Melyik a mementó szerinted? Az újonnan felkerült beszámolók (boszi72 zöld, meg Papp Gabi lefagysz anyaga) is olvashatóak, meg a régebbiek is, bár azoknál meg a kalapos ő/ű boldogít...
Karakterkódolás: tudjátok, nekem programozó agyam van, szóval azért kérdeztem, hogy hol, mert arra gondoltam, hogy a hozzászólás _pillanatában_ fennáll még egy kódolási probléma, amiről esetleg nem tudok.
A Zöld 45 beszámolónál még látható egy csúnyán elkódolt beszámoló (mementóként), majd az írója újra feltölti, akkor már jó lesz. A régi sima html szövegdoboz helyett fullextrás szüvegszerkesztő lett belerakva, remélem kompatibilis minden browserrel és Worddel (nálam felismeri, hogy Wordből akarom beilleszteni a szöveget). Aztán csak gyűjtsétek a beszámolókat! :)
Jéééé.... Van mit nézegetni. Remélem, nem azt az e-mail címet adtam meg a regisztrációnál évekkel ezelőtt, amire most gondolok, mert akkor sose kapom meg a jelszómat!
440 km autózás Czimbályval, éjfél előtti érkezés. Az Öreg Bence udvarába már nem fér be az autó. Átevickélünk a sáron. A rajthelyként szolgáló étkezőben vidám társaság, meleg fogadtatás. Gyors nevezés, egy kis borozgatás, üres ágy keresése Jaat segítségével (fejlámpával), aztán lefekvés a cserépkályhával jól befűtött helységben. Hajnal felé neszek, egyhangú kopogás a tetőn– esik az eső. Finom kávé a konyhában, aztán beöltözés. A mai napra ilyen időjárás rendeltetett, nincs mese, menni kell. Bot a kézbe, rajtpecsét, indulás. A falu főutcáját elhagyva rögtön ízelítőt kapunk az olvadó hóból és sárból. Bába-hegy lábáig dagonya. A mélyvízek kerülgetése eleinte azért még sikeres. Megváltás beérni az erdőbe, ahol a talaj egész jól járható. Ahogy az út emelkedik, egyre több a hó. Kilátás sajnos semmi, pedig innen lenne mit nézni. Hatosváró után még egy kis emelkedő, és már meg is van az első határkő. Hársas-hegyről cipőben szánkázás lefelé a hóban. Kezdődnek a patakátkelések. Az olvadt hótól megduzzadt patakok látványa fantasztikus élmény. Ide el kell jönni majd máskor is! Lassan kibontakozik a ködből a Tolvaj-hegy. Adj neki, fel! A mászás nem is olyan borzasztó, lefelé itt rosszabb lenne jönni. Fent derékszögű kanyar, és kezdődik a hullámvasutazás a határkövek mentén. A hó néhol méteres, ahogy a szél összefújta. Nyomokba lépkedek, lesem a kilátást, ami nincs. De hamar vége ennek a szakasznak, irány a P hszögön vissza, Pusztafaluba. Gyors pecsételés, Jaat közvéleménykutatására („Na, milyen a túra?”) tömör válasz („Nagyon helyes kis túra!”) Kis kör után indulhat a Nagy kör, Füzér felé. Eleinte a K+ reményt ad az időjárás tekintetében, látni lehet a Sátoros hegyek vonulatát, és a völgyekből felszálló felhőgomolyagokat. A füzéri vár megpillantása innen is mellbevágó élmény. Kis mászás, de csak a vár aljáig, mert Jaat odarendelte a pontot, túl jegesnek találva előző nap a várba felvezető lépcsőket. Meglepett, hogy kisgyerekes kirándulókkal is találkoztam a vár felé vezető úton. Füzér után a Rákócziról ismert P jelzésen vezet az út, csak most ellenkező irányban. Hollóházán a bolt bezárt, pedig jó lett volna valami ennivalót venni. Pányoki-kútnál a kereszteződés után van a pont, itt már muszáj megállni egy kis erőgyűjtő evésre. Lélekben már a Szurok-hegyre készülődöm. Erről az oldalról, vagyis délről könnyebb a mászás, mint nyugat felől, a határköveken. És újra a fedélzeten, az Északi Zöldön! Nagy kövek szerteszórva mindenfelé, ott hevernek talán vulkános születésük, évmilliók óta. A Szurok-hegyről lefelé menet egy szóval jellemezhető: „kalandos”. A meredek, kövekkel telehintett lejtő aljában egy olvadt hólétől megáradt patak, valóságos kis folyó keresztezi az utat. Egy fatörzsön egyensúlyozva sikerül átkelni rajta merülés nélkül. Le után fel: jöhet a Nagy-Hrabo. Némi mászás után hosszú tekergés fent a határköveken. Az út jól járható, kisebb fenyvesek és nyírfák tarkítják az erdőt. Egy helyen szépen rálátni László-tanyára. Később zúgó patak mellett vezet az út. Aztán ismét emelkedők jönnek. A hó egyre vastagabb, a levegő érezhetően hűl. Nagy-Milic előtt pedig elkezd havazni. Itt kis szakaszon oda-vissza kell menni, egymás után engedem el a szemből, lendületből lezúgó társakat. A Milicen sátoros pontőr. Többen összegyűlünk itt, de szemből már érkeznek a Milicet másodjára megmászók, köztük Tinca és Bálint. Szolíd lejtő következetik az OK-n Bodó-rétig. Alkonyodik, és nyugat felé meghasadtak a felhők, vörösen izzik mögöttük a nap. Ennyi volt látható belőle az egész nap folyamán. Aztán egy kis aszfalt, de a László-tanya országútját nem sokáig kell koptatni. Irány a K+ jelzésen Füzér. A fejlámpa fényében egyre reménytelenebb próbálkozás kikerülni a vastag vízátfolyásokat, olvadt hólé-tavakat. Egy idő után már nem is érdekel, bár egy-egy térdig merülésnél még mindig bosszankodom. Füzérre érve bezárul a nagy kör. Most a Várhegyet hátulról kell kerülni. A Várkút mellett elhaladva felkapaszkodom a Senyánszky-rétre. Itt dönteni kell a hosszú táv – rövid táv választásról. Az óra 7-et mutat , és bár még időben vagyok, befészkelte magát a gondolat az agyamba, hogy mégiscsak elég lesz a rövidebb táv. A lábam reggel óta ázott a jeges lében, és a bal érdem is fájdogál. Így hát a könnyebb utat választva leereszkedem a célba. A túra nehézségét elsősorban a talaj adta, az olvadó, kásás hó és a kikerülhetetlen, jeges vízátfolyások. A hólétől megáradt, zúgó patakok látványa feledtette a vízben tocsogó lábakat. Az Északi Zöld fantasztikusan szép, sejthető, hogy előbb-utóbb rákattan egy túrarendező, és nemcsak alkalmi túrák része lesz. Jaat és Maku remek módon megoldották az ellenőrzőpontokat, a szúróbélyegző használata egyszerű és nagyszerű. A készséges, mindenben segítő rendezők és a remek hangulat oldotta a nehézségeket. Mindent egybetéve, igazi LeFaGySz-os hangulatú, pompás túra volt. A hópelyhes kitűző gyönyörű. Köszönjük a rendezést!
A Csanyik-völgyi Vadasparkban a ritka Maki-példányokat szívesen látják, azt olvastam, hogy még az örökbefogadás is lehetséges! :)) Szerintem a Lilla Panzió (a Palotától kb. 200m) a legolcsóbb a környéken (össz. 5 szoba), asszem 6k egy 2 ágyas szoba (közös mellékh., zuhanyzó). Régebben a Csanyikban található Szent Ferenc Kórház Tüdőgondozójában is adtak ki szobákat óccsón...
Dani! Nálam van minden díjazásod vasárnapról.Egy szatyornyi.Eljöhetnél érte valamikor,vagy szólj mikor vagy otthon,és beugrok vele,úgyis arra járok egyetemre.=)
Tudom, még másik túrák vannak műsoron, de időben kell elkezdeni tervezni, úgyhogy ezúton érdeklődöm: Tud valaki a Népek Tavasza előtt szerényebb alvási lehetőségről a rajt viszonylagos közelében? Tornaterem, ebédlő, padlás, kollégium, vagy hasonló kategóriára gondolok, tehát nem a Palota Szállóra. :)
LeFaGySz 58 Zemplén
Péntek:
Indulás az utlosó IC-vel . 0 perces átszállás az utolsó buszra Újhelyen, de Borsod Volán megvár. Eső, hó, sár, zúgó patak, Pusztafalu. Helykeresés, hőség az emeletes ágy tetején.
Szombat:
Reggel a tornácról majdnem látszik a közeli Bába-hegy, és esik. Olyan sűrűszemű áztatósan. Bálinttal megegyezünk, hogy ez a nap a küzdésről fog szólni, nem az élvezetről, bár kinek hogy :) Eszembe jut egy régi burgenlandi kirándulás, amikor a kocsira várva álltunk az esőben. Jött a sofőr mosolyogva, „Az idő nekünk kedvez!” felkiáltással. Azon hétvégén végig szakadt :) Igen! Ez lesz a mai napi jelmondat!
Reggeli rutin után 7:30-kor táska nélkül két biztonsági csokival a zsebembe indulok a bemelegítő körre. Egészen az aszfalt végéig száraz maradt a zoknim utána jön 57 kilométer hűtőfürdő. A Hupcsér-kút környéki patakátkelésig csak a szántóföld melletti szekérút gázosabb, egyébként lehet haladni.
Tetszenek a szúróbélyegzős-bólyás pontok. Az adatlap egyszerű, pont a kellő mennyiségű információt tartalmazza. Lehetne ezeket alkalmazni más túrákon is, kímélve a pontőröket.
Lipovecen rámosolygok a határkőre, melynek tövében próbáltam összeszedni magam Kazinczyn. Ami emelkedőnek hosszú és kimerítő, az most csak egy ártatlan lejtő. Még csak nem is igazán meredek. Megadom a kellő tiszteletet az árkoknak, és óvatos vagyok, így sikerül elkerülni a cipőöblítést. A határsáv egyik törésében feltűnik a Tolvaj-hegy nyiladékával, rajta apró fekete pontokkal. Még egy kis tekergés, és már én is ott vagyok a lábánál. A széttaposott havas-földes-avaros katyvasz középső rész helyett kihúzódom a nyiladék szélére, de így sem egyszerű.
Jöhet a jutalomereszkedés Pusztafaluba. Kellemesen lejt a piros háromszög, ami jól is járható, mindjárt az Öreg Bencében pecsételek. Jaat szól, hogy nem kell fölmenni a várba, mert lefagytak a lépcsők. Egy órával később zár a cél, és még rövidebb is a táv? Ez kérem így luxustúra:)
Le a polármellényt, föl a hátizsák, indulás. Rushboy épp beér, mikor olajra lépek. A faluban találkozom Fridmannal, nemsokára Bálint-Tinca féle csoportot is utolérem, majd Álmost. Akkor ez már a mezőny eleje lesz. Füzéren kicsit bizonytalankodom a pontot illetően, de hamar megvan. Élvezem a hollóházi aszfaltot, a porcelángyár utáni meredek emelkedőt is megfutom végig.
A Pányoki kútnál találkozom tavalyi LeFaGySz-os túratársaimmal, Végh Attilával, és Molnár Petivel. Váltunk néhány szót, és Peti jön velem tovább. Beszélgetve gyorsan telik a táv, meg jól jönnek az emlékek is.
Szurok-hegyen nem csak a szél kellemetlen, hanem a lejtő is. Megint félek…
Eszkárosi átkelő előtt nem emlékeztem, hogy van patak. De nemcsak hogy telepítésre került, hanem átugorhatatlan méretű is. 20 méterrel feljebb fekszik egy kő a közepén, amin alig bukik át a víz, itt nagy gáz kis szerencse alapon átjutok. Petinek csak a nagy gáz van meg, térd alatt alvázat mos.
Drahosi rét 2 éve Rákóczin nagyon megfogott szépségével. Most inkább a vizes hóval. A végében vár ránk 3 újabb patakugrás a Nemzetközi Zergeképző Intézet ajánlásával. Ahogy haladunk fölfelé, a talaj fokozatosan megfagy, és az eső is átvált hóba. Találkozom a szlovák zölddel, Kazinczys eltévedéseim egyik emlékezetes pontjával. Milicig egyre nehezebb a terep, jobbára csak gyalogolunk a tömör hóban, utána viszont lehet kocogni Füzérig. Jól esik a déli oldal szélárnyéka. Meglep, hogy több túrázóval is találkozunk. Vaskapuig jó tempóban lehet araszolni. Bizonyosan beérünk világosban, de az Északi Zöld nehezebb mint a Milictől nyugatra. Pecsét, jöhet a lejtő tulajdonképp a célig.
A felső meredek részen még nem árt az óvatosság, de 1-2 km után már lehet ereszteni. Peti szeretne 10 órán belüli időt, ehhez a Senyánszki-rétről 10 perc alatt kell lejutnunk a célba. Sikerül. Nekem 9:21 lett a vége.
Kéjes örömmel szedem le magamról a vizes gúnyát, és zuhanyozok takarékosan a meleg vízben, majd legalább ekkora örömmel döntöm magamba a levest pár pohár tea kíséretében.
Kaja után maradtam az ebédlőben, együtt örülni, és beszélgetni a célba érkezőkkel.
Hogy a mátrai vagy a zemléni volt nehezebb? Nem tudom. Javarészt ismertem az útvonalat, és az nagy előny, ha nincsenek illúzióid :) Tavaly jobban elfáradtam, de idén kedvezőtlenebbek voltak a körülmények. Kedvezőtlenebb? Inkább méltóbb, hiszen Szivatás :) Fölösleges is összehasonlítani a kettőt. Minden LeFaGySz más!
Köszönöm a szervezők munkáját, és gratulálok a teljesítőknek!
