A nap vulkánja a Porak, amely Örményország és Azerbajdzsán határán fekszik az Alagiol tó partján, ahol egy lávafolyása egészen csinos kis félszigetet alakított ki. A vulkán 2800m magas, utolsó kitörése i.e. 775-ben volt, ami azért is nevezetes, mert éppen egy ókori csata zajlott a közelében, így írásos feljegyzések is vannak róla. Akkoriban még Bamni hegynek hívták. Az örmények csatáztak a perzsa birodalommal, a csata kimenetéről nincs információm. A vulkán egy geológiai törésvonal mentén fekszik, amely kettészelt egy ősi vulkánt, és ennek romjain jött létre a Porak. E vulkán egyenlően oszt Azerbajdzsán és Örményország között, mindkét irányba küldött lávafolyamokat, amelyek hosszúsága alapján könnyenfolyó bazaltra következtetek, de erről nincs adatom.
Én azért nem adom fel, legalábbis a nap vulkánja sorozatot folytatom.
A mai nap vulkánja a Karthala, amely a Comore szigetek legnagyobbikán a Gran Commore szigeten található. Mint tudjuk, Afrikában zajlik jelenleg a legkomolyabb riftesedési (kontinens szétdarabolódás) folyamat a földön. Ez a folyamat már régóta hat, a hőmérsékleti gradiens itt nagyobb, mint a föld többi részén, és ez egyik jele, illetve okozója is közvetve a folyamatnak. Ami nem korlátozódik csak a Kelet Afrikai árokrendszerre, ez a folyamat választotta le Indiát és Madagaszkárt is. A Comore szigetek pedig kb, a Madagaszkár leválásakor kialakult mára tengerré szélesedett "hasadékvölgy" közepén van. A riftes területen működő vulkánok tipikusan bazaltos lávát szolgáltatnak. Ha a vulkán meleg éghajlaton fekszik, és sok bazaltos lávát okád ki egy egy kitörés alkalmával, akkor abból pajzsvulkán lesz, mert a láva nem hűl ki hamar, és szétterül. Ez a helyzet itt is. A Karthala egy óriási pajzsvulkán, és ahogy az a riftes vulkánoknál lenni szokott, meglehetősen aktív. 2005-ben tört ki utoljára. Kitöréseit nyugodt (vulkanológus körökben effúzívnak mondott) folyamatok, elsősorban lávafolyások jellemzik. A vulkán 2361 méter magas, a tetején egy hatalmas kráter található, amelyben egy szép zöldszínű krátertó is helyet kapott. A krátertó zöld színe a vasvegyületeknek köszönhető, amelyek reduktív környezetben zöld színt adnak a víznek (oxidatívban inkább vöröset)....
A nap vulkánja a nicaraguai Concepcion, amely a Nicaragua tó Omotepek szigetén található. A vulkán 1700m magas, és jelenleg is működik, sőt Nicaragua legaktívabb vulkánjáról van szó. A kúp alakú hegy felső része a folyamatos működés miatt kopár, a sziget többi része dús vegetációval borított. A szigeten található másik vulkán, a Madera, jóval alacsonyabb, és a történelmi időkben nem tudunk kitöréséről. Mindkét vulkán az alábukó csendesóceáni kéreglemez (pontosabban annak egy darabja, a Nazca lemez) megolvadásának köszönheti létét, ennek következtében lávájuk andezitos jellegű, bár a Concepcion bazaltos lávákat is produkál néha. Ez utóbbi már átesett egy kalderaformáló robbanáson, az új kúp ebben a kalderában épült fel. A szigeten számos lakott település és udülőhely található. Érdekességképpen még megjegyzem, hogy a tóban édesvízi cápák élnek...
A nap vulkánja a Krakatau! Igen fajsúlyos szereplő a vulkánok világában, életciklusa során rendszeresen felrobban, alig hagyva magából valamit, aztán újratöltekezik. A képen jól látható az 1883-as nagy kitörés során félbehasadt egyik régebbi kráter körüli kúp. Annó egy háromcsúcsú hegy volt itt, minden csúcson egy kráterrel. A nagy kitörés végefelé már mindhárom kráter működött, de az utánna bekövetkező robbanás elsöpört mindent. Csak a legkisebb csúcs fele maradt meg a jól látszó kráterrel és parazitakráterekkel. A vulkán azóta elkezdte újraépíteni magát, a kaldera közepén egy új vulkáni kúp épül, amely most 833 méter magas. Az utolsó kitörés 2001-ben volt. A Krakatau egy alábukó lemezszegély kanyarulatában van, ezért kitüntetett a pozíciója, itt több anyag tud megolvadni a szegélyből. Jellemző rá, hogy kitörés közben változik a lávájának összetétele, ami általában andezites... Nagy kitörésekre a jövőben is minden bizonnyal számítani kell.
Az előtérben látható a születőfélben levő új vulkán, az Anak Krakatau, másnéven a Krakatau gyermeke
A nap vulkánja a 2518 méter magas Mt Egmont Új Zéland szigetén. Új Zélandon csak az Északi szigeten van vulkánosság, ott viszont igen aktív. Itt egy szubdukciós zóna található, ennek következtében az itteni vulkánok lávája andezitos. Gyakori a kalderaképződés, található itt két szupervulkán is, de gyönyörű kúpok és gejzírek is. A Mount Egmont egy félszigeten található, és műholdról nézve meglepően szimmetrikusra vannak vágva az oldalain található erdőségek, egy szabályos kört alkotnak, amelynek a közepén magasodik ki a hóval fedett csúcs. A vulkán utolsó kitörése 1755-ben volt. A kúp mindössze 10000 éves, ez a vulkán a múltban már többször is szétrobbant, majd újraépült. Nemzeti parkként üzemel jelenleg.
Bár, jobban belegondolva, mivel Plinius állítólag szívrohamban halt meg (igen kövér ember volt szegény), ez a sors tévé előtt ülve is elérhet bennünket.
Szerintem összességében a legjobb a tévében meg az interneten figyelni az eseményt. Úgy valószínűleg többet is láthatunk, és biztos nem jutunk id. Plinius sorsára...
Hát, a Vezúv a Solfatara kempingjéből nem nagyon látszik, az tényleg egy kráterben van, és a kilátást megakadályozza a kürtő fala. :) De a kemping bejáratától csak pár lépésre van egy remek kilátóhely, ahonnan jó rálátás van a Vezúvra.
És nem vagyok benne biztos, hogy egy igazán nagy kitörés esetén Pozzuoli biztonságos lenne-e. Bár azért valószínűleg igen.
Na azt viszont elhatároztam, hogyha egyszer végre kitör a Vezúv még az én életemben, akkor én bizony leutazok Nápolyba. A Solfatara kempingjéből fogom nézni a műsort.
Ha már Olaszországnál tartunk, nem akarok elmenni az ottani szupervulkán mellett, ami a Nápolyi öböl mélyében pihen. Ez tulajdonképpen egy óriási kaldera, amelynek egyik fele a víz alatt van, de kilátszanak részei, úgymint Ischia, Capri. Az egykori Kaldera peremén új vulkánok képződtek, ezek közül a legnagyobb ugyebár a Vezúv, de ide tartozik a Flegrei mezők, és a már említett Ischia szigete is. Az mindenesetre biztos, hogy vulkanológiai szempontból Nápoly az egyik legfenyegetettebb város a világon, mert két nagyon instabil terület mellett fekszik, egy szupervulkán kalderájának peremén. Erre mondaná azt az egyszeri skinhead, hogy "Ne fokozd!".
reggel volt, röviden válaszoltam: szóval Európa abban az értelemben "szárazföld" volt, hogy kontinentális lemez volt, a tengerelöntés persze tény.
más: Dávid válaszolt arra a kérdésemre is, hogy a meteorbecsapódásoknak van e köze a hot spotok kialakulásához: ő nem tud róla hogy a szakmában valaki is összekapcsolná őket. leginkább az időtényező miatt gondolja azt hogy ez nem reális: egy becsapódás másodpercekben mérhető, egy forró folt működése meg évmilliókban.
A nap vulkánja a Soufriere, de nem a Montserrat szigeti, hanem a szomszédos Guadeloupe szigetén levő. Vagyis a Karib szigeteken két Soufriere is van. Mindkettő aktív, a Montserraton levő 2002 óta folyamatosan működik, és küldi a tűzfelhőket le az oldalán, a mienk pedig 1977-ben tört ki utoljára. Az Atlanti óceánnak ez a része egyébként nagyon különleges vidék. Óceáni árkok, tehát alábukó lemezszegély csak itt található, és lenn délen a Sandwich szigeteknél. Ami még szintén nagyon furcsa, bár nincs köze a vulkánokhoz, hogy az Atlanti óceánban csakis a Karib térségben van a partok mellett olyan korallzátony, ami a csendes óceánban teljesen általános. Talán Igen7 majd megmondja nekünk, hogy ennek mi lehet az oka. Afrika hasonló szélességi öveken elterülő részein nincsenek korallzátonyok, se a Kanári szigeteknél, se a Zöldfoki szigeteknél, se Szt. Ilonán, Ascensionon, stb.... Ami a vulkánokat illeti, az itteni vulkánok lávája hihetetlenül sűrü, viszkózus, ezért az itteni vulkánok előszeretettel építenek lávadómot a kráterben, aminek a töredezése jól fejlett tűzfelhőket produkál a lejtőkön, ezért ezek nagyon veszélyes vulkánok. Kalderaformáló kitörések viszonylag ritkák, mert a magma feláramlása nem nagy sebességgel történik. Lávafolyás a klasszikus értelemben alig van. St. Pierre városának esete klasszikus példa ezen vulkánok veszélyességére, amint azt említettem, annó 25000 ember pusztult el néhány perc alatt a St. Helens kitörésekor 1902-ben. Ezért szerencsés ezeken a szigeteken úgy településeket építeni, hogy a vulkán és a település között legalább egy másik hegy legyen... Amúgy itt egy kisebb lemez, a karib lemez bukik be a délamerikai lemez alá, ez a forrása az itteni vulkánoknak.
" európa nem volt a mai értelemben vett szárazföld"
szárazföldnek szárazföld volt, csak időnként tenger is elöntötte. ettől még egységes lemezdarab volt... ekkor már kelet-európai pajzshoz hozzáforrt a kaledón és a variszkuszi hegységrendszer is..
Az európai lemezhez hozzátartozik, hogy még a dínók korában is európa nem volt a mai értelemben vett szárazföld, hanem egy rakat sziget volt a helyén. Az óceán szintje is magasabb volt akkoriban, ez is hozzájárult ehhhez. Akkor még a Kárpátok nem létezett, és az Alpok is alacsonyabb volt ha egyáltalán létezett valamilyen formában. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a különböző szigeteken a dínók különbözőképp fejlődtek, és nagy volt a fajgazdagság. És még az is hozzátartozik az ügyhöz, hogy volt egy sereg vulkán, és az európai lemezt egy csomó repedés szabdalta összevissza, aminek aztán valószínűleg következménye lehetett az, amit igen7 is említett, hogy amikrolemezek összevissza keveredtek. Némelyik Afrikából, némelyik Európából.
természetesen keletkeznek, sőt, a szárazföldi lemezek sokkal állandóbb képződmények mint az óceániak. a keletkezés helye a szétnyíló lemezszegélyeknél van, Európa esetén ez az Atlanti óceán közepén húzódik. vagyis ami alábukik, ahelyett a szétnyílásnál új keletkezik. ugyanakkor a szárazföldi lemezek esetén az alábukás általában nem tartós, nem szokott sokáig tartani.
Én úgy tudom (de ez persze semmilyen tekintetben nem bizonyíték semmire :), hogy Európa és Afrika még mindig közeledik egymás felé évi néhány milliméteres sebességgel.
Valahol azt olvastam (sajnos, szokás szerint gőzöm nincs, hogy hol...), hogy a marsi vulkánok talán még nem halottak.
Aztán egy kérdés (bocsánat, hogy folyton ilyenekkel nyaggatlak benneteket).
Ha egy szárazföldi és egy óceáni lemez találkozik, az utóbbi bukik alá. Oké. Ha két óceáni, akkor az egyik. Oké. Ha két szárazföldi, akkor "megküzdenek". De ha szárazföldi lemez bebukhat egy másik alá, az csökkenti a szárazföldi lemezek méretét, nem?
Keletkeznek új szárazföldi lemezrészek is? Vagy előbb-utóbb "elfogynak" a szárazföldek? Vagy valamit kihagyok a számításból? (Az utóbbi elég valószínű. :)
