Nagyon cuki, megismeri a gazdit a hangjáról, mint egy kutyus.
Én apai nagyszüleimnél vidéken azt figyeltem meg , hogy minden alomból van a gazdának!gazdasszonynak egy példány, akii valamiért a szívéhez nő, ahhoz ragaszkodik szívügyileg és kerüli hogy a vasárnapi húslevesben lássa viszont.
Erre példa apósom is, aki minden malacnak nevet ad, oszt decemberben két hétig beteg a Füstöske vagy Karmolós Köcsög tora előtt, a betegségéből a komái és szomszédai között erősíti magát jóféle pálinkával. :)
Amúgy soha nem veri 'hanyatt' magát, csak vágás előtt.... de akkor nagyon.
Tényleg ilyen aranyosak, bár gyerekkoromban a gúnárral nem igazán csíptük egymást (illetve ő csípett volna engem, sőt, bunkó módon utánam is sziszegett, de már akkor is öntudatosan ellenálltam a zaklatásnak).
A libaimádatot nem lehet csak úgy egy felnőtt épkézláb ember ölébe önteni. Kicsi gyermekkortól kezdve kell az állatok (leginkább a libák) szeretetére nevelni a gyerekeket. Ez nagyon fontos dolog.
Másfelől komoly zeneszerzők gyűjtöttek népdalokat, gyermekdalocskákat, amikből később zenei remekművekhez merítettek. Pl. Kodály Zoltán, Bartók Béla.
Ne becsüld le a gyermekdalokat. :)
Pláne, h régebben ugye, mielőtt elterjedt volna a nagyüzemi állattartás, többnyire parasztgyerekekre bízták a libapásztorságot, így leginkább az ő szívükhöz kerülhetett a legközelebb ez a nagyszerű madár! :)
