Mint közismert, a nagytömegű csillagászati objektumokban elképesztő fizikai körülmények uralkodnak.
A neutroncsillagokban a gravitáció összezúzta a közönséges anyagot. Nemcsak hogy az elektronhéjak szakadnak be, de különleges magfizikai folyamatok során az atommagok is felmorzsolódnak, és rettenetes energiájú, hőmérsékletű, gravitációba zárt neutronlevessé válik. Ez az anyag, ahol még a neutronok is szinte egymáshoz préselődnek, iszonyú sűrűségű: egy kockacukor méretű mintája is sok tonnát nyomna.
Még ennél is elképesztőbbek a körülmények a fekete lyukak mélyén.
A fekete lyukakban minden ismert részecske felbomlik és tiszta energiává válik.
Feltehetően erre a sorsra jutnak a tömegért, gravitációért felelős, ma még csak feltételezett
részecskék is.
Higgs részecske, gravitron, és úgy tudom, más, rokontulajdonságú részecskéket is feltételeznek más elméletek.
De nyilván ezek is.
Ekkor viszont a fekete lyukak tömegének utánpótlás hiányában folyamatosan csökkennie kellene, ahogy megemészti, tiszta energiává alakítja a tömegért, gravitációért felelős részecskéket.
Vagy ez is történik, csak az a néhány miliszekundum, ami alatt ez bekövetkezik, innen, kívülről nézve
akár sok száz milliárd évig tart?
És ha igen, ilyesmi indította be az ősrobbanást is?
>A gravitáció az nem is mező, csak ott egyszerűen máshogy van skálázva a tér, ezért mozognak furcsán a dolgok, de >ehhez most késő van.
Ha nincs megértés, akkor már értem, mit nem értettem. :o)
Például itt azt, hogyha a gravitáció térgörbület, akkor pl. a villamos tér miért nem az.
És hogy van az, hogyha a tömeg meggörbíti a teret, akkor a villamos töltés ennek elleenére vissza tudja görbíteni?
Például a töltéssel rendelkező testek számára?
Mert ha egy testet megfelelő mértékben feltöltünk, akkor ugye pontosan ki tudjuk egyenlíteni a görbületet legalábbis az ugyanolyan töltésű testek számára, hiszen a töltések okozta taszítás is pont 1/r² szerint csökken.
Most már nem értem egész pontosan, miről van szó. A szemléltetés semmiképp se azonos a megértéssel. Sőt, a mindenféle ismeretterjesztő szemléletességekkel vigyázni kell, mert nagyon félre tudnak hordani.
"De az ugye stimmel, hogy akiknek az órája az elvileg lehetséges leggyorsabban járnak, azok állnak?"
Nincsen olyan, hogy "elvileg lehetséges leggyorsabban jár". Tulajdonképpen minden inerciális óra az elvileg lehetséges leggyorsabban jár. A többiek meg valahogy hosszabb utat tesznek meg a téridőben, és ettől függ a lassulásuk, aki jobban átlátja ezt a részt, magyarázza el helyettem legyen szíves.
Valószínűleg nem értem a kérdésedet, mert így a válasz eléggé egyszerűnek látszik.
Két töltéssel rendelkező test között a gravitációs törvényhez teljesen hasonló erő ébred. A töltések szorzata, ami lehet pozitív, vagy negatív, a távolság négyzetével fordítottan arányos, és ott a Newton helyett a Coulomb állandó.
Például hogy szigorúan a megértés érdekében tett, szemléletességet célzó módon szabad-e az elmélet által kizárt feltételezéssel élni?
Ha igen, akkor milyen feltételekkel? Mi az a pont, amikor már az így torzított elméletet értjük, és nem magát az elméletet?
Pédául itt a végtelen sebességgel történő óraegyeztetést.
De akkor hagyjuk is ki.
Szerintem ha Jancsi és Juliska a Földön egyezteti az óráját, és előre megbeszélik, hogy milyen irányban és milyen függvény szerint fognak kószálni az űrben, akkor tudni fogják, mit mutat a másik órája, és hogy amikor elküldik egymásnak az óráik állását akkor az megfelel-e ennek, vagy sem.
De az ugye stimmel, hogy akiknek az órája az elvileg lehetséges leggyorsabban járnak, azok állnak?
Még az nem megy a fejembe, hogy akkor a statikus mező által létrehozott erőt hogyan lehetne felfogni. Talán a "gravitációs mező" lenne az egyetlen, amit így fel bírna fogni az ember nem is mint mezőt, hanem a geodetikusok rövidülését az ált.rel. értelmében. De mi van az elektromágneses mezővel, amikor sztatikus?
"Ugyanígy azt hiszem, a lézer is egyfajta visszacsatolt, begerjesztett erősítő, csak a stabilizáló elem, ami az állandó frekvenciát és fázisbeli azonosságot biztosítja, az a kristály rácsszerkezete illetve geomtriája."
populáció inverzió által az indukált emisszió dominál a spontán emisszióval szemben. A rezgőköröknél és az üregrezonátoroknál eleve az indukált emisszió dominált, így ott nem nagy cucc a koherens sugár gerjesztése. De a látható tartomány esetén ehez szenvedni kell, vagyis nagy energiabefektetést igényel.
"De ha kicsit megerőltetnénk magunkat, ebben is felismerhetnénk fantomizált rezgőköröket induktivitásokkal és kapacitásokkal."
Szerintem is. Vagyis meg lehet találni azokat a sajátosságokat, amit az elektromosságtanban az induktivitással és kapacitással, mint fenomelógikus mennyiségekkel jellemeznek.
A probléma azt hiszem, alapvetően az, hogy adott frekvenciatartományon kívül vagy az erősítő nem erősítő többé, vagy a rezgőkör tekercse illetve kapacitása szúnik meg tekercsként illetve kondenzátorként viselkedni.
De magasabb frekvenciákon ugyanezeket a szerepeket átveszi más elem, például az üreg maga a kapacitás, vagyis egyfajta kondenzátor.
A fizikai mennyiséget ugyanúgy hordozza, csak a külalakja változik meg a frekvenciának megfelelően.
Ugyanígy azt hiszem, a lézer is egyfajta visszacsatolt, begerjesztett erősítő, csak a stabilizáló elem, ami az állandó frekvenciát és fázisbeli azonosságot biztosítja, az a kristály rácsszerkezete illetve geomtriája.
De ha kicsit megerőltetnénk magunkat, ebben is felismerhetnénk fantomizált rezgőköröket induktivitásokkal és kapacitásokkal.
Gondolom nem érné meg gyakorlati szempontból rezgőkörökkel, vagy üregrezonátorokkal látható fényt előállítani. Csak tudományos érdekesség lenne. Gondolom a mikrohullámú tartománynál levő problémák valahogy csak megoldható lenne, ha lenne motiváló erő a további fejlesztésekre.
Elfelejtettem mondani, hogy a rezgőkörben a tekercs váltakozó mágnesess terek kelt, a kondenzátorban meg váltakozó villamos tér jön létre. Csak a dolog nem múködik a fényig. Megakad valahol a mikrohullámú tartomány aljánál.
A mérnökök rezgéskeltésre régebben erősítőket használtak. Az erősítő kimenetét visszacsatolták a bemenetre. Az erősítő bekapccsolás után begerjed, mint amit iskolai rendezvényeken gyakorta örömmel megtapasztalhattunk.
Azért, hogy az előállított frekvencia a szükséges legyes, azért egy rezgőkörrel stabilizálták a frekvenciát.
(Emlékszünk, a suliban folyton változott a frekvencia, mikor begerjedt az erősítő.)
Ez kb. a mikrohullám tartományig működik.
Mikrohulllámú technikában üregrezonátorokat használtak. Ma ilyen klisztronokat már csak a mikrohullámú sütőkben alkalmaznak. Ezek a rezgőüregek is megfeleltethetők ilyen visszacsatolt, begerjedt, rezgőkörrel szabályozott erősítőknek, csak az alkatrészek nem olyan szépen elkülöníthetők.
És ez vonatkozik a lézerre is a mikrohullámok feletti tartományban. Vagyis a lézer is felhogható egyfajta begerjedt erősítőnek, aminek a geomertia szabályozza a gerjedési frekvenciáját.
Csak gondolom jelenleg technikailag megoldhatatlan lenne egy makroszkopikus méretű mágnest másodpercenként több százbilliószor rezgetni. Mindenesetre elméletileg szép gondolat, bár pár száz évig biztos kellene várni a megvalósításra.
Igen. De ez nem olyan lenne, mint az izzólámpa fénye, hanem egy monokromatikus, koherens fény lenne, mint a lézerfény. Úgye a rádióhullám is koherens, mint a lézer. Mert az elektronok szinkronban rezegnek a rezgőkörben, majd az antennában, nem összevissza. A patkómágnes mozgatásakor, a mágnesben indukálódó örvényáramok elektronjai is szinkronban keringenek.
Megjegyzem, hogy nagyon rossz rádióadó lenne, nagyon kis intenzitású sugárzást generálna. Úgy lehet javítani, hogy hangolt antennát kell használni, és a mágnest az antennára kötött tekercsben rázogatni. Ez leilleszti a hullámimpedanciát és sokkal erősebb sugárzást eredményez.
Igen, persze. Hiszen itt is elektromágneses hullám keletkezik, amikor mozgatod a mágneseket. És az elektromágneses hullámok adagosak, az adagok a fotonok. De a villanykörte, vagy a rádió is pont ilyen. Csak ezekben az elektronok ütközése, vagy az antennában az elektronok ide-oda rezgése miatt keletkezik változó elektromos tér, amiből elektromágneses hullám indul ki. De az mindegy, hogy a mágneses tér változása miatt keletkezik elektromágneses hullám, vagy pedig az elektromos tér változása miatt. Mert az változó elektromágneses mezőben amúgyis az elektromos és a mágneses mező folyton egymást indukálják.
A mozgatott mágnesek, változó terében megjelenő fotonok egy része eltávozik a térben, egy kis része pedig az örvényáramok Joul-hőjét táplálja. Mert a Joule-hő energiája a külső térből származik. :P
Elektromágneses indukció lép fel, és az ezzel előálló időben változó elektromágneses hullámok jelennek meg. Ez már a QED szerint fotonokból áll. Szóval igen.
