Az utolsó jelentősebb harcképes seregtest, a Görgey vezette feldunai hadsereg feltétel nélküli fegyverletételére 1849. augusztus 13-án került sor Világosnál, az orosz Fjodor Vasziljevics Rüdiger tábornok csapatai előtt.
1849augusztus 12-én a teljhatalommal felruházott Görgei Artúr Aradról érkezett ide azzal a céllal, hogy az orosz hadsereg előtt tegye le a fegyvert.
1849. augusztus 13-án a magyar fősereg (29 889 fő) a szőlősi mezőn (Világos mellett) feltétel nélkül letette a fegyvert az orosz hadsereg előtt.
"Az a "realitás" ami 1867 után állt fent természetesen számára továbbra is elfogadhatatlan volt és meg is mondta előre, hogy hova fog vezetni. Trianonhoz."
-1867-et 1848-ban lényegében elfogadta (hiszen küldtünk volna csapatokat az olasz forradalom leverésére), a magyar kormány hívta pestre a menekülő habsburgokat
-Kossuth érzésem szerint Ferenc Józsefet nem fogadta el.
-Trianon ellen ő tudott volna tenni a legtöbbett itthon, de nem Torinoban
Igazából azért szólok hozzá, hogy a március 15-i ünnep hétvégéjén legalább ez a topic pörögjön egy kicsit! (Ha már a vezető hírportálok nem tartják fontosnak, hogy foglalkozzanak legnagyobb ünnepünkkel!! -Még az Origo Múltkor rovatában sincs cikk:-( )
Bem egy kissé vakmerő volt, amiből nagy győzelmek és nagy vereségek egyaránt származtak. Nem tudom, hogy a temesvári csata kissé hebehurgyának történő felvállalása mennyire volt a kötültekintés hiánya, és mennyire Haynau taktikájából származó kényszerhelyzet.
Az a "realitás" ami 1867 után állt fent természetesen számára továbbra is elfogadhatatlan volt és meg is mondta előre, hogy hova fog vezetni. Trianonhoz.
Ma is ennek a "reális" politikának a hátrányait érezzük.
Bár némileg túlzásnak mondható, hogy szétszéledt - a sereg gerince rendben levonult Lugosra. Azzal együtt, hogy a déli hadseregben sok újonc szolgált, a morál leromlását jól mutatták a temesvári események. A honvédsereg legütőképesebb része Görgei seregében szolgált, ott nem győzték hangsúlyozni, mennyire fontos, ha a sereg bízik a vezetőjében - a Komáromból Aradra vonulás így sem tett jót a harci szellemnek.
Pontosításként: Haynau seregében 28 ezer ember és 196 ágyú vonult fel, a magyar sereg harcképes katonáinak száma 36 ezer volt, 151 ágyú mellett. A csata reggel fél kilenctől a késő délutáni órákig zajlott, a záróakkordot az osztrák tüzérség össztüze jelentette.
Nem szokták magyar iskolákban tanítani, hogy a temesvári csatában a magyar sereg látszámfölényben volt - és egy óra alatt nem megsemmisült, hanem szétszéledt.
1848-49 LEGJOBB HADVEZÉREI ILYEN SORRENBDBEN Görgey, Bm, Aulich, Damjanich, Klapka, Poeltenberg, Leiningen, esetenként Nagysándor, Kmetty, Guyon, Gáspár is helytállt.
Amúgy Isaszegnál Gáspár helyett a VII. Hadosztály parancsnokának Poeltenberget, aki azon kívül hogy aradi vértanú, tehetséges hadosztályparancsnok is volt, kellett volna kinevezni
A legjobbaknak is voltak katonai hibái, Görgeynek a visszavonuláskor (kevés), Bemnek Temesvárnál(akkor nagy, előtte semmi), Klapkának Tápióbicskénél. és az Isaszegi csata közepén, amit később hála Görgeynek korrigált)
Guyon valóban a felderítésben hbázott sokat Branyiszkó előtt.
Perczel gerillavezér volt, rajtaütésekben ügyes, de valódi katonákopdáshoz nem értett, és sajna egy összeférhetetlen ember volt.
Dembinski, Vetter Antal katonai dilettánsok voltak, íróasztalnál jó haditervre tellett, jó csatáékra nem
Mészáros Lázár, Móga János szintén katonai antitalentum
Igaz a túloldalon Windisch-Graetz mé-ltó párjuk, képtelenül tehetségtelen volt
A legjobb oisztrák tábornokok schlick és Götz (akiket Görgey is elismert!)
Azért írtam a XIX. századot, mert nekünk nagyrészt ezt az időszakot oktatta. Bár valóban a hadtörténet volt a fő kutatási területe. Te is szerencsés voltál, mert ő nagyon korrekt és segítőkész volt. Bármikor fordulhattam hozzá segítségért. Legutolsó levelemet egy hónappal a halála előtt írtam, és annyira furcsa újraolvasni. 2003-ban végeztem, de a szakdogámat komolyabb tanulmányként szeretném kamatoztatni, ehhez kértem a segítségét. Nincs túl sok időm a vállalt témával foglalkozni, de ő azt írta hogy annyi időm van amennyit csak akarok, mert ő bármikor áll a rendelkezésemre... Az off-nak vége.
Off. Tegnap értesültem arról, hogy 2009. 12. 09-én meghalt Zachar József egyetemi tanár, professzor, nyugalmazott ezredes, MTA tagja és egyben a konzulens tanárom. XIX. századi magyar történelem volt a fő profilja. Szeretetem ezen korszak iránt, neki is köszönhető. Halála igazi veszteség.
Ugye én nem vagyok történész, csak műkedvelő, szóval a kutakodás az nem fog menni. Akkor ezek szerint még senki nem írt róla könyvet. Furcsa, mert szerintem érdekes figura lehetett.
Egerben láttam egy fegyvertörténeti kiállítást és ott szerepelt, mint legendás gerillavezér, de csak ennyi infó volt róla. Aztán itthon kicsit keresgéltem a neten, de csak a wikipédiás anyagig jutottam.
Ez a Jubál Károly-féle szervezkedéshez kapcsolódik? Bakony? Elvétve itt-ott akad adat róla, de nagyon-nagyon kevés. Leginkább levéltárakban érdemes keresni (osztrák Katonai, és - esetleg - Belügyminisztériumi Archívum; Magyarországon talán a Katonai Levéltár).
-nem Kossuthra lett volna szükség hanem annak a terméketlen felelőtlen "48as ellenzékieskedésre" ami az ő nevében folyt... jól jellemzi az idiotizmust h 1918 októberében sokaknak a legnagyobb botrányt az jelentette h a díszszázad Debrecenben a királynak a Gotterhalltét húzta el a Himnusz előtt/helyett
Miért nem elég, hogy 1541-ben az ország egy harmada a Habsburgok kezébe került? Kossuth 1867-ben választani? Mégis ki és hogyan választotta volna meg? Ahhoz itt kellett volna lennie!
Nem gondolom, hogy "Kossuth nélkül nem történt volna semmi". Kossuth mindössze egy miniszter volt a Batthyány-kormányban és a 48-as forradalmi hullám sem miatta tört ki Európában, így márc. 15 sem maradt volna el (a Reformkor is megtörténik ha nem adja politizálásra a fejét). Hogy fegyveres ellenállás lett volna-e nélküle, azt nem tudom.
Szia, szerinted milyen kompromisszumot lehetett volna kötni? Egyáltalán volt komprumisszum kötési hajlandóság a Habsburg oldalon? Mert szerintem semmi.
Kossuth nagy mulasztása az én szememben a 67 utáni "politikája"...Mennyivel többet tehetett volna az országért itthon mint Torinóban (pl. nemzetiségek).. Amikor a királynak volt arca tképp szembeköpni 48--49es múltját Kossuth is finomíthatott volna addigra irreálissá váló elképzelésein
Ezzel együtt 1848-49-ben már igaz volt az, amit sokan még ma is igyekeznek elfelejteni: reális politikát csak akkor lehet folytatni, ha tömegtámogatottság van mögötte. Egy fegyverbe szólított, fellelkesített népet és egy győztes hadjáratot véghez vivő hadsereget nem nagyon lehetett meggyőzni a nemzetközi helyzet fokozódásáról.
Aki ezt 48-ban is így látta, annak nem volt hova állnia.
Görgei így látta, a békepártiak közeledését végül mégis elutasította. Benne volt ebben az, amit évtizedekkel később Marczali Henriknek mondott: "1848-ban Kossuth a nagy ember, ki nélkül nem történt volna semmi. Ő maga (ti. Görgei) csak buborék, kit fölvetett az események árja .
"A fáziskésést mindig megszívjuk. Nem lehetett volna mondjuk 1918-ban is így gondolkodni?"
> Jó ideig így gondolkodtak az antant köreiben, csak aztán jött a bolsevik hatalomátvétel Oroszországban.
"Nyilván nem ez volt a fő akadály. Jellasics támadása, ill. október 3-a után sem a magyarok kompromisszumképtelensége miatt tört ki a szabadságharc."
> Nem akarom mondani, hogy emiatt tört ki a szabadságharc és még azt sem, hogy ha az áprilisi győzelmek után hirtelen előállunk egy mérsékelt, kompromisszumos ajánlattal, akkor az keresztülmegy Bécsen. Csak azt, hogy ezt nem próbáltuk meg és azt, hogy itthon masszívan ment a hazaárulózás, holott húsz évvel később kiderült, hogy a magyar kibontakozás útja a Béccsel való szimbiózis. Aki ezt 48-ban is így látta, annak nem volt hova állnia.
"1. Ha TÁRGYI TÉVEDÉSEIM vannak (és ezt tanusíthatják igen sokan, akik nem első éve ismernek, és nem csak a fórumról) MINDIG elismerem (úgyhogy ezt a faszságot majd valaki másnak)."
> Tanusítom, hogy már láttam ilyet (mindigért nem vállalhatok kezességet értelemszerűen).
