mindig fázom attól, amikor istent egyszerű fogalmakhoz hasonlítják (vagy ezekkel azonosítják), pláne, ha egy humán attitűdű ember próbálkozik fizikából vett analógiákkal, nekem meg a reál végzettséggel hideg futkos a hátamon. de ez csak az én fantáziám korlátait mutatja: az én (fizikai) képem az energiáról egy földhözragadt definíció.
"Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok" mondja Jézus egy helyütt (János evangéliuma). Ez alapján szorosan vett fizikai fogalmakból kiindulva kimondhatjuk, hogy Jézus sokban hasonlít egy ősi fotonra, amely számára -- a specrel keretein belül -- nem múlik az idő, tehát az a foton, amely az ősrobbanáskor keletkezett, és mondjuk ma becsapódik a retinámba, ahol egy elektrokémiai reakciót triggerel, Ábrahám előtt létezett, de számára ez a 10-12 milliárd év csak egy villanás volt. semmi. ráadásul ugyanezen foton számára a világegyetem kiterjedése is nulla: saját órája szerint azonnal ott teremhet bárhol. sőt, a foton számára minden pont egy és minden pillanat egy.
namost így belehelyezve magunkat a fotonba, képzeljük el az időn és téren túli istent. menni fog :-)
Más topicban épp most volt szó róla, itt rövidítve írom: "Minél több bizonyítatlan tényezőt vonunk be a tétebe, annál távolabb kerülünk a bizonyíthatóságtól".
Szerintem ha belépsz valami pszichiátriai szaklapba, rengeteg példát találsz rá, hogy az ember agya a legkényesebb területe, és ha az hibásodik, az mennyire tud gáz lenni, akár vallásos, akár nem az ember.
Tudtommal az a gyerek nem volt vallásos. Akkor, ha sima életben is előfordul ilyen, a vallásosoknál miért ne lehetne? Amúgy a vallás hamarabb kihozza ebből az egyént, mert láthatod, ez a fiú nem tudott kijönni belőle, és a pszichiáterek meg csak felszínesen látták, hogy mi lehet a baja. Évek óta kezelték, és senkinek nem tűnt fel, hogy nem normális. Akivel a legtöbb időt töltötte, vagyis a legjobban rendelkezett átfogó képpel az állapotáról, az a szülei. Na ott kellene kaparászni kicsit, hogy miért nem kezeltették szigorúbban. Ha már a szülő sincs képben, akkor ki?
A kettős én bilincseiben vergődők tudnak bekattanni, és a legextrémebb katasztrófába rohanni, melynek legtöbbször kívülállóak, vélt ellenségek a szenvedő alanyai!
Kétféle egó van. Anyagi tudatú(ahankára), és lelki tudatú. Az előbbiről kell lemondani, pontosabban átformálni lelki tudatúra. Az a lélek tiszta állapota. Úgy értette.
"le kell mondani az egorol, es arrol, hogy szemelyisegunket uraljak erzeseink, abrandjaink (elvaras egy elkepzelt jovorol) es emlekkepeink. "
Ekkora marhaságot.....:-))) Az érzéseink,a személyiségünk kivetülései ! szorosan összetartozik,és elválaszthatatlan a két dolog !!! A szerelem is érzés ....nem ? (..elég rossz lenne nélküle..) ...érzelmek nélküli emberek...!??:-)....már így is éppen elég hülye szaladgál a világban.....nem kellene még több!
"Nekem az a szomorú,hogy vakhitről beszélsz,de nem világosítasz fel mi az a vakhit még mindig nem értem miért vagyok vak?"
Azért vagy vak,mert olyas valakiben..(..valamiben..) hiszel,akinek,vagy aminek a létezésére ,nincsen semmiféle bizonyíték !:-) ....semmi a világon......
"Az ember élete nem lehet ilyen rövid,az én lelkemben valami más van."
Tudod hogy mi van ? Az élet valóban rövid,és a lelked ezt a tényt ,nem képes se feldolgozni,se elfogadni.....alkatilag ilyen vagy...nagyon sok ilyen ember van,, ők a hívők...:-)
Én,eltudom fogadni,hogy egyszer majd nem leszek....sőt...ha majd esetleg,nagyon öreg kórt élek meg,és minden mozdulat fájni fog,és minden lélegzetvétek kínszenvedést okoz majd, hát tudod mit....én örülni fogok neki,ha feldobom a pacskert...és itt hagyom ezt a szart,amit szerintetek, Isten teremtett.... !
Nem, valóban nem óhajtom megismerni gondolataidat.
Nincsen szükségem végtelen hablatyolásokra, mellébeszélésekre, a valóság elferdítésére.
A létezés célja a lét maga föltételek, kötelességek nélkül.
Ami van az nem egy cél érdekéban van, hanem csak önmagáért.
Hitegesd nyugodtan magad, hogy nem csak ennyi.
Én nem tettem soha, nem is teszem, de arról gondoskodok, életemnek legyen értelme itt és most, nem a másvilágon.
Itt és most legyen nekem és szeretteimnek lehető legjobb, minden tölem telhetőt az ő boldogságukért, de nem szóban, ájtatoskodással, hanem tettekkel.
A központi idegrendszerrel rendelkező lényeknek van méretükhöz viszonyítható számú gondolataik.
Hernyóban rémület, ha rigót lát, rigóban menekülésvágy, ha macska közelít, macskában ilyedség, ha kutya vakkant...
Csak az ember nagyméretű tekervényeiben, hihetetlen bonyolult rendszerkapcsolataiban keletkeznek elvonatkoztatott fogalmakkal alkotott gondolatok -és sok sok hülye ötlet.
Sem a levegő, víz, kő, fa, csillagok nem gondolkodnak, az állatok sem képesek elvonatkoztatott gondolkodásra, különben már régen összefogtak volna, hogy lerugdossák e bolygóról a t:ketlen, minden elbarmoló embert.
Nem hiszed?
Kérdezd meg a vizet, miért nedves, a tüzet, miért éget, a fát, miért ég, a követ, miért kemény, a lovat, miért nem eszik emberhúst, az oroszlánt, miért nem legel, a bálnát, miért nem repül, a repülőt, miért cipeli azt a sok ütődöttet világrészeken át...
lehet, hogy ilyen konkretan jelenik meg (energia) de esetleg nem. az alabbi hozzaszolasomban arra akartam utalni, hogy istenhez nem vezet 'konnyu' ut. nincs olyan hogy nahat tenyleg. a megvilagosodasert nagy arat kell fizetni: le kell mondani az egorol, es arrol, hogy szemelyisegunket uraljak erzeseink, abrandjaink (elvaras egy elkepzelt jovorol) es emlekkepeink.