Egy maganklinika nem vallalna fel ezt a termeszetes-szüles dolgot ? De, felvállalja. 270 ezer alap, plusz az egyebek. És erre se fizet a TB egy fillért se.
Néhány kórházban hivatalosan ilyen kezdeményezés. Leállították.
A Hivatalos Orvoslás (így, nagybetűvel) nem hajlandó felszólalni olyan szakmai konferencián, ahol bárki bármit mondhat intézeten kívüli szülésről.
Elítélni szabad, mást nem. Sőt még annak sem örülnek: "Ne is beszéljünk róla, még azt hiszi valaki, hogy ez egy komoly dolog!" - ezt saját fülemmel hallottam. Szerencsére ez már a többi orvosnak is sok volt.
Igazából a különbség a munkamódszerben van. Keresd meg szomiék szülését a SZT2.0-n. Ezt úgy hívják az orvosok, hogy 'ügyeletes szülés'.
'Háborítatlanul', tehát a saját tempóban zajló szülés 2 óra és 72 óra közt váltakozik, 6-12 óra a szokásos.
Olyan 'komplikált' esetek is sikeresen mennek otthon, mint 8(!) dioptriás szemüveges - további szemromlás nélkül, nyak-vállon áttekeredett köldökzsinór, stb.
Nevezheted ezeket véletlennek, azonban ha ezek véletlenek, akkor az emberiség csak véletlenek sorozatának köszönheti fennmaradását. Ugyanis gyakori esetekről van szó.
A kórházi orvoslást én soha nem vetettem el, le is írtam már párszor. Én az orvosi hiúságot vetem el.
Ez a hiúság volt oka annak, hogy Franciaországban, ahol az 1950-es években kényszerítették a nőket kórházba, a gyermekágyi láz(!) miatti rosszabb kórházi statisztikák ellenére sem állították le a 'kórház=biztonság' kampányt.
Ez a hiúság (és a pénz) az oka annak, hogy nem valósulhat meg a következő:
korhazban orvosi felügyelet mellett, baratsagos környezetben, szakkepzett apolonok - mint babaasszonyok - segitsegevel törtenjen a szüles. Ha meg gond van, ott a szülesz. Ennyit szeretnénk elérni, nem többet.
Azok a történetek, amiket itt olvashatsz 'otthonszülés' témában, megtörtént esetek. SZVSZ nem érdemes kiforgatni őket, mert megtörténtek, úgy ahogy le vannak írva.
Ha ez bárkit arra indít, hogy otthon szüljön - tegye.
Ha meg arra, hogy kórházban, akkor tegye azt.
Mellbimbo edzes: en is kivancsi lennek ra...
Nekem negy honaposan kezdett nagyon erzekeny lenni, azota ez az erzeknyseg mulik.
Nekem a ferjem segit be az edzesbe ;-)), kivancsi vagyok, mennyire valik be a dolog, majd leirom az eredmenyeket, ha megvan a baba.
Egyelore annyi, hogy mar kevesbe erzekeny.
"Tarsasagban hallottam, hogy az elmult hetekben megtortent a hazai elso korhazi vizalatti szules. Tud errol valaki tobbet?"
A párom járt a Szt Imrébe szülés felkészítő tanfolyamra jó egy évvel ezelőtt. Ott az egyik alkalommal nagyjából a következőket mondta az előadó doki, amikor a kádról volt szó:
"A kádbanszülés nem engedélyezett ma Magyarországon. Persze azért volt már olyan esetünk, hogy egy anyuka sutyiba beleszült a kádba."
Tehát az lenne az újdonság, ha hivatalos 'engedélyjel' szült volna valaki így. De erről nem tudok semmit.
Sok dologban igazad van. (Hu, hogy en mit kinlodtam amig ezt le birtam irni :-)).
Eloszor engem is megdobbentett a szervezodes kommuna jellege. De ma ezt itt szervezetten nem lehet mashogy csinalni. Ha ovastad a a nogyogyaszati szakkolegium allasfoglalasat erthetd mekkora hivatalos ellenallas. Ehhez egy adalek. Az alabb emlegetett Fuly 1999-11-14 23:14:37 (402) kivalasztasi listaval Gereb Agnes vegig jarta a szakkolegium tagjainak nagy reszet. A beszelgetesek soran ezek az urak/holgyek elfogadhatonak tartottak e listat tettek hozza javaslatokat ami bekerultek a listaba. Amikor azonban a plenum ele kerult az ugy egy az egyben a sajat modositasikkal egyut elutasitottak. Igy ma magyarorszagon nincs hivatalosan elfogadott kivalasztasi szabalyrendszer a tervezett otthonszulesek megitelesehez.
Az hogy te nem latsz benne negativumot az csak azt jelenti szamomra, hogy nem erre vartal.
Tenyleg nem hiszek az hirtelen magatol fellepo komplikacio elmeleteben. Megprobalom felvazolni miert: Azt hiszem abban megegyezhetunk hogy a szuletes termeszetes folyamat az emlosok sajatja. Ha veszunk egy minden fele elore felmerheto rizkotol mentes kismamat akkor egy gondosan kovetett folyamatban kulso beavatkozas nelkul nagyon-nagyon kis valoszinuseggel lephetnek fel olyan komplikaciok amik vegzetesek.
Pl. mondhatnank ugye hogy az oxitocin "csak" egy a szervezetben egyebkent is meglevo es teremelodo hormon enek adagolasa "termeszetes". SZVSZ azonban minden egszeges elo rendszernek sajat egyensulya van amit barmilyen kulso beavatkozas megzavar. Az plusz oxitocin "csak" gyorsitja a folyamatot kizokkentve a szervezetet a sajat ritmusabol es ezzel elore nem lathato reakciokat generelehat.
Olvasgatasod soran gondolom lattad hogy mindig szukseges a kozeli hatterkorhaz biztositasa. Enelkul valoban iszonyatos felelotlenseg lenne a dolog, mert lehetnek komlikaciok. Ezek leggyakrabban azonban pszihes eredetuek Ezert irtam, hogy a legnagyobb veszely, ha valami megzavarja a folyamatot, kizokkenti a kismamat a befele fordulasbol. Ezek a folyamat idoleges vagy vegleges megakadasahoz vezetnek, es akkor irany a korhaz.
Te azt mondod hogy igen vannak hatranyai a mai atlagos korhazi szulesnek, de nem tartod osszemerhetonek a kapott biztonsaggal. Van aki mashogy merlegel. A tudomany csak most kezdi vizsgalgatni a szulesi "traumak" kesobbi pszihologia, fiziologiai hatasai. En ezt a jelnlegi orvosi gyakorlat altal generalt meg nem ismert veszelyt is bele teszem a korhazi serpenyobe.
" (persze az ösztöne akkor mar nem müködik amikor a korhazi szulest valasztja), "
Nem mert altalaban nem hagyjak.
"Amiert küzdhetnetek - es kapnatok is tamogatottsagot az erintettektöl - az az lehetne, ha azt celoznatok meg, hogy korhazban orvosi felügyelet mellett, baratsagos környezetben, szakkepzett apolonok - mint babaasszonyok - segitsegevel törtenjen a szüles. Ha meg gond van, ott a szülesz. De ehhez az elöiteleteiteket le kellene vetközni."
Nagyon orulok hogy ezt leirtad. nagyon sokunknak ez lenne az idealis allapot, de nekem pl nincs most idom kivarni hogy ez szeles korben elerheto legyen mert marciusban jon a baba. ;-)
Kulonben ay erintettek tamogatasaval kapcsolatban vannak fenntartasaim. (De remelem csak eloiteletek)
medvebacsi
u.i.: Tarsasagban hallottam, hogy az elmult hetekben megtortent a hazai elso korhazi vizalatti szules. Tud errol valaki tobbet?
Elolvastam megegyszer, de semmi negativumot nem irtal.
En egy szoval sem mondom, hogy a korhazi szulesnek nincsenek hatranyai. Söt ugy emlekszem, ezt senki sem tagadta. De egyreszt itt is all a valamit-valamiert elv (biztonsagert egy kis kenyelmetlenseg) , masreszt a megoldas szerintem nem a vissza a termeszethez, hanem a problemak megoldasa lenne.
Ahogy olvasgatom ezt a topicot, az a velemenyem alakult ki, hogy csak rontotok az altalatok preferalt szülesi modon. Ezzel a mely orvosellenessegeitekkel, vilagfajdalommal, vilagvege hangulattal es szemelyeskedeseitekkel teljesen hiteltelenne teszitek magatokat, es meg a jo gondolataitok is karba vesz. Mert ha valaki komolyan belegondol az olvasok közül, akkor radöbben hogy ö vagy a hozzatartozoi közül valaki igy vagy ugy de az orvosoknak köszönheti az eletet. Szoval nem megy ez a hülye-bunko-szemet-orvostarsadalom szemlelet.
Amiert küzdhetnetek - es kapnatok is tamogatottsagot az erintettektöl - az az lehetne, ha azt celoznatok meg, hogy korhazban orvosi felügyelet mellett, baratsagos környezetben, szakkepzett apolonok - mint babaasszonyok - segitsegevel törtenjen a szüles. Ha meg gond van, ott a szülesz. De ehhez az elöiteleteiteket le kellene vetközni.
Amit viszont itt terjesztetek, azaz szüljünk otthon a panelben, a kismama ugy is ösztönösen tudja hogy mit kell tenni, (persze az ösztöne akkor mar nem müködik amikor a korhazi szulest valasztja), a "maradekot" dobjuk a kukaba, a nagyobbik gyerek vagja el a köldökzsinort, az ujszülöttet ne fürdessük napokig stb stb stb. Szoval ezzel a teljesen közepkori felfogassal csak a befolyasolhato emberek tudnak azonosulni.
Madaram!
Ajanlom figyelmedbe a regisztraciokor kapott level nehany reszletet:
".
.
3. Mielőtt hozzászólsz valamelyik vitához, célszerű az egészet
offline elölről végigolvasni, nehogy feltaláld a spanyolviaszt, azaz
olyat mondj, amit előtted esetleg már húszan kijelentettek, negyvenen
pedig ízekre szedtek.
.
.
.
.
8. A vitában előbb *figyelmesen* olvass, vagy ha úgy nem tudsz,
akkor inkább ne szólj hozzá. Sokan rabolják mások idejét fölöslegesen
azzal, hogy ők döntik el másokról, hogy mit is mondtak, és nem az
eredeti közléssel szállnak vitába, hanem a saját feltételezésükkel
"
Sajat erdekedben magam reszerol egyszeru provokacionak veszem leveledet, igy nem kell hogy szellemi kepessegeidet vonjam ketesegbe.
Hihi...
Alakul a dolog.
Megpróbálom érthetően megfogalmazni, amit már korábban sugalltam. Az élet számos területén kerülünk kapcsolatba embertársainkkal. Az, hogy milyen viszony alakul ki köztünk, nem csak a másikon múlik. Magyarul, az emberek bizonyos csoportja egyszerűen képtelen létherozni, fenntartani és jó irányba navigálni egy kapcsolatot. Ha az otthonszülők az orvostársadalmat említik háborgásuk egyik fő okaként, érdemes lenne felülvizsgálni az üldözési mániájukat.
Mindannyian láttunk már olyan embert, akit átvág a pénztáros, megbüntet a közterület felügyelő, nem kap helyet a buszon, mert egyszerűen nem szimpatikus. Ezekből az emberekből sugárzik a negativitás. Az orvosnak sem szimpatikusak, ez nem meglepő. De ezek miatt, a "háborítatlan szülés" butaságát szajkózva, születendő gyermekük biztonságos világrajöttét veszélyeztetni óriási felelőtlenség.
Geréb doktornő pedig vagy ehhez a csoporthoz tartozik és azért hagyta ott a kórházat, vagy (remélem) egy ügyes ember, aki hasznot tud húzni a fent említett emberek, saját magukra erőltetett "ál"-önbizalmából...
buta Elizabeth!
irod:
"Azonban halálos veszélyről szó sincs, az istenért, a szülés egy teljesen természetes élettani folyamat, amelyhez esetenként orvosi segítségre lehet szükség."
Ez igaz...
Holist!
Látod, tudod Te, hogy hol történt Spocksértés. Bocsánatkérés nem történt azóta sem...
Szubsztanciát pedig a mi közértünkben nem árulnak, ezért most nem tudlak sértegetni...
Tegnap életemben először kezemben volt Kata:) Ott bénáztam, nem tudtam, hogy fogjam. De aztán negyed órát ringattam evés után:)
Pelenkázás közben (nem is volt olyan szörnyű, igaz én csak néztem) fogta az egyik ujjam. Hát szorítani már tud:)
Maminti, a mellbimbót lehet edzeni fürdés közben egy durva szivaccsal masszírozva. Nem tudom, hogy mennyire használ, mert a baba egészen máshogyan veszi igénybe.
A szoptatást meg elég nehéz elmagyarázni, azt inkább ki kell próbálni, hogy milyen testhelyzetben, milyen alátámasztással tudja az ember elérni azt, hogy a baba pont szemben legyen a bimbóval. Persze ehhez jól jöhet egy tapasztalt segítő!
Kedves Fulildi, nagyon szépen köszi a válaszaidat! Kár, hogy a "mellbimbó-edzés" téma lecsengett, ha a szülésre fel lehet készülni a terhestornával és hasonlókkal, a szoptatásra sem ártana, főleg, ha ilyen fájdalmakkal jár. Hiszen ilyenkor rögzül igazán a baba-mama kapcsolat, nem igaz? :) Azt sem értem, hogy miért a szülés után kell (ha jól olvastam itt vagy a testvértopikokban) a kismamának saját kárán megtanulnia, hogyan is kell szoptatni. Gondolom, hogy nincs benne semmi különleges, éppen csak tudni kell... :) S ezzel talán elkerülhetők lennének vagy legalábbis csökkenthetők a kisebesedések és hasonlók. Arról nem is beszélve, hogy nem csekély stressz lehet például szegény Aninak is (Yv, ugye ő Angyalka? A távolból is sok boldogságot kívánok neki!), hogy a baba nem akar szopni...
Rossz (lelki) tapasztalataim ellenére én maradok a kórházi szülésnél (ha szülésre kerülne a sor). Eléggé zokon vettem volna, ha szülés közben, kellett volna bezötykölődni a kórházba császárra. Az én lelki állapotomban ugyanis valszeg otthon is ez lett volna belőle.
Nekem szükségem van a tudatra, hogy ott áll mögöttem a teljes technikai háttér, ha szükség lenne rá. Még akkor is, ha ennek valószínűsége 0,01 % vagy még annyi sem. Én így érzem, hogy mindent megtettem értünk.
Úgy gondolom, hogy ha az ember talál egy olyan orvost, akivel tényleg mindent meg tud beszélni, és aki figyel az emberre, akkor nem szabad, hogy rosszabb élmény legyen, mint az otthoni szülés. Így legalább a fájdalom érzése nem az otthoni ágyikómhoz (szobához, asztalhoz stb.) fog kapcsolódni, hanem otthagyom a kórházban.
A nővérekkel is biztos, hogy meg lehet találni a megfelelő hangnemet.
Ildi! Készültünk hívni, de aztán mindig közbe jött valami (nyűgös gyerek, látogatók). Azt hiszem most már nem is akar annyira szoptatni Ani. Illetve Kata nem akar semmiképpen sem szopni. A védőnők (kórházi, otthoni) is mondták, hogy szoptassa, de amikor meglátták hogy szopik (sehogy) azt mondták, hogy ne szoptassa, mert úgy nem enne a baba.
De azért egy furcsa. A babáknak szopnia kellene. Miért van az, hogy néhányan nem szopiznak? (Anya barátnőjének első lánya se volt hajlandó szopni, cumisüvegből itta az anyatejet)
Vagy ez a család nőtagjainak barátnőivel esik meg??
Ildi! Tényleg köszönöm szépen, hogy ennyire gondolsz ránk:)
A komplikáció, a probléma nem olyan, hogy akkor és ott rögtön kell tenni valamit. Ezt mondjuk igazolja elég sok rangos statisztika - most direkt nem írom megint ide a címet, de sokszor beírtam már, és Dr. Spock statisztikus meglátásainak fényében is elég perdöntonek tartom oket. Vita lehet arról, hogy mi van azokkal az esetekkel, amikor a kórházban úgy tunik, hogy azonnali beavatkozásra van szükség - nos errol mi úgy gondoljuk, hogy ez akkor történik, amikor a vajúdó nore kriminális mértékig nem figyelnek oda (esetleg a szülés uán nem figyelnek oda). Mi legszukebb családon belül két olyan kórházi szülésrol tudunk, ahol a kompetens szülész csak a kitolási szak öt percére, majd varrni jelent meg, egyébként egy olyan szülészno volt jelen, mint a "társadalom segíto karja", aki több alkalommal is kimondottan szakszerutlenül járt el, és egyébként is meg volt sértve. De nagyon sok más történetet ismerünk arról, hogy az anyákat a kórházak rutinszeruen, munkadarabként kezelik. Magánvéleményem (de a Születés muvészete címu könyvben érdekes fejtegetések vannak arrol - a muvet bárkinek szívesen postázom utánvéttel, ingyen, mondjuk az elso öt példányig), hogy még azok között a nok között is sok olyan van, aki valójában végletes kiszolgáltatottságot és megalázottságot él át akik késobb azt mondják, hogy az o szülésükkel "nem volt semmi baj, minden rendben volt, jó volt" - egészséges önkedélyjavító mechanizmus muködik ott, amely úgy dönt, egyszerubb kituszkolni a tudatból ezt az extrém mértékig tabusérto, nagyon kellemetlen élményt, mint megpróbálni szembenézni vele.
Kedves Rézsólyom, engedd meg, hogy mégegy félreértést leleplezzek, Geréb Ági ezen a topicon nem sértette meg a szegény jó Mr. Spockot, egyszeruen azért, mert o erre a topicra nem írt soha (ha jól értem, ez megintcsak az én értelmezésem, nem ér rá, meg nem is tartja olyan jó ötletnek). Mr. Spock egyik levelét én küldtem el neki, arra o nekem magánemilben reagált, amit aztán én a szóváltás hevében kitettem ide - anélkül, hogy engedélyt kértem volna. Ági késobb meg is feddett, és tájékoztatott, hogy, bár véleménye mitsem változott, azt természetesen udvariasabban fogalmazta volna meg, ha válaszolni akart volna egyáltalán.
Ami viszont azt illeti, hogy:
"A férjem (!) mindennél jobban szereti a családját. Mindenre képes értünk. Mindig a mi érdekeinket tartja szem előtt. DE, ha én azt találtam volna mondani, hogy "én otthon fogok szülni", úgy vágott volna szájon, hogy kiesnek a fogaim...
Ha a Ti férjetek erre nem képes, akkor baj van. Ha már ő sem gondolkodik felelősen, akkor vagy retteg tőletek (ezzel lesz baj, ha fiatok van), vagy hülye. Ez utóbbi sem egy ideális állapot. "
Nos, azt hiszem, ez a fajta emocionálisan túlfutött demagógia (aminek magam is mestere vagyok) a vitának ezen a pontján már kissé abszurd - ugyanis ha már végigolvastad a topicokat, vedd már észre, olyan emberekkel találtad szemben magad, akik úgy vélik, hogy az otthoni szülésnek egy specifikus, általunk igen részletesen leírt formája nemhogy felelotlenség, hanem annyira felelosségteljes döntés eredménye, hogy ahhoz képest bárki döntése, akinek az otthonszülésrol, háborítatlan szülésrol közvetlen élménye nincs, és Ági tanfolyamát sem végzi el (azért vagyok kénytelen ezt írni, mert tudomásom szerint az övé ma Magyarországon az egyetlen háborítatrlan szellemiségu szülésre felkészíto tenfolyam), felelotlenségnek mondható. A statisztika (ami egyébként nem olyan lényeges, persze), minket igazol, a "hirtelen, minden indikáció nélkül fellépo, azonnali, csak kórházban elvégezheto beavatkozást igénylo, életveszélyes, jelentos sérülés kockázatát jelento komplikáció" mítoszában pedig nem hiszünk. Tehát (ezt a biztonság kedvéért már csak a magam nevében mondom), álláspontom az, hogy az a felelotlen, aki a módszer jelentos hiányosságairól, veszélyeirol való tájékozódás nélkül, az alternatívák feltérképezése nélkül megy kórházba szülni, azaz te - meg a férjed, aki (bár biztos vagyok benne, vna benne némi költoi túlzás, de akkor is) kiverné a felesége fogait, ha az eg yáltala elfogadhatatlannak ítélt felvetést tesz...
Geréb "kisasszony" négy gyereket szült, jelenleg is férjezett - ha az általad látott fénykép azt sugallta neked, hogy hajadonnal "állsz szemben", legalábbis el kellene gondolkodnod azon, hogy egy fényképbol nem lehet messzemeno karakterológiai következtetéseket levonni.
Én azért nem tudtam képenvágni az asszonyt, amikor eloször felvetette az otthonszülést, mert igazából nekem jutott eszembe eloször - a szüloszobán, ahol végül megszületett az elso fiam. A szülés után már a feleségem is azt mondta - így soha többet. A tisztességes szülész/nogyógyász felderítésére irányuló törekvéseink eredménytelenek voltak - igaz, nem jártunk végig minden lehetoséget, mert közben összefutottunk Geréb Ágival. Érdekes, az utóbbi idoben személyesen nem voltunk vele igazán kibékülve - de szülésznek még így is ezerszer meggyozobb, mint bárki, akit eddig láttam/hallottam, beleértve az István (a közismert Bp-i "reformkórház") egyébként igen szimpatikus, IKEA-szoba-barát szülész foorvosát is.
Félre a tréfát, én is sértegetek (szándékos, itt mifelénk, a magyar értelmiségben szerintem botrányosan elterjedt az öncenzúra), sértegess nyugodtan - de egy kicsit kevésbé zsigerbol, egy kicsit több szubsztanciával - ha szabad kérnem. Márcsak a szórakozás végett.
(idézet)
"Holist,
megtudva a hozzaszolasbol, hogy ferfivel beszelgetek, egyre kerem csak; en nem ismerem Gereb doktornot, csak a fenykepet lattam, de legyen annyira uriember, hogy ilyen modon ne kritizalja meg egy no kulsejet.Mert meg azt fogom gondolni, hogy az egoja tulszarnyalta az IQ-jat.
Ha nem tetszi, ne nezze.De sertegetni valakit nem szakmai alapon, ez ovon aluli. es mint ilyen, szabalytalan.Ha ugy gondolja, hogy megsem, kerem, hogy szkennelje be a fenykepet es nyitok egy topicot "Kinek tetszik Holist?"cimmel. "
Ezt tényleg nekem írtad, Elizabeth? Hát hol írtam volna én olyasmit Geréb Ágnesrol, hogy csúnya??!! Hiszen én ismerem, és tudom, hogy szép!! Vagy összekevertél valakivel, vagy félreértek valamit?
Én már egy kétszeresen is meghalt nő vagyok, ahogy azt a hozzászólásodból kiolvasom. (Szerencsére az első alkalmat túl éltem, mert akkor kórházban voltam!)
Ajánlom figyelmedbe a Sebészet évszázada c. könyvet (antikváriumba keresendő), amiben nagyon sok érdekességet olvashatsz a sebészet fejlődéséről és azt is kiolvasható a könyvből, hogy csak az orvosok nem fejlődtek.
Szóval a lényeg: Semmelweiss idejében úgy 150 éve igencsak nem volt életbiztosítás kórházban orvossal szülni. Semmelweiss kórházában egymás mellett volt két kórterem, egyikben bábákkal, a másikban orvosokkal szültek a nők. 1846 végén, a bábák termében 0,9%, az orvosokéban 11,4% volt a halálozás. A nők könyörögtek, hogy a bábákhoz kerülhessenek.
Mikor S. rájött a klórmeszes kézmosás hasznosságára, akkor sikerült levinnie 1,33%-ra! a halálozást.
Jutalomból S.-t kirugták a klinikáról és ott gátolták, ahol lehet (akárcsak ma Dr Geréb Ágnest és minden felfedezést, többek között Dr Wellst az érzéstelenítés, Dr Listert a sebfertőtlenítés és R. Kochot a baktériumok felfedezőjét is).
Felfedezés ide vagy oda 1950-ben Franciaországban még haltak meg nők gyermekágyi lázban.
Az 1800-as évek végén, amikor a császármetszés végre nem tartozott a legveszélyesebb műtétek közé, akkor volt 56%-os a halálozási arány, és a műtét a méh eltávolításával járt, mert így lehetett egyáltalán túlélni.
Szóval, hogy ma nem halunk bele a szülésbe azt olyan orvosoknak köszönhetjük, akiknek volt valami agylövésük, mondjuk nem tudták nézni, hogy a beteg szenved vagy meghal, és akiket az orvostársadalom már akkor is kiüldözött maga közül és kígyót-békát kiabált rájuk.
NY-Európában és az USA-ban minden bábának és intézeten kívül szülést vállaló orvosnak kell, hogy legyen egy saját rizikó-katalógusa, amiben le van írva, hogy mit meddig vállal. (Vállal-e pl. faros gyereket, ikret, stb. )
Több országban, ahol rendezett a helyzet, jogszabályban rögzítve vannak a keretek. Pl senki sem vállalhat hármasikret otthon. Mivel ezek elég normális kikötések szoktak lenni, be is tartják.
Ilyenek a háttérintézetre (kórház közelségére) vonatkozó, vagy a vajúdás megengedett hosszát megszabó feltételek is. Mindez azt szolgálja, hogy megmaradjon az a statisztikai arány, miszerint NY-Európában jelenleg biztonságosabb otthon szülni, mint kórházban. Sajnos, jelenleg drágább is, de ez egy másik front.
Felvetesedre valszolva en leirtam mit erzek leginkabb negativanak lsd.: medvebacsi 1999-11-09 17:35:41 (310). Akkor sem es azota sem reagaltal ra.
Nem hiszem hogy itt jutsz valamire a tiltakozassal.
"Ugyanis ez azt jelenti, hogy a korhazi szules nem termeszetes es "haboritott"." Ez igy van. Nagyreszben nem az. Ezert hivjuk annak mert ezt jelenti. Az otthon szules kifejezessel az a baj, es ezt probaltam jelezni amikor a hollandiai peldaknal tartottunk, hogy ott nem minden otthon szules haboritatlan szules. Magyaroraszagon meg azert nem igaz mert mint az mar mondtuk bizonyos korhazakban is lehet haboritatlanul szulni. A termeszetes szulest mint kifejezest mar a legelejen elvetettuk, de csak ezert nem erdemes a topikot atnevezni.
Fuly!
Nagyon lusta vagyok begepelni az otthonszulesre valo alkalmassag kriteriumait. Mivel a Szuleteshazban osztogatjak gondolom megvan gepen is. Ha ide tul hosszu akkor ki kellene tenni valahova hogy vegre ne kelljen olyanrol vitatkozni a mi trivialis.
LEírok neked egy érdekes választ a kérdésedre.
Nekem mint tudod, remekül sikerült kórházi szülésem volt. Abszolút semmi gondom nem volt vele. A szülés előtt 4! gyereket szerettünk volna. Valószinű nem lesz több háromnál. Most még egy kis korkülönbséggel, azután később esetleg a harmadik.
Egyszerűen azért, mert a gyerkőc megszületése után tudtam csak meg, hogy én milyen típusú anya vagyok. Szeretem, sőt imádom a lányomat. De pontosan tudom, hogy szükségem van levegőre is, és most már azt is tudom, mennyi energiát és időt köt le egy saját gyerek. És én most az anyagi terhekről nem is beszélek.:-((
Én mindig azt vallottam, hogy akkor és addig vállaljon az ember gyereket, hogyha ez számára nem jár drasztikus méretű lemondással és áldozattal. Mert ha ez megtörténik, akkor sajnos sok esetben valamilyen formában ezt a gyereken vezeti le, nem feltétlen tudatosan.
Mivel úgy gondolom, hogy a gyerekem iránt maximális felelősséggel tartozom, éppen ezért én nem szeretném ennek kitenni. Most a másodikat az mindenféleképpen szeretnénk. A harmadik meg az aktuális helyzet függvénye.
Lehet hogy igazad van. Nem tudom, ezert nem is allitottam semmit, csak kerdeztem. De en talalkoztam olyan nokkel, akik az elso szulesuk (korhazi) utan azt mondtak, hogy soha tobbet. Utana halottak az otthonszulesrol es ujbol vallaltak gyereket. Es azt is tudom, hogy a magyar nok az elso szules elott 2,3 gyereket szeretnenek es vegul 1,2 lesz nekik. Biztos ennek is ezer oka lehet, de talan ez is egy. De lehet hogy ez kivalo alkalom, hogy legalabb itt errol kozvelemenykutassunk. Tehat:
Van itt olyan valaki, akinek korhazi szulese olyan maradando testi/lelki seruleseket okozott ill. akinek a gyermekevel tortentek szules kozben olyan dolgok, hogy tobb gyermeket nem szult?
Illetve van-e olyan valaki, aki mas korhazi beavatkozas kozben tapasztalt kegyetlenseg miatt annyira fel a szulestol, hogy inkabb egyetlen gyereket sem vallal?
Szerintem a szülési kedv nem feltétlen ennek köszönhetően csökkent, sőt nem is látok igazándiból szignifikáns összefüggést sem a két dolog között. Sokkal inkább belejátszanak az alábbiak: a fogamzásgátlás fejlődése, a nők egyenjogúsága - mind szakmai, mind otthoni szinten.
Az otthonszülés teljes körű elismerése szerintem nem növelné a szülési kedvet. És ebben az esetben most teljes mértékben elvonatkoztattam attól a ténytől, hogy nekem személy szerint mi a véleményem róla. Ha az anyagi helyzeted egy adottnak tekinthető, akkor teljesen mindegy, hogy hol szülsz. Nem ezen fog múlni, hogy bevállalsz még gyerekeket vagy nem. Erre nagyon jó példa pl. Elizabeth is. Ő, a számára nem éppen a legremekebb körülmények között szült négy gyereket. Más pedig mindennel elégedett és még sem vállal be többet.
Fred,
olvasni tudsz?
Te:"Aki meg meg akkor sem eszi meg az orvossagot amikor gennyes a vizelete"
En:"Szedem de nem vagyok tul boldog"
Ez azert csusztatasnak is eros.
"Az elmult 100 evben a halalozasi statisztikak..."
Ez a tema kb. 4x kerult elo a szuleses topicokon, tan olvasni kellene. De a kedvedert osszefoglalom: az elmult 100 evben nem csak az tortent, hogy a nok tobbsege korhazban szul (legalabbis Europaban es E-Amerikaban, ahol ugyan ebben az idoszakban a szulesi kedv drasztikusan csokkent. Itt nem latsz osszefuggest a korhazzal?), hanem rengeteg mas dolog is megvaltozott, aminek hatasa van arra, hogy nem halunk meg olyan gyorsan. Mivel olyan kutatasrol egyikunk sem tud, ahol ezt mind figyelembe vettek volna, igy nem lehet bizonyitani, hogy a halalozas csokkenese kizarolag a korhazzal all osszefuggesben.
Kedves Berku,
így a mai eszemmel még azt is el tudom fogadni, hogy várni kellett, de az a kifejezés, hogy majd csak kihúzza addig valahogy, az volt az utolsó csepp a pohárban. Nem a körülmények zavartak, rigában volt sokkal rosszabb is, hanem a bánásmód, mert utálom, ha hülyének néznek. amikor volt pedagógus kolléganőm azt mondja, hogy xy szülő nem kompetens abban, hogy eldöntse, milyen iskolában tanuljon tovább a gyereke, akkor azt mondom, hogy szakmailag ebbe bele lehet szólni, de a végső döntés a szülőé kell, hogy legyen és ezt a jogot mindenkinek tiszteletben kell tartania. A magyar kórházakban ez úgy működik, hogy a felvételkor aláírod, hogy beleegyezel a beavatkozásokba, és megdöbbennek, ha valamit mégsem fogadsz el. Nálam ez egy esetben működött, Veszprémben az urológián, még a betegségem elején, a műtétek előtt egy alkalommal cisztoszkópiára (hólyagtükrözés) lett volna szükség és azt mondtam, hogy nagyon félek tőle, eddig egyszer csinálták és nagyon fájt. egy türelmes, idős orvos leült velem és azt kérte, hogy gondolkozzak a dolgon 24 órát, mert nagy szükség lenne a vizsgálatra, és haigent mondok, akkor ő személyesen elvégzi és megígéri, hogy kellemetlen lesz, de inkább lassan csinálja vagy ad valami fájdalomcsillapítót. Két nappal később belementem, és nem bántam meg, nem fájt és azóta sem félek ettől a vizsgálattól. De ehhez az kellett, hogy találkozzam egy olyan orvossal, aki nemcsak a beteget látta bennem, hanem az embert is , ehhez meg kellett egy kis plusz idő...
Skorpio,
tobbszor is megallapitottuk mar, hogy a haboritatlan szules nem egyenlo az otthon szulessel. Elobbi elvileg barhol megvalosulhat, csak a megfelelo emberek kellenek hozza.
Korabban irtad, hogy a ferfiak is ki tudnanak hordani egy gyereket, ez az egesz nem is olyan nagy dolog. Hat akkor mikor latunk vegre egy peldat?? :)))
Elizabeth,
olvastam az eseted a negativ topicban, végtelenul megdobbentett, hogy a tudomany fellegvaranak tekintett klinikan nem volt senki, aki a fogadott orvosod helyett elvegzett volna egy csaszarmetszest.
Ez a kakilasos hasonlat nekem is tobbszor eszembe jutott mar. Talan meg kene probalni nehány doktor urnak hanyatt fekve, kengyelbe rakott labbal elvegezni a nagydolgat. :)
Tegnap sikerult beszelnem az unokatestveremmel, 2 hete szuletett Németo.-ban a kislányuk. Meselte, hogy a szuloszoba olyan volt, mint egy nappali (ott nem tartjak felesleges hivsagnak a kényelmi szempontokat?) sokat mesélt a bábárol, hogy mennyire rendes volt, milyen sokat segitett. A férje jelenléte is nagyon sokat szamitott. Az orvosrol nem is esett szo...
Megdobbent, mikor megkerdeztem hanyan voltak a szuloszoban. Még jobban, amikor mondtam, hogy itthon harman negyen is szulhetnek egy szobaban. Megjegyzem, csak fel eve el kinn, de mivel ott akart szulni, gondolom nem tajekozodott a hazai viszonyokrol.
Kedves Skorpió!
Bár nem nekem címezted: valóban nem természetes dolog kórházban szülni. láttál már hátára fektetett katicabogarat, amint kétségbeesetten kapálózik? Ugye sejted, mire célzok? És tapasztalatból, kérlek feküdj a hátadra és próbálj meg ugy csinálni, mintha (bocs) kakilnod kellene!
Ugye, mennyivel könnyebb ülve? Ezt az egyszerű tényt évek óta nem hajlandó az orvostársadalom meg a Tb elfogadni, különben már mindenhol pedállal emelhető, az orvosnak is kellő "betekintést" biztosító szülőszékek lennének. A kórházi szülés üzletággá nőtte ki magát, csakúgy, mint a kegyeleti cikkek árusítása. Bekerülsz a gépezetbe, te vagy a 31-es multipara a bal sarokban, és kész.
Csak meg ne szólalj! Bent mindenki mindent jobban tud, mint te. Az utolsó szülésemnél (faros 4. gyerek) elég nagyot vágtak és valami miatt nem akart hatni a gyógyszer és az orvos már elkezdte a varrást. Az első néhány percet tűrtem, aztán szóltam, hogy ez nagyon fáj, nem lehetne valami..
Mindjárt hatni fog,mondta és folytatta a stoppolást, de aztán szóltam, hogy vagy várja meg, amíg hatni fog, vagy hagyja abba, mert én már nem sietek és nem azért kértem meg őt, hogy az orvosom legyen, hogy tűrnöm kelljen azt is, amit nem muszáj. mikor tovább akarta varrni, felkönyököltem és azt mondtam neki, akkor már bőgve (tegező viszonyban vagyunk és nem az elsőt szülöm nála)
mondd, te most hülyének nézed az embert vagy a gyógyszerrel spóroltok? Mintha nem is mondtam volna neked esmmit, úgy bánsz velem, mint egy darab hússal.Basszus, annak az izének én vagyok a túlvégén, nem érted, hogy nagyon fáj, amit csinálsz???
Nyelt egy nagyot, oké, várj egy kicsit.A szülésznő Vera hozott valami "koktélt", beadták, vártak és utána vagy negyven peren át szépen csöndben tűrtem, hogy stoppoljanak. a végén az orvos még valami poénokat is mondott, de a hangulat el volt... a pénzt, amit neki szántunk, megfeleztük és meg is mondtam neki, hogy ezt nem vártam tőle, akár az előző szüléshez képest is.
Hogy is van azzal a biztonsággal, Skorpió?
Arrol szolt a javaslat, hogyha ti hoztok negativ peldakat az otthonszulessel kapcsolatban, es korhazpartiak a korhazzal kapcsolatban, akkor remeny lehet a konstruktiv vitara. Mivel ez toletek elmaradt, nem lattam ertelmet folytatni ezt a gondolatot. Az hogy reszetekrol nem tortent reakcio, szamomra nem meglepo, mert a ti elfogultsagotok hatartalan.
Azonkivul tiltakozom a "termeszetes szules" es a "haboritatlsan szules" kifejezes ellen ! Ugyanis ez azt jelenti, hogy a korhazi szules nem termeszetes es "haboritott". Ugy hogy maradjunk csak az "otthonszules" kifejezesenel !
.
Fred, olvasd el a negatív oldalon, hogy hogyan szültem a másodikat, KÓRHÁZBAN!! Ott is történnek olyan dolgok, amik után legközelebb lehet, hogy én is otthon maradok vagy inkább megkeresem Mr.Spockot...Ami a patológiás terheseket illeti, szerintem ez esetben nem is vállalják az otthonszülést, nekem pedig sajnos már mindkét vesémet operálták.Azonban halálos veszélyről szó sincs, az istenért, a szülés egy teljesen természetes élettani folyamat, amelyhez esetenként orvosi segítségre lehet szükség. A férjem unokatestvére három évvel ezelőtt Hollandiába ment férjhez, két hónapja szült kint, kórházban. Neki ilyen igénye volt, azt mondta a férjének, hogy ő ott érzi biztonságban magát.
Sok esetben, mire a kórházban orvost kerítenek, kész a baj. Ez nem statisztika kérdése, hanem emberségé meg hát a szakmai hozzáállás...hogy elmegyek-e közben kávézni, mert a bábák ott vannak, vagy ha már "fogadott orvos " vagyok, akkor leülök a szülők mellé beszélgetni és oldani a feszültséget...
Mi a véleményetek a bábák szerepéről a szülésnél?
szerintem a munka oroszlánrésze az övék, a szabolcs utcában a bába vág is, az orvos stoppol.
a felelősség meg közös (rákérdeztem, a bába ugyanúgy bíróságra citálható, tehát nem lehet kimondani, hogy az orvos viszi a balhét...)
Üdv
Elizabeth
