Juj látom beköszöntött a sötétség a topikra, beállt a kollektív klinikai agyhalál... 8)
Próbálok hát kicsit segíteni, ébresztgetni, gyógyítgatni.
Jószándékkal teszem, hasonlóan igyekezve, mint ahogy gyógyított, az emberiség egyik legnagyobb mesekönyve szerint Jézus, az állítólagos jóképű-, némelyek szerint egészen barna bőrű arab-féle, mások szerint kimondottan fekete afrikai ember; mások szerint fehér bőrű, szőke kék szemű európai, aki arab is meg zsidó is meg árja is és persze európai és afrikai, aki szeplőtlen fogant, nincs testvére, de mégis, nem volt párja vagy talán mégis, az időszámítás kezdetén született vagy mégsem, december 25.-én, bár lehet, hogy nem...
De hát nem meglepő, e könyv tartalmát igazságnak hívő "nem balgatagok" gondolatvilágában minden ilyen biztos, egyértelmű, konzisztens és letisztult... Az igazság kétségtelen jelei ezek valóban...
Hagyatkozzunk hát e bölcs könyvre, ami az igazságot így írja, mert mondják? Bár irományai nagy része nincs bizonyítva. Persze rajongóinak bizonyítékra nincs szükségük erre, hiszen ha ez az igény megjelenne, máris saját önámító álomvilágukat veszélyeztetnék. Más téren, minden téren kell bizonyíték nekik is, ahogy minden egészséges embernek egy fejlett, felvilágosult társadalomban. Azért elég kevés hívő olyan balgatag, hogy egy kölcsön ügyletnél, ne kérne papírt, biztosítékot. Hogy ha valaki mond egy nevet, ha fontos az ügy, ne kérné el a személyi iratokat, tehát bizonyítékot. Számlát, kontót, kivonatot, igazolást, szerződést követel mindenre, csak ahogy a "balgatag" hitetlenek. Ha megbetegszik, melyik hívő ne akarná lárni a vizsgálat eredményéről a papírt, tehát a bizonyítékot? Nem a templomba megy gyógyulni, hanem az orvostudományt veszi igénybe (ahol mint minden tudományban, kivétel nélkül minden racionális, ésszerű és tényekre, axiómákra, bizonyítékokra alapszik) tehát és a végtelenségig lehet sorolni a szituációkat, ahol a hívő emberek is, mint a társadalom többi tagjai, kérik, követelik, elvárják a bizonyítékokat. Piti, apró-cseprő dolgokban is irgalmatlanul. Ám abban a kérdésben persze, ami életről, halálról szól, ott elég nekik a bizonyítatlan hit, a Biblia bizonyítatlan sorai. Hogy is van ez?
Egyszerű. Hazugsággal. Butasággal. Önámítással.
Egy értelmes gondolkodó, nem tehet mást, nincs más ésszerű, értelmes épelméjű intellektuális konklúzió, mint hogy belátja, amire nincsen sem objektív, sem interszubjektív bizonyíték, azt NEM TUDOTT, azt egyszerűen, sem filozófiai, sem logikai, de pragmatikus fundamentális életvezetési aspektusokból sem lehet biztosnak kijelenthető, sem igazságnak nevezhető, csakis egy esetben: HAZUGSÁGGAL. Persze amennyiben felismeri, érti ezt a dilemmát valaki. Természetesen aki nem érti, nem fogja fel, az nem hazudik, hanem az csupán téved, mert szerényebbek szellemi képességei, ismeretei...
Nemhogy objektív, de még interszubjektív bizonyíték sem áll rendelkezésre, csakis az interszubjektív bizonyság-kijelentés, azaz a szubjektív bizonyságok megosztása. (mikor a gyülekezet nyájában a birkák ugyanúgy bégetnek pásztoruknak - és még itt is kérdés, hogy melyik bégetés őszinte, melyik nem....) Azonban egyetlen egy sem reprodukálható pontosan, nem megosztható, nem átadható, nem ellenőrízhető. Gyakorlatilag semmit sem lehet vele kezdeni. Eme szubkollektív "objektivitás" értéke, kb mint az elmebeteg kijelentése, hogy ő Napóleon: tökéletesen ekvivalens. Ergo ha elfogadom a bemondott bizonyságod igazságnak, akkor el kell fogadnom az elmebeteg Napóleonságát is ugyanúgy igazságnak (ha nem akarok kettős mércét), mert pont ugyanannyi objektivitás van mindkettőben.
Node vizsgáljuk még kicsit ezt az emberiség egyik legszánalmasabb alaphazugság-rendszerét!
Mit is tanít a hívők Jézusa? Ne tedd azt másokkal, amit nem szeretnéd hogy veled tegyenek! Mi következik ebből? Én azt szeretném, hogy mindenki higyjen nekem, ergo én is hiszek mindenkinek. Gyakorolják ezt a hívők? Nem! (és mellesleg más sok más téren sem igazán persze) Mit tesz a hívő? A Bibliát, a vallását kritika és feltétel nélkül, az összes nyilvánvaló önellentmondásával és következetlenségével elfogadja objektív igazságnak, ténynek, azonban minden más területen az életben alapállása, hogy NEM HISZ az embertársának (ezt bizonyítja azzal, hogy elvárja a bizonyítékokat, mint fent már kifejtettem), ahogy az "normális". Nemde? Hmm.. de érdekes...Tehát nem követi a krisztusi igét, hanem pontosan ellenkezőleg tesz.
Onnan tudom, hogy egy hívő nem hazug vagy ostoba bolond, hanem valódi hívő, hogy úgy tűnik, mindent elhisz nekem, bármit amit mondok, nem kételkedik, nem hitetlenkedik, nem követelődzik bizonyítékért (mint ahogy minden magát hívőnek mondó civilizált ember teszi, kivéve a hite-vallása kérdésében) akármilyen képtelenség is, a világon semmire nem kér tőlem bizonyítékot. Nyugodtan kölcsönadja papír nélkül, a lakását, kocsiját, az összes pénzét stb stb papírok, biztosítékok nélkül. Ugyanaz az alap mint a Bibliánál, azaz semmi alap, csak a hit képességének "adománya". Az ilyen ember naiv bolondnak számít civilizációnkban, a vallásosok szemében is. Hmm... pedig Jézus ilyen volt.. nemde?
Namost ilyen hívő nem létezik ill. fehér holló, ha van... ergo valós keresztény hívő nem nagyon létezik...
Számos más cáfoló tény mellett, csak ez az egy aspektus önmagában elég már, hogy cáfolja a hit és vallás igazságát és bizonyítsa fals, önámító, hazug, képmutató ill beteg voltát..
Ki hívő? Kiről fogadom el, hogy igazi, őszinte hivő? Aki krisztusi életet él. Pl Assziszi Szent Ferenc - már ha létezett - , ő elhitt mindent bárkinek. Áradt. Nem kért csak adott. Nem volt szüksége bizonyítékokra, nem volt vesztenivalója, tulajdona. Ha elhívtam volna valamennyit, tényleg mégegyszerannyit jön, ha megütöm, odatartja a másik orcáját, ha kérek, ad feltétel nélkül. Ha állítok, elhiszi, bizonyíték nélkül. Ilyen egy hívő. Hol van csak egy is ilyen, a szemforgató bibliamán szajkók közt?
Marx, szerint hit és vallás, tömegek ópiuma, Jung szerint kollektív neurózis.
Russell: "a vallás akkor kezdődött, mikor az első balek találkozott az első csalóval" "a hülyék mindenben holtbiztosak, az értelmesebbje meg tele van kételyekkel.."
Einstein: "Nem tudok elképzelni egy olyan Istent, aki jutalmazza és bünteti teremtményeit, vagy olyan akarata van, amilyent mi tapasztalunk magunkban. Nem tudok, és nem is akarok elfogadni egy személyt, aki túléli fizikai halálát; vagy hagyni, hogy a félelemtől, vagy abszurd egoizmustól gyenge lelkek dédelgessenek ilyen gondolatokat."
"Nehezen találsz olyan komoly gondolkodású elmét, akinek ne lenne egyéni vallásos világképe. De ez a vallásosság különbözik a naiv emberétől. Az utóbbiak Isten gondoskodásából hasznot várnak, félnek haragjától; egy olyan érzés szublimálása ez, ami hasonlít az apa és gyerek közötti kapcsolathoz."
Ezek nem voltak buta emberek, nem voltak balgatagok... nagyon nem... vajon miért gondolták így..?
Aki Bibliáról és hitről papol nekem (és arra nem igényel bizonyítékot), miközben a fiókja tele van, kontókkal, szerződésekkel; miközben e társadalom minden, kivétel nélkül, bizonyítékokra, bizonyításra, objektív tényekre, racionalitásra alapuló előnyét és vívmányát élvezi és alkalmazza, de közben állítólag hisz, az hazug képmutató, önámító. Ez a hazugságrendszer az emberiséget hátráltató beteg agyrém!
E nyomorult neurotikus kettősmérce minden vallási és hitbéli értéket áthúz. Önkényesen, ahol tetszik, ott nem kell bizonyíték, ahol meg nem tetszik ott meg kell... Az az én szememben morálisan lejjebb van ez, mint akár egy köztörvényes bűnöző.. Mivel az utóbbi jóval őszintébb..
Egyetlen értelmes, őszintén, korrekten megfogalmazott válasz létezik: NEM TUDJUK A "balgatag", lehet azt mondja nincs isten és valóban ez sem túl értelmes kijelentés, hiszen honnan is tudná, honnan is tudhatná... de csak pont annyira balgatag, mint aki meg azt mondja: van isten... hasonlóan mérhetetlen ostobaság, vagy hazugság szükségeltetik ezt így kijelenteni, mindkét esetben... A nem tudom mellett, csakis az fogadható el, csakis az őszinte, hogy "hiszem", hogy szerintem így van, hogy jelzem, nem objektív kijelentést teszek, hanem a szubjektív hitről beszélek. Ez utóbbi korrekten sosem nevezhető meg biztosnak sem igazságnak, csakis hazugsággal erőszakolható azzá, de akkor sem válik azzá természetesen...
A tudás, a valós biztosság és a hit közti különbséget nem értik a legtöbben, azaz a szubjektivitás és objektivitás azaz a vélemény, elképzelés és az igazság között. Különbség van a biztosság és a bizonyság közt. Biztosságra alapozva be merek venni a halálos betegségemre egy új gyógyszert, bizonyságra, azaz hitre alapozva aligha, legalábbis, ha nem vagyok idióta... A hit nem lehet biztosság, mert a biztosság az a tudás. A tudás viszont, kétségtelen, megosztható (objektíve bizonyítható)... A hit tehát nem tudás, nem lehet az, mert a tudás, nem létezik objektív bizonyíték nélkül.
"Valójában Isten létezését nem lehet bebizonyítani vagy megcáfolni" - írod - majd ezt: "Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs bizonyíték Isten létezésére. "
Nyilvánvaló önellentmondás... Amellett hogy bugyuta infantilis zagyvaság... Egyfelől nem értelmezhető. Mivel ahhoz, hogy valamiről meg tudja valaki mondani, hogy bizonyítható vagy sem, minimum mindentudónak kell lenni, azaz Istennek. Te vagy isten mondd csak? Ember egyet állíthat értelmesen és korrekten: nem BIZONYÍTOTT. Esetleg: jelen ismereteink birtokában nem bizonyítható. Ez a legmesszebb, amíg elmehet még akár a legokosabb ember is.
Azonban az - amit állítassz - hogy valami egyáltalán, fatálisan nem bizonyítható, azt jelentené hogy örök időkig biztosan, soha nem lesz bizonyítható. Te azt gondolod, hogy ezt tudod? Teház te vagy isten? ;) Kb ugyanez áll fent a cáfolhatatlansággal kapcsolatban is...
A "bizonyíték" szerinted ez: "Ha megnézzük a csillagokat, próbáljuk megérteni az univerzum nagyságát, megvizsgáljuk a természet csodáit, gyönyörködünk a naplementében akkor mindezekben megláthatjuk a Teremtő Istent, akire ezek mutatnak."
Hát ne haragudj, de ez még alapos gyanúnak is gyenge. Tudod mire bizonyíték ez? Arra, hogy aki képtelen megérteni, felfogni bizonyos, bonyolultabb ill esetleg még nem leírt dolgot, az meséket, önámításokat, hazugságokat talál ki (a nem tudás réseit igyekszik, struccpolitikával, dajkamesékkel betömködni), ahelyett hogy alázattal és őszintén belátná: NEM TUDJA...
Tehát ez a "gondolatmenet" pont nem isten bizonyítéka, hanem az emberi butaságé, naivságé és egoizmusé, gyarlóságé.
"Valójában ha elfogadnák, hogy van Isten, akkor azt is el kéne fogadniuk, hogy felelősek neki és szükségük van a megbocsátására (Róma 3:23; 6:23). Ha Isten létezik, akkor el kell számolnunk neki a tetteinkkel."
Ismét egy naiv infantilis önellentmondás. Felelősség és megbocsátás? Pont a megbocsátás fogalma, hazug illúziója ami felelőtlenné tesz sokakat, hiszen úgyis meg vagyunk váltva, úgyis meg lesz bocsátva, elég megbánni, majd a végén... Hol a felelősség, milyen elszámolás az, ahol nincs büntetés, bűnhődés hanem ahol megbánásra megbocsátást kapunk azonnal? Ismét csak a naiv, babonás "balgatagság" transzparenciája.
Végezetül még egy kis Einstein:
"Az ember, aki alaposan meggyőződött az okság törvényének egyetemes működéséről, egy pillanatra sem tudja elfogadni egy létező gondolatát, aki beleavatkozik az események folyamába. Számára nincs értelme a félelem vallásának, és ugyanilyen kicsi a társadalmi és erkölcsi vallásnak. Egy Isten, aki jutalmaz és büntet, elképzelhetetlen számára annál az egyszerű oknál fogva, mivel az emberi cselekedeteket külső és belső szükségletek határozzák meg, így Isten szemében az ember nem tehető felelőssé jobban, mint amennyire egy élettelen tárgy felelős azokért a mozgásokért, amelyeket végez. (...) Egy ember erkölcsi magatartása rokonszenven, neveltetésen, szociális kapcsolatokon és szükségszerűségeken kell, hogy alapuljon; semmi vallásos alap nem szükséges."
Az embernek vannak test részei, miként lepel nélkül mozoghat a nyílvánosság előtt. DE vannak intím részei s csak az előtt leplezi le azokat, kivel szemben fölöttéb bizalmas viszonyban van. Ígyhát bárki szemlélheti a mennyboltot, a természet csodáit tudományos szempontból is.Ezek úgymond Isten lepel nélküli "test részei" De ha valaki Isten intím ügyeit óhajta érzékelni, ahoz ki kell alakítani egy Vele való intím kapcsolatot. Ez egy belső szellemi kapcsolat, amit nekünk kell megépítenünk. Ezért van az, hogy előbb e kapcsolatokat a mindennapiságból merítjük, majd szellemi szintre emeljük azokat. Mindenki megtapasztalhatja, hogy ez egy nagyon is reális kapcsolat. Nagyon is mély és személyes élmény. Aki ezt egyszer megtapasztalja, már mindigre elsődleges kapcsolatnak tartja majd mindenek fölött.
... Gyakran úgy törekszünk a jóságra, a tisztaságra, az igazságra, hogy megkülönböztetjük magunkat másoktól.
Megkeresztelkedésekor Jézus a következőképpen különíthetné el az embereket egymástól: vannak az igazak és vannak a hamisak. Eljöttek ide azok, akiknek szükségük van az alámerítkezésre a Jordánban, de akik nem jöttek el, azoknak is szükségük lenne rá. A két csoport tehát: akik felismerték ennek szükségét, és akik nem. Ha az igazságra, jóságra törekvést valóban az elkülönülésre szeretnénk alapozni, akkor ebben a helyzetben Jézusnak az a kellett volna mondania, hogy az emberiséget osszuk fel úgy, hogy itt vagyok én, ti pedig, az összes többiek, ott vagytok a másik oldalon. Szóval ha az igaz voltunk alapján különítjük el az embereket, akkor Jézus egyedül van az egyik oldalon.
Tehát ha arra keresünk eszközt, hogy a szépségre, jóságra, igazságra vonatkozó mély vágyaink célt érjenek, akkor be kell látnunk, hogy az elkülönítés nem a legjobb megoldás. Hogy miért nem, arra legegyszerűbb magyarázatként fogadjuk el, hogy Jézus nem ezt teszi. Ő, aki tényleg megkülönböztethetné, hogy ti vagytok ott, én meg egy szál magam itt, valóban jóként, valóban tisztaként és valóban igazként, alámerítkezik a Jordába, amibe az emberek belemosták lelkük szennyét. Jézus tehát nem különül el tőlünk. Még itt a templomban is elkülönülünk egymástól, vannak, akik itt ülnek lent, vannak akik a karzaton, vannak az ácsorgók... Az életünket minden pillanatában meghatározhatja az, hogy elkülönüljünk, megkülönböztessük magunkat másoktól, és ezáltal törekedjünk az igaz, szép célok elérésére.
Ennek azonban rettenetes árnyéka van. Először csak azt mondjuk: én és te, aztán azt mondjuk: én, meg az. Először mi és ők, aztán mi és azok. A személyes névmást is megvonjuk a másik csoporttól, akiktől megkülönböztetjük magunkat nem úgy tűnik, hogy ezzel Jézus szándékát követjük az igaz, tiszta és szép célok kibontakoztatásában.
Az első gondolat tehát úgy szól, hogy miközben mi gyakran a jóság talajáról kiindulva elkezdjük ezt a megkülönböztetősdit, összehasonlítósdit, elválasztósdit, hogy így érjünk célba, Jézus pont az ellenkező irányba halad. Nem arra törekszik, hogy hogyan tudná megkülönböztetni magát tőlünk, hanem arra, hogy hogya tudna egy lenni velünk. Pont az ellenkező irány ba megy. Az életszentség iránya nem az, hogy én és te, mi és azok, hanem inkább az, hogy a mi fogalmát kiterjesszük mindenkire. Nem a megkülönböztetés, hanem az összekapaszkodás által.
Épp ezaz ,hogy csupa tényben és adatban akarod meglátni a lényeget.Lerántani az Istent és megmérni mekkora.Soha nem fog menni,mert Isten szellemi energia ami áramlik fenn tart és teremt,formál.Csak a szeretettel mérhető és érzelmekkel.A verset se akkor ragadod meg igazán ha elemzed,hanem amikor olvasod és átérzed.A zene sem akkor szép amikor hangonként elemzed és szavanként,hanem amikor szól és összeolvadsz vele.Pedig nem is létezik és meg sem foghatod.Olyan mint az érzések amik a szellemi dolgok kifejezői.Tudom a tudósok leképezték az érzéseket kémiai adatokká,de ez nekem nem magyarázat.
Az mindegy, hogy pillanatnyi boldogságod meg van, nem erre mondtam, hogy szánalmas. Ha megbántottalak volna akkor bocsánat! Az Isten nélküli élet az, maga a szánalmas! Amúgy meg nem hazudozok, de látod akármilyen bizonyságot mond egy keresztény az mindig hazugság. :(
diastole kartács írói munkásságát tekintve a "kell" szót szerintem itt nem abban az értelmében használta, hogy "általánosan kötelező." erre én is próbáltam alább felhívni a figyelmet.
most azt gondolom, hogy elég sokat beszélgettünk már hitről, valóságról, megismerésről -- elég sok mindent hallhattál már eddig is, sokadszor teszed fel ugyanazokat a kérdéseket. most már rajtad a sor: elmélkedj a kapott válaszokon.
Amikor nem az Úr volt velem, minden utamban, akkor nyomorúság volt az életem. Azért az a tiéd is. Mikor megtértem hozzá szívemből akkor a Sátánnak le kellett vennie rólam a kezét. Isten ígéreteit mindig teljesíti, de csak azt amit kijelent. Amit nem mond, azt az ember csak szeretné, de nincs Isten akaratában. Fogalmad sincs milyen a mennyei királysághoz tartozni, csak azokat a szánalmas életeket látod amit a Sátán és vele együtt működve az ember teremt saját magának. Én is szánalmas voltam Isten nélkül, de Ő felépített és meggazdagított mind szellemileg és anyagilag. És nem az agyam" istenérzékelő bizgentyűje" csinálta! :)
Az ilyenféle hazugság nem igazolja Isten létezését.
Csupán a szolgasor, a földi kín gyalázatánaxükségességét eteti meg a vakon hívőkkel soha be nem teljesülő, soha senki által számon nem kérhető ígéretekkel!
"Szolgáld urad, szenvedj, dögölj meg, oszt majd jobb lesz, mikor már nem vagy!"
Csupán sajnálni tudom azokat, akik ezt a maszlagot beveszik.
Minden fajdalom, kin, szenvedes az Ordogtol szarmazik es azaltal kerul a vilagba, hogy az ember szabadakaratabol beleegyezik a rosszba. A csalo embertarsak, a magukat folkent hamis profetak mindannyian az Ordognek az eszkozei. Minden ember eleteben jelen van a szenvedes: van aki kevesebbet, van aki tobbet szenved. Es minden ember eleteben jelen van a megvaltas is. Az onmagaban ertelmetlen szenvedes es halal ertelmet nyer az orok eletben. De kereszt nelkul NINCS foltamadas.
Ha bennük vannak a bizonyítékok, akkor azok mások által is megismerhetőek, de ha csak tudatukban léteznek, akkor nem bizonyítékok, csupán hit-vallás.
Tényleg nem azonos a képzelgés a "szellemi megtapasztalással".
Egyiket tudatosan elő lehet idézni, a másik olyan mély belső látomás, amely a valóságos élmény és a képzelet határán mozog, ám az is csupán a gondolatok között létezik.
Isten létezésére természettudományos "bizonyíték" nincs. Nem is lesz, mert minden vallás alapja a Hit. Viszont Isten létének megtapasztalását sok ember élte meg - bennük vannak a bizonyítékok - sehol máshol.
"Légyszíves mutasd meg, hogy én akár egyetlen helyen is leírtam volna, állást foglaltam volna azzal kapcsolatban, hogy amit hisz az Igaz!"
Miért? Talán nem elég meggyőző az érvelésem MÓDJA arról, hogy ez nekem valós élményem? Nem elég neked, ha ebből akarsz kiindulni? ;-))) Ding an sich. "Ehhez szövegértelmezés kell és logika."
"A sok nemnormális 2 bites ateita között akik ide járnak okádni ez valóban tünhet úgy, mintha én is hívő lennék, de mégcsak nem is tudok róla."
Hozzájuk nekem semmi közöm. Mi is úgy kezdtük, hogy előbb kérdeztem, változott-e valami a korábban deklarált ateizmusod frontján, emlékszel? A logikai bakugrásodról megfogalmazott véleményemet viszont továbbra is tartom, mert az érvelésed csak a hit talaján elfogadható szerintem. Nincsen ezzel gond, felőlem annak tekinted magad, aminek akarod, csak elmondtam az észrevételeimet ezzel kapcsolatban. :-)
"Nem szükséges, hogy a maga valójában fogja fel. Nyílván erre nem képes. Elég ha annyit felfog belőle ami mehet neki."
Ez nem így van. Amíg nem fogja fel a teljes valójában, addig nem tudhatja, mivel is áll szemben. Ez biztos. Istenről csak a létező összes információ birtokában szerezhetünk tudomást, előbb nem. Ez viszont teljes képtelenség.
Az egyéni különbségeknek ebből a tényéből nem következik, hogy létezik olyan ember, aki VALÓBAN megtapasztalta istent. Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy az emberek átlagos magassága mondjuk 1,60, de mivel senki sem pontosan egyforma magasságú, EZÉRT létezhet olyan ember, aki 40 méter magas.
"maradjunk a szerelemnél"
Miért? Hiszen mindenki volt vagy lesz szerelmes. Az érvelésed lényege viszont pont az, hogy nem mindenki tapasztalja meg istent, de valakik igen.
"Írtam Dign and sich"
(Ding an sich, ha kérhetem, 'd' nélkül.) (a magyar elírások nem zavarnak, de ez már olyan, mint egy 'mea kulpa', és már másodjára írod rosszul. :-))
"de mi a szarra fog ezzel menni?-:)"
Ő talán semmire. Az ilyen magyarázat (valamint az ő reakciója erre) elsősorban nekem hasznos. Neki csak akkor, ha fogékony rá. Ha az, akkor érdekes beszélgetések születhetnek. Én soha senkit nem próbáltam lebeszélni semmilyen hitéről. Azzal sincs bajom, ha te kijelented, hogy hívő vagy.
"És te magad mire mégy a nemnormális piros pöttyös pozitívista köpenyedben?-:)"
Racionálisan próbálom magyarázni a világot. A motiváció ugyanaz (a világ megértése), csak az eszköz változik. És így nehezebb, mint istennel, de működik. De a kérdésed itt rossz, mert hiszen ezen az alapon mindenki bele is nyugodhatott volna abba, hogy a Föld lapos.
"Én ezzel szemben nem foglalkozok azzal, hogy tényleg szerelmes-e hanem abból indulok ki amit mond."
És te mire mész a hiszékenység köpenyében (;-)? Gyönyörködsz egyet, oszt jónapot?
"Ehhez nekem feltétlenül el kell fogadnom azt alapnak, mert különben sehova sem jutunk!"
Na és így hova? Mit tudhatsz te meg ezen a módon, amit én a magam módján nem?
"Istennel kapcsolatban sem az a legfontosabb kérdés, hogy létezik vagy sem hanem, hogy milyen következményei vannak."
Mindez racionálisan is megközelíthető, és ahhoz nem kell elhinnem azt, amit mond. A következmények okai ugyanis mindig racionálisak, de mindig azok is voltak. Ezt dr bubó sem értette meg soha.
"Elfogadás=nem kérdőjelezem meg, mint alapot és megnézem, hogy mi következik belőle."
Én megkérdőjelezem, és elkezdem keresni a következmény racionális okait. Az ő kijelentésének kritikátlan elfogadásával csak az élményhez jutsz, és nem tovább, így az okok is az élmény köntösében jelennek meg, de sosem fogod megtudni, mit takarnak. Az összes vallás is csak a valóság ilyen-olyan kezelhető formátumú manifesztációja.
