Én alapjában véve hűséges tipus vagyok, ezen a héten azonban változás történt a váras "toplistám" élén: az új kedvenc neve: Somlóvár! Hamarosan részletekkel is igyekszem szolgálni.
(Még annyit, hogy sikerült meglelni - comix tavalyi beszámolójának köszönhetően, spec. thanks - Hölgykőt, és jártunk a döbröntei Szarvaskő várában, igy csatlakozva azok vsz. nem túl széles táborához, akik már mindkét honi Szarvaskő-várban jártak.)
Az elmúlt hónapokban, meg-megújuló lendülettel majd kihagyásokkal tarkítva, de végigolvastam Bán János Hunyadi-könyvsorozatát. Nos ilyen névvel igazából nem találkozunk a vaskos kötetek borítóján, mert ott a Bán Mór művészi álnév szerepel.
A szerző az alább megtekinthető felvételen egy író-olvasó találkozó keretén belül fejti ki véleményét a magyar történelmi művek múltjáról és jelenéről:
Egyetértek vele, hiszen a magyarországi olvasókat elönti a nyugati szépirodalom, míg ha saját országának históriája érdekelné jobban, csak a régi szerzők műveit veheti kézbe.
Ez az I. kötet borítója.
Napjainkig összesen 5 kötet jelent meg. A Hunyadi família homályba vesző múltjától a Luxemburgi Zsigmond udvarába került Vajk vitéz, majd a felcseperedő Hunyadi Jankó eseménydús életét az 1442-es vaskapui diadalmas csatáig követhetjük. A tervek szerint a folytatásban a magyar trónt elérő Hunyadi Mátyás király, majd törvénytelen fiának, Corvin János hercegnek életútja kerülne a regényfolyam lapjaira.
Lux Kálmán építész neve a középkori várak rajongói számára ismerős lehet. Hiszen az Osztrák-Magyar Monarchia korszakától kezdve a második világháborúig bezárólag több műemlék helyreállításában is tevékeny részt vállalt. Csak néhány példa: a selmecbányai Óvár, az erdélyi Vajdahunyad vára, Esztergom vagy a zempléni Füzér erőssége.
Most azonban egy 1932-ben megjelent, mindösszesen 46 oldalas kis könyvecskéjének rajzaival szeretném bemutatni, hogyan látta Lux Kálmán a Dunakanyar gyöngyszemét?
A szerző a könyvecske végén mellékletként közreadja Kottáner Ilona udvarhölgy XV. századi naplóját a Szent Korona elrablásáról. A szövegben utal rá Lux Kálmán, hogy az egyes cselekmények mely várrészben zajlottak le.
Mintha valahol azt olvastam volna, hogy az egyik fogoly fából faragott egy "davaj gitárt" {PPS-41-es géppisztoly} majd azt korommal kente be. Az így igazinak tartott fegyverrel tudta kényszeríteni az öröket, hogy utat nyissanak a számára.
Másnap reggel a hazafelé a Bükkből a Mátra területére érve tettünk egy kis kitérőt, melynek keretében meglátogattuk a Recski Nemzeti Emlékparkot.
1950 és 1953 között az ÁVH titkos kényszermunkatábort működtetett Recsken. Felfogásom szerint ez a momentum volt az akkor domináns politika zsákutcája. A tábor létrejöttét egy Minisztertanácsi rendelt segítette melyben az ÁVH működését minden minisztériumtól függetlenítette, és lényegében a párt vezetőinek irányítása alá rendelte. A Rabok összetétele vegyes képet mutatott: Kistarcsai internáltakból a diák ellenállókig, Horthysta tisztektől a papokig, szociáldemokraták,orvosok, mérnökök, földművesek munkások alkották a rendszerre veszélyes foglyok összetételét. A koncepciós vádakat, mely nem egyszer koholt vádak alapján történt, Péter Gábor és Décsi Gyula ÁVH-s vezetők irányítása mellett gyártották. Ezek alapján történtek a letartóztatások, és a munkatábora való deportálások. A rabokat a közeli Csákány-kő hegy kőbányájában dolgoztatták.
Wikpédia a szökési kísérletekről:
Mivel a táborból senki sem szabadulhatott, létét sikerült teljesen titokban tartani. Mindössze kétszer volt sikeres szökési kísérlet a táborból. Az első alkalommal a megszökött rab átjutott Csehszlovákiába,, de miután hírét vette, hogy családjának több tagját letartóztatták, föladta magát. A második alkalommal 1951. május 20-án nyolc rab szökött meg, úgy hogy az egyikük őrnek öltözött és úgy tettek, mintha külső munkára mennének. A csoport legtöbb tagját elfogták, azonban egyiküknek, Michnay Gyulának sikerült eljutnia Bécsig, és a
Szabad Európa Rádióban beolvasta 600 rabtársa nevét. A Nyugat ekkor értesült a táborról, a hozzátartozók pedig innen tudhatták meg, hogy szeretteik még élnek.”
Sztálin halálát ( 1953. március 5.) követő a Szovjetunióból induló új politikai irányvonal szellemében az új miniszterelnök, Nagy Imre az internálótáborokat megszüntette. A nyugaton hírhedtté vált Recsket ledózerolták, területén fenyőerdőt telepítettek.
A táborban meghaltak és meggyilkoltak tömegsírját a mai napig nem sikerült megtalálni.
Nemzeti emlékpark
A tábor helyét a rendszerváltás után sikerült beazonosítani, egy-két épületet pedig visszaállítottak az eredeti állapotba - a túlélők elbeszélése, illetve a meglévő fényképek alapján.
Az 1996-ban felavatott Recski Nemzeti Emlékpark híres-hírhedt recski kényszermunka tábor volt rabjainak állít emléket. Megtekinthető az őrtorony, a rabok elszállásolására épített barakk, valamint a tábor szögesdrótkerítésének egy része.
(A sorok írásához a wikipédia összefoglalóját, és Böszörményi Géza és Gyarmati Lívia Recskről szóló 3. részes dokumentumfilmjében megismert információkat használtam fel.)
Mélységes egyetértésem. Baromságokra költik a rengeteg pénzt. Egy várat a föld alól előkaparni 50-100 év múlva is lehet, annak sokkal jobb a dolga a talajban, mint afölött. Ami viszont még áll, az könnyen ledőlhet. Csak hát ilyen a pályázati rendszer. Senkit nem érdekel mire megy a pénz, hisz senki sem a sajátját osztja és nem a sajátját költi. Tiszta szocializmus.
"Jó hírünk van számodra! A beküldött anyagodat átnéztük, és közzétettük a Move On oldalán. Később a rendező, Asger Leth fogja eldönteni, hogy a javaslatod bekerül-e a filmbe. Egy kis szerencsével helyet szerezhetsz magadnak a Move On című road movie stábtagjai között!”
Ez azt jelenti, hogy a piciny településünk, Asger Leth hollywoodi filmrendező, és stábja látókörébe került, és ha csak virtuálisan is, de látni fogják a Szádvárt.
Kérésem lenne, a move-on film hu, oldalon a film alatt van, egy szürke csík ott van egy csillag Like felirattal arra légyszi egyet klikkelni! Köszönöm a támogatásotokat!!!
Off vagy nem (nyilvánvalóan az, de már többször leírtam azt a véleményem, h ha nem vagyunk békétlenek, magunk döntjük el, hogy a berlini stadion vár-e vagy nem:) de mindig érdekeltek ezek a dolgok.
Csorbakő után leszakadt az ég, és a Miskolci meteorológiai szolgálat nem is kecsegtetett túl sok jóval. Kb. 19.00 óráig biztosan esni fog. Mivel fél négy felé járt az idő, visszaindultunk Szilvásváradra,hogy egy kései ebéd közben megbeszéljük Éleskővárral kapcsolatos lehetőségeket. Mikor kiderül thogy a 2012.06.30-ig terjedő időszakban bírság nélkül nem úszhatnánk meg a vártúrát, a halasztás mellett döntöttem. Viszont még csak fél hét körül jár, mi legyen a törölt Éleskővár helyett? Szentlélek! Az ide kb. 38 km, szép erdei szerpentinút a Bükk szívébe! Mire odaérünk az eső is eláll!
Szerencsére így is lett… Hét óra előtt értünk oda, mondjuk nem is hajtottunk nagyon, mert az út is gyönyörű, ami Mályinka – Ómassa környékén Szentlélekre visz. Egy kis üdülő parkolójában tettük le az autót, és a lépcsőkön lebaktattunk a Pálos kolostor romjaihoz.
A kolostor története:
A Bükk rejtekében, 710 m magasságban, a világtól elzárt ősvadonban épült föl a pálos szerzetesek kolostora, igazi, remeték számára való helyen. Ómassáról meredek úton, az ún. Szuszogó ösvényen lehet följutni a kolostor romjaihoz. Némi ereszkedővel találhatott a középkor embere is a közeli forrásoknál (Mária-forrás, Ámor-forrás) vizet. A Szentlélek tiszteletére elnevezett kolostor titulusáról kapta a terület ma használatos nevét (Bükkszentlélek). A templom falai ma is magasan állnak, a kolostor falainak is jelentős maradványai vannak. A templom egyhajós, szentélye sokszögzáródású. Hossza 20,5 m, szélessége 9,5 m.
1240-ben Dédes és Tardona határjárásában már említenek ezen a környéken élő remetéket. A pálos kolostort 1313 előtt alapította az Ákos nembeli István nádor a Szentlélek és Krisztus Teste tiszteletére. A 14.-15. században egymás után kaptak a királyi adományokat a szerzetesek. János király 1530-ban még megerősített egy adománylevelet, de 1540 körül már világiak kezére jutottak a birtokaik, s az elszegényedett kolostor elnéptelenedett. Az 1739-ben Diósgyőrbe visszatelepülő pálos szerzetesek már nem vállalkoztak a rommá vált monostor újjáépítésére.
(Forrás: koh7/wikipédia)
Egy videó a kolostor megmentésére indult összefogásról:
Külön öröm számomra hogy a feltárt kolostorterület alapfalait is romkertként tervezik bemutatni. Ez egy több éves projekt , és kíváncsian várom a fejleményeket. Jó lenne ha a feltárásról és a kolostorról egy a Csorbakőihez vagy a Cserépvárihoz hasonló alapos tanulmány születne erről a műemlékről.
Nem ismerem természetesen a szendrőiek által elnyert pályázat kondícióit.
Igen valószínűnek tartom azonban, hogy az ún. attrakció itt is fel kellett, hogy merüljön. Azaz valamilyen programot is kell mellékelni hozzá (ennél ez a fogalom ugyan bonyolultabb, de most sarkítok). Na, ezt gondolom, meg lehet ott valósítani.
Most ez a menő évek óta, aki olvasott már pályázati kiírást, láthatja, nagy összegű, kitörésre alkalmas pályázati pénz ebből jöhet.
Aki előbb szorgalmasan átolvassa a Herman Ottó Múzeum 2004-es évkönyvében leközölt, több évnyi régészeti kutatómunkát összegező precíz cikket {88 oldal!} Szörényi Gábor tollából, majd utána kilátogat a történelmi helyszínre, nagyon nagyot fog csalódni.
Az egykori vár területét tavasztól késő őszig teljesen visszafoglalja a természet, sűrű erdővel és bozótossal takarva el a csekély romokat. Ezek rendszeres kiirtására nem történik intézkedés sem a helyi Önkormányzat, sem bármiféle helyi várbaráti csapat részéről. Pedig még mindig ez lenne a kisebbik dolog a vármentésben, hiszen az egykori Bebek-erődítmény részletes feltárása és állagmegóvása mindenképpen meghaladná a kicsiny település lehetőségeit.
Na így már értem. Igen sokat foglalkozom, hogy színes legyen a topik. Plusz nekem a posztok mellett újraélni a túrát virtuálisan szintén élmény. Gondolj csak, Cserteri várra, a szimultán posztokra. Vagy ehétvégén Mátraderecskére, ami nem kis feladat, mert én ugye hozott anyagból dolgozom. Ott pédául a te észrevételeid tennék objektívvé a várról alkotott képet.
Szádvár jó kezekben van. Szendrő pedig ki akar törni. Ők is akarnak egy esélyt. Hallanod kellett volna az önkormányzat emberének lelkesedését. Ezt ők egy kitörési pontnak fogják fel.
Az észrevételek meg fontosak, mert így lehet még tágabb értelemben vizsgálni egy történelmi eseményt objektumot.
Úgyhogy zárásképp: posztolj továbbra is mert ez így kerek.
Szendrő volt a problémam, bár pontosabbnak kellett volna lennem:
- egyrészről elismerem az önkormányzat erőfeszítéseit és követendő példának tartom a tevékenységüket,
- másrészről viszont én nem erre költeném a műemlékvédelemre szánt forrásokat.
Utóbbi a vesszőparipám. A végveszélynek kitett romok helyett miért olyan dologra költenek, ami még száz év múlva is megvárná a műemlékvédőket?
Egyébként a Bebekek és a Perényiek történetével nagyon sokat foglakoztam/foglalkozom, így azonnal kiszúrtam a dolgot, de nem volt türelmem hosszas és cizellált fejtegetésekbe belemenni.
Ha nem találtad megfelelőnek a stílusom, elnézést kérek, nem akartalak megbántani.
A szendrői önkormányzat mellett előtted is le a kalappal, hogy ennyit foglalkozol a várakkal, illetőleg a hozzászólásaid összeállításával.
De a családok sírkövei a 14-15. századból származnak, és az évszázadok során minimálisan , de módosulhatnak.Erről van szó az általam belinkelt cikkben is. Természetesen megnézem az ajánlásodat, hogy tapasztaljak, és megírom mirejutottam. Megadom a forrást is.:)
De azt már Szendrőnél is éreztem, mintha téged zavarna valami...Lehet hogy rosszul.
Sajnálom ha így érzed, de ez nézőpont kérdése. Igyekszem mindig szakirodalmat haszálni, van úgy hogy többször át böngészek egy--egy tanulmányt. Ha lényegretörőbben fejti ki a mondanivalót a tanulmány, akkor
belinkelelm és próbálok forrást megjelölni. Nem hiszem, hogy kompromisszumpok nélküli volt a válaszom,
hiszen hajlok arra hogy az általad két poszt után megjelölt forrást is megnézzem. Nem szándékom semkivel perelni, én csak olyan tónusokat kerestem a válaszomban amelyet magad is használtál.
Köszönöm észrevételedet sajnálom ha félreértetted, de sokszor a neten ilyen és ehhez hasonló kiegészítő képanyagok elérhetőek, és ahogy érzékelem hasonló forrásokat (képanyagban) használ mindenki.
Természetesen hasznos a hozzászólásod és fontos is, mert így válik objektívvé. De én annak is hive vagyok ha meggyőzzük egymást, mert abból mindenki csak tanul.
Ha azt írtam volna egyszerűen, hogy nem éppen a legmegfelelőbb képeket választottad illusztrációnak, talán megérteném a reakciód, de konstruktív voltam, így belinkeltem a szakirodalom (ezeket is megjelöltem) által közölt képeket. Szerintem elfogadható, ha ilyen jellegű kritikával illetnek egy hozzászólást. A jövőben inkább mellőzöm az észrevételeket az írásaid kapcsán. (Örülök, hogy immáron a forrást is megadod!)
Ez az I. kötet borítója.
