Ide szeretnénk gyűjteni minden hasznos(nak látszó) információt, tapasztalatot, kérdést, ami szükséges lehet a görögországi 246 kilométeres ultrafutóverseny teljesítésében. http://hu.wikipedia.org/wiki/Spartathlon
Csak vicc akart lenni, semmilyen következtetést nem kell belőle levonni. Ha megpróbálod a 24 órát, természetesen kell gyalogolnod, nem is keveset, hiszen aki folyamatosan végigfutja az egészet, az valószínűleg a dobogón fog állni, szóval nem sok ilyen lesz.
Az 50 után biztosan tudtál volna sétálni, pár kilométer után hozzászokik a lábad és egész jól megy. Az idei K100-on, miután megborultam, egyáltalán nem tudtam futni, de a gyaloglás teljesen jól ment, ha nem volt emelkedő :-), még élveztem is. Nekem biztosan azért voltak a 24-gyel eddig rossz tapasztalataim, mert nem tiszteltem eléggé a távot, és befrusztrálódtam, mikor sokkal hamarabb kimerültem, mint amire számítottam. Ha valaki reális tervekkel indul, biztosan jobbak az esélyek, jövőre remélem már okosabb leszek én is.
Valószínűleg jobb már az elejétől tervszerűen gyalogolni, pl. egy kör lassú futás, egy kör séta. Csak arra kell figyelni, hogy a futás tényleg lassú legyen, nehogy résztávozni kezdjél. De van, aki fut, amíg tud, aztán gyalogol, ahogy tud. Így is úgy is el fogsz fáradni :-)
Azóta is egyfolytában foglalkoztat, hogy miért mondtad ezt nekem. Ami a gyaloglást illeti, ajánlok neked egy jó honlapot, powerhiker.fw.hu. :-))) Szóval ott leszek Sárváron, ez a jövő évi versenytervem első oszlopa. A te rábeszélésedre is. :-) Azért is mentem el az ötvenesre, mert ez egy szükséges lépésnek tűnt, ha áprilisban hosszút akarok futni. De meginogtam, hogy melyiken. Nem akarom szétfutni magam, hanem arra vagyok kíváncsi, hogy mit bírok. És, ahogy Gabi mondta, egy ilyen versenyt nem lehet feladni, mert a 24 óra mindenképp eltelik. :-) Nekem nem ciki több órát pihenni közben, akár aludni is.
Azt gondolom, hogy 24 óra alatt futás nélkül is tudok menni 100 km-t. Ehhez a doppinghatárt el nem érő koffeinre van szükség. :-) Az előrehaladásomtól függően kitűzhetek majd egy 120-150 km közötti célt. Tisztában vagyok vele, hogy még nincs esélyem 200 közelébe jutni. Amikor lefutottam az ötvenest, nem éreztem úgy, hogy képes lennék még 18 órát gyalogolni utána. De az ötvenesre nem azért mentem oda, mert fel voltam készülve :-), hanem mert vágytam rá. És addig még van öt hónap. Biztos, hogy egy 12 óráson relatíve jobb eredményt érnék el, és jobban megközelíteném a 100 km-t, mint 24 óra alatt a 200-at. De engem nem ez érdekel, hanem hogy hol vannak most a határaim. Végtére is ez is csak egy teljesítménytúra. :-PPP
6/12/24 órás szilveszteri ultrafutás egyéniben, valamint 3, 6 és 12 fős csapatoknak A Nordic Walking az az újdivatú botos gyaloglás, Ausztriában nagyon népszerű.
St. Pöltenben egyszer voltunk tavaly 6 órás futáson, jó kis verseny volt.
Idén találták ki a 24 órás futást, valószínűleg nem ugyanazon a pályán rendezik mint a 6 órásat, mert annak a fele terepen, töltésen ment és ott szerintem semmi világítás nem volt. Hívtak minket is meg magyar ultrafutó barátainkat - grátisz és Tímeát be is írták a rajtlistára, de mi idén nem megyünk /azt hiszem/. A hőmérsékletet csak jósolni tudom: fagypont körüli nappal, -10 körüli éjszaka. Akit érdekel, írjon az én e-mail címemre. Ha tudjátok.
Ha igaz a honlap információja, akkor Bontovics Timea részt vesz a versenyen. Talán ő tud Neked bővebb felvilágosítást adni. Én sajnos nem tudom semmilyen elérhetőségét, de hátha valaki ebben is segit.
Gyanús vagy te nekem! Sárváron adták fel a nyertes lottószelvényt, a nyeremény 2 milliárd forint. Gondolom ezekután lesz chipes mérés, tejben-vajban fürdetés, kánaán, meg ilyesmi:-)))))))))
Tragédia történt a vasárnapi Szentgotthárd-Győrújbarát NB II-es férfi kézilabda-mérkőzésen: a szünetben a hazai csapat 21 éves játékosa, Dobánszky Gyula a pálya szélén összeesett, és a helyszínen elhunyt.
A haláleset okát, körülményeit az orvosok vizsgálják.
Amint azt Németh Sándor, a szentgotthárdiak technikai igazgatója az MTI-nek hétfőn elmondta: a fiatal kézilabdást a helyszínen tartózkodó szakemberek azonnal ellátták, majd a gyorsan kiérkező mentősök is megpróbálták újraéleszteni, de már nem tudták megmenteni az életét.
A labdarúgókkal az utóbbi időkben megesett tragédiákat hosszasan lehetne sorolni.
Pedig az elhunytak nyilvánvalóan olyan „elit sportorvosi ellenőrzés" mellett edzenek és versenyeznek, amilyenek ről egy mezei ultrafutó álmodni sem merhet.
És mégis megtörténik a baj.
Szóval, a sok-sok gittrágás után visszatértünk ugyanoda. Teljes mértékben egyetértek veled: „a végső döntést csakugyan a sportoló kezében kéne hagyni"...
Ezzel csak azt akartam mondani, hogy a végső döntést csakugyan a sportoló kezében kéne hagyni, mert csak ő ismeri a lelki tényezőit, amelyek átsegíthetik a nehézségeken.
Eszembe jutott valami az orvosi engedély témájához. Van olyan orvos a világon, aki egy tényleg teljes körű kivizsgálás után elengedné Ultrafutót a Spartathlonra? Vagy akár csak egy 24 órásra? És mennyiel szegényebbek lennénk mindannyian... Szerencse, hogy az orvosok agya is csak egy bizonyos srófra jár, és nem jut minden az eszükbe. :-)
Személy szerint elnézést kérek tőled, s mindazoktól akiket esetleg a némileg közönséges véleménynyilvánításom megbántott.
Őszintén sajnálom, ha nem tudtam vagy nem akartam a véleményemet frappánsabban kifejezni topictársam hozzászólásaira reagálva.
Mindazonáltal és a személyeskedésen túl az a véleményem, hogy az udvariaskodás és az elnéző mosoly helyett igenis meg kell fogalmazni néhány keményebb mondatot is azok hozzászólásaira reagálva, akik versenyzői és szakmai múlt nélkül, mint elefánt a porcelánboltban randalíroznak és magabiztosan fejtik ki igen furcsa és ellentétes elképzeléseiket olyan dolgokról, amelyek régóta elfogadottak, ismertek, logikusak és maguktól értetődőek.
Lehet, hogy valakinek igenis vállalnia kell, hogy „odamondjon" az efféle hozzászólásokhoz az elnéző mosolyok helyett! Lehet, hogy nem? Aki persze nem ért egyet az adott hozzászólással (természetesen az enyéimet is bőven beleértve), annak ha természetes igénye lehet arra, válaszoljon. Engem például nem kell kímélni, írja ide bárki, hogy nincs igazam valamiben, tényleg nem fogok megharagudni, megsértődni. Mert értelmesen lehet vitatkozni, sőt kell is.
45 fölött senkit nem engednek futópadra, csak második vizsgálaton, ha az elsőn megfelelőek az eredmények. Valami gond van a futás közbeni vérnyomás és EKG méréssel. Ezért én kerékpároztam, de legközelebb mehetek futópadra. Tekerés közben vettek vért, úgyhogy a (jobbik" vizsgálat volt. Az orvos folyamatosan figyelte a vérnyomásomat, és azt mondta, hogy nem mehetek feljebb egy határnál. Végül is ez a szegmens határozta meg a vizsgálat végét is. Különösebben nem érdekeltek a zónák, csak az, hogy egészséges vagyok-e.
Mivel néha indulok triatlonon rövidebb távokon, normál EKG-t minden évben csináltatok Egerben (sportorvosnál) a licensz miatt, kb. 800 Ft.
Imaro, ha iden voltal, hagy kerdezzem meg: gondolom futopadon csinaltad (vagy kerekparon?), illetve, hogy a terheles kozben csak elotte/utana vettek vert, vagy a vizsgalat kozben tobbszor is? (Csak mert nekem elobbi volt, kanganak pl. utobbi, es utobbibol a savasodasi gorbe sokkal jobban felrajzolhato, mint az elobbibol, ami inkabb csak interpolacio. Szerintem.) Mindenesetre ugyanazert a penzert neha tok mast csinalnak, ezert kerdezem - bar ugyis ra fogok most majd kerdezni pontosan elotte.
Valóban nem voltak vizsgálatok, a halál körülményeiről egy beszámolóból tudunk. A példa inkább arról szó, hogy amit már sokszor túléltünk (kibírtunk), kicsit megrendült egészséggel – ami a polgári életben nem okoz gondot – már nem.
Azt, hogy egy vizsgálatért miért és kinek kell fizetni mi külön-külön nem tudjuk befolyásolni. Talán ezért kéne az ultrafutó szakágnak kicsit jobban szerveződnie. Sok sportágban a "jobb" sportolóknak szövetségeik hivatalos úton tudják biztosítani a felméréseket, orvosi vizsgálatokat.
Egerben élek. "Versenysportolóként" 1964-ben igazoltak le úszásban. Hosszú ideig tájékozódási futással foglalkoztam, edzőként is. Válogatott tanítványaim (még az átkosban) rendszeresen vettek részt terheléses vizsgálatokon a Sportkórházban. Ma jókedvemből edzek, indulok néhány tájékozódási futó versenyen, pár utcai félmaratonon, kevés teljesítménytúrán.
Mivel nagyon közel járok már az ötvenhez, a nyáron úgy gondoltam, megnézetem magam. Kértem időpontot a Sportkórházba, tíz ezer forintot fizettem egy terheléses vizsgálatért.
Az összes pénzhez képest, amit kifizetek egy évben futócipőre, utazásra, nevezésre, edzésre járkálásra és az elkopó felszerelések pótlására, nem tartom túl nagy összegnek.
1975-től fizetek a TB-nek. Azért, mert nem szervezik meg lakóhelyemen a terheléses vizsgálatok lehetőségét, nem gondolom azt, hogy csak a TB-nek kell tennie tennie egészségem megőrzéséért (amihez ez a vizsgálat is tartozik). Habár már gondoltam rá, jól kitolok velük, nem vizsgáltatom meg magam és jól beteg leszek, hagy dolgozzák le rajtam azt a sok befizetett pénzt:o).
Az a gondolat, hogy kinek mi "fér még be" még az egészsége életről való gondolkodásba, nagyon eltérő. Az egészég megőrzésnek is létezik sok formája. Sokak szerint az ultramaratoni futás is egy lehetőség erre.
A „lakossági" –„basszameg"– nyilván más. Ehhez kell még hozzáadni a „vidékről" történő „felutazás" és egyéb költségeket. Szóval kb 16 rugó vagy 20. :-(((
Tud egyáltalán valaki valami konkrétumot, hogy az egyetlen magyarországi valamire való sportorvosi laboratóriumban egy átfogó konkrét vizsgálat mennyibe kerül?! Aki nem tudja, az ne szóljon hozzá, kérem szépen. Mert akkor olyan valamiről vitatkozunk, ami vagy nem áll a legtöbb ultrafutó rendelkezésére gyakorlatilag vagy nagyon nehezen megfizethető anyagilag.
