Keresés

(prognózis)

Ezer év múltán
beborítja síromat
a futóhomok

A messzeségnek
mutass fügét, kunyhódból
szebb a hóesés.

Hajnali harmat
szemérmes ragyogással
fűágyon ébred.

Öreg sírok közt
keresem a múlt idő
bús virágait.

Almos a reggel
Szemfeketebol villan
feher mosolya

Mentemben, éjjel,
nekem jól befellegzett,
s bôrig áztam én.

Szél nyargal, bolond
szél, átlibben városon,
süvítve dalol.

A bennem alvó macska
felhúzott íjként figyel.

Kagylómat hűs, friss
vízbe tedd, szeresd és várj.
Lassan kinyílik :

Láthatod féltve őrzött
lelkem: igazgyöngyömet.

Kicsi, nyugtalan
sorok, papírcsaták csak,
játékkatonák.

Égetsz,borzongok
mégis.Hűs csókod lángra
lobbant.Szeretlek.

Vajon vízcseppek,
lángnyelvek, vagy szellő az,
mi megérintett?

http://www.russel.ini.hu

Hosszú utat ha
célzól, az útnak élj, s a
cél jön magától.

A nap fényében
megvilágosulhatnak
sötét bűneid.

Üdv az új mesternek, ki
nem kezdő sorokkal jött.

Gazdag vándor tért
közénk, mindent értô bölcs
mesélô. Maradj,

gonosz széltôl itt ne félj,
figyelmünk majd betakar.

Üdv. a topicon! :-)
kabir

Mióta élek
szövődnek rám a bűnök
fekete szélben

Már mindent értek
s ebben a megértésben
fölragyog a Nap

:-)

Ôszi levelek
ôrzik nyomod, emléked
szélbe nem kerül.

Homlokom nyomom
holt helyed nyomára, most
forró porhomok...

Könnyű szellő tart
végső leszámolást, ha
visszatér az ősz.

A mai majdnem:
holnap semmit ér, s aztán:
nem is volt sosem.

És a pillanat
megállna, hátranézne...
de már nincs kire.

Csak egy ág vacog
a júliusi nyárban,
néma, száraz ág.

Homokban nyomod-
könnyű esti szellô dönt:
s nem vagy már sehol.

Maradna még, de
nem lehet. Várják őt is
holnapi szelek.

Szomorú éjbe
félve hatoló vándor
nyújtja meséjét.

Óráját lopva lesi,
tűkön ül: maradna még.

Rozzant viskó volt,
toldott-foldott falakkal.
Elenyészett már.
:(

Esőáztatta
arcom könnyemmel mosom
bánat-tisztára.

"holnap majd a holnapi szél fúj" /jap közm/

"Mindig légy férfi!"
Esőben egyedül áll:
nem látszik a könny.

Nagylelkűséged
kincs, cserébe jótanács:
Nézd a karavánt,

kis csaholásod elhalt,
haladunk csendben tovább.

A haiku a pillanat költészete, a lélek sóhaja, ami kifejezi a mulandó ember örökkévalóság utáni vágyát, s másodpercek gyönyörű színeibe foglalja a mindenséget. Huszonhét évesen mit tudhatsz te erről? Mindenki önmaga haikuját írja, s nincs felső ítélet, ami a lélektől elidegenedve esztétikai szabályokat alkothatna: mi jó és mi nem jó. Minden szavakban kifejezett emberi sóhaj szép, ha őszinte és igaz.

Szegény Basho....