Ide szeretnénk gyűjteni minden hasznos(nak látszó) információt, tapasztalatot, kérdést, ami szükséges lehet a görögországi 246 kilométeres ultrafutóverseny teljesítésében. http://hu.wikipedia.org/wiki/Spartathlon
Szerintem is megint kavarsz egy kicsit valamit. Ha csinalnak egy alapos kardiologiai vizsgalatot, es ez alapjan valami problemat allapitanak meg, akkor persze akinek esze van nem megy el masnap a BBpre. De itt nem errol volt szo, ha csinaltak volna is neked ilyet, igen valoszinu, hogy nem talalt volna semmit - mintahogy nem is sziv problemak miatt serultel le gondolom. Te magad allitottad, hogy edzetlenseg miatt lehetett. Igy a kettonek koze nincs egymashoz. Ahogy 100 emberbol 99nel nem talalnak semmit, de ha mind odaallna edzetlenul a BBp rajtjahoz, nem sok erne celba belole...
Igen. Egyetértek veled. Ebben nem tudott volna megakadályozni. Viszont ha pl. csinálnak egy EKG-t, aminek nem túl jó ez eredménye, akkor minden buzonnyal beutalnak egy ultrahangos vizsgálatra is. Ha pedig ezek után az orvos azt mondja, hogy ez így veszélyes, akkor azért átgondolom. Nem nem mindegy, hogy fájni fog kicsit a lábad (pl porckopás), vagy úgy jársz, mint egy ismerősöm, aki nem csináltatott ilyen vizsgálatot, mert hogy fölösleges, majd 35 évesen a konyhában főzés közben öszeesett, és meghalt. Valami baj volt a szívével. Ha ez időben kiderül, és odafigyel, nem terheli túl magát még ma is élhetne. Azthiszem érezhető a különbség...
EperésSör írta: Az elhangzott javaslatok szuperek. Én annak idején kaptam egy UMSZ féle ajánlást hogy mi és hogyan jó, de abban egy szó sincs, vagy volt a lebonyolításról!
Na itt kellene egy egységesen megfogalmazott elvárás a dolgokról.
Ezt az UMSZ-ajánlást valaki fel tudná tenni netre, ha már az UMSZ-nek nincs saját honlapja? Érdekel a tartalma.
Arra gondoltam, hogy ha az UMSZ ajánlásában nincs ilyesmi, akkor csinálhatnánk. Mielőtt valaki nekem esne, én tényleg kezdő vagyok, és nem a dolog érdeméhez akarok hozzászólni, de azt gondoltam, hogy valamit el lehetne kezdeni. Csináltam egy vázlatot (ahogy Neumann János mondaná: First Draft :-)), amire fel lehetne fűzni az elhangzott meg az el nem hangzott gondolatokat, nehogy egyenként szálljanak el a kibertérbe. Ebben a dokumentumban egyelőre semmi konkrét követelmény nincsen, csak címek. Először azt kérem, hogy ehhez szóljatok hozzá, ha látjátok értelmét az ilyesminek. Aztán jöhet a tartalom.
Az általam összeütött címlista bármilyen irányban módosítható, lehet bővíteni, szűkíteni, átrendezni. Azt gondolom, hogy ha valamelyik cím értelmes, de nem írunk hozzá konkrét tartalmat, akkor is jó, mert eszébe juthat valakinek, hogy nahát, erre is figyelni kellene. Mivel az UMSZ ajánlását nem ismerem, elnézést kérek, ha valamiben újból feltaláltam volna a spanyolviaszt. Ami abban van, azt is bele lehetne írni.
Aztán fel lehet tölteni tartalommal. Nem feltétlenül fog kijönni egy egységes ajánlás, ahogy EperésSör írta, az is lehet, hogy kétséges lesz. :-) Tehát ha az jön ki valamelyik kérdésnél, hogy van 2-3 konkurens és indokolható álláspont, akkor benne lehet mindegyik, és a rendező tudatosan választhat a prioritásai szerint.
Aztán amikor kész van, akkor lehet ebből a topic álláspontja vagy az SE álláspontja (láttam a közgyűlési napirendnél, hogy az SE úgyis rendezni akar jövőre, akkor nem haszontalan egy ilyet összeütni), vagy az is lehet, hogy címke nélkül csak kering a szélben, és senkinek nem a hivatalos véleménye, de mégis el lehet olvasni. És persze az évek során csiszolható.
Esetleg lehetne értelme egy IRL brainstormingnak is a dologról.
A példával csak annyit szerettem volna érzékeltetni, hogy aki többet bír mindenki másnál, az még nem jeleni azt, hogy saját magánál is többet tud teljesíteni.
Amikor világviszonylatban is nehezet mászott és felment a pulzusa, akkor is meg tudta találni a módját annak, hogy kicsit pihenjen közben és folytatta a mászást.
Fiatal korában talán többet kockáztatott /Shatopant/.
Attilával tökéletes párost alkottak.
Ha akkor Attilával van, talán nem halt volna meg.
Zsolt maximalizmusa is közrejátszhatott a tragédiában.
Zsolt közelében már több haáleset is történt /olcsó újságírói szöveg: aratott a halál/.
Szerintem Zsolt is komoly veszélyben van. A jelenleg élő magyar hegymászók között az egyik legelszántabb, legkitartóbb, legerősebb, stb.
Nagy tudása mellett többször volt szerencséje és eddig úgy tűnik, hogy Oodaátról is támogatják.
Már megbocsáss, de a beírásodból egyértelműen kiderül, hogy tapasztalatlanságod az oka a sérülésednek: „...igaz a saját hibámból, de gyakorlatilag teljesen edzetlenûl indultam mindkét versenyen." Ugyanakkor ismét idéznélek: „Néhányan fel vannak háborodva, hogy miért kell ultraverseny elõtt sportorvosi vizsgálatot csináltatni?" Nem, nincs itt felháborodva senki, csupán az értelmét meg a módszereit vitatják. „Most épp egy két és fél hónapos kényszerpihenõt tartok." Szerinted ki ennek az oka? A sportorvos vagy a tapasztalatlanságod? Mert véleményem szerint („Többen is mondták, és én is gondoltam rá, hogy így edzettlenül ez elég sérülésveszélyes") a sportovos sem tudott volna meggyőzni vagy eltiltani az akciódtól. Vagy éppen tőle várod a segítséget? Gondolt át szerintem, hogy hol kell keresni a hibát és a felelősséget és a lehetőségeket.
Szerintem azért van közös nevező. Tekintsd úgy ezt a fórumot mint egy vitaanyagot. Ütköznek az álláspontok aztán a végén csak kisül valami jó. Az már többször bebizonyosodott, hogy az index topikjait sokkal többen olvassák mint akik hozzászólnak.
Én azon vagyok, hogy nem árt ha az ember rendszeresen és alaposan átnézeti magát. De a mai magyar valóság ezt nagyon nehézzé teszi. Neked mint sportolónak harcolnod kell azért, hogy tudd, hogy minden okés.
Azt azért vitatom, hogy a BB rajtjában a mentős srácok érdemben hozzá tudnak szólni a témához. Az a ránézéses, esetleg vérnyomás mérős módszer amit alkalmaznak semmit nem ér. Pont arra jó, hogy a szervezők magukat megnyugtassák.
Te voltál orvosnál mégis belesérültél. Egy ilyen esetben mit tudot volna kezdeni veled egy versenyorvos? A te eseted is azt bizonyítja, hogy elsősorban magadra kell vigyáznod mert másra kevéssé számíthatsz.
Egy barátom (kis túlzással..., inkább jó ismerősöm), extrém sportokat űzött. Sikeres hegymászó, barlangász, marathoni futó, kerékpáros, síelő. Az ultrafutásba is bele szeretett volna kóstolni.
Nagy futóexpedíciót terveztek Kínába, a Nagy fal vonalán.
Egy nagyon extrém hegyi kaland, betegséggel fűszerezve, szívproblémákat okozott neki (valami ritmuszavart).
Orvoshoz nem járt, mert nem tanácsolták neki az extrém igénybevételeket.
A normál életben nem zavarta, mászott, expedíciózott, edzett, hosszúkat futott, kerékpározott. Sokszorosát bírta annak, mint más, egészséges emberek, vagy sportolók.
Amikor kérdeztem, nehéz helyzetben mi lesz? Csak annyit mondott, majd megoldja. Nem olyan veszélyes a dolog, hiszen évek óta együtt él ezzel a kis problémával.
Öt éve ment el, most 6275 méter magasan, a Karakoramban pihen, nem látja a gyerekeit felnőni.
A kivételes emberek, akik sok megpróbáltatáson mennek keresztül, mindent kibírnak, többek mint mások, néha túl sokat akarnak maguktól.
Az ultrafutók is ilyenek.
Kkülönlegesek vagytok, de nem mindenhatók. Hiába hoztok ide húsz évvel ezelőtti orvosi-kivizsgálás rémtörténeteket, lehet ezeken mosolyogni, de komolyan venni már nem.
Ma, tízezer forintért bárki, hozzáértő orvosi segédlettel elvégeztethet terheléses EKG, vagy bármilyen vizsgálatot. A Sportkórházban biztos nem kap infarktust a személyzet egy jól edzett sportoló adataitól.
A vizsgálatok eredményeit kell megfelelően értékelni. Amennyiben bármi hiba mutatkozik az értékekben, biztosan nem fog senki erőszakkal megakadályozni egy ultrfutót sem az extrém terhelésektől. Mindenk saját egészségének őre.
Elõször is üdvözletem mindenkinek. Eddig nem vettem még rá magam, hogy írjak is a fórumra, csak külsõ szemlélõként nézelõdtem, és próbáltam új és jó dolgokat tanulni a beszélgetésekbõl. Azonban nagy sajnálatomra nem igazán látom, hogy túlságosan sokszor sikerülne közös nevezõre jutniuk az ellenkezõ véleményen lévõknek. Ami mégis rávett az írásra, az a sportorvosi igazolás kérésével kapcsolatosan kialakult "vita". Igaz, hogy én még csak 12 éve futok (9 éves korom óta), és mivel pályán versenyzek középtávfutóként eddigi leghosszabb versenyem az idén volt egy marathon, majd csapatban indultam a Bécs-Budapesten. Elõsszor is errõl a két versenyrõl írnék annyit, hogy igaz a saját hibámból, de gyakorlatilag teljesen edzetlenûl indultam mindkét versenyen. Gondoltam mi az a 42km?! 30-ig még nem lessz gáz, utána meg valahogy csak behúzom magam. Ez meg is történt, és az idõ sem lett olyan gáz. Utána pedig irány a BB. Többen is mondták, és én is gondoltam rá, hogy így edzettlenül ez elég sérülésveszélyes, de gondoltam, ha a marathont megúsztam, ezzel sem lessz gond. Hát nem. Most épp egy két és fél hónapos kényszerpihenõt tartok. És igaz, hogy most épp nem érzek semmit, de bízom benne, hogy az orvos érti a dolgát, és nem csak szivatni akar. Cserébe õ meg elhiszi, hogy nem vagyok hülye, amiért futok... Néhányan fel vannak háborodva, hogy miért kell ultraverseny elõtt sportorvosi vizsgálatot csináltatni? Nem értem õke! Országos bajnokságon való indulásnak mindössze két feltétele van Magyarországon: érvényes tagsági igazolvány, és érvényes sportorvosi igazolás. 18 év alatt félévente, fölötte pedig évente kell megújítani! És ez nem véletlen. És nem csak a MASZ ötlete, nemzetközi szinten is működik. Valamint ha a kockázati tényezőt nézzük, sok esetben veszélyesebb szerintem az ultrafutás, mint egy pályaverseny. Mégsem lázad senki. Hidd el, ezzel a vizsgálattal a javadat akarják, és amikor azt írod, boldogan akarsz átlépni az örök futómezõkre, meg ott és úgy ölöd meg magad, ahogy neked tetszik, akkor gondolj azokra is, akik itt maradnak és jobban szeretnek téged, mint a futást. És szerintem az sem véletlen, hogy ebben a témában Balázs is egyetértett EperésSör-el. A vizsgálatok kritizálásáról pedig annyit, hogy nem tudom máshol mi a helyzet, de Fehérváron pl csinálnak 2 évente mindenkinek terheléses EKG-t. Emellett pedig ha mégis szakrendelést választasz, próbáld meg, hogy mielõtt bemész a vizsgálatra, tisztázod az orvossal, hogy miért vagy itt és milyen sportot ûzöl valójában. Akkor már nem néz majd furcsán rád a 32-es pulzus miatt...
Szerintem a kérdésre a válasz, hogy mindenkinek magára kell vigyáznia mert más nem tud vigyázni rád. Mindenkinek meg kell tanulnia mit szabad és mit nem, illetve, hogy milyen prevencióra van szüksége.
A sok feltételes módból arra következtetek, hogy Te magad se jársz el folyamatos kontrollra. Ezért sem teljesen értem miért vagy ennyire rugalmatlan és ellentmondást nem tűrő a véleményedben.
Sziasztok! Érdekes egy kérdést vetettetek fel ezzel a sportorvosival. Nálam ez így fest, ha egy mód van rá elkerülöm,mert félek, hogy talál valamit és akkor nem futhatok. Mostanában viszont a munkahelyemen félévente kötelező orvosi van. Kisérleti vegyi üzem, tele teljesen ismeretlen és élettani hatásait még nem ismert vegyületekkel. A márciusi elsővel nem is volt semmi gond, szinte minden tökéletes, de a mostani másodiknál, kb két héttel a Bécs-Bp után rendkivül alacsony szinten találták a fehérvérsejt számomat, minden más tökéletes volt. jelenleg én sem tudom, hogy ez most munkahelyi kérdés e vagy a verseny alatt szedett napi egy-két (összesen 10 szem) Algopyrin utóhatása. Ennek valóban van fehérvérsejt csökkentő hatása, de ennyire is, ezt nem tudom.
Három hét múlva még egy kontrol, addig mint minden normális ember , mert közérzetben nincs semmi gond úgy teszek mintha minden rendben lenne. Igaz mostanság még nagyon lightosan mozgok, ezen a hétem már talán 50 kilcsi is lesz, de még ez sem biztos.
Tényleg hétköznapi nyelven leírva megtudja valaki mondani milyen élettani hatásokat tapasztaltak a Spartathlonon a vérmintáknál, mert amit feltett az Andris az annyira tele van orvosi szlenggel, hogy egy árva szót sem értek belőle,
Tegnapi hír, hogy gyökeresen változott az IAU útiköltség-elosztási rendszere.
Ezután négy tényezőtől függ majd egy-egy ország támogatása.
1. A helyi szervezők által meghatározott alapnormatívától.
2. Az utazás távolságától
3. A versenyzők utolsó két évi ranglista-eredményétől
4. Bónuszpénzt kap a teljes csapatot nevező ország
Extrabónusznak számít, hogy a 100-as VB-t az IAAF külön is támogatja.
/Sajnos a 24 órásokat nem./
Nagyon megnő a jelentősége a ranglistákra való felkerülésnek, tehát igen lényeges lenne, hogy a magyar 24 órás és 100 km-es versenyek IAU plecsnivel is rendelkezzenek. Nem tudom, hogy ha valaki nem kerül ranglistára, akkor elindulhat-e világversenyen és ha igen kaphat-e támogatást.
Itt a Barkley Marathons 1995-ös ismertetője. Már kicsit elavult hisz amióta íródott pár embernek már sikerült megcsinálnia. Érdekes olvasmány... Én előbb fogok Barkley topikot csinálni mint Badwatert...
Előbb a fordításom, utóbb az eredeti... (Mindez innen: http://www.mattmahoney.net/barkley/ )
Tedd le ezt a lapot. Menekülj. Ez egy egyirányú jegy a pokolba. Egy út vezet befelé és csak egy út vezet kifelé.
A Barkley nem a felgéfelmetesebb 100 mérföldes. Csupán 2000 láb (600m) van a legmagasabb és a legalacsonyabb pontja között. Mégse fejezi be senki. Miért? Mert idővel mindenki feladja. Talán a gyomorszorongató emelkedők miatt. Talán a combszaggató lejtők miatt. Talán az eper (?) vagy a szeder miatt miatt.
Talán azért mert a Barkley-n tényleg az ember harcol a heggyel. Itt nincsenek cuki, foszforeszkáló izék minden párszáz méteren. Ha eltévedő fajta vagy, nem kéne, hogy az erdőt járd. Itt nincs inyenc bőségtál fél mérföldenént. Szerencséd van, hogy egyáltalán vizet kiteszünk egy két helyre.
A Barkely nem a szépfiúk versenye. A Barkeley szétszedi a gyorsaságod és a végére csupán önmagad árnyéka maradsz. A Barkley futónak keménynek kell lennie. A mérföldenkénti 1000 láb szintemelkedés (305m / 1609m) leharcol. A Barkely futónak esze van. Térképpel tájékozódni könnyű ha tudod hogy kell. De beazonosítani, hogy éjszaka közepén, egy távoli hegyen hol is vagy, már hozzáértést igényel. A Barkley futó önfeltaláló. A Barkley-n mi a terepet adjuk és többé kevésbé biztonságossá tesszük. A többi rajtad, a a hegyen és azon a hangon múlik ami a fejedben sírdogál és azt mondja, hogy „anya, ez nagyon nehéz, haza akarok menni.”
Oka van annak, hogy még a „fun run”-nak is csak évi két célbaérője van. És az se véletlen, hogy a 100-ast még soha senki nem csinálta meg. Ahhoz, hogy a Barkelyet megismert, tudnod kell mi az a szerénység ... és a félelem.
Put this down. Get away from it. You are holding a one way ticket thru the portals of Hell. One way in and only one way out.
The Barkley is not the most imposing 100 miler. Only 2000 feet separate the highest and lowest points. Yet, somehow, year after year nobody finishes. Why? Because, eventually, everybody quits. Maybe it is the endless gut-wrenching climbs. Maybe it is the leg-
wrenching descents. Maybe it is the sawbriers and blackberries.
Maybe it is because the Barkley is truly man against the mountain. We don't have cute little glo-lights every hundred feet. If you can't find your way, you shouldn't be in the woods. No gourmet stands every half mile. You are lucky we put out water.
The Barkley is not for the pretty boys. The Barkley takes away your speed and leaves you a struggling shadow of yourself. The Barkley runner must be tough. A thousand foot per mile elevation change exacts a heavy toll. He must be savvy. Finding your way with
a map is easy if you know how. Knowing where you are on a remote mountainside at night requires no little skill. He must be self reliant. At the Barkley we provide a venue, and render it reasonably safe. The rest is between you, the mountain, and that little voice inside you that says " Mommy, it is too hard, I want to quit."
There are reasons that the fun-run averages only 2 finishers a year. There are reasons that no one has ever finished the 100. To know the Barkley is to know humility...and fear.
Abban egyetértünk, hogy nem elhallgatva az ultratáv teljesítése közben felmerülő nehézségeinket, azt kell kifelé közvetítenünk, hogy mi a futástól szabadok és boldogok vagyunk.
Mi azért futunk ultrát, mert az utolsó cseppjéig ki akarjuk ezt a boldogságot és szabadságot élvezni.
Egyébként amiről meg beszélünk az pár hónap alatt megtapasztalható heti 3-4 futás által is kicsiben bárkinek.
Szóval a futás szabaddá és boldoggá tesz. Szerintem.
Ultrafutó egyébként is abból a futóból lesz aki az öntúlszárnyalásra való törekvésében nem áll meg a marathoni távnál.
Teljesen egyetértek, nem fog elkezdeni valaki másnap ultrát futni csak azért mert látta ahogy mások sokat futnak. De akkor kezd el érdeklődni ha látja...
...ha látja hogy ez "jó".
Mármint ha azt érzi meg hogy inkább pozitív dolgokat kapnak akik ezt csinálják, a néhány sérülés és egyéb ellenére. S nempedig azt hogy itt mindenki haldoklik.
Jó lenne ha úgy mennének haza, h: Apám ez nem semmi!
A sportág megítélését nem bízhatod olyan emberre aki még nem futott pl. marathoni távot, sőt egyáltalán nem fut. Az iskolai élmények inkább eltávolítanak a futástól mindenkit, mintsem megszerettetnék vele a mozgást.
Az átlag ember tudata egyszerűen képtelen feldolgozni azt, hogy lefutunk 100 - 200 - 300 vagy akár több ezer km-t. Ez nem a mi hibánk, és nem az átlagember hibája, egyszerűen a tapasztalat az érzés hiánya. Csak abba gondolj bele, hogy egy ultrafutóban mi zajlik le mikor egy magasabb távra vált. Egy bizonyos távot a "való világban" csak akkor tudsz teljesíteni ha belül, tudati szinten kételyed sincs.
Amivel mi futók inspirálhatjuk a környezetünket az a rendszeres futás. Szerintem.
Igen ennél többet nem lehet tenni(igazolás és doki a verseny közben), de ezt meg kell! A közvetlen verseny előtti felmérés tényleg csak statisztikához jó.
Az igazolás azért kell, hogy mutassa a versenyző együttműködését: "na, valamit én is tettem érte, h minden rendben legyen"
Az is igaz, h sokat nemér egy sportorvosi szűrés, de pl. a héten megyek tüdöszűrésre, ahol soha semmi bajom nem volt, de áldozok rá egy órát, hogy mégis a legnagyobb bajt azért kimutassák ha van!
Egy EKG nem teljes kivizsgálás, de a legnagyobb gondokat megmutatja.
Pl. h Szájmon-nak nincs is szive, vagy 2 van neki.
Azt hiszem némileg félreértettük egymást és ennek lehet, hogy én vagyok az oka.
Ugyanis valamiért elsősorban a versenyt közvetlenül a helyszínen megelőző orvosi vizsgálatokra gondoltam.
A többiek beszámolói nagyszerűen ecsetelik a magyarországi sportorvosi ellenőrző vizsgálatok értékét és a gyógyítás általános helyzetét.
Hogy személyes sztorimmal dúsítsam ezt a kérdéskört, elmesélem, hogy én miféle „komoly terheléses" vizsgálaton vettem részt kb 18-20 évvel ezelőtt...
Mivel Szegeden akkoriban a „Sportorvosi Intézetben" maximum egy ócska (de tényleg ócska) EKG-t tudtak csinálni Sipivel elhatároztuk, hogy valamilyen módon kibumlizzuk magunknak, hogy részt vehessünk egy futószalagos-terheléses vizsgálaton a Deszki Tüdőgyógyintézetben. Pista elintézte a protekciót és hamarosan bedrótozva és remek hangulatban követtem az orvos utasításait a futószalagon. Nem sokáig. Alig futottam nagyon könnyű tempóban mintegy 4-5 percet, amikor élénk mozgás és zavarodottság támadt az asszisztencia köreiben, majd népi pánikkal kísérve leparancsoltak a futógépről! Azt mondták: azonnal hagyjam abba! Kérdeztem, hogy ugyan mi a probléma, de nem válaszoltak, csak azt mondták, hogy valami baj van, majd megkonzultálják a professzorral. Ettől aztán majdnem infarktust kaptam! Körülbalül 3/4 óra múlva közölték, hogy tényleg nagy a baj, azonnal és egy életre abba kell hagynom a futást! Sőt: kész csoda, hogy még élek, engem majdnem mutogatni kéne. Halálra rémülve mondtam, hogy na ne máááán, meg mjééé, meg hasonlók. Hát, mert valami nem műxik a szívemben, valami ingerületféle vagy funkció nincs jelen, nem tapasztalható, s ha annál gyorsabban futok, mint amekkora tempót diktáltam ott a szalagon, amíg le nem állították, abba bizony csúnyán bele is halhatok! Mondtam én némileg elbizonytalanodva, hogy hiszen ez naponta, sőt alkalmanként naponta kétszer be kellene következzen – vagyis ilyen alapon halálra kéne halnom magamat), de sokáig csak csóválták a fejüket. Azután hosszas tanácskozás után belementek, hogy folytassák a vizsgálatot és természetesen az én felelősségemre, de csakis az enyémre megengedték, hogy 100 fölé, majd még feljebb tornázzam a pulzusomat. Ott áltak a mellettem mindenféle életmentő beavatkozásra készen, ha netán lefordulnék a futószalagról... És megtörtént a csoda! Egy bizonyos terhelés fölött elkezdett működni a hiányolt funkció. Na, lett is újabb tanácstalanság. Azután nagy nehezen kisütötték, hogy bizonyára arról van itten nagyba' szó, hogy a szívem olyan edzett, hogy az a bizonyos ingerületátvitel vagy mi a szösz (mondanom sem kell, hogy harapófogóval kellett kihúzni belőlük) csak egy bizonyos terhelés felett lép működésbe. – És akkor most mi van? Kérdeztem én. – Hát, hát, talán abba kellene hagynom a futást. – De miért, hiszen éppen akkor műxik a téma, nem lehet, hogy pont abba döglenék belefele, ha leállnék? – Hát... Hát, azt nem lehet tudni... – És-és nem lehetne ezt valahol alaposan kivizsgálni? – Minden bizonnyal, de itt nem. – És, hol? Hol? Nem tudnának valamiféle beutalót adni, ha már állandó életveszélyben vagyok? – Nem, azt nem, hiszen egészséges vagyok, de a futást azért mégis csak abba kéne hagyni! –Ahan. Világos. Nos, azóta is futok. Lehet, hogy állandó életveszélyben vagyok? Lehet. El tudok menni valahová 48 évesen egy olyan kivizsgálásra, ahol kivizsgálnak és nem kerül egy vagyonba? Nem egyszerű. Megjegyzem: ha nem futok, sokkal rosszabb a közérzetem. Természetesen nem állítom, hogy a jó közérzet eléréséhez napi 30 km-et kell csavarni, de éppen a leállás (legalábbis az én esetemben) végzetes lehet.
Persze némileg eltértem már a tárgytól, úgyhogy visszatérek a sportorvosi vizsgálatokhoz, összegezve véleményemet.
Hasznos a rendszeres sportorvosi ellenőrzés, ha szakszerű és jól felkészült szakemberek megfelelő laboratóriumi és technikai körülmények között végzik. Erre Magyarországon nagyon kevés lehetőség van. Az általános kókányolás és maszatolás, amit sportorvoslásnak neveznek hazánkban, nem ér egy kutyagumit sem. Tök mindegy, hogy megelőző ellenőrző vizsgálatnak szánjuk akár hetekkel a verseny előtt, akár a helyszínen biztosítják a rendezők ezt a szolgáltatást. Akkor mégis mit tehet a lelkiismeretes versenyszervező, a rendezvényén rajthoz álló futók érdekében? Hát, ez az. Nem sokat. Kötelezővé teheti az érvényes, sportolásra alkalmas orvosi igazolás vagy valami hasonló papír bemutatását a versenyzőktől, a rajt előtt. Amivel többnyire a saját lelkiismeretét nyugtathatja meg, hiszen mint az eddig általban korábban e topicban leírtakból kiderül, az többnyire szart sem ér. Megpróbálhat saját maga orvosi stábjával a helyszínen alapvizsgálatokat elvégeztetni (akadnak erre is példák), de mint az sejthető és utaltam már rá: szinte teljesen értelmetlen. Mi tehát a megoldás?
Nincs egyértelmű és általános érvényű módszer. Ami a jellemzően jól szervezett, profi gondolkodásmódot és a versenyzők testi-lelki egészségét valóban őszinte felelősséggel megóvni kívánó versenyszervezők módszereit illeti, információim és tapasztalataim szerint a következők.
1. Kérnek előzetes, az egészségügyi alkalmasságot igazoló papírt. (A fagyi visszanyal, mert azt már nem ellenőrzik, persze erre nincs is módjuk.) De a saját lelkiismeretüket megnyugtatták és ténylegesen késztették valamilyen módon a versenyzőket az orvosi vizsgálatra. Hogy a sportolóknak milyen lehetőségeik vannak lakókörnyezetükben az alapvizsgálatok elvégzésétől egy korszerű és átfogó ellenőrzés végigcsinálására, az már tényleg nem az ő dilemmájuk. Mint ahogy az sem, ha a versenyre nevező esetleg sumákol és mondjuk egyszerűen odabiggyeszt vagy tétet egy olvashatatlan szignót, meg egy „orvosi-szerű" bélyegzőt a papírra. Akár azért mert így egyszerűbb, akár mert tényleg valami baja van és nincsen szinkronban a dokival.
2. Ha lehetőségük van rá, a saját orvosaikkal is végeztetnek a rajt előtt valamiféle ellenőrzést. Néha utána is. Ebben az a vicc, hogy mint az a korábbiakból kiderül, ez tényleg nem ér semmit illetve megint csak arra jó, hogy a saját lelkiismeretüket megnyugtassák, jogilag körülbástyázzák magukat. Illetve még valamire! Arra, hogy sportorvosi célú kutatásokat végezzenek. Mintavétel a verseny előtt és után stb. Ezek eredményeit a legritkább esetben kapják meg a futók.
3. A rendelkezésükre álló és megszerezhető lehető legkorszerűbb technikával és orvosi stábbal ügyelnek a helyszínen a versenyzők egészségére. Ez az ami nagyon fontos. Szerintem.
Nagyjából ennyi. A szuperhosszútávfutó ha nem tökéletesen hülye és nem abszolút felkészületlen (de akkor mégiscsak tökéletesen hülye) tökéletesen tisztában van a saját állapotával. Ezért aztán szinte csaknem kizárólag az ő felelőssége, hogy milyen állapotban áll a rajthoz és hogyan fejezi be a versenyt. (A hülyeség az nyilván más kategória. Talán erre is vannak példák. Bizonyára nem könnyű kiszűrni!)
Mikor még nagyokat futottam, akkor komoly szükségét éreztem, hogy vizsgáltassam magam.
Kétségtelen, hogy kényelmetlenséggel jár. Talán még ki is néznek, hogy egészségesen kivizsgálásra akarsz menni, de évente egy napot erre is lehet szánni. Jó volna ha szánnánk rá.
Amit mi csinálunk az elsősorban az ultrafutás bemutatása. Egy ízelítő, hogy a nézelődők, futók lássák milyen jó dolog is ez. Az egész elrontaná, ha valakivel is bármi baj történne.
Így sincs túl egészséges megítélése ennek a sportnak, pedig lehetne. Nem kell okvetlenül belerokkanni, mint azt sokan gondolják:)
Gyulának mindenképp, de mint esetleges érintett, én is szívesen olvasnám. (Ha publikus, akkor pedig itt a nyilvánosság, és mindenki tájékozódhat, ha beírod.)
Orvosi dolgokról: szerintem amennyit én edzem/versenyzek (napi kevesebb mint egy óra, általában könnyed kimozdulás az "íróasztal mellől"), ahhoz nem kell külön orvosi vizsgálat, elég, amennyin egyébként is átesem (évente két véradás, üzemorvos, jogosítványhoz stb.) Ezért aztán külön nem is megyek sehova.
