Ha tudnám, megírnám, de fogalmam nincs. Se nyelvtörténész nem vagyok, se tudománytörténész, így sajnos kb. annyit látok az én kriclimből az ő kriclijükbe, hogy nagyjából tudom az aktuális álláspontot. Manapság mindenesetre nem szokás altaji nyelvcsaládról beszélni, csak altaji nyelvekről. Ahhoz, hogy urál-altaji nyelvrokonságról beszélhessünk, viszont szükséges feltétel az altaji nyelvcsalád léte. Manapság azt szokás mondani, hogy az uráli nyelvcsalád távolabbi (altaji, indoeurópai) lehetséges kapcsolatainak a kérdése a rendelkezésre álló módszertannal egyszerűen nem megválaszolható.
Azt hiszem, nemcsak Ligeti Lajos volt híve az ural-altaji rokonságnak, de még Zsirai is. A 40-es években mindenesetre ez volt a tudományos közmegegyezés. Datált máskorra, ha nem ez volt. Meígírnád, ki és mikortól fordította tagadásra a közmegegyezést?
Szó nincs feltételezettségről, a görög-szláv nyelvrokonság a tudomány mai állása szerint tény. Az urál-altaji hipotézissel viszont már az is baj, hogy az altaji nyelvek rokonsága se tiszta ügy.
Felhoznám az elméleti topikot, én is göröggel. Tehát: mi a mai nyelvtudomány véleménye feltételezett görög-szláv rokonításhoz. Olyasféle nem cáfolható, de nem is bizonyítható, tehát "plauzibilis hipotézis", mint az Ural-Altaji nyelvcsaládok rokonsága?
Köszönöm a bizalmat, de attól tartok túlbecsülöd képességeimet. Ebben persze lehet, hogy én magam is ludas vagyok, mert szeretek tudálékoskodni, akár szubgimnáziumi szintű ismereteimet latba vetve... Én magam a 80-as években szokásos tankönyvvel és nyelvtankönyvvel felszerelkezve birkóztam annak idején az ógöröggel, de kb. 20 éve feladtam az esélytelennek tűnő küzdelmet. Így ezekről a dolgokról szerintem Te sokkal többet tudsz, mint jómagam. Egyébként a hely, mármint a Magyarulez sem optimális ilyen irányú információk szerzésére. Mindenesetre ha véletlenül tudnék segíteni valamiben, örömmel tenném.
Bolonyai nyelvkonyvet probaljuk tanulni, olvasni, koruljarni a kifejezeseit, megerteni. (mek.oszk.hu/04800/04898/ ) Elkalandozva kicsit a feladatmegoldasoktol, tortenelmi hatteret talalni a gorog nyelvhez. Igy leltem meg Varkonyi konyve utan Lacza tanulmanyat. (mek.oszk.hu/01600/01653/html/) (mek.oszk.hu/03900/03968/03968.pdf) Idonkent megprobalok itt is kerdezoskodni arrol, hogy mi a pont, a vesszo? :) Ha a gorog tanulast segito irasokrol tudsz az interneten, vagy a nyelvtani, nyelveszeti kerdesekben tajekoztato tanulmanyrol, megkoszonnek a segitseged, ha jelezned. Most az abecet bogaraszom...
Nos, úgy tűnik, nem minden esetben szabatos. Az allográfot pl. ekként határozza meg: "egy graféma konkrét megvalósulása, grafikai variáns, pl. az s hangnak írásbeli megfelelői a német nyelvben: s, ss, ß" Az [s] hangnak a felsoroltak közül egyik sem írásbeli megfelelője, mert az az sch, másrészt a német s betű zöngés hangot is jelenthet, míg az ss és az ß csak zöngétlent. De ez persze csak egy példa, amelyből semmiféle következtetést nem lehet levonni a mű egészére nézve.
Koszonom, innen mar tudom olvasni. Talan idoleges zavar volt, vagy a tavoli gep miatt szakadt meg a kapcsolat. Mennyire szabatos ez a szotar? Rabizhatjuk magunkat?
NYELVÉSZETI KIFEJEZÉSEK SZÓTÁRA A szótár része Tóth Szergej: Nyelvészet és társadalom című CD-jének (ISBN 963-03-9414-6) A szótár alapja: Földes Csaba: Linguistisches Wörterbuch Deutsch-Ungarisch, Szeged, Generalia, 1997.
Sajnos a megadott cimrol nem tudom olvasni. Tud valaki, mas , internetes elerhetosegrol?
A számítógépes írás ismeretében több probléma merül fel. A karakterkészlet, mint tudjuk, tágabb fogalom az ábécénél, mivel a betűkön kívül tartalmazza a számjegyeket, írásjeleket, mi több, a szóközt is.
Azt hiszem, az igazi meghatározás az, hogy az ábécé a (eddig kielégítően meg nem határozott) betűk rendezett halmaza. Az ábécé sorrendje bizonyos szinten determinált, de nyelvspecifikus.
Mindenesetre az ábécékben többnyire közös, hogy az első betű az a.
Az ábécék már azért is különbözőek, mert az egyes nyelvek fonémakészlete különbözik.
Ez kétségtelenül fontos és tanulságos kiegészítés. Nézetem szerint azonban kicsit túlzó.
A lényeg az, hogy a különböző nyelvek az írásrendszerükben használt jelsorozatot hagyományosan ennek az írásrendszernek első néhány eleméről nevezték el. Így ebbe a sorba az abdzsad , az orosz азбука is beleillik.
És az akkor még valószínűleg csak a helyi írásrendszerrel foglalkozik.
A gond az, hogy a világon sokféle írásrendszer létezik.
Mit hívunk ábécének? Mit hívhatunk ábécének?
Ha valaki szőrszálhasogató, a görög és cirill betűsort se hívná annak, de ez valóban kissé kicsinyes.
Az arab betűsort már kevesebben. De akkor mi van a héberrel, amely lényegében majdnem homológ.
Ha továbblépünk pl. az indiai felé, tibeti, talalog, stb. írás felé, már betűről sem beszélhetünk, hasonlóképpen a japánnál. (És akkor ezek még nem a kínai fogalomírás!).
Szerintem elfogadható, hogyha az európai kultúrkörből származó mással- és magánhangzókat is kiíró betűírásokra (itt értsd betű az nagyon durván a fogalmazva: egy mai vagy régi fonéma vagy hang jele, az éppen alkalmazott nyelvben, vagy akár egy korábbiban) használjuk az ábécé fogalmát; ez elsősorban a latin, görög, cirill, glagolit, örmény és grúz írásokat foglalné egybe.
Egy tágabb értelemben megengedhetjük a földközi tengermelléki mássalhangzóírásokat, amely szerint ábécének hív(hat)nánk az héber és az arab, szír, stb. írást, valamint utódait, mint a klasszikus mongolt (Kínában Belső-Mongólia révén hivatalos írás, Mongóliában a cirill egy változatát használják (mandzsu, régi ujgur, stb.). [A mongol írás kiírja a magánhangzókat, de történelmi múltja inkább engedia közelkeleti írások közé sorolni, mint az európaikhoz].
Megjegyezném, hogy az angol tudományos nyelvben "alphabet"-nek a magánhangzókat kiíró betűírásokat hívják, a mássalhangzóírásokat (héber, arab,...) "abjad"-nak (ábdzsád) az arab írás első négy hangja után. A japán hiragana/katakana jelelgű írásokat (ilyen pl. az geez is) "syllabry"-knek hívják, a szótagegységre utalva. Az indiai jellegű írásokat "abugida"-nak. Az írások lényege, hogy az alapjelek egy fix magánhangzóra végződő nyílt szótagot jelentenek. Akár más magánhangzót akar írni az ember, akár csupán a mássalhangzót magában, mellékjeleket kell alkalmaznia. Plussz vannak csak-magánhangzójelek (pl. szó eleljére), de nem tudományos közegben lehet használnia a "Arabic alphabet" kifejezést, a "Japanese alphabet"-et azonban már nem "Japanese writing system" a helyesebb.