Még mindig játszod a rigolyás és paranoiás vénembert. És nem sokat értesz semmihez, sokadig hozzászólásodból derül ki. Továbbá még mindig nem fogod fel, hogy nem a képzelt ellenfeled vagyok (mivel eddig alig írtam ide, csak olvastam...).
Egyébként most már mindenki megértette a "lényeget":
"Ha Pár Szék mester mond valamit, az úgy van, senki se lehet okosabb nála"
Sajnos nem fejlődtél semmit, még mindig lényegtelen dolgok miatt kötekedsz, amikben szokás szerint tévedsz. Longvale magyar szerzőkről írt, én neki válaszoltam. Külföldi rajongókat nem ismerek, és tudomásom szerint magyar fantasyregényeket külföldön nem adtak ki. (Másoknak is állandóan hasonló dolgokat kellett magyarázgatnia neked, ezért nem vett komolyan soha senki.)
"És nem csak elismert horror és sci-fi szerzők írnak jó fantasyt."
Egy fantasyrajongó szerint nem, szerintem igen. Egy keveset azért ehhez is értek, évtizedek óta figyelem, követem a megjelenéseket. A Talizmán, Korbács, A Túlvilág Szeme, Démonpikkelyek. Ezek sem hatalmas kedvenceim, de legalább jó könyvek. Nem találkoztam semmilyen fantasyszerző által írt regénnyel, ami ezeket megközelítette volna.
"De egyébként például a hazai fantasy pelletáról Kornya Zsolt angol nyelvterületen körülrajongott szerző lenne..."
Kornya egy lúzer. Neki és néhány más lúzernek köszönhető, hogy 10-15 évig szinte egyáltalán nem jelent meg minőségi sci-fi Magyarországon, mert telítették a piacot fos fantasykkel. Ez az ő igazi "érdeme", de biztos büszke magára...
Több hozzászólásodra nem reagálok, erre sem kellett volna.
Felesleges neked bővebben írni, mert ha valaki kifejti miért tévedsz valamiben, te elkezdesz terelni, és megpróbálsz kibújni a korábbi mondanivalód alól.
"Azt meg inkább nem minősítem, ha valaki tizenéves kor felett fantasyrajongó..."
"Ezért te szóltál be nekem, anélkül, hogy megindokoltad volna, miért lenne szükséges felnőtteknek kardozós-sárkányos-varázsolgatós-tündéres meséket olvasnia."
Ezeket nem én írtam... Sehol nincs, hogy a szűkebb magyar színteret kritizálod...
"Nem állítottam, hogy nincs jó fantasyregény. Van néhány, de azokat elismert horror- vagy sci-fi szerzők írták. A fantasyrajongók többsége ezeket nem is olvasta, aki mégis, annak sem tartoznak a kedvencei közé."
Nem érted a fantasy műfajt (a lényeget...), nem szereted (ezzel nincs is baj), de emiatt felületesek az ismereteid. Megrekedtél a kilencvenes években, akkor akár igaz is volt, hogy kevés külföldi fantasy jelent meg, a hazai rajongók pedig a M.A.G.U.S. és Cherubion kiadványokon nőttek fel. Azokat szerették, akár jó volt, akár rossz. De azóta észrevehető, hogy érkeznek a minőségi fantasy könyvek és fantasy-rajongók többségének(!) megnőttek az elvárásai a műfajjal. És ők lettek a kedvencek. A hazai szerzők arányai a komolyabb fantasy kiadók (FUMAX, Delta Vision) repertoárjában visszaestek. Persze próbálják emelni a hazai szerzők minőségét is, mert profit szempontjából mégis egy sikeres hazai a legjobb. Persze van olyan kiadó is, ahol sokkal alacsonyabban van az átlagos színvonal...
Ne a vámpíros-romantikus rajongókból indulj ki, mert ők tényleg nem ismernek mást.
És nem csak elismert horror és sci-fi szerzők írnak jó fantasyt. vannak akik csak ebben a műfajban írnak. Abercrombie, Rothfuss, Novik, Lawrence...
De egyébként például a hazai fantasy pelletáról Kornya Zsolt angol nyelvterületen körülrajongott szerző lenne... Sajnos nála az egészségügyi állapota miatt
Nem értek egyet ezzel a hozzáállással, de ezen nem fogok vitatkozni.
Ha egyetértesz az előző hozzászólóval, akkor a lényeget te sem értetted meg. Nem állítottam, hogy nincs jó fantasyregény. Van néhány, de azokat elismert horror- vagy sci-fi szerzők írták. A fantasyrajongók többsége ezeket nem is olvasta, aki mégis, annak sem tartoznak a kedvencei közé. A magyar gagyi viszont igen.
Nem kell senkinek sem megindokolnia, hogy mit olvas, így nekem sem. És neked sem kell, hogy miért szeretsz bűntényekről olvasni. Te azt szereted, én meg ezt.
Amúgy "laszlo_k" írása lehetne a az én válaszom is. (Köszönöm, László)
Ha nem ismersz egy műfajt eléggé, akkor nem kellene ennyire végletekben gondolkodni.
"A fantasy nem mese"
Ha már Stephen King, akkor ezek szerint nem olvastad a "A Setét torony" sorozatát, ami fantasy. Vagy a Peter Straub-bal közös "A Talizmán"-t ami szintén fantasy. Vagy "A sárkány szemé"-t, ami szintén (ez talán a legegyértelműbb). Jó könyveit hagytad ki... :-)
A fantasy elég tág fogalom, nagyon sokféle regény beletartozik. Az, hogy itthon 1-2 kiadó miatt a vámpíros-romantikus kötetek elég jelentős arányát adják, elég szomorú, de ezért nem a fantasy műfaj a felelős. Még itthon is megtalálható sok jó könyv belőlük (felnőttfejjel is).
De újból visszatérünk oda, hogy a magyar könyvpiac nem tudja egy-egy műfaj teljes spektrumát megmutatni. Alig van olyan szerző a krimi/horror/sci-fi/fantasy vonalon, akit teljes körűen kiadtak volna. Western se adnak ki, se régit, se újabbat (hetvenes-nyolcvanas évekből: Louis L'Amour vagy Robert B. Parker).
"A régiekben nincs szex, nincs erőszak, és nincsenek érzelmek sem."
Ezt a régi krimire írtad, de a jelenkor nagy sikerű fantasy-jában, George R. R. Martin Jég és Tűz ciklusában (Trónok Harca) van bőven mindegyikből. :-) De tény, van benne kardozás és sárkány is... De inkább véres középkori történet.
"...miért lenne szükséges felnőtteknek kardozós-sárkányos-varázsolgatós-tündéres meséket olvasnia."
Sok fantasy regény fejlődéstörténetet ír el, amiben néha eszköz a fantasy elem, de nem nyomja el magát a történetet. Hasonlóan a sci-fihez, amely a regénybeli konfliktust kihelyezi a jövőbe/űrbe.
Ezzel az erővel a krimit is le lehet írni, mert létezik a romantikus krimi irányzat, amiből itthon sok jelenik meg. Ha ilyen a krimi, azt olvassák a tinik, felnőttnek nem való.
Ezért te szóltál be nekem, anélkül, hogy megindokoltad volna, miért lenne szükséges felnőtteknek kardozós-sárkányos-varázsolgatós-tündéres meséket olvasnia.
Sok mindenben egyetértettem az általad alább leírtakkal, de ez kiverte a biztosítékot: "Azt meg inkább nem minősítem, ha valaki tizenéves kor felett fantasyrajongó..." A fantasy egy a sok irodalmi műfajból. Ha neked nem tetszik, lelked rajta. De hogy egy ilyen félmondattal beszólj azoknak, akik szeretni merik azt, amit te nem, finoman szólva, nem szép.
Ezek a magyar írók azt gondolják magukról, hogy milyen nagyszerű írók, mert a Facebookon néhány balek dicséri őket. Fel sem fogják, milyen kivételes tehetségnek kell lenni ahhoz, hogy igazán jó regényt írjon valaki. Azt meg inkább nem minősítem, ha valaki tizenéves kor felett fantasyrajongó...
Olyan helyen élünk, ahol több fantasy jelenik meg, mint sci-fi, több vámpíros szar jelenik meg, mint normális horror, ahol a női szerzők valószínűleg már többségben vannak, és a skandináv krimik aránya riasztóan magas. Meg fog ez változni valamikor?
Nem haragudtam rád eddig sem. Rendben, leírom, bár nem szívesen, mert akiknek ezek nem tűnnek fel, azoknak nyilván nem is fontosak.
A mai regényekben a jellemábrázolások már kiválóak. A régiekben általában csak az emberek külsejét és ruházatát írják le felesleges részletességgel, és ebből vonnak le nevetséges következtetéseket. A régiekben nincs szex, nincs erőszak, és nincsenek érzelmek sem. A feszültség is csak minimális az újakhoz képest. A történetek egyszerűek, kiszámíthatók. Természetesen a dialógusok is sokkal kidolgozottabbak az újaknál. És vannak még más dolgok is...
Számomra sincs sok jelentősége egy Spencer Wallsnak, hogy van-e vége, nincs-e vége. Inkább azt tartottam röhejesnek, hogy a jogutód, még arról ábrándozhatott, hogy a jogok eladásából neki milliói lesznek (mert mi másért nem adta oda). Lásd József Attila valami oldalági rokona letiltott a MEK-en a költő verseit, mert jogdíjakat zsebelt be még pár éve is.
Ha belegondolok, hogy még a magyar krimi "aranykorában" Spencer Wallst tartották a magyar krimi királynak, akkor elég belegondolni, hogy akkor milyen lehetett a többi?
Nem sok magyar krimit olvastam, de csak pár volt amire emlékszem, azaz említhető. Eredetében nem is magyar műfaj, hanem angolszász. Csak utánzók vagyunk. A fantasy még szánalmasabb, annak semmi hagyománya nem volt nálunk, ráadásul a műfaj nagyrészt kölcsönözte a germán/kelta mondavilág számos elemét. Erre 1990 körül ránk szakadtak tömegével ezek az angol néven irkáló magyar fantasy fűzfapoéták: Wotanoztak, Gráloztak, vérfarkasoztak, meg tündéztek is becsülettel. Sz@r az egész. Ettől csak az volt durvább, amikor a háború előtti magyar ponyvaszerzők valami angol kamunéven westerneket írtak, az nyilván csak úgy lehetett, ha jó pár amerikai westernt elolvastak előtte (bár ha belegondolok, ott volt filmben a makaróni western, elvileg lehetséges ez is akkor...). Ami eredetében is magyar volt, az a betyárregények, történelmi regények (hunok, ősmagyarok, Árpádok, stb.) és hasonló műfajok (de még ezekben is sok szemét jött össze).
Akkor válaszolok! De előbb ez úton kérek elnézést a többi fórumozótól és tőled is parszek, hogy az elműlt két napban száj illetve a mi esetünkben betű-karatéztunk itt az oldalon. Az igazság az, hogy a Ha Spencer Walls jogutódja nem adja oda... kezdedtű mondat olyan szinten felnyomta az agyamat, hogy valahogy le kellett vezessem a feszültséget és sikerült provokálnom, bocsi!
Kezdjük újra, most már nyugiban. Kedvenc jelenkori szerzőim szapulása tényleg nem érdekel, de azok a bizonyos írói technikák nagyon is! Hiszen én is több mint 40 éve folyamatosan olvasok, Albatrosz, Fekete Könyvek, Rakéta, IPM. Lehet, pont a folytonosság miatt ekerülték ezek a dolgok a figyelmemet. Mert nem tudom mit értesz ez alatt. Visszaemlékezések? Biztos nem, volt régen is. Az olyan fejezetnyitó hely és időmeghatározásokra amik általában a háborús illetve kémregények elején vannak? Nagyon ravaszul elhitetik az emberrel, hogy tényleg megtörtént dolgokról olvas, de mégsem nagy dolog. Komolyan kíváncsi vagyok erre. Írod még, hogy nem nagyon fejlődhet tovább a műfaj. Azt már nagyon régen leírták, hogy nem lehet újat írni, csak a kliséket variálni, lehetőleg minél ügyesebben. Szerintem itt jön a képbe a stílus. A műfaj nem fog fejlődni tőle, de el lehet érni, hogy újnak hasson. Például amivel gonoszkodtam, Stephen Kingtől olvastam először olyat, hogy külön bekezdésben, dőlt betükkel írta le valaki gondolatait érzéseit stb. De olvasott-e valaki még egy olyan stílusú regényt, mint Leonard Schrader - Yakuzák c. könyve, vagy Bernard Paul Lallier - Vérbosszúja? Abszolút egyediek. Akkor részemről szent a béke, remélem te is így vagy ezzel.
Ellery Queen, S. S. Van Dine, John Dickson Carr és Edgar Rice Burroughs zseniális szerzők voltak, megérdemelnék, hogy teljes életművük megjelenjen. Ott van még Gardner és az Arséne Lupin-sorozat hiányzó kötetei, de ezek már nem sok embert érdekelnének. Mást nem tudnék kiemelni.
Ellery Queen kiadása szerintem nyereséges lenne, de ezt már írtam régebben is.
"a jelenkori írók könyveinek megjelenésével már nem fog jelentősen továbbfejlődni az irodalom."
Itt még pontosítanám a leírtakat. Krimire, thrillerre és horrorra gondoltam, nagyon nehéz lesz ezeknél a műfajoknál bármi új dolgot kigondolni, amit Stephen King és a legjobb thrillerírók ne valósítottak volna már meg. Sci-fiben el tudok képzelni jelentős továbbfejlődést, szépirodalomhoz pedig nem értek.
Olyan jól elbeszélgetünk, csak könyvekről nem sok szó esik, amiből valami új infót kaphattam volna a témában. Kivéve talán, hogy megtudtam: a jelenkori írók könyveinek megjelenésével már nem fog jelentősen továbbfejlődni az irodalom. Hogy könyvekről is legyen szó, komolyan kérlek, kössél bele valamlyik új kedvencembe és írd meg kicsit részletesen miért nem tetszik neked. Azonkívül legalább röviden írjál azokról a több összetevőből álló írási technikákról, amit 1945 előtt még a legjobb szerzők sem használtak. Mert remélem nem a szövegszerkesztőre, vagy Stephen King dőlt betűs bekezdéseire gondolsz. Nyugodtan ereszd ki a dühöd, már nem fogok válaszolni, de tényleg érdekel!
Elhiszem hogy az 1945 előtti krimi írók egy része vagy talán nagyobb része elavult.
Én azért szeretem olvasgatni őket igaz hogy ahogy tapasztalt fórumozó társam írta akkor kezdtem el olvasni őket amikor más még nem agyon volt elérhető idebenn.
Volt a Rakéta regényújság és az IPM...ezekből Chase , Christie, Carr, EdMcBain..stb. Most már csak Christie az ami eladható hogy ez jogos-e vagy csak az erős reklám nem tudom.
Igaz egy Gardner sorozatot be vállalnák...de, lehet hogy csak én...
Akkoriban Ellery Quenn is a kedvenceim közé tartozott. Nem értem hogy Christie-ből hogy tudnak ennyi bőrt lehúzni hisz már legalább a harmadik életmű sorozata meg sikerrel,
Ott van még Simenon abból is elég sok kötetet kiadtak de hogy mennyire kapós?
Nos talán még annyi hogy nem tudom ha most papíralapon újra próbálkoznának a Rakéta regényújsággal lenne rá kereslet?
Nekem úgy tűnt, azt állítottad, de mindegy. Beleköthetnék az új kedvenceidbe, de miért tegyem? Nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy ma már egy közepes szerző is ismeri azokat a több összetevőből álló írási technikákat, amit 1945 előtt még a legjobb szerzők sem ismertek, és ezért nem használtak. Ezt nem fogják soha megérteni a hozzád hasonlók, ha eddig nem értették meg.
"Mellékesen kérdezem, hány éves korodban fogod az addigi kedvenc szerzőidre azt mondani, hogy lejárt lemez, lépjünk már túl rajta mert egy elavult fos amit írtak?"
Ha kicsit is ismernél, tudnád, hogy rám jellemző ez a hozzáállás legkevésbé. Nem azért olvastam el sok Max Brandot, mert ő kedvenc íróm volt, hanem rá voltam kényszerítve, hogy csak ilyet olvashassak. Bizonyára észrevetted te is, hogy ebben az országban sokáig kommunizmus volt, és alig adtak ki jó könyveket. Ezért itt rendszerváltásnak kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy megismerhessem a kedvenc szerzőimet. Ezek nálam nem szoktak változgatni, és nem is fognak.
Ha még mindig nem értenéd: nem várható, hogy innen már jelentősen továbbfejlődjön az irodalom, nem beszélve arról, hogy Stephen Kinghez mérhető író csak ezerévente születik.
Sok mindent nem értesz, segítek. Nem állítottam, hogy nem vagy nyitott, úgy értettem a nyitottságot, hogy én, makacs öregemberként, szeretek régi írókat olvasni, de ugyanakkor nyitott vagyok az újakra is, sőt sokukat kedvelem. Ha nagyon figyelsz, az is benne van, hogy te pedig az új krimiket szereted, de régit is olvasol, olvastál. Mint kiderült, még többet is mint egy - kettőt. Mellékesen kérdezem, hány éves korodban fogod az addigi kedvenc szerzőidre azt mondani, hogy lejárt lemez, lépjünk már túl rajta mert egy elavult fos amit írtak? Képzeld el, A csodalovak völgye nekem sem tetszik, sőt mivel az írónak kicsivel több mint 80 könyvét olvastam, még vagy 20-at fel tudnák sorolni, ami (szerintem) gyenge. Van viszont 15 - 20 könyve, ami (más írók, köztük maiak művei mellett is), életem legnagyobb olvasmány élményei közé tartoznak. Ezen az soha nem fog változtatni, hogy kinek tetszik, kinek nem. Havas Zsigmond sem a szívem csücske, de tisztelettel elismerem a munkásságát és sajnálom, hogy egy művének eredetije elvész, nem olvashatják azok, akik szeretik.
Nem értem, miért emlegeted a nyitottságot. Mint írtam, régen rengeteg régit olvastam, mert más olvasnivaló nem volt. Még Spencer Wallstól is olvastam kettőt, de őt már akkor is elviselhetetlenül szarnak tartottam. Edgar Wallace-tól jóval többet, mert akkori barátaim állandóan dicsérték, de ő is gagyi volt. Nem hiszem, hogy tudnál olyan jelentős szerzőt említeni, akitől ne olvastam volna. Az általad kedvelt Max Brandtól legalább 30 regényt. Az utolsó A csodalovak völgye volt, ami akkoriban egy szinte megszerezhetetlen ritkaság volt. Biztos már nem vagyok benne, de lehet, hogy az volt az utolsó western is, amit olvastam. Ez évtizedekkel ezelőtt volt, azt hiszem, akkor mondtam azt, hogy ebből én nem kérek többet.
Tudod mi a szánalmas? A te folyamatos lekezelő véleményed könyvekről, írókról, és ezek szerint a többi krimirajongóról is. Ha te úgy gondolsz valamit, mindenki gondolja ugyanazt, különben hülye.
Szerinted például Alistair MacLean szar, nekem meg egyik kedvenc szerzőm (és ez szerintem inkább téged minősít negatívan...). Van gyengébb könyve, de mellette rengeteg kiemelkedő darab is (bár ő inkább kaland, mint krimiíró).
Persze, sajnálatos, hogy Michael Connelly nem kapja meg a megérdemelt helyét a magyar piacon (akit személy szerint a kortárs krimi legjobbjának tartok), de ezért a könyvkiadók felé kell nézned, nem a 70-90 éves krimiket leszólni, meg azokat, akik szeretik őket. Azonkívül ez Christie, Spillane, Chandler, Simenon, stb (nem 1-2 szerző) kora is, akik napjainkban is bőven olvashatóak.
Az is sajnálatos, hogy elsőkönyves szerzőket hamarabb adnak ki, mint a kortárs krimi legjobbjaitól könyvet (mert a sorozatoktól félnek, mint a tűztől), de ez ellen csak úgy tudsz tenni, ha kiadót alapítasz...
De a Spencer Walls regény azért lenne "fontos", mert most kellene biztosítani (digitalizálni), hogy megmaradjon az utókornak. Szerinted nem fontos, de az. De ezt úgy se érted...
Ez nagy ostobaság volt, de sosem fogod megérteni, miért. Valószínűleg egyáltalán nem olvasol új krimiket, és Max Brand számodra a csúcsirodalom. Szánalmas.
Ha Lawrence Block jogutódja nem adja oda a kéziratot, azzal csak szívességet tesz mindenkinek.
A 2045 előtti krimik már elavultak, 1-2 író műveitől eltekintve már nem kíváncsi rájuk senki. Néhány öregember nem tudja még ezeket elengedni, az ilyeneket nem tudom megérteni. Fiatalkoromban még én...
Ha Spencer Walls jogutódja nem adja oda a kéziratot, azzal csak szívességet tesz mindenkinek.
Az 1945 előtti krimik már elavultak, 1-2 író műveitől eltekintve már nem kíváncsi rájuk senki. Néhány öregember nem tudja még ezeket elengedni, az ilyeneket nem tudom megérteni. Fiatalkoromban még én is olvastam sok 1945 előttit, de csak azért, mert újabbakból alig volt értékelhető minőségű. A fordulópont az volt, amikor elkezdtem a Rakétából olvasni olyanokat, mint James Grady, Bob Langley, Thomas Harris vagy Robert Ludlum. A különbség akkora volt, mintha addig fekete-fehérben láttam volna a világot, utána pedig színesben...
Nehéz megmondani, az újak közül mit érdemes kiadni, én például el sem tudom képzelni, kit érdekelhetnek M. C. Beaton és sok más gagyi író könyvei, de valószínűleg még az ilyenek is nyereségesek. A skandináv krimik özöne óriási kárt okozott, hatalmas válságba került a krimik kiadása, mert hiába jelenik meg rengeteg krimi és thriller, éppen a legjobbak kiadását hagyták abba. Más országokban valószínűleg harcolnak egymással a kiadók, hogy ki adja ki Michael Connelly vagy Lawrence Block műveit, mert ismerik őket, tudják, hogy zseniális szerzők. Itt a dilettánsoknak jó az elsőkönyves női szerző is...
Hatalmas tehát a probléma, de nem az 1945 előttiek hiánya. És akkor még nem említettem a sci-fit és a horrort, pedig ezeknek a műfajoknak a kiadásával kapcsolatban még nagyobb gondok vannak.
Doktor KubbA világjáró érdekfeszítő kalandjai, Bp., Nick Carter Kiadó, 1922-1925.
46 füzetet adtak ki (egy cimborámnak meg van az összes kiadott). Ezeknek - szerintem - komolyabb irodalmi értéke nincs. Viszont a témái ma is érdekesek lehetnek. SF-ben viszont számontartják, mint a magyar sci-fi hajdani egy mérföldköveit.
A 2. Dr. Kubb füzet (ami ott "hiányzik"): A dzabalpuri rádzsa
Itt a következőket írják a sorozatról: "Ismeretlen (?, ? – ?, ?) – a Doktor Kubb sorozat szerzője. Életéről, az álneve alatt rejlő személyről nincsen információnk. A sorozat kalandtörténeteket tartalmaz, köztük sci-fi jellegűeket is a kivételes képességű hős, dr. Erik Kubb életére fölfűzve."
Hárs László: A reakciós ponyvaregény (Szocializmus, 1938/5. sz.) c. cikkében utalt rá, hogy egy "G. T." monogramú jónevű futballkapus írta a Doktor Kubb füzeteket. Hárs egy dörzsölt újságíró volt, ráadásul csal 13 évvel a füzetek megjelenése után írta ezt. Ez a futballkapus gyakorlatilag nem lehet más, mint Gallowich Tibor (1900-1952): https://hu.wikipedia.org/wiki/Gallowich_Tibor
Gallowich egy nagyon jómúdú családba született. Már a nagyapja Szegeden volt pénzügyi igazgató, az apja is újságíróskodott valamint az Országos Iparos Szövetségnek ügyvezető elnöke volt.
A Doktor Kubb-füzetek 1922-től jelentek meg, amikor Gallowich még csak 22 éves volt, de ez nem lehetett akadály ezeknél a könnyed kis füzeteknél (Havas Zsigmond is 1900-ban született, s neki is ekkor jött ki az első füzete: Halálos árnyék, 1922).
A wiki úgy ír róla, mintha csak 1942-től foglalkozott volna az újságírással, holott a "Mai Nap" c. napilapban már 1925-ben jelentek meg sport tudósításai. 1930-34 között bizonyosan a lap sportrovat-vezetője volt (de ettől nyilván hosszabb ideig). Gallowich még könyvet is írt. Szóval meg volt benne az írói véna. Viszont ezeket a ponyvafüzeteket anonim írta, s nem akarta, hogy nyilvánosságra kerüljön vele kapcsolatban a neve. A Mai Nap a 30-as években meg a magyar ponyvafüzetes írók egyfajta Mekkája volt.
A füzetekből többnek a szövege összegyűjtve ki lett adva, de nagyon fos borítókkal:
Igen a debreceni, ő ezzel üzletel, egy könyvdíler. Régebben sok hasonló volt, ha megtudták, mi hiányzik egy gyűjtőnek, azt felkutatta, majd felajánlotta neki csillagászati összegért.
Próbálja ez a debreceni megszerezni a a mások által csinált, új fordítású, de ki nem adott könyveket. De ahogy hallom, sz@r munkát csinál, mert sok általa, a házi kis nyomdájában nyomott könyv hiányos. Ilyen Zane Grey listák már vannak, ezekről jó infói vannak crwf-nek (ismeri ezt a debreceni árust is).
