Egyhetes szögligeti {szádvári} tartózkodás után hazatérve, a szennyes kipakolása és rövidke pihenés után szeretném veletek megosztani az élményeimet. Múlt péntek délután B.A.Z.-megye felé autózva nem fogadott barátságosan azon vidék. Szendrőtől kezdve meg-megújuló erővel rákezdett az eső. Szombat reggel, amikor fűkaszákkal felfegyverkezve nekivágtunk a Várhegynek, a párás felhők látványa vett körbe minket. Barátaim kitanítottak a fűkaszálás tudományára, így hát közös monkánk eredményeként újra rendezett gyep borítja a várromot. Ahol meg nem sikerült a vastagabb bokrokat megritkítani, arra kis fűrészkémnek lesz gondja októberben. Miután csapatunk megerősödött a miskolci múzeumosokkal, nekiláttunk a kitűzött célunk végrehajtásához: a középsővár déli oldalán rogyadozó "árnyékszék falának" régészeti kutatásához. Mind a belső, mind a külső oldalán húzott kutatóárkokkal igyekeztük feltárni a fal szerkezetét, felépítését. A kutatás csak megerősítette a feltevésünket, ha nem részesül állagmegóvásban, rövidesen ledőlhet ez a falszakasz is. Hiszen az 1960-as években készült archív fotón még 2 gyámkővel oldalában és sokkal hosszabb volt ez a kőfal. A régészeti leletek közül megemlítendők a cserépkályha darabok, egy törött pipa és szakállas vasgolyó. A talaj nehezen adta meg magát, hiszen a hatalmas kövekkel és gyökerekkel kemény viaskodást vívtunk mindennap. Általában éjszaka esett az eső, míg nappal néha erős szél, vagy éppen arcpirító verőfény izzasztott minket. Még röviden a szállásról: a Holló Vendégház tulajdonosainak nagy-nagy köszönettel tartozunk a kényelmes szobákért + bőséges ellátásért. Gyanúm szerint a kemény fizikai munka ellenére híztam.
A kialakult gyakorlat szerint az üdvlövöldözés N. Várbarát dolga, ám ő most most munkálkodásban van, visszatérte talán - én nem tudok róla közelebbit - hét végén várható.
Nem terveztem,mégis... Vajon hogyan fordulhat elő,hogy a kéktúra útvonalán található Vitány vára kimaradt a mai Másfél millió lépés...Vértesről szóló adásából? Talán a vár felé gyalogolva még a Rockenbauer-emlékfát is megmutathatták volna...
NON NOBIS DOMINE, NON NOBIS, SED NOMINI TUO DA GLORIAM
Nem magamért uram, nem magamért, hanem a te dicsőségedre.
Léka vára mellett nem lehet elmenni, úgy hogy a templomos lovagokról szót ne ejtsünk. A hazai szakirodalom minden alapot nélkülözőnek tartja - valószínűleg jogosan – Léka vára és a templomos lovagrend közötti manapság divatos történeti összefüggéseket.
Viszont az Alsó vár területéről nyíló folyosón egész takaros kiállítást rendeztek be a templomos lovagokról, a lovagrend történetéről. Ez egy plusz attrakció, mellyel egész jól el lehet adni a várat a turistáknak. A kultuszterem Dénes József szerint a belsővár ciszternája…Ellentmondás hogy tőle pár méterre a földfelszín felett szintén van egy ciszterna…
A várban lehet kapni egy Gerhard Volfing és Radnóti István által írt könyvet 4.50 Euro-s áron, amely a Lovagrend és a Vár közötti kapcsolatot taglalja.
Egyébként a vár kiváló kirándulóhely: a várkertben padok és bowling lehetőség az idelátogatóknak,
a kisebbeknek pedig mini játszótér. Egy gyakorló bábun egy kard segítségével kiélheti kardforgató vágyait azon várbarát is, akit áthatott a középkori lovagvár lenyűgöző atmoszférája.
Középkori konyha berendezve, a falak füstösek, magát a füst szagot is érezni, ergo a konyhát manapság is használhatják talán… Középkori ivó koszos falakkal, kínzókamra vasszűzzel és erényövvel… Gyerekeknek mozi, és egy sötét denevérszoba hogy a vár kis lakóival jobban megbarátkozzanak. Berendezett várúri szoba, lovagterem…Nem csoda, ha a máshoz szokott honi várbarátnak berepül a muslica eltátott szájába…
A belépő 6.50 Euro egy felnőttnek.
A várat bátran ajánlom egy félnapos időtöltésnek bárki számára, garantáltan nem fog unatkozni.
Végezetül a Lékai vár hangversenytermében rögtönzött koncerttel búcsúztunk a Lékai vártól:
Igaz a határ mára csak képletes, de a valóságban még mindig megvan, és a valóságban ahogy látom meg is lesz. Ott még a fű is másképp nő, és az ember igencsak azt kívánja, hogy ez a labanc szellő csapkodjon át gyakrabban a Lajtán túlra. Nincsenek kátyus utak; nyugodtság, tisztaság fejlettség. Itt van mentális erő a másikra odafigyelni, és ez az atmoszféra a Burgenlandi várak látogatásához egy kellő alapot adott…
Az első cél Léka vára volt, a történetét nézzük meg röviden:
Története:
Az 1200-as évek elején a Herény-nemzetségből származó Bana soproni ispán, majd a Csákiak ugodi ágának tulajdonában volt a lékai-birtok. A helység neve először 1254-ben, IV. Béla nyugati hadakozása idején merült fel az oklevelekben, amikor Győr fia Torda hősiesen védte Leuka várát. Moór Elemér a német helységnevet a magyarra vezeti vissza (Leuka, Leukenhaus, Lockenhaus). 1270-ben a Németújváriak tulajdonába került. Miután a család többször is az osztrák hercegek oldalára állott, Károly Róbert elkobozta a birtokaikat, így Lékát is.
A monda szerint, a lékai vár a 14. században véres összecsapás színhelye volt a templomos szerzetesek és a királyi csapatok között. Ez az esemény arra az időre eshetett, amikor Károly Róbert haragja elől a Németújváriak Ausztriába menekültek és elképzelhető, hogy a vár védelmét erre a harcias szerzetesrendre bízták. Valótlan azonban az a feltevés, hogy valaha is a templomosok tulajdonában volt. Mivel a néphagyomány vörös papokról (Rote Plaffen) beszél, így az is lehetséges, hogy nem templomosok, hanem johanniták voltak Lékán. A monda szerint, a barátok elsáncolták magukat a várban és megesküdtek, hogy élve nem adják meg magukat. Az ostromló királyi csapatok egy titkos alagúton bejutottak a bástyák mögé és a hősiesen védekező szerzeteseket beszorították a lovagterembe. A boltíves falak között csak akkor csitult el a csatazaj, amikor az utolsó barát is halva terült el a kövön. A lovagterem padlójáról sokáig nem tudták lemosni a barátok vérét., akik hosszú évekig kísértettek éjfél táján a lékai várkápolnában. Az idegenvezető szerint, a lovagterem bejáratánál még ma is látni időnként egy tenyérnyi vörös foltot a földön…
A lékai vár 1390-ben került az Osli-nemzetségből származó Kanizsai-család birtokába. 1406-ban az osztrák herceg több más várral együtt elfoglalta, 1409-ban azonban már ismét a Kanizsai-zászló lengett a tornyán. 1513-ban II. Ulászló monyorókeréki Erdődy Péternek adományozta Lékát, két évvel később azonban a Kanizsaiaknak sikerült megerősíteniük birtokjogukat. Kőszeg török ostroma idején Léka is sokat szenvedett, ekkor tűnt el a föld színéről a ferencesek kolostora. Nádasdy Tamás 1535-ben, amikor Zápolyától visszapártolt Ferdinándhoz, felesége, Kanizsai Orsolya hozományaként, a többi birtokkal együtt Lékát is megkapta. Ezt követően, közel másfél évszázadon keresztül a Nádasdyak tulajdonában maradt. Nádasdy Tamás 1537-ben horvát bán, 1540-ben országbíró, 1552-ben hadvezér, 1554-ben nádor. Ő telepítette birtokára a törökök elől menekülő horvátokat (1533). Mint a kultúra és az oktatás nagy pártfogója, iskolákat, nyomdákat alapított és segítette a tehetséges fiatalok külföldi tanulmányait. A magyar protestantizmus támogatója volt. Személyét, humanista gondolkodása, műveltsége és áldozatkészsége alapján sokan Széchenyi Istvánhoz hasonlítják. Nádasdy Tamás 1562.július 2-án, 64 éves korában halt meg Egerváron, ahonnan holttestét Lékára szállították és 1669-ben, amikor elkészült a templom, az új családi kriptában helyezték örök nyugalomra.
A török 1605-ben eredménytelen kísérletet tett a lékai vár bevételére. Nádasdy Pál (1598-1633) tizenkét éves volt, amikor anyját, az őrült Báthory Erzsébet Thurzó György nádor elfogatta és fiatal lányokon elkövetett kéjgyilkosság vádjával előbb halálra, majd életfogytiglan börtönre ítélte. Báthori Erzsébet a csejtei és a sárvári várban követte el vérfürdőit és minden alapot nélkülöz a feltevés, hogy a lékai vár is színhelye volt rémtetteink. Az ő unokája volt Nádasdy ferenc (1622-1671), aki elfordult a család protestáns tradícióitól és katolizált. 1643-ban elvette feleségül Esterházy Júliát. A gazdag főurat, aki rangban az országbírói méltóságig emelkedett, 1671-ben hűtlenség vádjával fejvesztésre ítélték és kivégezték. A Nádasdy-vagyon nagy részét elkobozták, az árvák gyámja az elhunyt veje, Draskovich Niklós lett. Átmenetileg ő irányította a lékai birtokot (1672-76). Ez alatt a rövid idő alatt szegényházat alapított Lékán és nagy gondot fordított a templom szépítésére. Az Esterházyak 1676-ban szerezték meg a lékai-birtokot a kincstártól.A 19.század elején jelentős posztóipara volt a községnek és még az ötvenes években is 250 külföldi posztómunkás dolgozott a helyi üzemekben. Velikei Gergely ferences szerzetes 1522-ben Lékán másolta a híres Keszthelyi Kódexet, Roznak Márton pedig itt örökítette meg 1789-ben német nyelven Kőszeg ostromát.
A vár a XIX. században elég romos állapotban volt, egy részét 1902-1906 között Esterházy Miklós herceg javíttatta ki. A helyreállítási munkálatokat a vajdahunyadi várat is kutató Möller István vezette. A vár 1921-ben került Ausztriához, de a tulajdonviszonyok változatlanok maradtak. Végül 1969-ben Paul Anton Keller osztrák költő és felesége, Margarethe Keller vásárolták meg az Esterházy családtól. Az új tulajdonos szinte minden vagyonát a vár helyreállítására fordította. A vár 1980 óta a Prof. Paul Anton Keller Alapítvány tulajdona, egyben 1981-től a felsőpulyai járás kulturális központja. A felújítási munkák eddig mintegy 15 millió eurót emésztettek fel.
A műemlék történetét illetően ismét a Dénes József által írt Vasi Várak című kiadványt hívtam segítségül:
Az idézet kiegészítéseként megjegyezném, hogy az épület 1832-ben gróf Althanné kolerában történt elhalálozását követően vált lakatlanná, 1841-ben pedig villámcsapás következtében kialakult tűzvészben leégett. 1860-ban a Batthyány család eladta, állagvédelmét elhanyagolták.
Az idetévedő vándort sűrű bozóterdő fogadja, megközelíteni balesetveszélyes.
A sűrű növényzet miatt az év ezen szakaszában a műemlék még álló maradványai fotózhatatlanok.
A kastély eklatáns példája annak, hogy műemléki védettség miatt nem engedik hasznosítani, eladni,
de a megmentésére nem fordítanak, így valószínűleg ez az épület a végső enyészeté lesz.
A település északi végében találjuk egy takaros kis park közepén a Sibrik Várkastélyt.
Története röviden:
A település nevével első ízben 1024-ben találkozunk, amikor „Bozuk”-ot, valószínűleg mint földterületet, I. István király a zalavári egyháznak adományozta. A helység „villa Bosuk” alakban az 1277-ben oklevélben fordul elő először, amikor Ompud alországbíró „Datum apud villa Bosuk” írja levelét. 1279.március 4-én a Héder nembeli II. Henrik fia I. Miklós kapta meg. Károly róbert király 1337. évi oklevele szerint „possessione Bosuk” a Szalók család birtoka, majd amikor 1374.december 31-én a vasvári káptalan előtt Németújvári Henrik bán utódai, Henrik és az Ő unokaöccse László, Rohonc és Kemend várakat és az azokhoz tartozó falvakat egymás között felosztják, „poss. Bosuk” Lászlóé lett. A vasvári káptalan 1405. április 4-én viszont már azt bizonyítja, hogy Zsigmond király parancsára Garai Miklós nádort és testvérét János mestert iktatták be a Rohonc vár birtokába és uradalmába, köztük Bozsuk faluba.
Az
egykor szabályos, négy saroktornyos, árkádos udvarú, zsindely tetejû, vizesárokkal körülvett várkastély állítólag Mátyás király vadászkastélyának épült 1470 körül. Feltehetõen Ő adományozta a Sibrik családnak. A XV: századi udvarházat a XVI-XVII. sz.-ban bõvítették emeletesre. A kastély bejárati kapuja feletti címeren Sibrik Ostát és felesége gersei Pethő Éva monogramját látjuk (OS PE), felirata: „ CUSTODI DOMINE INTROITUM ET EXITUM TUUVM A 1614” (Őrizd Uram az itt be- és kilépő tieidet).
Az épület magja ennél régebbi. Árkai a nyugati oldalt kivéve három oldalról is jól láthatók. 1983-ban Bakay Kornél feltárta a DK-i saroktornyot, mely a 17. században épült. Vitatott, hogy az épület legkorábbi magja pontosan mikor épült, talán még a 15. században.
A szarvaskendi és óvári Sibrik család kapcsolata Bozsokkal 1906 augusztus 31.-én ért véget, amikor is Sibrik Kálmán, az akkori tulajdonos a kastélyt és a birtokot verebi Végh Gyula és feleségének Wimpfenn Mária grófnőnek adta el, 52 000 koronáért. Dr. Végh Gyula művészeti író, az Iparművészeti Múzeum igazgatója, majd főigazgatója volt. A kastélyt feleségével rendbe hozatták, bővítették, a park felőli részen az emelethez teraszt, és ehhez feljárót építettek. A belső berendezés is egyre tökéletesebbé és gazdagabbá vált az évek folyamán. A bútorok zöme külföldről, Franciaországból, Németországból, Olaszországból, Ausztriából, és Kínából származott. Bozsokúj tudós földesurának ugyan másutt is voltak birtokai, a kastély azonban e faluhoz kötötte, s a harmincas évektől ez lett állandó lakhelye. A fővárosból ide költöztette értékes könyveit és műtárgyait is. Dr. Végh Gyula tudós volta, szakállas ábrázata, zárkózott magatartása miatt nem volt népszerű ember Bozsokon, a tragédiája mégis megrendítette a falu lakóit. A pártállam idején ugyanis neki is, mint minden földbirtokosnak, a feleségének pedig arisztokrata származása miatt, sok kellemetlenségben, zaklatásban, majd meghurcolásban volt részük. Végül is a kilakoltatás elől a halálba menekült, önkezével vetett véget életének 1951-ben.
A kastélyt az OMF az 1959 - 1960-as években állította helyre Vas megye támogatásával, Sedlmayr János építész tervei alapján.
Sedlmayr János: A bozsoki Sibrik kastély (Műemlékvédelem 4./1960.)
Jelenleg a várban panzió üzemel étteremmel, de turisták is megtekinthetik a kastélyt.
Szép napot mindenkinek! Nos én tulajdonosa lettem ennek a területnek ahol ez a bizonyos Őcsényi oltovány vára elhelyezkedik. Volna néhány kérdésem ezzel kapcsolatban de nem ezen a fórumon, hanem privátban ha lehetséges. az Email címem simonr@tolna.net Köszönettel: Simon Róbert.
Maga a kirándulás semmi másról nem szólt, mint Kerekiről. Így viszonylag türelmesen viseltem el a cammogó vasárnapi autósokat - a sebességkorlátozásról amúgy is külön véleményem van, de azokat tényleg nem tudom hová rakni, akik nyolcvannal vagy még lassabban tötyögnek, nem törődve a mögöttük feltorlódó sorral - és az a szerencsétlen fácán sem ijesztett meg nagyon, amely majdnem kiütötte a jobboldali A-oszlopot a helyéről.
Megközelítés a "vaddisznóösvényen" történt, azaz Dunaföldvár illetve visszafelé Dunaújváros érintésével, valahogy nem bíztam benne, hogy az autópákyán délután gyorsan lehetne haladni. A kifejezésért elnézést kérek, a seregben anno egyszerűen a kerülő utat neveztük így. Oda-vissza így nyolc óra volt, a rövid megállásokkal együtt.
Mivel már hallottam beszámolókat a vár megközelítésének lehetőségeiről, eszem ágában sem volt a legmeredekebbet választani. (A tájékoztató táblát valaki megpiszkálta egyébként.)
Maradt hát a leghosszabb, melyet a domb lábáig autóval tettük meg (N. Várbarát biztosan ráncolná a homlokát, ha a héten nem más elfoglatsága lenne), onnan viszont nem lehetséges szériautóval tovább menni. Egyrészt, mert vizes volt, másrészt feljebb a csapadékvíz kimélyítette a keréknyomot, simán felfeküdne még egy japán autónál magasabb felépítésű, így a miénk is. Ettől még autóval koppanásig fel lehet menni a várig, de másfelől, mert volt fenn autó.
Maga a vár szerelem első látásra. Igaz, kissé felnőtt az aljnövényzet, de nem kéne hozzá egy teljes nap kigazolni motoros bozótvágókkal. A kis alapterületű romegyüttes elsőre átlátható, még egy régészeti képzettséggel nem rendelkező ember is nagyjából felfogja az alaprajzot. Szinte ásóért kiált a terület :). Nagyon gyönyörűen meg lehetne csinálni, minden adva van: megközelíthető, mindeféle szerszámokat anyagokat könnyen fel lehet juttatni, kis területű, kialakítása után látogatók is tömegelhetnének, mert nem csak az M7-hez van közel, hanem a faluhoz még az általam oly annyira utált "attrakció" is megvalósítható lenne.
Szóval eszembe jutott, mikor korábban egyesületi körben arról beszélgettünk, vajon nem a legmesszebb, lévő legnehezebben megközelíthető, legmagasabban lévő, legnagyobb területű, etc. , etc. vára választottuk-e néhány éve? :) Azt hiszem, igen. Sajnálom, hogy a helyi kezdeményezés - a jelek szerint - megfenekleni látszik
Voltak más látogatók is, például egy pár két szép és szép nevű kislánnyal. A legmeredekebben jöttek fel, megpróbáltuk eligazítani őket, hol próbálkozzanak visszafelé, mert azt mondták, ott le nem mennek a gyerekekkel. Remélem, megtalálták a középnehéz utat.
Hét végén Kerekin volt a sor, ahová már párszor megpróbáltunk eljutni, ám vagy időhiány vagy az időjárás vagy épp a forgalmi viszonyok ezt megakadályozták.
Mindjárt szólok is a kirándulásról, de ha már Horthyról esett szó, el kell mondanom, hogy csak visszafelé jutott eszembe, Kerekin is van egy fából készült Horthy-szobor. Csak kíváncsi lettem volna rá, de hát elfelejtettem...
Sokáig úgy tűnt, hogy a felvidék meghódításába kezdek Fülek, Divény, Ajnácskő várainak felkeresésével. Azonban egy apró szervezési momentum másként alakult, tehát úgy döntöttem, hogy a fórumban kevéssé tárgyalt Burgenland felé veszem az irányt. Tehát az aznapi terv átalakult: Bozsok – Léka-Lánzsér lett vártúránk célpontja.
Bozsok egy különleges mára már csak jelképes határ mentén elterülő község Vas Megyében.
Különlegességét a mi szempontunkból az adja, hogy területén 4 db castellum vagy kastély maradványait figyelheti meg az ide vetődő várbarát.
A műemlékek részletes taglalása előtt azonban az itt birtokos Sibrik család történetét vizsgáljuk meg Borovszky Samu: Magyarország Vármegyéi és Városai vonatkozó részeinek bemutatásával.
Vas Vérmegye Nemes Családai – Írta ifj. Reiszig Ede. Átnézte Borovszky Samu és Csoma József.
Sibrik.
Sibrik. (Szarvaskendi). Első ismert őse S. Péter (1471.), Mátyás király kapitánya, már Szarvaskend birtokában volt, hol a család mai napig is birtokos. Nevezetes tagjai: László (1505.) Vasvármegye követe; Osvát kir. kamarai tanácsos (1523.) György (1585.) nagyváradi várkapitány. István 1637-ben követ. Miklós kurucz ezredes s Rákóczy "Aulae praefectusa" (1711.) 572Birtokai Bozsok és Hegyhát-Sál, ezenkívül 1554-ben Alsó Telekest bírta. Czímer: (jelenlegi): paizs kék mezején két egymás felé forduló koronás arany kétfarkú oroszlán felemelt jobb előlábaikban kardot tartanak, melyre török fő van tűzve. Sisakdísz: kardot tartó növő oroszlán.
Bozsok Toronyrom
Megközelítése:
Bozsok közepén, manapság pályázati pénzből felújítás alatt levő közösségi és egészségház (Bozsok Rákóczi út 24.) udvaráról közelíthető meg a műemlék.
Az udvar végén levő kis patakot áthidaló pallón átkelve kis tisztásra érünk, ahol almafákkal övezett tisztáson található a műemlék.
Leírása-Története:
A templom szomszédságában, a patak keleti oldalán álló ágyúlőrésekkel ellátott középkori toronyrom egy régi castellum ÉNy-i megmaradt sarka. 1603-ban Sibrik Máté ősi kastélyaként említik a tornyot, 1616-ban már csak mint romot említik.
...még annyi, hogy lehet szólni kéne a "Hazajáró"-s fiúknak, ha hazaérnek, akkor menjenek már végig a kéktúrán (is); az talán nívós és nézhető műsor volna...
2012. 06.24-én Csókakőn voltunk a családdal. Néhány mobiltelefonnal készített fotó:
A váron jelenleg szignifikáns változást nem észlelni, visont a vár alatti park egy újabb emlékművel(?) bővült, Horthy Miklós kormányzó mellszobrával.
Ott jártamkor aktivisták védték, hogy más aktivisták le ne öntsék festékkel, vagy meg ne rongálják.
Érdekes és elgondolkodtató szelete ez a mai magyar társadalomnak.
Természetesen a téma célja részemről a változások bemutatása, nem célom állást foglalni pro és kontra.
De a vár alatti park és Csókakő repertoárjába immár bekerült ez a szobor is. Hogy miért került oda, és hogyan illik ez a környezet kultúrális és történelmi profiljába, számomra rejtély... Egy nagy kérdőjel nekem ez az egész.
Én 4 részt láttam eddig, és egyik sem tetszett. Felületes, nem követi a kék túra vonalát. Oberfrank Pállal nincs semmi bajom, de az elmúlást sokszor hangsúlyozó mondandójával
az alkonyt és a csendet bemutató képekkel egy relaxációs DVD hatását kelti. Nem egyszer elbólintottam rajta én is. Nem hiszem, hogy a Mátrát bemutató rész felében a Somoskői várat kellene mutatni. Sok lényeges elem kimaradt, Aggtelek, Hollóháza,Telkibánya,Pálháza,Sírok,Kisnána,Recsk hogy csak néhányat említsek...
Még annyit, hogy az eredetit nem átallottam DVD-n megvenni, és időnként elő is veszem, de ezzel a felújított változattal sajnos ez nem fog megtörténni.
Ma volt egy rész a királyi tévén, engem sem fogott meg.
Pl. volt benne egy szöveg "az 1919-es patkánylázadás". Rendben van, hogy most szidni kell a komcsikat, és nekem sem a szívem csücske Kun Béla, de azért egy természetfilmből ki lehetne hagyni a politikai vonalat.
Ettől eltekintve szinte semmi nem történt benne. Egyáltalán nem az eredeti filmsorozatnak az újrafeldolgozása, csak be-beugranak egy helyszínre, szóval nulla.
