló kőfalak mellett sáncként jelöltük a már földdel befedett, de feltételezhetően egykor itt állt falakat. Több helyiséget is sikerült azonosítani, melyek összevetése az 1935-ös felméréssel lehetőséget nyújtott a középkori vár alaprajzi rekonstrukciójához.
Leírása
A legkorábbi vár valószínűleg egy trapéz alaprajzú lakótorony volt, melyet négyszögletes fal határolt. Ezt kettős, a déli oldalon hármas sáncárok rendszer vette körbe. A sáncot habarcs nélküli kövekből építették, mely elé árkot ástak. A belső sáncra épült később a Perényi-féle újjáépítéskor a vár külső fala. Az ekkor épült palota három helyiségből állt, ehhez nyugatról egy két helyiséges épületrész is csatlakozott. A két épületrész közötti ötméteres szintkülönbséget egy 15 fokú lépcsővel hidalták át. A palota és a belső udvar közötti területet délről és keletről egy L-alakú falszoros védte. A várat északról egy külsővár is védte, itt volt az egész erődítmény bejárata. Innen az út csigavonalban haladt a belső vár felé. A palota és a külső várfal között valószínűleg egy veszély esetén lezárható kapu védte a belső udvart.
Valószínűleg az 1440-es évek harcai miatt épült a külső vár északkeleti részén egy háromszög alakú védmű egy négyszög alakú kaputoronnyal. A tűzfegyverek terjedésével az elővár elvesztette védhetőségét, így a 16. században egy szabálytalan ötszög alaprajzú bástyát emeltek elé és valószínűleg az északi oldal is kapott egy bástyát (ennek nyomati az itt működött kőbánya nagyrészt eltüntette).
(Forrás Herman Ottó Múzeum évkönyve 42.-2003 és 43.-2004.)
Engem megfogott az eldugott kis hegyi vár története az illegális pénzverdéjével. Különös emlékem, hogy engedte megmutatni magát, és megóvott a zivartartól is (1,5 órát kucorogtunk a kis barlangban, mely oltalmat jelentett elázás ellen). Ahogy lejöttünk a vártól, és beszálltunk az autóba, megint leszakadt az ég akkor már hosszabb időre.
Jelenleg a romterület áttekinthetelen. Jó lenne a jővőben az Elővár és a Külsővár területén ásatásokat végezni,
hogy a feltárásokkal kiegészítsék a még ismeretlen részeket. Ezenkívül a palotarészt és a belsővár területét szükséges megtisztítani az omladéktól és a humuszrétegtől és a meglevő falakat kellene konzerválni.
Ez azoban jelenlegi anyagi és társadalmi viszonyok között nem a közeljövő zenéje.
Nézzük a vár illegális pénzverdéjének történeti hátterét:
Az 1510-es évek elején egy kisebb európai gazdasági válságról beszélhetünk, amely egyik kiváltó oka az újvilági nemesfém okozta árforradalom, a másik pedig a török fokozott előretörése volt. Ugyanekkor Magyarországon belső gazdasági problémák is nehezítették a helyzetet. Ezen válságos időszakban fogadta el az 152l-es országgyűlés
Mátyás óta általános 8 lat ezüsttartalom helyett csak 4 latos, ezért is nevezték Cuprea Monetának, azaz rézpénznek, ugyanis a 75%-a réz volt. Eközben régi pénzverdéket állítottak vissza (Kassa, Buda, Szeben), továbbá újakat hoztak létre (Visegrád), valamint magánszemélyek is verhettek Nova Monetát. Emellett pedig szokatlan módon engedélyezték a külföldi pénzek behozatalát és forgalmát az országban, sőt II. Lajos 1523. évi V. decretuma még elrendelte, hogy a régi pénzeket sem szabad kivinni az országból, hanem azokat is be kell váltani újra. Kezdetben felélénkült a sok pénztől a gazdaság, ugyanis a rendeletek rövid ideig megnövelték a bevételeket, de a Nova Moneta 1524-re teljesen elveszti értékét, ezért senki sem akarta régi pénzét beváltani az újra, így végül az
1525. évi hatvani országgyűlés elrendelte az új pénz veretesének megszüntetését.
Az 1526. évi 3. te. szerint pedig már 3 új dénár 1 régivel ért fel, mindez a rézpénz forgalmát kívánta visszaszorítani.
Az 1510-től induló pénzügyi válság és a Nova Moneta bevezetése miatt a főurak tezaurálni kezdtek, fokozatosan hatalmas nemesfém-vagyonokat halmozhattak fel. Ebben tehát hasznukra vált az új pénz, hiszen azzal fizettek, a régit pedig visszatartották.
A mohácsi csatavesztés ebben a rossz gazdasági hangulatban érte az országot. Az 1526-ot követő 14 esztendős kettős királyság tovább mélyítette az ország politikai válságát, amit bonyolított még a gazdaság előbb felvázolt nehéz helyzete. Az anarchikus időszakban a főurak rájöttek, hogy tezaurált vagyonukat még tovább kamatoztathatják. Kis befektetéssel a nagy haszon reményében ezért kezdtek a kettős királyság évei alatt illegálisan rossz minőségű pénzt veretni. Ezen hamis pénzeket a hatalmuknál fogva könnyedén terjeszthették birtokaikon, az anarchia miatt pedig ezért nem tudták őket felelősségre vonni.
Főúri pénzhamisítás
A politikai és gazdasági zűrzavar tehát jó táptalajt nyújtott a hatalmaskodás ezen formájához. Központi hatalom híján lényegében ellenőrizhetetlenné váltak a legnagyobb főurak, akik nagy haszonnal űzhették hamis mesterségüket, ha pedig gyanúba keveredtek, vagy uralkodójuk kezdte megszorítani őket, akkor bármikor átallhattak a másik királyhoz. A főurak azonban igyekeztek uralkodójuk hatalma alól kibújva, önállóan, saját, a királyi székhelyektől távol eső birtokaikon hamisítani, aminek jó rejtekhelyet adtak a Felvidék várai.
A pénzverés annak ellenére, hogy nem volt kizárólagos királyi jog, mégis a pénzhamisítás a hűtlenség esetei közé tartozott: „Továbbá, a hamis pénzek készítői, vagy aki ily pénzt tudva és nyilván nagy mennyiségben hoz forgalomba" - hűtlenséget követ el, ami fej- és jószágvesztéssel büntethető, írja Werbőczy István Tripartitumában.114
Az anarchikus kettős királyságban hiába próbálták megfékezni az uralkodók a pénzhamisítást, törvényeikkel nem sokat értek. Még 1530-ban elrendelte János budai országgyűlése, hogy minden vármegyében különleges jogkörű bíróságokat állítsanak fel, amely kivizsgálja „mindazokat, kik a király beleegyezése nélkül pénzt veretnek, vagy verettek."118 Az 1538-as pozsonyi országgyűlésen a Ferdinánd-pártiak is hasonló törvényt hoztak, de végrehajtásuk sikeréről nem sokat tudunk.
A hamisítások alapját a kevés forgalomban lévő pénz biztosította. A pénzek hiányát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a kereskedelemben az emberek használták a Mátyásig visszamenő érméket is, sőt erre még törvény is lehetőséget adott (1535. évi XIX. te). A pénzek hiánya persze a nemesfémek hiányából is eredt. Nemesfémeket pedig csak a főurak tudtak tezaurálni, akik kezén jelentékeny kincs gyűlt össze. A felhalmozott kincsek pedig jó nyersanyagként szolgálhattak egy hamisítónak
A főurak az elzárt váraikban jól felszerelt hamisítóműhelyeket alakítottak ki. Ezeket szakképzett mesteremberekkel töltötték fel, akik civil életükben ötvösök, vésnökök, kőfaragók, lakatosok vagy kovácsok voltak. Egy-egy mesternek nagy volt az értéke a várurak között, így előfordult, hogy erőszakkal, akaratuk ellenére vitték egyik vagy másik főúr hamisító várába. Miklós ötvös vallomása is tele van ilyen utalásokkal, hogy őt is elhurcolták és ott hamis pénz, vagy hamis verőtő készítésére kényszerítették. Néhány szakember külföldről jött, vagy menekült ide. Ebben az ellenőrizhetetlen időszakban nagy volt a kereslet rájuk.
vallomás alapján több hamisítóműhelyet és sok hamisítómester nevét ismerjük. Ezek közé tartozik Jeszenő, Kővár és Homonna vára, amelyek egy család, a Homonnai-Drugethek birtokai voltak és egy egész hamisítóhálózatot épített itt ki Homonnai Antal fivéreivel, Ferenccel, Gáborral, Györggyel és Imrével. Miklós ötvös vallomásából tudjuk az itt dolgozó mesterek nevét is, akik egy nemzetközi társaságot alkottak, hiszen a ma-
gyarországi magyar és német hamisítók mellett lengyel zsidók és egy olasz vésnök is dolgozott. A várak között kapcsolat volt, hiszen Miklós ötvös is mozgott köztük, sőt elképzelhető, hogy bizonyos munkafázisokra is oszthatták a hamisítást az egyes váraikban a Homonnaiak.
Hricsón, Trencsén vármegyében Podmaniczky Rafael, Csicsván Rákóczi János várnagy, Szerednyén Dobó Ferenc, Munkácson Büdy Mihály, Lipolcon Zádorffy János veretett hamis pénzt.
Pelsőci Bebek Ferenc és Imre Krasznahorkán, illetve Csorbakőn komoly hamisítóműhelyeket rendeztek be és vereteikkel valósággal elárasztották a Felvidéket. Bebek Ferenc Gömör és Abaúj főispánja, felső-magyarországi főkapitány a környék vármegyéinek igazi ura volt, így lényegében 1540-ig a két uralkodó nem sok sikerrel tudta akaratát érvényesíteni Gömörben, Abaújban, Tornában, Borsodban, vagy a Szepességben.
Krasznahorkán, az 1530-as évek első felében, de valószínűnek tartható, hogy az évtized végén is, működtetett jól berendezett hamisítóműhelyet. Noha a vár központi helyen van és ez a Bebekek egyik székhelye, mégis szinte bevehetetlen, így tulajdonképpen ellenőrizhetetlen a belső élete. A források és a fennmaradt hamisítóeszközök alapján egy nagy mennyiséget termelő üzemre következtethetünk. A várban pénzverőszerszámokat, verőtöveket és véreteket találtak, amelyeket ma a krasznahorkai vármúzeum gyűjteménye őriz.122 A verőtövek alapján tudjuk, hogy még Hunyadi Mátyás pénzeit
is gyártották itt, azokat ugyanis szívesen elfogadta a nép, mivel megőrizték régi értéküket. Emellett János király nevére vertek ki dénárokat, ami azért is érdekes, mert Hain Gáspár Lőcsei krónikájából ismerjük, hogy: „Ez idő tájt [1532. év körül] mind a két Bebek, ti. Imre és Ferenc, János királyhoz pártolt át."1 3 A Szapolyihoz átállt Bebek fivérek tehát egyből, de már lehet, hogy korábban is, elkezdték verni uruk pénzeinek hamisítványát.
Murány várában Csoltói Basó Mátyás várúr készíttetett hamis véreteket. 0 is az 1530-as esztendőkben tartott fenn műhelyet és egy egyezség jött létre közte és Bebek Ferenc között, aki segített mindkettejük pénzét elfogadtatni a lőcseiekkel, ami véleményem szerint mindenképpen érdekeltté tette Ferencet a murányi „üzletben". Egyes feltételezések alapján az eddig feloldatlan M-B verdejegyű János dénárokat Basó Mátyás készíttette.1 A murányi műhely a krasznahorkainál lényegesen kisebb lehetett. Basóról és testvéreiről, Mártonról, valamint Demeterről érdemes megjegyezni, hogy a Felvidék nagy rablóinak számítottak és az 1548-as országgyűlésen elhatározzák megbüntetésüket. Az érdekessége pedig az, hogy 1549. nyarán a várukat Salm Miklóssal együtt az a Bebek Ferenc veszi be és ő végezteti ki a Basókat, aki korábban, mint Basó Mátyás társa működött a hamis pénzek gyártásában és terjesztésében.
A pénzveréshez felhasznált nemesfém nyersanyagok csak tezaurált ötvösmunkákból és tárgyakból, ún. pagamentum ezüstből álltak, vagy használtak bányászott érceket is. Csorbakő esetében ezen problémát alátámasztja a mindössze néhány km-re található Rudabánya is, amely ezen időben a Bebek család birtokában volt. Káplár László és Kahler Frigyes vizsgálatai alapján megállapítható, hogy több dénár Rudabányán fejtett réz- és ezüstércből előállított fémrézből és fémezüstből készült. így tehát az ércbányának bizonyítható kapcsolata volt a műhely-lyel.137 Továbbá megjegyzendő, hogy a Bebekeknek több felvidéki színes- és nemesfémbányájuk volt.
A hamisítványok között a legkorábbiak II. Lajos 1524-es veretei, majd a legtöbb Ferdinánd 1536 és 1539 közötti pénzeit utánozza, ezek mellett készítettek külföldi érméket is, így II. Ulászló cseh filléreit, Ferdinánd osztrák érméit továbbá salzburgi érseki pénzt is.138
Bebek Imre várúr 13 évig volt itt birtokos. A Bebekek pénzhamisítására már korábban láthattunk kellő adatot. Bár már ekkor valószínűleg megszűnt Krasznahorkán a műhely, talán erre enged következtetni Miklós ötvös azon információja is, hogy mesterembereket küldött át 1542-ben Jeszenőre. Meg kell még említeni, hogy 1540-től, Szapolyai halálától és Ferdinánd egyeduralmától erősödött a központi hatalom, a főúri pénzverés is kezdett visszaszorulni. Ez lehet az egyik magyarázata a központi helyen fekvő Krasznahorka bezárásának. Azonban Csorbakő mindentől messze lévő kicsi erdei várában még működhetett tovább a Bebekek talán közös vállalkozása. Valószínűnek tarthatjuk, hogy Ferencnek része volt az itteni hamisításban, hiszen nem szabad elfelednünk, hogy a várat Ferenc adta át Imrének. A főutaktól messze eső várban az ásatás alapján bizonyíthatóan 1553-ig működött a verde, ugyanis a pusztulási rétegek szerint még vertek itt pénzt akkor is, amikor lerombolták a várat.
Korábban Krasznahorkán, később Csorbakőn, mint amilyet Miklós ötvös vallomásából ismerünk a Homonnai-Drugetheknél. Bebek Ferenc egy legalább három várból álló hamisítóláncolat fejeként működhetett, amely központja Krasznahorka lehetett, amíg az nem vált túlzottan gyanússá.
Murányban, mint gömöri főispán és felső-magyarországi főkapitány védelmet nyújthatott Basó Mátyásnak, sőt segített hatalmával a terjesztésben, mindezt persze bizonyos részesedésért. Az országgyűléshez kerülő ügyben azonban ezt a védelmet kínos lett volna továbbra is fenntartani. Továbbá maga is gyanússá válhatott, ezért is vett részt aktívan Basóék likvidálásában 1549-ben. Kivégzésükkel pedig az ő szempontjából terhelő koronatanúkat tüntethetett el törvényes eljárással és közben tisztázta saját magát.
Közben javában működött Csorbakőn a testvére azon műhelye, amelybe valószínűleg azért ültette fivérét, Imrét 1541-ben, hogy a bezárt krasznahorkai „üzletet" biztonságosabb körülmények között pótolhassa, immár Ferdinánd érméinek hamisításával. Elképzelhetőnek tarthatjuk, hogy az 1542-ben, Miklós ötvös által megemlített Jeszenőre küldött mesterek mellett voltak olyanok is, akik Csorbakőre tették át székhelyüket. Feltételezhető, de nem bizonyítható, hogy Miklós ötvös részletes névjegyzékében szerepelnek olyan személyek, akik megfordultak Csorbakő várában is.
1553-ban meghalt Bebek Imre, majd a következő évben tisztázatlan okokból viharos gyorsasággal leromboltatta a várat Ferenc.
legvalószínűbb, hogy a vár elpusztítása a bizonyítékoknak a gyors eltüntetése volt Bebek Ferenc részéről, hiszen, ha véletlenül pereskedésbe keveredett volna a Horvátiba telepedett özveggyel, az a várba visszatérve mindent pontosan elmondhatott volna az itt folytatott hűtlenségi esetekről. így azonban eltűnt az amúgy nem jelentős vár, vele azon helyiségek, ahol a tanúk bebizonyították volna az egykori hamisítás tényét. Mivel a műhely később sem szerepel a forrásokban, mindenki hallgathatott róla, majd feledésbe merült. Csorbakő lerontásával a Bebek család pénzhamisító tevékenysége is megszűnik. A mestereket elengedhették, azok vagy máshoz szegődtek, vagy önálló vállalkozásba fogtak.
a főúri pénzhamisítás olyan óriási kockázattal járt, hogy azt csak hatalmas haszonért, illetve csak bizonyos társadalmi állásban volt érdemes megkockáztatni. Bebek Ferenc, vagy a Homonnai-Drugeth család ilyen rangúak voltak, akik képesek voltak saját magukat és vagyonukat megvédeni a királlyal szemben üzlettársaik (Basó Mátyás), illetve mestereik (Miklós ötvös) feláldozásával. Bebek Ferenc maga védelméért, tisztázásáért még egy jelentéktelenebb vára árán is képes volt, amit szintén csak magas tisztségü főurak tehettek meg.
Forrásként Szörényi Gábor András 2003-és 2004 tanulmányait használtam amelyek a Herman Ottó múzeum évkönyveiben jelentek meg.
Folyt. köv. A vár felépítése és kutatása, jelenlegi állapot.
A következő állomásunk Csorbakő erőssége volt Szuhogy határában.
Megközelítése: Szuhogyot Felsőtelekes (Szuhogyon fatábla mutatja a Csorbakő felé vezető utat) irányába elhagyva kb. 1,5 km megtétele után egy jobbkanyar mentén egy földút vezet az erdőbe.
Én az aszfaltozott út mentén való parkolást javaslom. A zöld rom jelzést követve kb. 15 perc séta után érjük el a nővényzettel teljesen benőtt, csekély felszín feletti maradványokat.
Funkciója: Birtok központ volt, csekélyebb stratégiai jelentőséggel, később főúri rezidencia, majd pénzhamisító műhely.
Története:
A csorbakői várnak nevet adó Ládi Csorba Miklós családja 1268-ban vásárolta meg 2 márkáért Ládi Tódor fia Pós mester négy ládi rokonától azok négy ekealjnyi szuhogyi birtokát.
Maga a vár ekkor még nem létezhetett, hiszen a viszonylag kicsi vételár sem indokolta erősség létét a területen.
Így az erősség 1268 után a 13-14. század fordulóján épülhetett. A vár elnevezése a első építőjére utalhat, annak is Csorba előnevére. Ez inkább jelző volt, mintsem igazi családnév. Valószínűleg viselőjének, valamilyen szerzett fogyatékosságára sérülésére utalhat. A Csorba név (szláv eredetű) mint családnév csak jóval később terjedt el Magyarországon.
Középnemesi voltát ékesen bizonyítja, hogy 19.-ként szerepel azon a túszlistán melyben a meggyilkolt Aba Amádé fiaiért cserébe 46 familiárist ígérnek Kassa városának.
A 14. század elejétől a Ládi Csorba család folyamatosan nehéz anyagi helyzetbe került folyamatosan elszegényedett. A korszak hasonló Középnemesi építésű várainak számtalan esetéhez hasonlóan eredeti tulajdonosoknak rá kellett ébredniük, hogy váruk fenntartásához, karbantartásához nincs elég pénzük. Így mire 1351-ben a Ládi Csorba örökösök eladták Perényi Andrásnak a birtokot, az már egy lepusztult lakhatatlan várat tartalmazott. Ennek ellenére a vételár 200 márka volt, hiszen az egy (igaz lepusztult) királyi engedélyköteles erődítményt tartalmazott.
Perényi András 1374-ben meghalt, így a birtokot testvére Péter örökölte. A család Perényi Péter idején kezdett igazán felemelkedni. Péter bekerült a királyi kíséretbe, majd regéci várnagy lett. Zsigmond ezt követően diósgyőri várnaggyá tette, ami tulajdonképpen öt vármegye ispánságát is jelentette.
Perényi Péter által indított köznemesi famíliából főúri arisztokrátává való emelkedési folyamatot folytatták fiai is. Péter legidősebb fia abaúji és zempléni ispán is volt, sőt 1387-90 között a királyi pohárnokmesteri címet is betöltötte. Megszerezték a család későbbi törzsbirtokát Terebes várát 1387-ben, 1384-ben megkapták az uralkodótól a füzéri várat, délvidéki birtokait Miklós pedig Zemplén vármegyei Újhely és Patak városaira, valamint a köztük levő várra cserélte.
Péter a fiatalabb fiú is folyamatosan emelkedett a ranglétrán. Előbb a királynéi udvar apródja, később királyi pohárnokmester. Közben bátyja abaúji ispánságát is örökölte, melyhez később csatlakozott a borsodi ispánság és a diósgyőri várnagyi cím. 1405-től Zsigmond titkos kancellárrá nevezte ki, mely tisztséget 1418-ban bekövetkezett haláláig viselte.
1403-ban királyi engedélyt kér és kap a Csorbakői vár újjáépítésére. Sőt a királytől további jelentős birtokot kap Csorbakő szomszédságában. Itt alakul ki Szuhogy után, Ormos, Nyárad, Tövisses, és Kelecsény falvakból a vár uradalma. 1408-ban az erősség közelében megépül Újház pálos kolostora, amely 1550-ig működik (Kurityán). Péter ide is temették el. Kisebbik Fia Perényi István a Sárkányrend tagja királyi asztalnok mester örökölte a birtokot. 1437-ben meghal István, őt szintén a Pálos rendházba temetik. Ezzel tulajdonképpen megszűnik Csorbakő főúri rezidencia funkciója, mert az örökös idősebb testvér János Terebesen rendezkedett be. Zsigmond után következő uralkodó Habsburg Albert rövid uralkodását követő polgárháborús időszakban Ulászló és V. László pártja szembeszállt egymással, sőt egyes főurak között kisebb magánháborúk zajlottak. Így Pálóczi Simon és Perényi János között is. Simon rátette a kezét Csorbakőre, túszul ejtette Perényi fiát és lányát. A fogságból kiszabaduló bosszúszomjas Perényi pedig Dédes várát , Patak városát, Sajószentpéteri, Pétervásári birtokait foglalta el. A két fél között az 1445.-ös országgyűlés május 5-i határozata zárta le a konfliktust. Perényi János halála után a birtokot fia Perényi István igazgatta. Itt a királlyal a kapcsolata nem volt rózsás, ami addig fajult hogy 1481-ben birtokokat koboztak el a Perényiektől. Történt ez azt követően, hogy egyszer már hatalmaskodásai miatt 1465-ben teljes jószágvesztésre ítélték, amelyet 1466-ban visszavontak. 1487-ben a lázadó Perényi István fia Imre visszakapta birtokait Mátyástól.
Perényi Imrének tehát sikerült visszaszereznie a család egykori várait. Imre később II. Ulászló asztalnokmestere, majd 1504-től nádor lett. Ekkor családi rezidenciáját Terebesen rendezte be, ahol ez évben pálos kolostort is alapított. Az 1510-es esztendőkben szerezte meg Siklóst, ami haláláig igazi központja lett, sőt olasz mesterekkel modern, kényelmes reneszánsz stílusú rezidenciává alakította. Siklósról azonban gyakran látogatott el Terebesre. A két vára között ideális új pihenőhelye a hevesi Debrő és a borsodi Ónod vára lett. Mivel az észak-borsodi Csorbakő kiesett ebből az útvonalból, így szerepe nem növekedhetett. Ugyan Imre nádor halála után, a török veszély miatt fia, Péter Siklós helyett ismét Észak-Magyarországon keresett családjának otthont, ekkor a mellékutakon, erdőségben fekvő Csorbakő már szóba sem jöhetett. Péter Patakon kezdte meg reneszánsz rezidenciája kiépítését. Csorbakő továbbra is birtokigazgatási központ maradt.
Perényi Péter az 1530-as évek második felétől az ország egyik legbefolyásosabb főurává vált, előbb Szapolyai János, majd annak halála után Ferdinánd király oldalán állt. Északkelet-Magyarországon egy tömbben összpontosultak hatalmas birtokai. Az itteni főurak vezetőjüknek tartották, amit bizonyít, hogy 1536-ban tíz vármegye szikszói gyűlése kívánta megválasztani kapitánynak vagy bírónak. Látható tehát, hogy olyan erős hatalma és bázisa volt a környéken, amivel egyik király sem rendelkezett ekkor.
Perényi azonban nemcsak támogatói bázisát erősítette meg a 30-as években, hanem várait is. A 16. században a tűzfegyverek elterjedése miatt a várak szerkezetét át kellett alakítani. Perényi Péter felismerte a várvédelem modern követelményeit, és ennek alapján átalakította várait. Szolgálatában állt ekkor az olasz hadmérnök és kőműves Alessandro Vedani, akinek feljegyzéseiből tudjuk, hogy dolgozott Patak, Eger, Ónod, Füzér és Terebes váraiban.52 A kettős királyság zavaros esztendőiben Füzér volt a Perényiek legbiztonságosabb vára. Minden bizonnyal ezt szánták szükség esetén egyik utolsó menedéküknek, ezért is emelték a keleti oldalon az ötszögű óolasz kapubástyát, illetve egy nagyméretű bástyát a nyugati sziklapadon.53
Bár forrásaink nem említik meg, feltételezéseim szerint Perényi Péter Csorbakőn is végzett kisebb erődítési munkálatokat.
1530-as évek végén Bebek Ferenc és Seredy Gáspár 30000 Ft ad kölcsön hadi célokra Ferdinánd uralkodónak. 1540-41 fordulóján Ferdinánd Bebek Ferencnek adja Csorbakőt, mely Perényi Péteré, de őt más birtokokkal kárpótol. Az uralkodó 30000 ft-ot képtelen lett volna visszafizetni, ezért birtokadományokkal is igyekezett törleszteni. A másik ok hogy ezen birtok hozzá hű tulajdonosával tudta szem ellőtt tartani Perényi Pétert, kinek növekvő hatalmát a területen gyanakvással figyelte. Bebek Ferenc röviddel a megszerzése után testvérének Imrének adta át. Tehát 1541 legelején Csorbakő uradalma egy részével átkerült a Pelsőczi Bebek család tulajdonába, ahol azt Bebek Imre Kezelte.
Forrásként Szörényi Gábor András a Herman Ottó múzeum évkönyvében 2003- illetve 2004-ben megjelent tanulmányokat használtam.
Én meg nem iszom, így általában autóval közelítek, amíg lehet. Mivel eleve kevés az alkalom, így többet lehet besűríteni. Teljesen elszoktam a tömegközelekedéstől, de amíg nem volt autóm, addig sem rajongtam érte.
Viszont így ideális sofőr voltam ismerősöknek bulikor.
„Egyedülálló lehetőség áll most azok előtt, akik szeretnék másoknak is megmutatni lakóhelyük szépségeit,” Hát ezért a mondatért beneveztem kis falunkat (Szögliget, Szádvár) Az eredeti HD képminőséget alaposan lerontották, de azért nézhető 9 perc :)
Szépen elbuszozunk Recskig, onnan befelé a Mátrába kb. 6 kilométert megyünk, majd felkapaszkodunk a 602 méteres Oroszlánvárba, aztán leereszkedünk és tovább ballagunk a 660 méter magasan tanyázó Szederjes-tetői várba. Útközben pedig kiisszuk a zsákunkban rejtőző söröket. Aztán a falusi kocsmában megint sörözünk. Mivel a busz Gyöngyösön várakozik kb. 15 percnyit, ott is megragadjuk az alkalmat {a söröspoharat}.
Nálam ez már 2 x bevált. Hát ezért szeretem én a mátrai várakat! :-)))
Olvasnivaló 1897-ből a befejező rész: Küküllő Patócsi Zsófia (Szádvár) sírboltja és leletek, V.rész Ennek meghatározására nincs oly biztos támaszpontunk, mint
a Kendi Zsófia jegygyűrűje ; de van mire alapítanunk combinationkat,
melynek alapján csaknem biztossággal meghatározhatjuk a sírbolt
két régebbi halottja kilétét.
A templomban 300 év óta kegyelettel őriznek egy fehérmárvány
sarkophagot, melyet Somlyai Báthory István, a hasonló nevű
fejedelem unokaöcscse, Zarándmegye főispánja készíttetett emlékűl
anyósa, az 1683. sept. 1-én elhunyt Pathócsy Zsófia Bebek Györgyné
emlékezetére. A díszes márvány sarkophág tetején Pathócsy Zsófia
domborképe van kifaragva, a mint a koporsóban feküdt, imádságra
összekulcsolt kézzel, fejéről lelógó hosszú fátyollal, feszes mellderékkel,
arany övvel, dús redőzetű selyem ruhában. A sarkophag két oldalán
liliommal díszített domborművű faragványok. Az egyik végen a
Pathócsy-család czímere, a négyfelé osztott paizs két-két mezejeben
hármas sárkányfog, a más kettőben kalapácsot tartó kez. A pajzs
felett zárt sisakon toll-dísz között ugyancsak kalapácsot tartó kéz.
A sarkophág másik végén a következő felírat látható:
PATHÓCSY ZSÓFIA. SARKOPHAGJA FELIRATA.
(Nemes Ödön rajza után.)
Ez a sarkophág eredetileg épen a sírbolt felett volt elhelyezve
Külső hossza 185 cm., belső hosszúsága 140 cm kulso szélessége
90 cm., belső szélessége mindössze 40 cm. E méretből kitűnik hogy
ebben a Pathócsy Zsófia holtteste nem lehetett eltemetve.
A sírbolt egyik koporsójában tehát minden valószínűség szerint
Pathócsy Zsófia, volt eltemetve. .
De hogy kerül Kendi Zsófia a Pathócsy Zsófia sírboltjába s
kié lehet a harmadik koporsó?
Kitalálhatjuk azt is ha tudjuk hogy Kendi Zsófia, édesanyja
Pathócsy Klára volt, Pathócsy Zsófiának valószínűleg édes testvére.
Kővárinál Erdély nevezetesebb családai 154.1 és utána Nagy Ivánnál Magyarország családai VI 200.1 Patócsy Klára Kendi Sándor első felesége lett volna s az ő legidősebb lánya Zsófia: de a Szilágyi S. Erd. Orszgy.Eml. IV. k, 569.1. közölt oklevél kivonat szerint Bogáthmé Kem
Ferencz leánya lévén, édes anyja Pathócsy Klára nem a Kendi Sándor,
nem a Kendi Ferencz felesége kellett legyen.
IV. k, 569.1. közölt oklevél kivonat szerint Bogáthmé Kendy Zsófia Ferencz leánya lévén, édes anyja Pathócsy Klára nem a Kendi Sándor,
hanem a Kendi Ferencz felesége kellett legyen.
A küküllövári sírboltban nyugvó halottak tehát : 1. Pathócsy
De ahogyan a képen van, panoptikum nélkül. Mivel az alkoholos italok egyik fajtájával sem szimpatizálok, mutatós néniket mindenfelé látni az utcán, ilyet meg csak várakban.
