Két nagy csoportja volt a frankoknak. A Rajna északi részén éltek a száli frankok. A Rajna középső szakaszánál a ripuári frankok, a központjuk később Köln városa lett.
A frankok és rómaiak kapcsolata kettős volt, időnként betörtek a római területekre, az első támadás 257 és 259 közt volt, viszont sok frank beállt zsoldosnak a római hadseregbe és magas tisztségeket is elértek ott.
Kihagytam a Tubanti törzset az alapítók közül. Ők a mai Hollandia Twente régiójában éltek, ezenkivül Észak- Rajna-Wesztfália területén Borken és Steinfurt megyékben és Alsó-Szászország Bentheim megyéjében. Germanicus harcolt ellenük hadjárata során 14-ben. A Brukter és Usipet törzzsel együtt jöttek a Marsi törzs segítségére, egy erdei kanyonban akarták csapdába csalni. 308-ban Konstantin császár megtámadta a Brukter törzset, más germán törzsekkel együtt támogatták a Bruktereket a harcban.
Akkor a frank törzsszövetség, először egy rövid összefoglaló. A frank törzsszövetség alapítói a következő törzsek voltak: Chamavi, Chattuari, Ampsivari, Brukter, Usipet, Sugambri, Tenkter. A 3 század közepén jelentek meg a forrásokban, Galliába törtek be. A rómaiak később Gallia északi részén frank zsoldoskatonákat telepítettek. Ennek a száli frankok lakta területnek neve Toxandria volt. A Rajna mellett élő ripuári frankok központja Köln lett később.
Szerintem jól látható azokon a térképeken, amiket korábban belinkeltél a római provinciákról, hogy nem került az egész Sváb-Bajor-medence római uralom alá, csak a déli és a nyugati része.
Ami a netről kihámozható, az alapján Ariovistus megvert törzsei visszamenekültek a Rajnától keletre eső vidékre, de hogy pontosan hová, azt nem lehet tudni.
Szerintem a Majna-szvébeknek és a Neckar-szvébeknek is voltak olyan csoportjaik, akik nem kerültek római uralom alá, hanem szabad törzsekként éltek az Agri Decumatestől északra és északkeletre elterülő területeken, a mai Baden-Württemberg északi-északkeleti részén.
Véleményem szerint ezek a népcsoportok képezhették a 3. sz. elején kialakuló alemann konföderáció gerincét, ehhez csatlakoztak a szemnon-juthungok valamivel később, majd az 5. sz. végén a dunai szvébek maradékai.
Mindez persze csak feltételezés, meg kéne nézni, hogy a korszakkal foglalkozó német történészek mit írnak erről.
Akkor tehát szerinted amikor Róma elfoglalta az Agri decumates területét, ezeknek a törzseknek csak egyik fele került római uralom alá. a többiek a limes mögött maradtak ? Egy törzset felhozva a majnai szvéb törzs egyik fele római uralom alá került, a másik független maradt ?
Tengerár, árvíz vagy földrengés volt az, amely a Kr.e. II. sz. második felében kimozdította a Jütland-félszigeti lakóterületükről a teutonokat, a kimbereket és az ambronokat?
szerintem az alemannok etnogenezisében a különféle szvéb népcsoportok alkották a fő komponenst, de részt vettek abban rajnai germán törzsek és kelta, ill. romano-kelta elemek is.
Szerintem az, hogy az alemannok "kevert és keresztezett fajú nép" volt, egyáltalán nem pejoratív.
A valóságban a legtöbb nép ilyen, teljesen "tiszta fajú" népek csak a nácik faji mítoszaiban léteztek.
Véleményem szerint az alemannok részben azoknak a germán törzseknek a leszármazottai voltak, akik Ariovist vezér megsemmisítő veresége után a Schwarzwald mögé húzódtak vissza, tehát ezek között Neckar-szvébek, Majna-szvébek, harudák, nemetek, tribokok és vangionok voltak.
Másrészt pedig azoké a szvébeké, főleg szemnonoké, akik később, a III. században vándoroltak Thüringia, az Elba és a Harz-hegység vidékéről a Sváb-medencébe. Ez utóbbiak juthungok néven szerepeltek a római forrásokban.
Ezen kívül kelta néptöredékek is lehettek az alemann konföderációban, sőt miután Raetiát elfoglalták, romanizált proviciális lakosokat is olvaszthattak maguk közé.
3 Az alamannusok, ha hihetünk az italiai Asinius Quadratus szavának, aki pontos beszámolót írt a germán ügyekről, kevert és keresztezett fajú nép, s a nevük ezt fejezi ki. 4 Korábban adófizetői státuszba süllyedtek Theoderikkel a gótok királyával szemben, aki akkoriban egész Italiát is uralta. Mikor ő meghalt és a nagy háború megkezdődött Justinianus, a rómaiak császára, és a gótok közt, a gótok abbéli kísérletükben, hogy a frankokat lekötelezzék maguk iránt, lemondtak az alamannok fölötti uralmukról és sok egyéb helyről is kivonultak.
Nem egyértelmű és nem teljesen tisztázott az alemannok eredete a tudomány szerint sem.
Eredetükre vonatkozóan megbízható írásos források nincsenek, ezért leginkább a régészet eredményeire kell támaszkodnunk.
A régészek kimutatták, hogy valóban volt vándorlás a szvéb törzsterületről a Felső-Rajna - Majna - Fekete-erdő vidékére.
Ennek első hulláma egyébként már Ariovist idejében lezajlott.
Ariovist nagy törzsszövetséget gyűjtött maga köré, a szvéb csoportokon kívül több rajnai germán törzs is csatlakozott hozzá.
Ariovist megsemmisítő veresége (Kr.e. 58 - Vesontio) után ezeknek a törzseknek az egy része a Fekete-erdőn túlra húzódott vissza a római légiók elől.
Feltételezhetjük, hogy ez a törzsi koncentráció lehetett az alemann törzsszövetség ősi magja, ehhez csatlakoztak később a juthungok és más szvéb csoportok.
Tehát jóval összetettebb az alemann törzszövetség keletkezése és az alemannok etnogenezise annál, hogy egy az egyben a szvébektől származtassuk őket.
Tehát az alemannok egy része bizonyíthatóan szvéb eredetű népcsoportokból alakult ki, de azt nem állíthatjuk 100%-os bizonyossággal, hogy valamennyi alemann szvéb eredetű lett volna.
A juthung népnév jelentése: "utódok, ivadékok, leszármazottak".
A német nyelvű Wikipedia-cikkekből az hámozható ki, hogy a szemnonok a III. században feladták eredeti törzsi területeiket a Havel és a Spree folyók vidékén.
Ekkor a szemnonok maradékai délnyugat felé húzódtak, a Felső-Rajna vidékére, ahol csatlakoztak az alemann konföderációhoz.
A szemnonok utolós írásos említése a 260-ban emelt augsburgi győzelmi oltáron található meg, itt azonban a szemnon és a juthung törzsnév egymás szinonímáinak tűnnek a szöveg alapján.
Tehát tényleg valószínűsíthető, hogy a szemnonok 259/260 után juthungok néven szerepelnek a forrásokban.
Ezután van egy csomó érme meg rúnakő úgy kb. a 4. századtól, viszont ezeken csak nagyon rövid szövegek, szavak vannak.
Aztán ott a Wulfila-féle gót újszövetség a 4. századból de az is csak egy bibliafordítás.
Vannak még a későbbi századokból lejegyzett törvények (nyugati gótok törvényei vagy valami ilyesmi) de ezek információtartalma is zéró.
A 8. századtól jelennek meg a hosszabb szövegeket tartalmazó rúnakövek. Ezekből van egy csomó és egy külön terület az értelmezgetésük. Itt van egy amire emlékeztem (megint azért wiki mert ott a fordítás): https://en.wikipedia.org/wiki/R%C3%B6k_Runestone
Ezek után a 12-14. századokból vannak komplett szövegek és ezekből ismertek a régebbi keletkezésű sagák is, mint Beowulf, Gutasaga stb. De ezek tele lehetnek érdekes információkkal mert az izlandi Flateyjarbók-ban is írnak pl. a magyaros topikban Erdély miatt emlegetett Blakumannaland-ról - de sajnos fogalmam nincs hogy mit...
Meg ugye ott van Jordanes a Getica-val de arról elég sokan bizonyították, hogy ordító pontatlanságokat tartalmaz és tényleg csak a kivonata egy olyan műnek amit Jordanes - saját bevallása szerint - csak pár hétig - vagy meddig - olvasgathatott.
Jordanes-ről meg többen levezették (Goffart, Curta, stb. stb.) hogy nem volt gót. Mármint valószínűleg az unokaöccse volt egy osthrogót törzsfőnek de talán még az sem. Azon kívül semmit nem tudott róluk amit olvasott.
Akkor röviden a juthung törzsről. A semnon törzs leszármazottja. 259-ben és 260-ban betörtek Itáliába. 260-ban legyőzte őket Augsburgnál Raetia helytartója. 270-ben és 271-ben is betörtek Itáliába, ahol vereséget szenvedtek. 356-ban és 358-ban betörtek Raetia tartományba, elpusztították Regensburgot, a légió székhelyét. 383-ban újra betörtek Raetia tartományba, hun és alán zsoldosok legyőzték őket. 429-ben és 431-ben betörtek Raetia és Noricum tartományokba, Aetius római fővezér legyőzte őket. Ezután eltűntek a forrásokból.
