lehet, hogy nem pontos az idézet, de öt-hat évvel ezelőtt a Palóc 40-en egész nap szemerkélő esőben gyalogoltunk és Csesztvén egy italboltban szárítkozva a cserépkályhánál szárítkozva majd összenyomtuk azt...
a vizes bakancs egész éjjel száradt itthon a gázbojler tetején, (míg én éjszaka dolgoztam ...
vasárnap a Damjanich túrán Martfű után a Tisza töltésen egy kemény roppanást éreztem a talprészen, (ami korábban egy repedés lehetett?) mint kiderült eltört a talprész.
A töltés utáni részen még jóval Tiszaföldvár előtt a ragadós sárban a jobb talprész felső része valahol ottmaradt és én a célba béna kacsa módjára bicegtem be.
Életem (addigi) legegyszerűbb és legjobb bakancsa volt, amit nagyom szerettem három Kinizsi 100-as emlékeimmel, csak azt nem tudom lehet-e és merjem e javíttatni?
Igazat adok mindkettőtöknek. Biztos nem maradt volna válasz nélkül a beszólás, vagy kérés. Ki-ki másképp éli meg az életkora hozta "feltűnési viszketegségeit" vagy nem tudom hogy fogalmazzak. Biztos ki fogják nőni előbb utóbb és zömük becsületes családanya és családapa lesz.
Talán az a legbölcsebb dolog, ha tényleg nem kap beszólást és példát mutattok; vagy esetleg halk beszélgetésbe kezdetek a természetjárás szépségeiről. Mert mi is csak "vendégek" vagyunk és szeretnénk, ha mások is megcsodálhatnák ezt a szépséget.
Az ilyenekkel szerintem az a legnagyobb baj, hogy a városban sem tudnak úgy viselkedni, ahogy a "normális" ember elvárja. Ha a hét 6 napján egyféleképpen viselkednek, nem biztos, hogy pont ezen az 1 napon másképp fognak viselkedni - főleg, ha a megszokott társaságban van. És ha még hozzávesszük azt is, hogy nem minden héten vesznek részt ilyen eseményen... Legalábbis a Kincsem szerintem a fenti dolgot mutatta... Azt sajnálom, hogy nem szóltam én sem nekik, de én is szeretném arra fogni, hogy beszólás lett volna és minimum szóváltás abból, amihez egyáltalán nem volt kedvem. És úgy gondolom, hogy teljtúrára nem feltétlenül az embertársait nevelni megy valaki.
Én nem kivételnek tekintem magam, hanem szerencsésnek, mert jó helyre/hatások közé kerültem. Ahogy ezek a kölkek is, ha el sem jönnek, nem látnak másfajta példát, és akkor még csak esélyük sincs változni.
De az is lehet, hogy másképp működik: mindenképpen fel fognak nőni és kinőni ezt a viselkedést., és ez csak életkori sajátosság. Akkor viszont a fejlődésük szempontjából mondjuk (csaknem) mindegy, hogy ott vannak-e, viszont a testi fejlődésüket nézve az már nem mindegy, hogy legalább jó levegőn vannak és mozognak. És ennyi áldozatot igazán vállalhatunk "testvéreinkért", hisz mindannyian ugyanazon Természet gyermekei és vendégei vagyunk. Max. figyelmeztetjük őket, hogy máshogy illik viselkedni. Nekem sajnos nem megy az a fajta jó pedagógia, ezért inkább nem szólok nekik, mert csak beszólás lenne belőle, de láthatólag Pistának van egy kitűnő módszere.
Valószínűleg azért is vagyok optimistább, mert van egy 20 éves húgom, aki hozza/hozta a korosztályának minden nyűgét, ugyanakkor meg világosan látszik, hogy alapvetően ő is és a társai is jó szándékúak. Tavaly épp a Kincsemre hívtuk el, és csak egyszer kellet elmagyarázni neki, hogy miért ne gyújtson rá. És kibírta a Kincsem Parkig, aztán meg a célig. Bezony-bezony sok nála idősebb és rendszeresebb túrázó erre pl. nem képes.
Szombaton: Bükki Házak - kreatív (tavasz). Ezt a túrát is érdemes megpróbálni. Itt nincs tömegnyomor. Az útvonal is alakítható. Mindenkinek szeretettel ajánlom figyelmébe (mint túrázó).
Ezzel a véleménnyel százszázalékig tudok azonosulni. Sajnos én is így látom. És, kedves pygmea, kivételek szerencsére mindig akadnak. Alapvetően én is a csendért és a nyugalomért járok túrázni, ez eddig általában meg is valósult, amikor az erdőben, emelkedőkön és lejtőkön vitt az út. Ott a tömeg sem látszik annyira tömegnek, és a hangok is hamarabb elhalkulnak (vagyis örül az ember, ha egyáltalán levegőt kap... :) ) De a reményt soha nem szabad elveszteni, remélem egyszer mindenki rájön, hogy mi vagyunk a vendégek a Természetben, és nem a Természet tolakodott be a "civilizációnkba".
Most már nyugodtan mondhatom, hogy legalább hárman, volt némi bizonytalanság, de már elmúlt :) A program sem végleges, lehet pl. az is, hogy csak egyik irányban leszünk hárman, majd kiderül még addig - ha máskor nem, akkor a Tojáson.
Hi Most épp mennyien vagytok akkor egy autóra? Csak azért kérdezem, mert korábban beszéltük, hogy ha már itt lakunk néhány utcányira, mehetnénk egy autóval is. Nem gondolom problémának, ha mégis külön-külön, mert mi is külön megyünk, ki-ki saját tempójában, antiszociálisban. 8 órán belül mennék, de másnap nekem nincs tervben semmi :) Elég egyszer korán kelni.
Elszomorítalak: volt olyan őrsgyűlés keretében zajlott túra, amelyen ott volt nálunk a magnó és a góliátelem. És a tornapálya melletti kőbánya jól verte a hangot.
Próbáltam visszaemlékezni huszonx év távlatából az eseményekre a Vándor tényleg mindent vitt, az Auróra és az EK is stimmel (volt ám Bizottság is!), de akárhogy vakarom a fejemet, nekem az jön ki, hogy ezeket a buszban bömböltettük, nem kint a természetben, mert max. vókment vitt a burzsujabb, lévén annyira retardált egyikünk sem volt, hogy sztereomagnóval tegye meg pl. a Rám-szakadékot. Arról nem is beszélve, hogy ebbe az osztályfőnök se ment volna bele, aki a vándortáborok szervezéséért felelős tanerő volt az iskolában.
Ellenpéldának meg itten vagyok én. Kiskamaszkoromban durva nagy magnóval sétáltunk az erdőben, vagy éppen a Lordtól a Vándort üvöltöttük - bár kedves topiktárs mondjuk próbált meggyőzni az Auróra és EK szövegek mélységeiről. Most meg nem teszek ilyeneket.
Nem feltétlenül a természet nevelt át, leginkább a tanáraimnak köszönhetem, hogy normálisabb emberré váltam (azt is, hogy a szemetelésre már kisiskolás koromban sem vitt rá a lélek). Ugyanakkor meg ha akkor "kitiltanak" az erdőből, most sem megyek vissza.
