hát ha mosoly volt akkor cserébe 1 itiner részlet....:-))
Bánkúttól a Z+-en felkapaszkodsz Bálványra.Majd ereszkedsz egészen Macska partig. Hopp szalagokat követve jobbra beveted magad az erdőbe /Nagy-Boronás Lápa 6.EP/. Eléred a völgy alján futó földutat, melyen a szalagokat kisérve jobbra térsz. A Leány-völgy bejáratánál /7.EP/ balra fordulsz, szalagok ! Hamarosan jobbra egy keskeny gerincútra térsz, és kapaszkodsz az olaszkapui műútig, ahol balrafordulva haladsz a S ▬ ig. A jelzést elérve balra fordulsz, és rövid ideig követed. /8 EP/.
köszi. mások zavarására figyelni fogok, mert mentek el már mellettem is úgy el bottal, hogy a térdemen történő kettétörésen/meghajlításon ábrándoztam egyből.
valahogy úgy képzelem el, hogy nem is használom minden helyzetben. a kinizsi szerpentinjén a tömegben vagy egy sima lekocogós lejtőn nem látom értelmét.
de ha jön valami jeti, annak azért adok vele. ezt még úgy a hasznossághoz...:)
iszonyúan gyönyörű, félelmetes nap volt, látni a szemvillanásokat, a csontigfagyott, bőrigázott meggyötört, de ugyanakkor a közös "katarzist" élményét átélt túrázók arcát.....odavágott, mindenkinek minden tekintetben....
Áhh, Te nem is ott voltál. Ennyire durva patakátkelésre nem emlékszem eskü. Mindig találtam (azaz próbáltam találni) kiutat, és általában sikerült 50-től 100%-ig való átjutással :) Itt vajon mit csináltam? (A Bomba energiaitalt a Bodó-rétnél ittam meg :D
garatulálok a túrához is, és a beszámolóhoz is! Az utolsó két mondattal 100%-ig azonosulok, én is nagyon nehezen éltem meg ezt a lefagysz-ot. Egyenlőre nem is akarok írni bármit is, amig kicsit nem rendeződöm fejben.
"egy kezdő teljtúrázó hogyan viszonyuljon a túrabotok alkalmazásához?"
Ne szúrja ki velük a többi kezdő és haladó teljtúrázó szemét...
"próbálja ki előbb a már meglévő síbotokkal?"
Ha elsőre nem akarsz rákölteni, mert lehet, hogy nem jön be, akkor igen. Nem teljesen ugyanaz, de nem nagy a különbség, sőt. Akik hisznek a pöpec technikában, majd mást mondanak, nekem mindkettő volt, és csak akkor tértem át a túrabotra, amikor egy nyaraláson igény volt az összecsukhatóságra.
"tényleg fontos nordic walking trénernél órákat venni?"
Nem. Józan ész viszont nem árt, hogy másokat valóban ne zavarj a botozással.
"tényleg annyira szuper dolog ez vagy csak divat?"
Hasznos. Valamennyi terhet levesz pl. a térdről, csípőről, sárban, durva (oldal)lejtőn, sötétben extra támaszt ad. Most épp divat is, de szerencsére jó pár hasznos dologgal így vagyunk. Ha réges-régi fotókat nézel, azokon is volt botjuk a turistáknak.
LEFAGSZ 58 ---> 48
Mindig akkor írok, ha meggyötör egy túra. Az ember már csak ilyen az extrém dolgok mozgatják az ihletét, szeretné megosztani, kiírni magából az élményeket.
Nehéz hét, túlóra, baleset, időjárás előrejelzés mind „jó előjelek” egy amúgysem könnyűnek ígérkező túrához.
Késve indulok, szinte utolsónak fél kilenc után. Esik rendesen, de várható volt. Az első kör csak 12,6 km. … Szerpentines út fel Bábahegyre, majd a hírhedt Északi zöld következik nyaktörő lejtőkkel és ’állva legelő” emelkedőkkel, fűszerezve a patakok feletti kockázatos ugráskombinációkkal. Csúcspontként a végén a Tolvaj-hegy magaslik elém, rosszabb mint amilyennek hittem és könnyebben felmegyek rajta mint gondoltam. Talán erőt ad, hogy két túratársat látok és el tudom hagyni őket. Lefelé is csúszik minden, a láb néha önmaga ura és folyik a víz. Az Öreg Bencében kedves fogadtatás, de Úristen negyed tizenkettő, valahol elszállt az idő.
Kicsit hezitálok, irreális a szintidős teljesítés, ha nem tudok valahol az időn hozni. Rita biztatására továbbindulok. Pedig agyban itt szétesem, Pusztafalu szélén jövök rá, hogy túlmentem a temetői elágazón. Nehéz elfogadni egy 5 órás Budai Trapp után hogy még a 4es átlag sincs meg, hiába fekszem a pályára. Mozaikok, töredékek, zaklatottság, elveszettség – vissza a K+ ra, kicsi fel, kicsi le, csúszás, víz, sár, fejfájás, Füzéri vár, Füzéren újra benézek egy utat és feleslegesen megmászok egy patakon túli dombot. Kétségek gyötörnek, most nagyon rossz egyedül menni, még panaszkodni sem lehet senkinek.
Kattog az agy. Biztosan kell ez, tényleg megéri ez a szívatás. Nem tudom, nincs válasz, nincs magyarázat, bár „az élet célja a küzdés maga”. Nincs szörnyűbb látvány, mint amikor a fehér hóra eső esik. Nem elég, hogy olvadással lassan tovaillan a tél, hanem a természet galádul, mint ádáz ellenség gyorsítja és folyamatosan, könyörtelenül esővel áztatja a fehér takarót.
Szedd össze magad ! Meg fogod csinálni !– talán hiszem, talán nem. Nekem ez volt az egyik legnehezebb rész, pedig ez elvileg egy könnyű szakasz… két úttévesztés, a piros nehezebb követhetősége, Pányoki útnak olvasott kút. Nem történt semmi, nem akart eljönni az a jelzésváltás. Ezen a részen Elvis szép koncertet adott.
Már az erdőben haladva feltűnt mögöttem Szla, talán Hollóházán ment be vhova. Most nem akartam beszélni, főleg mást terhelni enerváltságommal. Az elágazó után jobb lett, furcsa, de túllendültem a mélyponton és a gondolataim arra terelődtek, hogy közeleg a szóbeszéd szerint kegyetlen Szurokhegy, félelmetesen emelkedett előttem, mégis a megváltást jelentette – a hódítás célját. Telefonon figyelmeztetés érkezik, de nem hiszem, hogy az eddigieknél lehet nagyobb víz. Egyszercsak ott állok a hegy lábánál, a kisebb folyóvá duzzadt patakocska előtt. Nézegetem a lehetőségeimet, amik a nullához konvergálnak. Út az nincs, az idő is szűkösen mért - dönteni kell gyorsan…mielőbb. Jónak tűnik balról egy ágon át való ugrás, muszáj sikerülnie. Majdnem, elvétem. Megcsúszom, érzem, hogy süllyedek a fagyos folyamba és sodorni kezd a víz, lepereg az élet… Nem, erős vagyok. Elkapok egy ágat és kihúzom magam a túloldalra, mint egy partra vetett hajótörött. Reggel óta kisebb megszakításokkal fáztam, de semmi ahhoz képest, amit érzek. Kegyetlen hideg, hidegebb mint farkasordító téli éjszakákon. Az olvadó nulla fokos víz olyan mintha jégbe zárnák a két lábamat, a kamáslin felülről befolyó jeges víz a cipőmben még jó ideig ropog minden lépésnél. Leírhatatlan módon fázom.
Dühös vagyok és értetlen – miért kellett bele esnem? Józanésszel ki kéne szállni, felmelegedni egy fűtött szobában, meghagyni másoknak a kalandokat. Nem tudom megtenni, küzdeni jöttem, mint sokan mások is – a hegyekkel, önmagunkkal. Most még inkább, csakazértis :-) Menni kell és nem lesz semmi baj, remélem.
Talán a csontjaimig hatoló fázás, talán a küzdeni akarás teljes mértékben gyorsabb lépésekre késztetett. Találkoztam Vaddinoval és csapatával, ők is biztattak, majd Jámborral, Lupinékkal. A baráti szavak elfeledtették a fázást, a kínokat.
Valahol a zöldön pontnál utolérem S. M.-t, kicsit őt is megkóstolta az északi zöld. Annyira örülök, hogy nem kell egyedül mennem. Gyorsítok, követ. Beszélgetünk, telik az idő és a táv. Ismerem ezt a részt magántúráról, sok kis kő lesz még, sok lejtő és emelkedő. De legalább nincsen víz, csak hó és lassan a cipőben szinte felmelegszik a lábam. Közben a nap kezd lemenni, ha egyáltalán feljött ma. Mindenesetre alkonyodik, balra misztikusan hegyek vonulatai derengenek a szürkeségben, jobbra vörösen rajzolódik az ég alja, népi babona szerint másnapi szelet jövendöl. Ez a Nyerges hegy vonulata, a 700-as csúcsokat itt kezdtem begyűjteni sok évvel ezelőtt. Nagyobb határkőhöz érünk, a 21 es, az utolsó a NagyMilic előtt. Boldogan veszem észre, hogy alig három óra alatt meglesz ez a szakasz.
A csúcson pecsételünk, elővesszük a lámpákat. Másfél óránk van a hátralévő útra. Folyamatosan kocogunk vagy gyorsan botladozunk. Ismert út Bodó rétig, majd Füzérig. Itt megint elvétem a kanyart jelzés hiányában, a központ és a templom megtekintése után a jó úton haladunk, a lépcső után a vár felé indulunk a piroson. Újabb korrigálás után végre a kéken a Senyánszki rét felé, pár perccel fél nyolc után odaérünk, még elengednének minket NagyMilic felé, de maradunk a döntésünknél, nekünk elég volt egyszer. A kék négyzeten csúszkálva, vizeken pár perccel a zárás előtt célba érünk, ahol én is meg tudom, hogy több mint egy óránk maradt… a felemelt szintidőből.
Jaat odaadja a csodaszép jelvényt és gratulál… Elsírom magam ok nélkül. 58ra jöttem és nem sikerült, itt ez nem feladás, csak nekem rossz lelkileg. Nem bírtam a fázást, nem akartam beteg lenni vagy egyszerűen csak gyenge voltam. VM szerint rossz lélekkel csinálom, nem sikerülhet minden … lehet, de most rossz érzés.
egy kezdő teljtúrázó hogyan viszonyuljon a túrabotok alkalmazásához?
próbálja ki előbb a már meglévő síbotokkal?
tényleg fontos nordic walking trénernél órákat venni?
tényleg annyira szuper dolog ez vagy csak divat?
azért kíváncsiskodom, mert a hétvégi zöld45 az izomláz mellé komoly forgófájdalmakat okozott és felmerült bennem a bot, mint tehermentesítő eszköz használata.
köszönöm előre is a véleményeket.
ha valaki leírta már, azét visszaolvasom, csak jelezze, hogy ő már írt.
Melyik a mementó szerinted? Az újonnan felkerült beszámolók (boszi72 zöld, meg Papp Gabi lefagysz anyaga) is olvashatóak, meg a régebbiek is, bár azoknál meg a kalapos ő/ű boldogít...
Karakterkódolás: tudjátok, nekem programozó agyam van, szóval azért kérdeztem, hogy hol, mert arra gondoltam, hogy a hozzászólás _pillanatában_ fennáll még egy kódolási probléma, amiről esetleg nem tudok.
A Zöld 45 beszámolónál még látható egy csúnyán elkódolt beszámoló (mementóként), majd az írója újra feltölti, akkor már jó lesz. A régi sima html szövegdoboz helyett fullextrás szüvegszerkesztő lett belerakva, remélem kompatibilis minden browserrel és Worddel (nálam felismeri, hogy Wordből akarom beilleszteni a szöveget). Aztán csak gyűjtsétek a beszámolókat! :)
