Az Augsburgnál harcoló seregek egyik vezérét Adalbert szerint (Vita Henrici II Imperatoris)Assurnak a Chronicon Ebersbergense szerint viszont Surnak hívták. Fehér Mátyás Jenő szerint besenyő volt.
A történeti események összefüggései azt mutatják, hogy semmi baj a hagyományos kronológiával. 955-ben a Lech-mezőn három jelentős király serege kivérzik. Ezek rendre: Bulcsú, Lél és Assur vagy Sur. Innentől kezdve, úgy látszik, a kapkan a horka birtokait, tehát a zalai részeket is birtokolja, vagyis Bulcsúnak a királyságára minden valószínűség szerint rátette a kezét. 42 év telik el, s az Árpádoknak a terjeszkedés során érdekes módon Koppánnyal gyűlik meg először a baja, olyannyira, hogy bajuwar részről el is kél a segítség (Vencellin segédcsapatai)... A kapkannak a kétoldali fenyegetéssel szemben a X. század második felében valóban nagy szüksége volt tehát a kettős sáncárokra és palánkfalakra.
Somogyváron 20 év után folytatják az ásatást, a régészek Koppány vezér várának feltárásán dolgoznak – közölte a helyszínen tartott sajtótájékoztatón a munkálatokat irányító Bakay Kornél régész.
Az 1970-es években Bakay tárta fel a Kupavár területén felépült egykori bencés apátság maradványait, amelyet Szent László király alapított 1091-ben, s 1095-től az 1170-es évekig itt volt az első nyughelye is. Az akkor megkezdett munka pénz hiányában félbemaradt, most azonban a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága jóvoltából egy hónapot dolgozhatnak a szakemberek; a vár óriási sáncait tárják fel, amihez kilencmillió forint áll rendelkezésre.
Mint arról Bakay Kornél beszámolt, a feltárás, amelynek során a déli oldalon, a kaputoronnyal szemközt sikerült 55 méter hosszúságban átvágni a kettős sáncárkot és a középen elhelyezkedő palánkvárfalnak a helyét, egyedülálló a magyar régészet történetében. Az pedig különösen értékes, hogy ennyire szépen megmaradt sáncokat tehettek láthatóvá – tette hozzá.
Ez utóbbiról kiderült – magyarázta a régészprofesszor –, hogy a külső déli sánc 8, a belső északi több mint 10 méter mély, a kettő között egy gerendákból épített palánkvárfal húzódott, a belső sánc északi oldalán pedig egy 350 centiméter szélességű tégla- és kőfal található. A védmű a várat egy több mint négyhektáros területen háromszög alakban teljesen körbevette.
Szerinte az eddig feltárt gazdag, mintegy 300 ezer darabos leletanyag a 10–13. század nagyon pezsgő életmódjára ad bizonyságot, főként érmek, fémtárgyak és kerámia vonatkozásában, de kenyérsütő kemencék, edényégetők sora is előkerült, s az is bebizonyosodott, hogy itt már a bronzkorban is erődítmény állt. A teljes régészeti feltáráshoz mintegy 80 millió forintra lenne szükség, a munkával három nyáron végeznének, a teljes rekonstrukcióhoz azonban még további egymilliárd forintra lenne szükség – mondta Bakay Kornél.
Móring József Attila, Somogyvár polgármestere, országgyűlési képviselő az újságíróknak arról beszélt, hogy a somogyvári történelmi emlékhely feltárásának újrakezdéshez most ugyan egy szerény összeg áll rendelkezésre, de ahhoz elég, hogy bebizonyosodjon, "van itt mit keresni, Somogyvár az eddigieknél nagyobb figyelmet és ráfordítást igényel".
Úgy tűnik, hogy a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága – az állam képviselőjeként – ha nem is egyszerre, de folyamatosan biztosítja a teljes feltáráshoz és rekonstrukcióhoz szükséges összeget – mondta a polgármester, annak a reményének adva hangot, miszerint a jövő év tavaszán a somogyvári történelmi emlékhely ismét visszakerül a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága által összeállított, 40 milliárd forint elkülönített forrással rendelkező országbemutató programba, "amelynek első köréből Somogyvár sajnálatos módon kimaradt".
Ha sikerül ebbe a programba visszakerülni, akkor központi finanszírozásból a fejlesztések belátható időn belül megvalósulhatnak – tette hozzá Móring József Attila. A tervek szerint a várfalakat az eredeti méretben, 6-8 méteres magasságban építenék vissza, az északi csúcsán pedig felállítanák Koppány szobrát és közösségi teret, kiállítóhelyet alakítanának ki.
A Bajor Geográfus a IX. századi deszikkáció időszakáról ad hírt, így nem meglepő, hogy nála a var-khun vezetésű, szlávosodó peremterületek jóvel fejlettebbek ("Árpádéknak" is inkább csak ezekkel a régiókkal gyűlik meg a baja). Nagy-Moráviának például 30, a kisebbik Moráviának 11 várát említi.
A Götz-szócikk szerkesztésénél pedig elkezdett fontoskodni valami jelentéktelen alak rögtön az elején, és kivette "a magyar őstörténet-kutatás mártírja" részt... Kisebbfajta vitába bonyolódtam vele, mire közölte, hogy a cikkem legyen tömör és feszes, magyarán egy csomó fontos dolgot nem volt szabad elmondanom az olvasóknak.
Hogy az avaroknál maradjunk, a róluk szóló magyar nyelvű szócikket többször átszerkesztettem. Valamelyik szerencsétlen azonban az egészet visszacsinálta, s ha jól látom, mindössze az álavar kérdésről beszúrt alcímet hagyta meg, illetve azt, hogy Theophülaktosz szerint az egyik részüket varnak, a másikat khunninak hívták (de még ezt is hibásra javította). Benne hagyta továbbá az Avar Portálra és a jelen topikra mutató linket. Ezenkívül csak a Götzről szóló cikket írtam meg, többre ingyér' nem vállalkozhatom :)
Koppan: 1294: comes Koppan officialis et castellanus … magistri Kemyn (ÁÚO X: 163; Gy I: 313); 1296: magister Kemen et Koppan castellanus suus de Zaarsumplow et Ladizlaus filius Welk alter castellanus de Wywar officiales eiusdem magistri Kemen comitis de Barana (HO VII: 250; Gy I: 313). – Cf. Katpan
Copan, Coppan, Coppanus, Capan: 1091/XII: rex Latisclauus. Testes qui cum eo fuerunt … Michael, Seraphin, Copan capellanus illius (DHA I: 268; Sztp I: 10); 1202–1203/cr 1500: Villa Reguen … vinitorum nomina … Stepan cum uno, Capan, Bulsu, Numquiz, Samudi (LK 1962: 216; Gy I: 656); 1286: t. Coppanteluke (Gy II: 169); 1291: comitem Kemynium filium Laurency condam palatini, Coppanum castellanum eiusdem de Harsan (HO VI: 376; Gy I: 313)
Fehértói i. m. 230.
Cupan, Cupian, Cuppan, Cupon:[895]/Krón Komp: Quarti siquidem capitanei vocabulum fuerat Cund, cuius filius Kusyd et Cupan, qui prope Nyr fixere sua castra ibique post baptismum monasterium fundavere. (SRH I: 291); [997]: ipsum vero Cupan B[eatus] St[ephanus] in quatuor partes fecit mactari: primam partem misit in portam Str[igoni]ensem (SRH I: 313; Gy II: 237); [997]/KrónKomp: Sanctus …. Stephanus … contra Cupan ducem fortem et potentem gessit bellum gloriosum. (SRH I: 312); [XI]/KrónKomp: Predictus Vencellinus genuit Radi, Radi vero genuit Misca, Misca vero genuit Cupan et Martinum. (SRH I: 314); 1055: sig(num) Cupan iudicis (DHA I: 152; ChAHT 20); +1086: hii sunt lib(er)i: Cupon comes monasterii (DHA I: 253; ChAHT 24); +1092/+1274: sub testimonio domini Althmari episcopi … Cupan capellani nostri (DHA I: 285; Sztp I: 10); 1121/1420: a villa Cupani episcopi (DHA I: 412); 1134: capellanum Fancicam … alter capellanus Cupan nomine precepto eiusdem regis (MES I: 85; ChAHT 45; DHA I: 261); 1138/1329: In villa Durugsa hec sunt nomina servorum … Bacus … Cuppan, Figudi, Cepti; nomina servorum, qui dant panem … in villa Herudi: Tiburci, Zamar, Ehudi, Buloc, Step(han), Cupan, Eubag, Quesudi (MNy 1936: 130, 132); 1237: de Cupano Vrbani filio … a Nicholao et Cupano fratribus Vrbani filiis (Zala I: 3–14); 1239: Abbas Sancti Adriani et Cwpan filius Vrbanus judices super terris Castri Zaladiensis a domino Rege constituti (ÁÚO VII: 86); 1254/1378: Joahun filius Cupan, Wlchuk filius Wlchuc … iobagiones castri (Zaladiensis) (HO VI: 83; Sztp I: 312); 1257/1258: Kuppan, Hada et Ladizlaus … se cum terris suis speculatoribus Zaladiiensibus de Karka adiunxissent; Cuppan, Hada et Ladizlaus fratres Magistri Benedicti Notarij aule karissimi filij nostri Regis Stephani (ÁÚO VII: 465, 486); [1257]: Cuppan, Hada [et Ladislaus servientes regis] (Sztp I: 360, 364); 1282.1285: Cund … circa nyr habitavit, huius filii Cusid et Cupian sunt vocati; duce Cuppan interfecto; comes Wecelinus … Cupan ducem in Simigio interfecit, istius generatio de Iaki dicti sunt (Kézai 166, 172, 189)
Fehértói i. m. 229–30.
Bakay közölte: az eddig feltárt gazdag, mintegy 300 ezer darabos leletanyag aX–XIII. század nagyon pezsgő életmódjára ad bizonyságot, főként érmek, fémtárgyak és kerámia vonatkozásában, de kenyérsütő kemencék, edényégetők sora is előkerült, s az is bebizonyosodott, hogy itt már a bronzkorban is erődítmény állt.
Újra lehet írni a Wikipedia szócikkét:
"A történelmi hagyomány szerint Géza fejedelem halálakor Koppány vezérnek a mai Somogyvár területén vagy a közelében volt a vezéri szállása, és innen indultak lázadó csapatai Veszprém ostromára 997-ben. A Kupa-várhegyen végzett ásatások, amelyek során a vár teljes belső területét feltárták, azonban egyértelműen bizonyították, hogy a Kupa-várhegy nem lehetett Koppány székhelye. A feltárás során kiderült, hogy az 1091-ben Szent László király által felszentelt Szent Egyed bencés monostor körül valószínűleg csak a 12. században épült várfal. A 11. századi rétegek alatt közvetlenül bronzkori réteget találtak."
Másfelől valószínűsíthetjük, hogy kapkan méltóságot viselő személy Európában mindig csak egy volt, az pedig nem tologatta ide-oda a székhelyét. Függetlenül tehát attól, hogy Győrött még sok minden előkerülhet a földből, elkönyvelhetjük, hogy a kapkan székhelye csakugyan nem ott volt, hanem Somogyban, Bakayék mostani ásatásainak a színhelyén.
"A Rábán túl a Somos-dűlőben (ma Bokányi Dezső utca vége) avar település néhány objektumát tártuk fel. Még a révfalui oldalon is Bácsa illetve Sáráspuszta távolságában bukkannak fel az első avar leletek. Az íven belül semmi, egyetlen darab avar cserép sincsen. Azt tehát, hogy Győr az avar capcan városa - ahogy Váczi Péter professzor gondolta, és meg is írta a 700 éves évfordulóra megjelent kötetben, tessék elfelejteni. Szépen kiszámolta ő ezt papíron, de a gyakorlatban semmi nyoma."
Tomka Péter szerint. Aki persze nem túrta fel egész Győrt.
Tomka Péter: "Börzsönyi Arnold ... a téglavető-dűlői avar kori temető feltárásával tette nevét híressé. A korábbi gyűjtések elsősorban szórványok, építkezéskor vagy egyéb munkák során előbukkanó tárgyak összegyűjtésére szorítkoztak, Börzsönyi azonban már rendszeresen, módszeresen ásatott. A győri avar temető sokáig a legnagyobbnak számított az országban a maga nyolcszázegynéhány sírjával, félre is magyarázták annak rendje és módja szerint - egészen a hetvenes évekig többen úgy értékelték, hogy ekkora nagy temető csak egy nagyon nagy központ mellett jöhetett létre. Ma már tudjuk, hogy ez nem így van: 150 év alatt majdnem minden közönséges későavar falu létrehozott ekkora temetőt ..."
Ez a "titokzatos" Jenő nem más, mint egy nyugdíjas vízvezeték-szerelő. Korábban ProfitOrientált Nyugdíjas néven volt itt, és valószínűleg nem Tokióból ír, csak egy pesti lakótelepről.