Szeretnék gratulálni Neked az áldozatos munkádhoz, amivel Derenk, Szögliget és Szádvár nevét messze földek polgáraival megismerteted. Fényképeidet, videóidat látva bizony nagy kedvünk támad megismerni ezen csodálatos szépségű vidéket.
2012. július első felében a Kuny Domokos múzeum szervezésében ásatások zajlottak az Oroszlány közelében fekvő Gerencsérvár területén. Az ásatásokat László János, a Kuny Múzeum régésze vezette.
Abban a szerencsében volt részem, hogy László János szíves intvitálására megtekinthettem az ott folyó munkálatokat. Köszönet érte!
Idén 3 kutató árokban folytak a feltárások. Az esemény szenzációja mindenképpen az, hogy például idén sikerült feltárni egy új épület alapfalait! Ez pedig alapjaiban változtatja meg a várról kialakított sztereotípiát, amely háromszintes tornyot körülvevő falakkal képzeli el az erősséget.
Nos, az ásatások során bizonyítást nyer, hogy ez egy sokkal komplexebb erődítmény lehetett, mint azt korábban elképzeltük.
Bízom benne, hogy az ásatások eredményei mihamarabb publikálásra kerülnek, és egy új vár-alaprajzzal is gazdagabbak lehetünk.
NV> Thank you very much for email!! I will forward it to the NagySaros Var. where is it from - from your private archive? If they publish it, they can write you as a source of pictures.
NV> Nagyon szépen köszönöm az e-mail! Én azt továbbítja a NagySaros Var. hol van ez az - az Ön privát archívumban? Ha azt közzéteszi, tudnak írni neked, mint a forrás képeket.
Sajnos már nem emlékszem rá, hogy melyik rajza lehetett az Miskovszkynak? Kérdezz már rá légyszi, hogy ezek között volna talán? Ha igen, akkor a szám alapján beazonosítva, küldöm nagy méretben.
Lánzsér tényleg hatalmas élményt nyújt a várbarátnak, mind méretei, mind sok évszázados históriájának átböngészése miatt. Kösz szépen az élménybeszámolót.
A középkori várral szemközti Heidriegel nevezetű erődítményről Dénes József várkutató oldalán olvastam:
"Korábban ebbe a csoportba soroltuk irodalmi adatok alapján Lánzsér-Heidriegel várát is, de kiderült róla terepbejárásunkkor, hogy őskori."
A 4. kapun belépve a felső udvar területén egy XVII. században épült többszintes épület maradványaival találkozunk. Ez volt az úgynevezett új várrész, amelyet építőjük Pietro Antonio Conti rendezett be. Az épület bal szárnyán helyezkedett el az Eszterházy Pál által építtetett Szent Miklós kápolna.
Tőlünk közvetlenül balra magasodik az öregtorony, amelynek bejárását egy képsorozattal illusztrálnám.
Információs táblákat minden jelentősebb várszakasznál helyeztek ki. Az információs tábla német, magyar, és angol nyelvű. A táblákon a taglalt részletet sárga színnel kiemelik, így elősegítve az értelmezést. A várrom belépőjegy ellenében látogatható, ára 3.50 Euro. A tájékoztatófüzeteket én is keresem minden esetben, itt ilyet nem találtam, ellenben a pénztár mellett kisebb büfé üzemel… Panoptikum nincsen :)))
Lánzsér vára szintén hatalmas élménnyel kecsegtet mindenki számára, aki rászánja magát a felkeresésére.
nagyon varbarat: some time ago, you gived here the drawings of Sarosi Var from Myskovsky author. Do you have them in good big quality? thank you. Snurka.
A középkori Torna egyike volt a történelmi Magyarország legkisebb vármegyéinek. Ha fellapozzuk a történészek adattárait, akkor a területén 3 várat soroltak fel. Míg Szádvár és Torna megérte a a XVII. század végét, addig Sólyomkőt már a XIV. században elhagyták birtokosai. De akad negyedik erődítmény is a környéken! Szögligeti tartózkodásam alatt lehetőségem nyílt egy kirándulás keretein belül felkapaszkodnom az oklevelekben nem említett objektum, Kecskevár omladékához.
Megközelítése:
Tornanádaska községet elhagyva autózzunk egészen addig, amíg a használaton kívüli vasútvonalat jobbkéz felől nem keresztezi egy átjáró. Itt leparkolva a túloldalt egy B.A.Z.-megyei tábla mentén haladjunk a réten felfelé, amíg az erdőben nem lelünk rá egy kitaposott ösvényre. Ez vezet tovább egy kövekkel kirakott csapáson felfelé. Amikor szétágazik a nyom, a jobb kézre eső vízmosáson haladjunk tovább. Ha elérünk egy szétrohadt drótkerítésig, akkor már közel a sziklagerinc. Erre felérve megszűnik az erdő, mivel a gerincen végighúzódó határsáv miatt itt kiirtották a fákat. Napjainkra megszűnt a szigorúan őrzött országhatár, így nyugodtan ballaghatunk kelet felé, a gerincen felfelé. Alig 200 méter után meredekebben emelkedik a gerinc. Itt balra nézve a fák takarásában bújik meg Kecskevár tornya. A köveket mészhabarccsal falazták fel, ez középkori eredetre utal. Míg a gerinc tetején körbe csak egymásra rakott köveket láthatunk, minden kötőanyag nélkül. Ennek építési ideje még ismeretlen. Nem tudok róla, hogy megkutatták volna az objektumot eddig, aminek felkeresését az államhatár régebben lehetetlenné tette.
Története:
A történészek adattáraiban nem szerepel, mivel nem maradt fenn róla korabeli oklevél.
Egyedül csak Sárközy Sebestyén könyvébenakadtam egy közvetett adatra. A tőle északra lévő Méhész falu kapcsán annyit írt, hogy az Árpád-házi uralkodók alatt szolgáltató várnépek {méhészek} lakták. Amikor a terepet bejártam, akkor az északi oldalról felvezető út nyomait észleltem. Tehát lehetséges, hogy az erődítményt kiszolgáló birtok az északi oldalt feküdt. Méhész falut először 1345-ben említették iratok, amikor Nagy Lajos király Méhészi Péter fia János földjét, ami Noghwarad hegy alatt feküdt, visszaadatta az azt bitorló görgői népektől. Ez a Nagyvárad elnevezés arra utalhat, hogy akkor már létezett a hegyi sasfészek. De további részleteket csak a terület régészeti feltárásától lehetne várni. Igazi "elfeledett vár", aminek felfedezése erősen megdobogtatja a várbarát szívét {már csak a meredeksége miatt is!}
A várvidéki Lánzsér erődítményében sok esztendővel ezelőtt jártam, amikor egy barátom társaságában kerékpárral kapaszkodtunk fel hozzá. Az építőmunkások a grandiózus lakótorony omladékát igyekeztek kijavítani. Szépen megvártuk, hogy leteljen a műszakjuk és kisteherautóikon elhajtsanak. Akkor betoltuk a drótszamarainkat a várudvarra, majd lefürödtünk a betonkeverő mellett hagyott vízcsőnél. Mivel akkoriban már megépült a fedett színpad, nem is vertünk fel sátrat, hanem annak védelmében vackoltuk el. Természetesen csak akkor, miután alaposan bebarangoltuk a hatalmas várromot. Összehasonlítva a te fotóiddal, csak kevés változást látok. Rendbe rakták a hatalmas lakótornyot, így oda már nem az állványzaton ügyeskedve, hanem falépcsőn lehet feljutni. Jó dolognak tartom az egyes várrészeket ismertető információs táblát is, bár nem írtad, hogy magyarul akad-e rajta szöveg? Esetleg a pénztárnál tudtál venni valamilyen ismertető füzetet?
Íme a régi fotóim, amiket még hagyományos géppel készítettem:
Léka után a 27 km-re levő Lánzsér várromját szemeltük ki magunknak. A vár megtekintése maga volt a katarzis. A falut átszelő főútról bal kézre ki van írva(Landsee-Burgruine), hogy merre kell tartanunk a várromok területe felé. Kiépített út vezet a várhoz, ez sima ügy. A belépődíj 3.50 Euro.
Talán mindenkinek megvolt anno, Sergio Leone a Jó, a rossz és a csúf című filmje. Ott a végső leszámolás után, a mi derék Tuco barátunk lihegve-zihálva rohangált ide oda, forgatta a szemeit, mindenhol az aranyat kereste a temetőben…Nos, valahogy így voltam, én is Lánzsér várának romjai között… Minden négyzetméteren van valami érdekesség, amin el lehet filozofálgatni. A turisták számára a várrom minden jelentősebb részleténél információs tábla van kihelyezve több nyelven.
Érdekes adat, amit egy német oldalon olvastam, hogy Felix Tobler szerint 1707-ben lehetett tűzeset, de nem lőporrobbanás. A július 11.-én 10-11 óra körül keletkezett tűz körülményeiről 55 embert hallgattak ki a július 22-i vizsgálat során. A tanúk a felsővár és a tetőzetre kiterjedő tűzről számoltak be. Egy halálos áldozat volt csupán egy ács, vagy asztalos, aki a tűz központját próbálta lokalizálni.
1772-ben semmiféle tűzesetről nem tesz említést az Esterházy levéltár. Sőt az 1790-es is erősen megkérdőjelezhető, legalábbis az akkoriban erősen romos épületben jelentősebb kár nem tett…Az viszont biztos hogy Esterházy Miklós herceg 1790 szeptember 28-án meghal Bécsben, fia és utóda Anton herceg takarékossági programja pecsételi meg a vár sorsát. Az akkorra haszontalanná vált vár költséges rekonstrukcióját már nem vállalta.
Elgondolkodtató, hogy az osztrák történetírók mennyire másképpen ismerik ugyanazon történetet, mint mi magyarok. És ezt nem csak ebben az esetben tapasztaltam…
Az alábbiakban a várat szeretném bemutatni néhány képben. Tekintve a vár hatalmas területét a képes beszámolót holnap is folytatnám:
A lánzséri vár egykor Nyugat-Magyarország leghatalmasabb erődítménye volt, ma Közép-Európa egyik legnagyobb várromja. A 310 méter kiterjedésű várfal még ma is érezteti egykori erejét, romjaiban is impozáns. Az épület magját képező lakótorony még a 13. század elején épült. A tornyot és az ahhoz csatlakozó késő gótikus udvart négy falgyűrű veszi körül. A külső védőfalat sokszögletű és kerek bástyákkal erősítették meg, a falak között árkok húzódnak. Az első várkapun az 1668-as évszám olvasható, a második és a harmadik kapu fölött torony emelkedik, a negyediknél pedig a rusztikus díszítésű fülke látható. A sokszögletű lakótorony (donjon) nyugati fala 10 m vastag, keletről egy gótikus lakószárny (15. sz.) csatlakozott hozzá. Itt még ma is felismerhető a falon az egykori boltozat nyoma, valamint a harmadik emeleten a lakótoronyba átvezető ajtónyílás. Figyelmet érdemelnek a középkori kéménykürtők is. A belső udvarról nyíló lépcsőház már a barokk korban épült.
Története:
A vár neve a német Landesehre („az ország becsülete”) átvétele.
Bár a göttweigi apátság egyik oklevele alapján már 1158-ban lehet legalább egy lakótorony létére következtetni, egyes vélemények szerint a várat 1173-ban építtette az Erchinger család. Más vélemény szerint II.András király egyik szentföldi kísérője, majd az ország nádora a Szák nembeli Bárcz fia Miklós építtette a szentföldi lovagvárak mintájára. 1222-ben már Baroch fia Miklós tulajdona, majd miután ennek a családnak magva szakadt, a vár és a birtok a királyra szállt. IV. Béla 1263-ban örökös joggal (jure perpetuo) Lőrinc soproni főispánnak, az Athinaiak ősének adományozta Lánzsér várát. Lőrinc fia Lőrinc 1290-ben nem volt hajlandó az osztrák herceghez pártolni, aki elfoglalta a várat. A 15. század elején Garai Miklós nádor birtokába került. 1435-ben azonban már a Fraknóiak ültek a várban, akik tíz évvel később elzálogosították a birtokot Albert osztrák hercegnek. Mátyás király 1482-ben Grafeneek Ulrichnak ajándékozta a várat, akik 1495-ben Weispriach Ulrich követett a tulajdonosok sorában. Halála után özvegye, Gertraud von Hohenwart, nem volt hajlandó átadni II. Ulászló királynak a megürült uradalmat.
A vár 1508 és 1524 közötti történetéhez tartozik az ún. „lánzséri viszály”. Weißpriach Ulrich halála után özvegye Gertraud ugyanis nem engedelmeskedett II.Ulászló parancsának a vár átadására, hanem rablóvezéreket fogadott a szolgálatába. A rablások és zsarolások fő elszenvedője Sopron városa volt, melynek kereskedőit a rablók rendszeresen megkárosították. A király erre Sopron városkapitányát Trenka Györgyöt bízta meg soproni fegyveresekkel a vár bevételével. Az ostromra végül nem került sor, mert a viszálynak Gertraud asszony fogságba ejtése, majd három éves fogva tartása véget vetett. II. Lajos király és Ferdinánd főherceg pedig megállapodtak abban, hogy vegyes bizottság vizsgálja ki és kezelje a határ mindkét oldalán elterjedt erőszakoskodásokat. Lánzsér végül Weißpriach János tulajdonába került.
1553-ban a birtokot Oláh Miklós esztergomi érsek vásárolta meg. 1561-ben unokaöccse Császár Miklós kapta ajándékba, azután pedig házasság révén Dersffy Ferenc lett a birtokosa. Miután 1612-ben Dersffy Orsolya Esterházy Miklós felesége lett 1624-ben a vár is Esterházy birtok lett, akik ezzel a házassággal alapozták meg későbbi nagy vagyonukat. Ő volt az, aki megvetette családja hatalmas vagyonának alapjait (1625-1645 között nádor). A viszonylag kicsiny várból Esterházy építtetett egész erődítményrendszert, falak és árkok egész rendszerével véve körül a belső magot. Hat kapun át vezetett az út a palotához. Az öt külső udvarban laktanyákat, gazdasági épületeket (raktárakat) emeltek. Bethlen Gábor támadása idején az idemenekített Esterházy-kincsek (a falak erejének és az őrség kitartásának köszönhetően) megmaradtak.
1707-ben német őrség került a várba, hogy a kurucoktól megvédje. Ám ekkor nagy szerencsétlenség történt: július 12.-én fölrobbant a lőportorony, s az épületek jelentős része súlyosan megrongálódott. Az Esterházyak azonban ekkor még (legalábbis részben) helyreállították.
Az uradalmi központot áttették Lakompakra, ahol pompás várkastélyuk állt.
Még helyreállították, Lánzsér sorsa végül is tűzvész által pecsételődött meg 1772-ben. Ez a tűz a jelek szerint sokkal nagyobb pusztítást végzett, olyannyira, hogy a tulajdonos számára – hozzá értve a már említett okokat – nem volt kifizetődő az újabb helyreállítás, s ezért feladta a várat, aminek töménytelen köve és téglája áhított építkezési anyagul szolgált a környék jobbágyházainak építéséhez. Az uradalmi központot áttették Lakompakra, ahol pompás várkastélyuk állt.
Vége,
