Hááát.... hozzá kell(ett volna :)) szoktatni, hogy a "csattanós" ráütés meg az erélyes rászólás ugyanazt jelenti. De sosem késö :)))
Ha nagyon-nagyon-nagyon rakoncátlan, az is jó, ha leburítod egy pohár vízzel (én vödörrel szoktam :)))
Gorcsev:
az erélyes rászólás gyakran semmit nem ér, csak én rekedek be, mert egyre jobban emelem a hangomat.
Újság meg nincs mindig kéznél, és mire összetekerem, a kutya már el is felejti, hogy miért kap egy "papírcsapást".
Biztos, hogy nincs más módszer????
Ja, még az "anyakutyás" megoldást is szoktam alkalmazni: elkapom a nyakbôrét, felemelem a földrôl (mostanában már csak a mellsô részét) és megrázom. De ezt csak a nagyon durva vétségeknél (guberálás, úttestre szaladás) használom, mert elég ijesztô látvány a környékbeli nyugdíjasok számára.
Az én kutyám öt éves, legalább három éve max. egy kis üvöltözés volt az összes fegyelmezés (nincs szükség többre). Amíg idáig eljutottunk, a grabancrázás volt a módszer. Visszahívod, leülteted, megragadod a nyakán a bőrt és jól megrázod! Nem okozol fájdalmat, még is tökéletesen megérti, hogy rosszat tett. Ezt a módszert a kutya-mamáktól leste el az ember. Ha nagyot hibázott a szerencsétlen, akkor a legnagyobb büntetés, ha egy darabig levegőnek nézed és nem fogadod el a bocsánatkérését. Ha különben szeretetben él, ettől teljesen kétségbe tud esni és biztosan nem felejti el, miért volt.
Mallory:
Legtöbbször elég erélyesen rászólni. Ha mégsem, akkor pl. egy összecsavart újsággal csapj a fejére v. a seggére. Az jó nagyot csattan, de nem fáj. Ez már tényleg elég szokott lenni.
Lenne egy kérdésem:
mi minôsül a kutya nevelése során verésnek?
Mi közepes erôsségű pofonokat (1-3 db) és fenékre csapásokat (szintén 1-3 db) szoktunk alkalmazni az ebnél. (Nem úgy tűnik mintha fájna neki, inkább csak észreveszi, hogy most komolyodott a helyzet.)
Esetleg ez már verés??? Ha igen, mit javasoltok helyette???
Túl sokat nem tudok róluk, mivel elég ritka faj, és nem munkakutya.
Annyit tudok, hogy csontozata nagyon erős, éppen ezért kölyök korban nagyon fontos a megfelelő táplálás. Jó sok kálcium, fehérje. Azt hiszem, hogy felnőtt korukban is szokat kálcium-port adni nekik.
Nem egy túl ideges fajta, ugyanakkor nagyon konok. Ennyi, amit tudok, de ha elmész a tenyésztőhöz, vagy kiállításon a masztiff-körhöz, biztosan sok hasznos infót össze tudsz szedni.
Sporttársi Üdv,
Ez az elso hozzaszolasom it a halon.
Nekunk 1 csodálatos bullmasztiff kutya jutott ajandekba 8 hetes koraban most mar 5 honapos. Oda nem adnank semmifele kincsert sem. Kerem aki tud nekem errol a fajtarol infot vagy konyvet ajanlani köszonettel veszem.
Megjelent egy cikk a Heves Megyei Hirlapban. Kerecsenden, a polgarmester megoldotta a kobor kutyak problemajat. _Kilovette oket. Nem gyujtottek be, hanem az utcan lelottek oket.
A szorasba beleesett egy nyugdijas hazaspar 9 eves kedvence is (talan nem az egyetlen pelda).
En is utalom, ha az utcan koborolnak olyan kutyak, akiknek az udvarban a helye. Ezek a legmagabiztosabbak, mert van gazdajuk, es az utcat is a sajat teruletuknek erzik.
De nem lehetett volna figyelmeztetni az embereket? Vagy befogni a kutyat (ahogy a rendes sinterek csinaljak?) Elsore, durr nekik?
Miert van az, hogy megvalasztanak valakit polgarmesternek, aki ezutan a sajat birtokakent kezel egy kozseget? Mikor lesz ennek vege?
Az az igazság, hogy nekem is állandóan viszket a tenyerem (vagyis a pénztárcám), amikor husky, vagy malamut kölyköket nézek, de anyám azt mondta, hogy kivág, ha még valamit hazaviszek. (Mert van egy fekete macskám is.) Pedig még valamit hazaviszek, az biztos. Egy kutya, nem kutya.
Puhítanom kell egy kicsit anyut. Ha meg már otthon van, úgyis tetszeni fog neki...
Szörnyeteg Lajos!
Belga juhász, tervueren. Kösz a jókívánságot, de én már négy éve szolgálom odaadó szeretettel az én Viki-met, és tőle várom júliusra az utánpótlást. Első alom lesz, az egész család nagy izgalomban van! Azt már eldöntöttük, hogy egyet megtartunk, mert egy kutya mellett is reménytelen nyugton ülni két percig, akkor meg mér ne legyen kettő.
Sziasztok!, beugrottam néhány napra a munkahelyemre szóbeli elôtt, úgyhogy beszámolok a fejlôdésünkrôl:
kutyókánk dackorszakba ért (14 hetes), próbálgatja, hogy mit szabad és mit nem.
Viszont nagy büszkeségemre több-kevesebb megbízhatósággal (szóval majdnem mindig) megáll az úttest szélénél (póráz nélkül is) és csak akkor lép utánam, ha hívom (viszont ha nagyon játszik egy másik kutyával, akkor ez nem működik).
Behívni is elég jól lehet (még játék közben is), fôleg ha elindulok az ellenkezô irányba. Igaz hogy nem jön be testközelbe (tartja a 0.5 - 3 m távolságot), de viszonylag könnyen "le lehet vadászni".
Szóval én úgy látom, hogy elég tanulékony kis ebünk van - fôleg anyámék kutyájához képest...
Mostanában tanuljuk a "Hozzám!"-ot (pórázon séta, majd elindulok hátrafele és közben behívom), egyelôre még nem nagyon érti, hogy mire jó ez az egész, miért szalad a gazdi hátrafelé....
Egyébként meg nagyokat sétálunk, vannak már "játékostársai" is. Legjobb barátja az "ôsellenség" szomszéd bácsi kutyája, ezért most már teljes a békesség.
Viszont szobatisztaság-ügyben még vannak lemaradások (elsôsorban pisilés).... Tulajdonképpen az eb teljesen természetesnek veszi, hogy a szobába 'csurizhat'... Nem vagyok híve a leszidásnak ilyen esetben, de mostanában már kifejezem a nemtetszésemet. Mintha ez használna valamennyit....
Hogy izzad-e azt nem tudom. (azt sem, hogy hogy tud izzadni, ha nicsenek a bőrén pórusok -:)
Én egy ilyen kutyát ismertem és nem volt egy nagy észlény, ráadásul nagyon szemét egy ki dög volt. Az biztos, hogy halálian néz ki. Ha kis méretű kutyát akarsz ajánlanám a beagle-t. Kicsit magasabb és jóval arányosabb, mint a "bazdmeg hund".
Nem vagyok nagyon szakerto, de egy alapveto dolog: a basset hound budos. Izzad eppugy, mint az ember, labujjainal es a honaljan, es ez felveszi a versenyt az ember labszagaval. Ezt volt alkalmam egy egyebkent remek birkozas alkalmaval tapasztalni.
Árpi:
Tudomásom szerint a komondor is hasonló természetü, de inkább Rezsöt kellene megkérdezni. Én a szörzete miatt nem ajánlanám kezdönek.
A leo pont forditva csinálja a dolgot, mint az említett belga: ha otthon vagyunk, akkor mintha nem is lenne, de ha elmegyünk, akkor -"külsö megfigyelök" szerint- sokkal éberebb.
Árpi!
Ha a belgát nem ajnározza pici korában a teljes szomszédság, a nagymama, a gyerekek összes barátja meg a sarki fűszeres, kitűnő házörző lesz, anélkül, hogy a család iránti olthatatlan (sajnos néha elfolythatatlan) szeretetén csorba esne. Tény, hogy nagyon nehéz megállni, mert szerintem a kölyökkutya szépségversenyen nincs versenytársa a gaznak. (Júliusra nálunk is lesznek kicsik, már alig várom!)
Amit a leonbergiről írtatok, igazán érdekes volt, köszi. A belga juhászról csak annyit, hogy tényleg nagyon kedves kutya, ritka okos is, annyira, hogy a szomszédomhoz bármikor bemehetnék tőle, amikor nincsenek otthon. De ha a gazdi a közelben jár, úgy védi az udvart... Ilyen rafinált lusta strébert még nem láttam.
Mégis, a komondorról van valakinek tapasztalata?
