Inkább mondj pár szót arról, hogy a hagyományoknak megfelelően állagvédelem avagy részleges rekonstrukció lesz-e a sorsa a megkutatott falszakasznak. Persze csak akkor, ha nem sértesz titkot!
Nem mellékesen Reventlow utolsó előtti képe és a honlap utolsó előtti képe ugyanazt a falszakaszt ábrázolja, szóval választ kaptam a kérdésemre.
A déli oldalon látható kirohadás másik oldala, ahová el lettek helyezve a fák. A nyíl hegye minden esetben Észak felé mutat.
"A várfal külső oldalán, a fal aljában megfigyelt kiszakadás kitisztítása, bontása során nem várt jelenségbe ütköztünk. A várfal külső oldala, mintegy 5 méter hosszan és majd 2 méter magasságban egészen a természetes sziklapadkáig ki van rohadva. Sőt egy helyen, pont a belső oldalon feltárt pince területén, teljesen át van szakadva, azaz a várfal aljában, az alapozás mélységében, egy 70 cm magas és 120 cm széles lyuk tátong."
Így van, fával van frissen kibélelve a lyuk belseje
Nekem is gondolkodnom kellett, de ha minden igaz, az érnyékszék keleti oldalát mutatja a kép, mégpedig nyugatról. Azon a falon - ha ezt a képet nézzük, jobbra és feljebb - még egy kis rés is van, de azt nem igazán tudtam jól fényképezni
Én a Te meglátásaidra, illetőleg ismereteidre voltam/vagyok kíváncsi, az "illetékesek" kevésbé érdekelnek. Te is tudod, hogy nem rajtam múlott, hogy nem megyek a feltárásra...
A németajkú népek {közismertebben szászok} az Árpád-házi uralkodók alatt érkeztek a Magyar királyság területére. Három nagy tömbben telepedtek le, abből az erdélyi részek lakossága kényszerült leginkább az erődtemplomok létesítésére. Mivel, hogy a hódításra törekvő török őket támadta már a XV. század elejétől fogva leginkább.
Az igen változatos formában emelt falusi erődtemplomok általam leginkább nagyrabecsült ismerője és ismertetője Herman Fabini, akinek kisebb-nagyobb kiadványait az erdélyi nagyvárosok könyvesboltjaiban árulják {pl. a nagyszebeni Főtéren}.
Miután a régész ellőtte a puskaporát, szerintem a továbbiakban már Téged sem köt titoktartás. Íme a kérdéseim, melyek még mindig nem kerültek megválaszolásra:
- Találtatok-e faragott követeket? Ha igen, mi lehetett azok eredeti funkciója?
- Megtaláltátok az archív fotókon még látszó gyámköveket?
- Mit lehet tudni a dongaboltozatos pincéről? Beomlott, avagy még mindig van üreg a felszín alatt?
- A várfal külső oldalán meddig ástatok le? Az első olyan sorig, ahol még épp a falsík, vagy a sziklafelszínig?
- A latrina részleges feltárása során kerültek elő érdekesebb leletek?
- Mi a terv a megtisztított falszakasszal? Részleges vagy teljes rekonstrukció?
Semmi gond, szerintem ez még belefér a várépítészet témakörébe.
A földet, mint építőanyagot a védelmi célú építményekhez az ősidőktől fogva napjainkig alkalmazzák a fegyveres erők.
-- Közelebbről nézve a magyar honfoglalás után emelt hatalmas területű váraknak az egyik alkotórészét jelentette a föld. Amit a hatalmas fatörzsekből megácsolt kazettás szerkezetű várfal üregeibe döngöltek bele. Jó példa rá a borsodi vár:
-- Másik nagy korszaknak jómagam a török hódoltság idejét tartom. Amikor a szembenálló feleknek {keresztény és török} gyorsan kellett erődítményeket emelniük, hogy a belé vonuló helyőrségek uralmuk alatt tarthassák a környező vidéket. A palánkvárak anyaga szintén a talajba levert facölöpökből + közeit kitöltő földből állottak.
Jó-jó, írhatnád, de eddig még egy szót sem ejtettem az agyagról. Nos a legtöbb esetben agyagos jellegű földet tömködtek a faszerkezetek hézagai közé. A törökkori palánkok külső oldalát pedig agyaggal tapasztották ki, pontosan a felgyújtás veszélye elleni védekezésül.
A régészek sok korai keletkezésű várunknál figyelték meg a "vörös sáncot". Vagyis, hogy az agyagos földet tűz {direkt vagy háború során} égette át, ezzel kőkeménnyé formálva annak anyagát.
Megköszönve türelmedet, most már a kérdésedre válaszolva:
-- A magyar várépítészetben arról nem tudok, hogy vályogtéglákból építettek volna valaha is fel várat. Mind a földet, mind az agyagot azonban felhasználták faszerkezetes várak építésénél.
-- A vályog legnagyobb ellensége a víz. Ha pl. a vályogház alapját elönti az árvíz, a falai megroggyannak és leomlanak.
Tehát ha egy várfalat csak vályogból építettek volna {farenedák szerkezet nélkül} akkor az az alulról őt érő nedvesség hatására előbb-utóbb leomlott volna.
Napjainkban azonban -- hatékony alsó szigeteléssel ellátva -- már tartós maradna egy ilyen várfal. De ne feledjük, a víz nemcsak alulról {talajnedvesség} hanem felülről is támad {esővíz}. Tehát a felső oltalom is szükséges ennek a várfalnak {védőtetős gyilokjáró}.
Néhány fotóval kiegészíteném még ezt a szádvári áskálódást, előre bocsátva, hogy információim nincsenek. Talán ezelből a szögekkből még nem kerültek fel képek a topikra. Az első képről igen, de talán ez közelebbről látszik, hogy mi van benn
Az udvaromban még áll egy kis rakás vályogtégla. Nézegettem, vizsgálgattam. Próbáltam párat összetörni; ledobtam a földre, hozzávágtam egy másikhoz, ütöttem ami a kezem ügyébe került - mindhiába. Évek óta kinn áll esőben-fagyban, kiszolgáltatva a természet erőinek, mégis olyan szilárd, betonkemény maradt, hogy állítom az égetett téglával szemben sem vallana szégyent.
Azon morfondíroztam, lehetséges lenne egy kb 3-5 méter széles, 10-15 méter magas (tetszőleges hosszúságú) várfalat építeni vályogtéglából? (Alul valamilyen szilárd aljzat, kívül szigetelés víz ellen.)
Annyira lenézik a vályogot, pedig megfelelő szigetelés mellett hatékony lehet.
A kaputorony, legalább is az alsó részében a fennmaradt építészeti részletek alapján pontosan kiszerkeszthető. Bízom benne, hogy a hírek szerint vissza is építik...
Először akkoriban jártam a csókakői várban, amikor még csak a hozzá vezető keskeny ösvényt szélesítették. Az alsóvár gazban fuldoklott, míg a felsővár szinte csupasz sziklából állt. Aztán megalakult a helyi lakosságból toborzott várbaráti csapat, akik napjainkra igazán látványos eredményeket értek el.
Munkájukról a helyi újság lapjait érdemes végigböngészni:
Nagyon nagy helyzeti előnyük a várbarátoknak, hogy jórészük csókakői lakos. Így pl. megfogadták, hogy minden hónapban dolgoznak a várrom renoválásán. És a szavukat betartják. A helyi Önkormányzat teljes mértékben támogatja az ügyüket, hiszen belátták, hogy a falusi turizmusban egy látványos műemlék {középkori vár} csak a hasznukra lehet.
Csak így tovább csókakői vármentők! Jó ügyért áldozzátok erőtök-időtök és pénzetek.
Az elmúlt napokban Karczag György: A trónon harmadik című könyvét olvastam végig. Azaz a Szent István és Orseolo Péter királyokat követő harmadik uralkodó Aba Sámuel regényes élettörténetét írta meg a napjainkra teljesen elfeledett, viszonylag fiatalon elhunyt író. Az egyes szám első személyben {"én"} írt 443 oldalas mű izgalmas olvasmány, jól tükrözi Aba vívódását a régi pogány életforma és az új keresztény hitvilág között. Az éppenhogy állammá formált Kárpát-medence népei {magyarok, kabarok, besenyők, nyugati jövevények... stb.} érdekei mind-mind más kívántak az uralkodótól.
Belőle csak egy rövid ízelítő. A történelemi idők iránt rajongó fiatalember {bár írt fantasztikus regényeket is!} az 1960-as években a saját szakállára feltárást végzett a bükkszentléleki pálos kolostorban. Amit persze a hivatalos műemlékvédelem nagy lendülettel a csírájában elfojtott. Napjainkig kellett várni, hogy valami újra megmozduljon a pálos atyák egykori klastromában...
A könyv alapján akár többrészes magyar történelmi filmet is lehetne készíteni. Amely műfaj napjainkra teljesen kiveszett... :-(
Baráthely templomerődje az egykori Nagy-Küküllő vármegyében. Bár még nem jártam itt, de az útvonalad alapján + a www.varak.hu átböngészése után erre illett rá a fényképed.
