Sziasztok,
Robin, Dun Ringill, Szimba.
Akkor a történet.
A Dömét elsősorban a gyerekek miatt vettem magunkhoz, 6 hetesen. Én ugyanis tudtam előre, hogy nem lesz könnyű, mert ha tényleg "szívből" tartod, akkor olyan, mintha mégegy gyereked lenne. Idáig (2 éves) heti 2 ezer forintomba van a kajája. Már egy éve nem főzünk neki. Szuper kajákat kap. Egy ismerősöm ARION nevű tápot szokott nekem hozni és azt imádja a Döme. A többi tápot nem igazán eszi. Emellett füstölt-bunkós csontot kap, napi hármat lazán szétrág. Tojásból heti 2-3 darabot. Időnként kap gyulait, meg főzőkolbászt, meg virlsit. Darling is van mindíg otthon. Ha "jó kutya volt", akkor kap balaton-szeletet, de csak módjával.
200 négyszögöles telken amúgy alig fér el. Nálam is az első egy évben rengeteg kárt okozott. Majdnem megőrültem. Többszőr agyon akartam ütni.
1. Lerágta a monten bike bringákról az ülést, mert kint felejtettük.
2. A koaxot úgy tépte ki a falból, hogy a beltéri is kimozdult.
3. A csengő vezetékét kiásta fél méterről és elrágta.
4. A ház oldaláról helyenként lekaparta a vakolatot, jó mélyen.
5. A házat aláásta rendszeresen. Nagy gödröt ásott, amibe belefolyik az eső, ha időben nem veszem észre.
6. A tulyákat lerágta, a füvet tönkretette. Három kicsi fenyőfát "kipisilt; az alsó ágak teljesen elszáradtak.
7. Szar minden mennyiségben.
8. Szárítani nem lehetett tőle a kertben, mert nem csak leszedte, de ráadásul a szőre mindenre rászáll.
9. Az elötte 1 évvel ültetett fagyaldort 20 méteren át úgy megtépázta, hogy csak minden 5. maradt a meg.
Nagyon igényli a szeretetet. Állandóan simogattatja magát. Az idegenekkel óvatos, de nem bánt senkit.
Nem ugatós, szerintem én neveltem le róla. Ez nem jelenti azt, hogy a gyanus dolgokra nem reagál. Nagyon is észre vesz mindent!
Ha a betöréskor nem lett volna megkötve, lehet, hogy már nem élne.
Tényleg, lehet, hogy a sötétbe azért nem megy, mert én mellette vagyok, akkor meg minek menne.
Ja, nem bántja a macskát, csak kergeti. Volt korábban egy kis macska nálunk, a fejét a szályába vette, de nagyon óvatosan ám! Vigyázott rá.
A békára is vigyázz, nehogy rálépjen. Csak szagolgatja.
Most ennyi, helo: cucu
Dun Ringill,
köszi, hogy megjelentél, már hiányoltalak nagyon...
A kutya meg az ő kártéle kérdésében csak részben adok igazat. Egy két éves kutya (cucué ennyi) már nem gyerekcsínyből ás. Nálunk hamar letelt az 'alkotó' időszak a mostani kutyámnál, mert ilyen beállítottságú. Az előző még másfél évesen is kirámolta a cipősszekrényt és új mintát rágott a legújabb edzőcipőmbe. Szóval kutyája is válogatja. Az biztos, hogy ha naponta az ő igényeinek megfelelő időt tud a család foglalkozni vele (egy embernek nehéz) akkor sokkal kevesebb 'galádság' történik. De olyat is tapasztaltam, hogy büntetésből csinálnak rosszat. Mert nem volt elég a játék, vagy elment a gazda otthonról és a kutyu meg otthon maradt... Mostanában szerencsére ritkán fordul elő ilyen nálunk - de évente néhányszor még mindig.
A csonttól valóban kaphatnak székrekedést, csökkentsd az adagot, és a kutyakaja ne a csontos csirkén alapuljon (még akkor sem, ha ezt szereti a legjobban) - ez lenne a cél. Tudod minél idősebb lesz, már átlépte a középkort, egyre kevésbé szabad csontoznia. Ha szeret rágni, akkor inkább a nagy marhacsontot ajánlanám.
Tulajdonképpen most mit eszik - normál esetben - ?
Nálatok a séta úgy zajlik, hogy a kutya viszi sétálni a gazdát?
Szép jó napot gazdikollégák!
Bednegúz (Bendi) névre hallgató családtagom (7 éves fundi+leo keverék)újabban székrekedésessé vált. A doki azt mondja, hogy a csonttól. De milyen kutya az, aki nem ehet csontot? Viszont olyan rossz nézni, ahogy kínlódik, ráadásul a kedélye is teljesen elborul ilyenkor.
Különben ezt a kerti kutya dolgot én is megfigyeltem. Bendinek van egy marha nagy kertje, kárt már nem tesz benne (amit lehetett, azt már elkövette), a kerítés mellett haver is van, mégis a legnagyobb fegyelmező erő a lánccsörgés, mert akkor azt hiszi, hogy sétálni megy. Sajnos, ritkán, ami az én bűnöm, ugyanis mindenki mást elhúz, csak az én mázsás ellensúlyom alkalmas a sétára. Még a csibészeltetéshez annyit, hogy járt iskolába, ahol az oktató csibészeltette. No, az azzal kezdődött, hogy sápadt arccal könyörgött, hogy tartsam erősen. Nem tudom, miért, de Bendi nagyon aggresszívan reagált a csibészkarra. No, én tartottam is, ennek ellenére egyszer letépte a fakart az oktatóról. Mondta a tanár úr, hagyjuk, hadd bánjon el vele, fogta, elvitte egy bokorba, ott kicsit széttépte, majd visszaült a lábamhoz. Élülényt viszont még sosem bántott fizikailag (leszámítva egy részeget, aki hergelte, de arról is csak a dzsekijét szedte le).
Hontalan
A csau nem orzo-vedo kutya, mert nagyon nehezen tanithato es makacs, de a szakirodalom szerint igenis teruletvedo, orzo kutya. Csak a sajat teruletet vedi, de azt nagyon. A mienk a szomszedba erkezo idegeneket is ugatja a keritesen keresztul, es addig var, amig el nem mennek. Ezt mar nagyon fiatalon is tudta. A drotkerites nem terulethatar, ha egyszer atlatni rajta ;)
"Eles" helyzetben kellene tartania ezt a magatartasat, egyelore nem tudom, hogy alakul a kesobbiekben. A tenyesztonel van a nagynenje, egy fekete szuka, na attol senki nem megy be. Es mivel a tobbit is hergeli, szepen sorfalat allnak, de a tobbi egyebkent nem lenne tul mogorva.
Itt vagyok, na... ;-)
Ami a kaukázusit illeti, egyáltalán nem kell, de nem is szabad vadítani. Az a fajta ősi nyyájőrző kutya, mint a kuvasz, és a többi hasonló méretű, mire felnő (úgy 2 éves korára), megtanulja, ki tartozik a családhoz és hol húzódik a telekhatár. Ami ott van, arra magától is vigyáz. De felesleges hergeléssel még a családra is életveszélyessé válhat. A megkötést én sem javaslom, csak ha nagyon muszáj valamiért - akkor is csak jó hosszú láncon, és akkor is sokszor elengedni. Az én kutyáim kölyökként a fél házat lebontották. A kert még mindig jobb az okozott kár nyagysága szempontjából. Tudomásul kel venni, ilyenek a kicsinyek. Az emberek többsége valószínűleg nem vezet pontos listát a gyereke által tönkretett dolgokról. Nézzük el a kutyáknak is, ha már családtagok.
A csauval más a helyzet, az az igazság, hogy az nem őrkutya. Mindazonáltal a kutyák nagyobbik része, fajtától függetlenül, nem alkalmas a valódi, komoly őrszolgálatra. Családi célú idegenriasztós kutya viszont majdnem bármelyikből lehet. De előfordul, hogy egy kutya félénk, ilyenkor az egyetlen, amit a gazda tehet, hogy nyugtatja, bátorítja. Aztán lesz, ami lesz. Aki az idegeneket akarja csupán riogatni, az ne kutyát vegyen, hanem revolvert.
én még nem láttam olyan kutyát, ami félt volna asötétben, különös tekintettel arra, hogy a kutyák szürkületkor a legaktívabbak.
Nem lehet, hogy csak arról van szó, hogy a védendő cészemély (azaz éppen Te), nem vagy ott a ház mögött, más sincs, akkor mi dolga lenne éppen ott?
A csibészeléshez annyit fűznék hozzá, hogy csak kiképzett és engedelmes kutyát szabad csibészeltetni. Gondold meg, támadásból is vissza kell tudnod hívni!
Nekem volt egy balesetem a dogommal. Csibészelés közben elszabadult, de az "Ott fekszik" parancsra lefeküdt a csibész lába mellé.
Szóval vigyázz!
Lehet, hogy a fiatal kora es neveltetese az oka, de nagyon jolnevelt. Sot, tulzottan az. Pajtasok kozt nem sokszor volt, amikor biralatra vittuk, huzott nyilegyenesen a tobbiektol. Mikor neha kivisszuk setalni, szinten huzza a porazt, de mar nem tudom eldonteni, azert-e, mert fel a tobbiek ugatasatol, vagy mert egyszeruen mehetnekje van. A jarokeloket le sa szarja, de aki megall bamulni, azt remdesen megugatja. Ez eddig rendben is volna, de hatarozottsaggal el lehet bizonytalanitani. Ha az idegen bejon a kertbe (mert beengedtuk), elpucol a hatunk moge akar jopar meterre is, onnan meregeti a helyzetet. Na, errol kellene leszoktatni, es maximalisan meg lennek vele elegedve. Ennek ellenere eleg morcos akinezete ahhoz, hogy idegenkent tartsanak tole, de szerintem meg nem eleg hatarozott, inkabb nyuszizik :)
Csaut ne vadíts be! Ha megvan benne a területvédö ösztön és ezt ki is mutatja, szükség esetén használja is. Az összes csau, "akiket" ismerek, nagyon szelídnek tünnek, normál esetben, a gazda közelében még be is engedik akit kell, de ha egyedül vannak megvédik a területet. Miböl gondolod, hogy meghátrál. Volt már "éles" helyzetben? Mit csinált?
Az enyém, ha valaki be akar jönni, nem acsarog, de elég csúnyán néz ahhoz, hgoy bárki meggondolja a belépést. Ha ott vagyok és rászólok, beereszti, nem is folalkozik vele, de volt olyan ismerösöm, akit ha egyedül maradt valamiért a szobában, Gery mindig beterelte az egyik hintaszékbe. Csak ott ülhetett, ha nem volt vele senki. Nem morgott, vagy ugatott, a foga se látszott, de egyértelmüen jelezte mit akar.
Másik kutya ellen meg inkább visszafogni kell, mintsem "vadítani". A maci képük mögött elég akaratos jószág lapul, ha begorombul csúnya munkát tud csinálni.
Ezt a vaditast csaunal is el lehet erni? A terulet orzese cimu mutatvany mar nagyon jol ment 6-8 honapos kortol, de a tettrekeszseg csak a kerites tuloldalarol dolgozik az ebben. Tehat nalunk jelez a kuty, de nem vedi a helyet, inkabb meghatral.
Robin,
kösz a fáradozást.
Szóval van még cirka egy évem, hogy megváltozzon? Úgy vettem észre, hogy fél a sötétben. Erről mi a véleményed? PL.: nem megy a ház mögé, csak énutánam. Ez nevelési probléma, vagyis az én hibám, vagy ő "ilyen".
szia cucu
próbálok mindent ami a kérdéseiddel kapcsolatos előbányászni a fejemből, már ami benne van ezügyben. A konokságon ne csodálkozz, hiszen mondod hogy kaukázusi vér is van a kutyuban - jellemző rájuk (is). Ha azt akarod elérni, hogy egyhelyre végezze a dolgát, rendszeresen azonos időben vidd sétálni, ha fiú akkor legalább háromszor ildomos lenne, ha lány a kettővel is beéri. Ha a pisi nem annyira fontos, akkor este vagy reggel (ellentétesen az evéssel) vidd el, de mindig ugyanabban az időben, és nagyon dicsérd ha jó helyen végzi a dolgát. Ha rossz helyen igyekszik üríteni, szidd össze - persze nem tudom milyen környéken laksz, és ez megoldható-e.
Az ásás két ok miatt szokott általában előadódni, vagy melege van és a lyukba fekszik, mert ott hűvösebb a föld, vagy unatkozik. Az előzőn árnyék és fellocsolt terület segíthet, a másikon és ez a fontosabb, hogy munkát adj neki. Minden nap foglalkozz vele - a topicban beszéltünk a kerti kutyák unalmáról. Nekik sem elég, hogy ott a kert, tanítani kell, akár fegyelmező gyakorlatokra, vagy különböző játékokra, amiben kedvét leli, ha van kutya-barátok közé vinni.
Az idegenekről - próbált már úgy valaki bemenni hozzátok, hogy ti nem voltatok ott? Valamelyik jó ismerősöddel beszéld meg, hogy adott időben megjelenik, és be akar menni (bemegy) hozzátok. Te készenlétben, hogy mi fog történni. Lehet hogy csak azért békés a kutya, mert aki eddig bejött mindenki szívesen látott vendég volt. Taníthatod ugatni is jelre a kutyádat, és aztán a következő hogy ha a kapuban valaki áll, vagy a kerítésnél szöszmötöl, kezdjen ugatni. Élvezni fogja, mert játék lesz a számára, de ezt az nem tudja, aki látja.
De mindezekkel még várhatsz fél egy évet, mert most lesz teljesen érett a kutyád, és lehet hogy ez automatikusan beáll, ahogy sajátjának érzi a területet.
A megkötéssel azért óvatosan, mert a szoros rabság nem tesz jót egy kutyának sem. Ilyenkor inkább futólánc kellene.
Tudtam segíteni?
Solya,
itt minden kutyás hírnek helye van - körbekérdezek, és ha van jelentkező szólok - csak a topic indító hagyott cserben minket (Dun Ringill hol vagy?)
Helo.
Tanácsot szeretnék kérni.
Van egy kaukázusi/németjuhász keverék kutyám. Most 2 éves.
Olyan, mint egy oroszlán, szóval szép és erős. Igyekvő, lesi, hogy mit kell csinálnia. De sajnos, kicsit konoknak tűnik, mert mindíg ugyanazon a csínyeken kapom rajta.
Amit én nem szeretek benne, az az, hogy nem egy helyre végzi a dolgát, hanem össze vissza. A másik, hogy állandóan ás. Ezért, ha nem vagyunk vele, meg van kötve. Jól tűri, tudja, hogy amint hazajövünk ő az első. (Sajnos az első fél évben majdnem mindent tönkre tett.)
Nem ugatós, mert úgy neveltem. Csöndes, nyugodt. Imádja, ha símogatjuk.
Pedig házat kellene őriznie. Ha jön valaki idegen, megnézi és továbbsétál. De akár be is engedné.
Kérdés: el lehet még valahogyan gorombítani, hogy ne legyen ilyen jámbor?
köszönettel: cucu
Elnézést kérek, hogy közbekotyogok és nem ebben a témában, de a hétvégén meg leszek ajándékozva - ha minden igaz - több, mint nyolc magyar vizslababával. Ha tudtok valakit, aki esetleg szeretne venni, akkor szólnátok nekem? A papa és a mama sem törzskönyvezett, de a nagyszülők igen, természetesen mindketten magyar vizslák, a papa aktív vadász, mindketten nagyon szép kutyusok, értelmesek és szeretnivalók. Irányár kb. ötezer forint lenne. Augusztus elején lehetne őket elvinni.
berku,
ami velem történt az sem volt nagy harapás. Lejárt egy kislány a tacsikeverék kutyájával, aki úgy istenesen az egész család fejére nőtt. Az történt, hogy indulnia kellett volna vissza, de a kutyát nem merte megkötni. Azt mondta, ha nem akar hazamenni, akkor megharapja, ha meg akarja fogni ilyenkor. Na én az erős...:)) majd én megmutatom neki ki az erősebb!!
volt acsargás, lógott a nyakörvön, és minden módon igyezkezett megharapni, mert elsőre sikerült neki, mert nem voltam elég gyors. Utánna aztán volt rázás, meg pofon teli tenyérrel, de riasztó volt, ahogy nem adta fel. Vagy öt percig neveltem, miután elengedtem (mert pórázra vettem közben) a nyakörvét még megpróbált néhányszor megharapni de elrántottam a pórázzal. 'Repülni nem szeretnek a kutyák' :)) Ez után jó nagy körben elkerült, ahányszor találkoztunk, de a családot továbbra is terrorizálta. Na most azt mondd meg, hogy véd meg másokat az ilyen gazda a saját kutyájától (a kislány is úgy félt tőle, hogy az csuda)
Hogy a kérdésedre is válaszoljak..Meg lehet, de nehezen és nem akármeddig. Egyrészt hinni kell abban, hogy sikerül, és nem baj, ha fel tudod áldozni az inged, vagy a pólód. A lobogó rongy valamennyire eltereli a figyelmet. Persze sok függ attól, hogy milyen kutyák, hol tart a támadás, van-e gazda és a gyerekeket csendre tudja-e bírni. Ha még nem fog a kutya, akkor a rongyozás segíthet. Ha fog, akkor a véknyába kell nagyon erősen belemarkolni, hogy a fájdalomtól elengedje a zsámányt . Nagyon kell vigyázni, mert ilyenkor hátraharap és azt támadja, aki a fájdalmat okozta.
Szóval ha még nem harapott, akkor távoltartás és valami olyan (bot, ruha, szatyor) amit támadhat, ha harapott és nem ereszt, akkor nehezebb sokkal.
Egy kutyával szemben lehet valamennyi ideig esélyed, de kettőnél, ha azok jók - reménytelen egyedül, hacsak nem vagy kutyakiképző.
A simogatásról
ezt mondom én is, nem félni kellene okkal vagy anélkül, hanem respectre nevelni a gyerekeket. De ezen mi kutyások is tudunk egy kicsit változtatni. Ha azt látom, hogy a gyerek nagyon fél, hozzá is beszélek, meg leültetem, lefektetem a kutyámat, mert úgy kisebb (képzeld csak el, mit szólnál, ha egy akkora német juhász jönne feléd, hogy a feje a te fejeddel van egymagasan).
És ugyan a gyerekhez beszélek, de a szülőhöz szólók, hogy milyen jámbor, meg kedves és szép ez a kutya, és meg is lehet símogatni, próbálja ki. Többször jön be mint nem. De nekem könnyű, mert én soha nem féltem úgy igazán a kutyáktól.
Bocs mindenkitől, ha hosszúra sikerült...
Érdekel, mesélj!
Engem csak gyerekkoromban kapott meg nagymamámék kutyája, de ott nagyobb volt az ijedtség, mint a sérülés. Amikor ilyen súlyos következményekkel járó kutyatámadásról olvasok, felmerül bennem, hogy ilyen helyzetben mit lehet tenni, lehet-e a következményeket mérsékelni. Pl. a mátrafüredi esetben, amikor egy felnőtt férfi két gyereket próbált két kutya ellen megvédeni. Meg lehet-e őket védeni?
Persze a megelőzést én is fontosnak tartom, de ez nagyon szülőfüggő. Múltkor is egy négyéves forma kislány rohant, bele akart markolni a kutyám hátsójába (amit az nem nagyon bír). Rászóltam, hogy mindig kérdezze meg előbb, meg szabad-e a kutyát simogatni, gyerek nézett nagy csodálkozó szemekkel, aztán anyuka szó nélkül elrángatta onnan.
berku
nehéz tanácsot adni. Nekem egy tacskó keverékkel gyűlt meg a bajom, aki meg is harapott, de attól a naptól 20 m-es körben került ki, ha közeledtem, pedig nem bántottam. Ha ilyenre gondolsz, és érdekel mesélem..
Mindig a kutyától függ, hogy mit is csinál az ember. Ha egy sétatéri keverék támad, az többnyire a bokára megy, és a nadrágot igyekszik kicsipkézni. Ha képzett kutya támad, az karra (kitartott alkarra) harap, tehát ezt kell elkerülni. Hadonászni mindenképpen rossz, sikoltozni, ordítani, elfutni szintén. A nagyon határozott nem és fujj használhat (ezt szinte minden gazda a tiltásra használja, ergo a kutyáknak sem ismeretlen).
És reménykedj erősen, hogy közel van a kutya gazdája, akibe szorult annyi, hogy igyekszik gyorsan megfékezni a kutyáját.
Mégegy dolog. A kutyák rendszerint nem támadnak teljesen ok nélkül, viszont jó a memóriájuk, de ez szelektiv. Vannak dolgok, amikre nagyon sokáig emlékeznek és ilyen lehet, ha egy gyerek a szomszéd utcában levő kerítést zörgeit ingerelve ezzel a mögötte levő ebet nap mint nap. Csak egyszer kell hogy ki tudjon jönni, és nagy valószínűséggel megpróbál törleszteni.
Ahhoz, hogy kisebb legyen a kutyás-nem kutyás ellentét, gyerekeinket is az állatok tiszteletére és nem a tőlük való félelemre kellene nevelni. Erre is van példa, és ezért örülök, ha egy kicsit félős kis ember megsimogatja a kutyámat, miután megkérdezte hogy szabad-e. Sok kutya van, aki az idegen érintését nem szereti és odafog . Ez nem harapás, de egy gyereknek hosszú időre elveheti a kedvét.
Most olvastam a cikket, hátborzongató a támadások listája. :-(( Szerintetek mit lehetne tenni, hogy a döntéshozók tegyenek valamit??
Robin, nem csoda, ha 2 éves kor után kezd megvadulni egy pitbul, hiszen bármely kutya ekkorra válik igazán felnőtté és a kanok ekkor vetik be magukat a rangsorharcokba.
Az etológus lány példájából csak az nem derül ki, mit tegyen az ember, ha már megtámadta a kutya? Ha már belémharapott, vajon olcsóbban megúszom, ha minden erőmet összeszedve nyugton maradok és nem védekezek, nem hadonászok?!
Láttátok egyébként a Fehér Agyar c. filmet? :-)
szia,
ahogy mondtam, 2 éves koráig nagyjából a pitekben is biztos lehet az ember, ha normális körülmények között tartják. Utánna szokott megtörténni a baj. Nem igazán tudom miért alakul ez igy. A kutyasuli ahova jártunk volt egy pitbull-lány. Vele sem volt semmi gond az elején, szívesen játszott az én kutyusommal, pedig ő is lány. Még a labdán sem vesztek össze. Ez addig tartott, amig be nem csibészelték. Nehezen ment, de utánna póráz és szájkosár nélkül nem lehetett lehozni, mert mindenkivel verekedni akart. Vége volt a jó labdás játékoknak, csak a kutyagazdi értette meg nehezen, hogy már nem az a kedves kis kutyuska.
Azt hiszem te is ilyennel találkoztál...
Lehet, hogy igazad van, bár az, amelyik az én megkóstolásomat tűzte ki életcéljául nagyon is jól van tartva. (Rendesen etetik, nem gerincegyenesítgetik, sőt szeretik, és mégis...)(Sőt, kisebb korában még azt is hagyta, hogy megsimogassam.)
Különben más kutyafajtákkal kapcsolatban nincsenek ilyen tapasztalataim.( Amit a lány csinál a cikkben, az nekem is mindig bejön. :))
Viszont amit a pulikról és a németjuhászokról ír, azzal nem tudok feltétlen egyetérteni. Kiskoromban a szomszédék két kutyája közül az egyik puli volt, és bizony ő akart megenni, a németjuhász meg éppenséggel megvédett tőle. :))))
kettőt ismerek, akik szeretni valók - hogy két éves koruk után is ilyenek lesznek-e, nem tudom. Ez nem csak nevelési kérdés :((
Staffordok közül is van barátnőm, sőt van bullmastiff is. Imerek olyat is, ahol a kutya sokkal jobb mint a gazdi (pitbull), de mivel jól nevelhető volt, nevelődött a gazdi - nincs rá jelző - höz. Lánc, póráz mint korbács, vasalt cipő mint gerincegyengető meg hasonlók. Lehet hogy ilyen bánásmód mellet én is mindent harapnék ami mozog? nem akarom kipróbálni!!
szegény kutyusok :((
Ez az etológus lány csúcs! Általában én sem félek, de amikor hörögve morog a pórázról egy bullmasztiff, akkor azért meggondolnám, mennyire megyek közel. Ha szabadon van meg eszébe sincs hörögve-morogni. Minden fajta kutyát kedvelek, leszámítva a kinai meztelen kutyát, de lehet hogy csak azért mert még nem találkoztam vele. :))) A gazdákról ugyanezt nem mondhatom el.
A diszplázia témához még annyit: a szakirodalom azt javasolta, hogy Gandalf kutyát, a rottweilert ne járassuk lépcsőn 6 hónapos koráig. Ezt mi lelkiismeretesen be is tartottuk - nincs is semmi baja -, de nem volt túl egyszerű. 3. emeleten lakunk, a lift kb. kétnaponta bedöglik, úgyhogy nagyon utáltunk sétálni féléves kora körül... Becsületére legyen mondva, Gandalf is gyűlölte, ha cipelik. Ettől persze csak még nehezebb lett az egész.
Más. Cikk a MaNcsban: Gyilkos kutyák: Szabad a gazda.
Sajnos ilyen a diszplázia, túl sokat nem lehet tenni ellene. Bonnie-t egy holland tenyésztőtöl hoztam, kb. 1 maroknyi diszplázia és szemvizsgálati papírral a felmenőktöl és mégis beütött.
Abból az alomból csak Lindsey (akit magának tartott meg) és Bonnie lett diszpláziás. A másik három kuty B1-et kapott, aminél jobbat nem adtak goldennek tavaly Hollandiában.
Egyébként nagyon rendesek, minden évben eljönnek meglátogatni Bonnie-t. (Mi is megyünk oda, ahova kölyköt vittek tőlünk.
Diszpláziánál az első jel lehet, ha nem szeret lépcsőzni, felugrálni és fektéből nehézkesen kel fel.
Szimba
Ezúton is kívánok minden kutynak szép nagy velőscsontot.
