Bocsánat lemaradt, hogy Pirandello-t be fogom pótolni, sajnos eddig teljesen kimaradt. Tudom, hogy nem nekem írtad, dehát igyekszem a jó tippekre lecsapni. (:
"Harmatozzatok egek onnan felülről" Angyali mise - Roráte
Az egyházi év adventi időszakában a hajnali misék különleges hangulatot kölcsönöznek a decemberi virradatnak. A roráte elnevezést az ünnepkör egyik - ószövetségi szentírási szövegen alapuló - énekének kezdő soráról kapta, melyet adventben énekeltek: Rorate caeli de super. Harmatozzatok egek onnan felülről. Régebben aranyos vagy angyali misének is hívták. Ez utóbbi arra utal, hogy a Szűz Mária tiszteletére mondott hajnali miséket mindig az Úrangyala elimádkozásával fejezték be. A roráte-szentmiséknek a katolikus egyházban kifejezetten csak az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén vannak hagyományai. Jelenleg is élő szokás hazánkon kívül, Ausztriában, Horvátországban, Csehországban és Lengyelországban. A hívek hajnali sötétben várják a napfényt, a Messiást, mint hajdan a próféták tették.
Forrás: Hitvallás, 2005. december
***
Juhász Gyula: Rorate
A kéklő félhomályban Az örökmécs ragyog, Mosolygón álmodoznak A barokk angyalok.
A gyertyák rendre gyúlnak, A minisztráns gyerek, Mint bárány a mezőben Csenget. Az árny dereng.
Hideg kövön anyókák Térdelnek. Ifju pap Magasba fölmutatja Szelíden az Urat.
Derűs hit tűnt malasztját Könnyezve keresem. Ó gyönyörű gyerekség, Ó boldog Betlehem!
alvad a bágyadt fény az este testén kezdődik végre a testvérháború időben jött – hisz velünk egykorú megörököltük akár a refrént
hazavezérlő fegyelmünk laza a lélek ébenfa mázát szú eszi s néhanapjainkat szebbé teszi ha kinyiffan öcs báty fiú vagy apa
a testiség és testvériség között benőtte (v)ágyainkat a fű a gaz lenne bár másként de így igaz: a jellem ingre-gatyára vetkőzött
*
BÁBEL
lengő lófejek a csillagok csörögnek de én csak hallgatok mint az üvegcse melyhez kavics ha koccan széttörik bár meg se moccan
édeskés illatok enyvesednek könnye hullik téli fenyveseknek piheg a szelíd karácsony nőm haja akár a bársony
az éjben eső felesel rólam locsog járdára zuhog csattog a mocsok ravasz hó helyett a tűk a vatták életem az ördögöknek adták
erőlködöm emelkedném - nem lehet rákgyanús maroknyi fekély a lelet gatya nélkül fetrengek az ágyon nem is eszem s párnám lehányom
bőröm alá kesztyűs kézzel nyúlnak elképzelnek ürgének nyúlnak 33 éves lézengő árva apostol keserű dolgokba megint belekóstol
talán ez már a végső kálvária a pohárban tiszta víz várja hogy e megnyomorító tudást fölismerjem mint Krisztus Júdást
langyos dallamra ráng a szív bármit ha szólt most visszaszív andalítóan lágy húgy csörgedez töri vállamat a fakereszt
általánosít az intenzív osztály vidd haza csomagod vidd el amit hoztál szemed tükrét hagyd csak itt nekem nélküle értelmét semminek nem lelem
csöndesen beborul szenesedik az ablak lényem legbenső kuckójába raklak mitévő legyek szállnak árnyam körül a szárnyak
és te hallod-e az ócska dallamot melyre az elmúlásba ballagok cseppek csöpögnek egyenest az érbe tápvizet kapok vérért cserébe
megcsapott a halál szele együtt hálok kelek vele akár a lepedő rám tapadt - párna gyötri a hátamat
a nyárfák tűhegyes csúcsa fázik a megriadt égbe mártózva ázik nem látni mást a harmadik emeletről megfeledkezem halkan a leheletről
hőse lettem újra édes Erzsébet szemérmetlenül költőd versének hamuszürke gyáva hajnalokon elszökni tőled bár semmi okom
egyre közeledem a halálhoz eső esik vagy izzadok talán hoz valami heveny változást ez az álom nélküli álmodás
tekintetem mint padlón a szappan odafagyott oly mozdulatlan testem láttán elfog a szédület: romba dőlt bábeli épület
*
FOSZTÓ, KÉPZŐ
öltözz szabadon tiszta selyembe mintha nem lennél halandó ember kagyló mi szennyből igazgyöngyöt termel és képzeld magadat a helyembe
ülhetsz bátran ide az ölembe de maradj kegyetlenül eszednél akár ha szélben ezüstöt reszelnél a por ereszkedik lárva fejemre
kopognak szemeid az ékkövek nem hinném már jelentkezne az éhség darabokra töri díszed a szépség
valahol útban szívem felé jövet – végül tőled csak azt kérem ne legyen terhemre találkozásod velem - /Forrás: http://forum.index.hu/Search/showArticleResult?topic_id=9096344&aq_ext=1&aq_text=Sziveri%20János/
A kisebbrendűségi komplexus nem feltétlenül betegség, lehet az egészség jele és feltétele is. Minden attól függ, kinél érzi magát az ember kisebb rendűnek. Például kisebbrendűségi komplexus az Úristennel szemben üdvös az ember számára. Ellenben e vitamin hiánya, nevezzük k. k. ú. sz. vitaminnak, betegséget vált ki, mégpedig a közkeletűen megalomániának nevezett kórt. Gyilkos kór ez, bár nem azonnal öli meg a beteget, előbb még hosszú szenvedés vár a környezetére. A kór végső stádiuma: magasabbrendűségi komplexus az Úristennel szemben. Ha megalomániába csak nagy emberek esnének, az még meg is érné a társadalomnak. De megalomániába elsősorban a középszerűek esnek, akikből a legtöbb van. Más kórtól sújtott betegek szolidárisak egymással, tapasztalatot cserélnek, részvétet tanúsítanak egymás iránt. Megkönnyebbülést és vigaszt nyújt nekik egymás társasága. De a megalomániában szenvedők kerülik egymást, képtelenek egymást elviselni. Soha ne zárjunk két megalomániást egyazon helyiségbe, hacsak nem szadista célzattal. "Nagyon örülök, már régóta szerettem volna megismerkedni egy ilyen nagy emberrel" - mondják egymásnak, ha jól neveltek, magukban meg azt gondolják: "Te ócska törpe, a sarkamig nem érsz fel." Hipokrízis nélkül foggal-körömmel esnének egymásnak. Csak a kölcsönös képmutatás menti meg őket a testvérgyilkos, hirtelen és erőszakos haláltól. - fordította: Murányi Beatrix
/Sławomir Mrożek Hazatérésem naplója - Európa Könyvkiadó, 2004/
Ki itt ha is csak félig üdvözül, Mert nagy a bűne: Idecsöppent A jövendő emberek közül, Akik láttatván is, látnak: Tettamanti Bélának szeretettel. - 1924. jan. 30.
**
"KÖLTŐNK ÉS KORA"
Hatvany Bertalannak
Ime, itt a költeményem. Ez a második sora. K betűkkel szól keményen címe: "Költőnk és Kora". Ugy szállong a semmi benne, mintha valaminek lenne a pora...
Ugy szállong a semmi benne, mint valami: a világ a táguló űrben lengve jövőjének nekivág; ahogy zúg a lomb, a tenger, ahogy vonítanak éjjel a kutyák...
Én a széken, az a földön és a Föld a Nap alatt, a naprendszer meg a börtön csillagzatokkal halad - mindenség a semmiségbe', mint fordítva, bennem épp e gondolat...
Űr a lelkem. Az anyához, a nagy Űrhöz szállna, fönn. Mint léggömböt kosarához, a testemhez kötözöm. Nem való ez, nem is álom, ugy nevezik, szublimálom ösztönöm...
Jöjj barátom, jöjj és nézz szét. E világban dolgozol s benned dolgozik a részvét. Hiába hazudozol. Hadd most azt el, hadd most ezt el. Nézd ez esti fényt az esttel mint oszol...
Versek: József Attila minden verse és versfordítása - Szépirodalmi Könyvkiadó, 1980 Kép1: http://www.museum.hu/museum/temporary_hu.php?ID=51&IDT=3520 Kép2: Balogh László József Attila - Gondolat Kiadó, 1988
Üdv neked is, andragog! A többiek nevében is megköszönöm a figyelmed (tekintve, hogy elég mélyről kellett kihúznod a cédulkáinkat) és a dicsérő szavakat. Kellemes szemezgetést kívánok! (A honlapodon láttam, születtek új versek: el fogom olvasni őket.)
Keresgélem itt is, másutt is, melyek a "keresett", továbbküldésre érdemesnek tartott versek. Így kerültem ide. Biztos, hogy visszafogok térni, olvasóként, mert itt érdekes, szép dolgokra, gondolatokra lel az ember.
(Azon viszont csodálkoztam, hogy az általam tisztelt Orbán Ottó-tól miért ez a kevésbé "sikerült" vers került ide.)
50 éve, ezen a napon utasított vissza Borisz Paszternak az irodalmi Nobel-díjat.
Paszternak levele Hruscsovhoz:
"Tisztelt Nyikita Szergejevics! Személyesen fordulok Önhöz, az SZKP Központi Bizottságához és a szovjet kormányhoz. Szemicsasztnyij elvtárs beszédéből megtudtam, hogy a kormány >>a Szovjetunióból való kiutazásom útjába semmiféle akadályt nem szándékszik állítani<<. Ez a kiutazás számomra lehetetlen. Bölcsőm, életem, munkám mind-mind Oroszországhoz köt. Sorsomat egyedül és Oroszországon kívül elképzelni nem tudom. Bármilyenek legyenek is hibáim és tévedéseim, nem gondoltam, hogy személyem olyanfajta politikai hadjárat középpontjává válik, amilyet Nyugaton a nevem körül szítottak. Amint erre rádöbbentem, tudattam a Svéd Akadémiával, hogy önszántamból lemondok a Nobel-díjról. Hazám elhagyása nekem a halált jelentené, ezért kérem Önt, ne foganatosítsa ellenem e végzetes parancsot. Valljuk be őszintén: végül is valamit azért tettem a szovjet irodalomért, és a jövőben is hasznára válhatok."
Tedd a lábad a papírra a versre ceruzával kirajzolom a lábad körvonalát a falra fogom tűzni és a gyertyákat meggyújtom a háromkarú csillárban - hát csukd be az ajtót.
ATHÉN.80.II.16
Egy kis fegyverszünetet hogy egy fát nézhessek egy kerékpárt a vonat füstjét - piros bokrot a papírkereskedés mellett vasárnap az én kezem türelmesen mintegy titokban készíti elő az új harcot kezeddel.
DIAKOPHTO.80.II.17
(..)
A tél közepén hófehérben járt - mit akart eltitkolni? a néma pirosat? ellopott karórámat? az ablakon át a pillantást a három ciprusra ugyanarra a füst nélküli kéményre.
DIAKOPHTO.80.II.17
(...)
Citromhegyek az asztalon a székeken az ágyban sárga fény fut át a testeden tetszik nekem hogy esik éjszaka ezer citrommal és hirtelen leszögezi az erdőőr kézilámpása a nedves nyulat hátsó lábaira.
DIAKOPHTO.80.II.18
Amit nem mondtunk őrzi talán még mozdulatunk tettünk mint a harmadik tette a többiek várattak magukra bebagyuláltak egy halat újságpapírba (piros volt) üvegajtón át jöttek és eltűntek - biztosan ez a hal volt a titkuk.
DIAKOPHTO.80.II.18
(...)
Ki kiabál itt egész éjszaka? nagyothallók az emberek nagyothallók a tükrök is meggyújtom a lámpát eloltom a gyufát a szobában mellettünk levetkezel érzem a mozgásodat hajad meghajlik a nedves falon a kerékpár árnyéka a szögek árnyéka megnő és be van zárva az ajtó.
ATHÉN.80.II.20
(...)
Piros élespiros a piros - oltsd ki feketével szakíts lyukat a papiron dobd be a szöget a kést a feketét á a megölt piros mély zene.
ATHÉN.80.II.24
A hetedik napon (talán a nyolcadikon) menekülésed után (halálom után) született az ember a szájharmonika és egy lepke nem piros fehér kis fekete pontokkal szabad voltam.
ATHÉN.80.II.25 - Kép1: Joan Miró Hand Catching a Bird Kép2: Moholy-Nagy (remélem, mert hirtelen nem találom) (A kötetben Matisse-rajzok az illusztrációk)
/Jannisz Ritszosz Kis szvit piros dúrban - Helikon Kiadó, 1984/
Amibe csak belekezdek, Felében abbamarad. Sorra a semmibe vesznek Gondolat és akarat. Nézek és csendben utálok Mindent, ami „gyönyörű” Lelkemből is kiszivárog. Sargasso-tengeri fű, Kis darab túlnani tenger Lenni, s lebegni azon... Mit is akarhat az ember? Nem tudom. Nagyon tudom.
Kukorelly Endre fordítása
*
Bármit gondolok, vagy teszek
Bármit gondolok, vagy teszek, Minden dolgom félbe marad, Vágyom mindig a végtelent, S kezem közt minden elszakad. Undor tölt el, látva annak Eredményét, mihez fogok! Lelkem ragyogó és gazdag, Zöld sargasso tenger vagyok - Tenger, melyben ott lebegnek, Egy mélyebb víz foltjai is… Akarat-, gondolatcseppek? Nem tudom, s tudom nagyon is.
Vaskó Péter fordítása
Forrás: Fernando Pessoa Daloskönyv I. /csak a netről:-(/
- Blaise Cendrars versei - Kassák Lajos fordításában
A VILÁG SZÍVÉBEN
(Töredék)
Ez a párizsi ég tisztább mint a hidegtől fénylő téli ég Sohasem láttam csillagosabb és zsúfoltabb éjszakát mint ezen a tavaszon Mikor a körutak fái akár az ég árnyai A folyóban a lombok összevegyülnek elefántfülekkel Platánlevelekkel súlyos gesztenyefákkal
Vízililiom a hold a Szajna folyásán A Tejút az égen elomlik Párizs fölött és őrült És meztelen és zilált öleléssel szája a Notre Dame-ot csókolja A Nagy Medve és a Kis Medve Saint-Merry körül brummog Levágott kezem az égen ragyog az Orion csillagképében.
Ebben a hideg és kegyetlenül didergő fényben már túl a valóságon Párizs elfagyott növényhez hasonló Amint hamujában jelenik meg újra. Szomorú képmás. Zsinóregyenes utcák és időtlen házsorok Csak kő és vashalom valószínűtlen sivatagban.
Babilon és Théba nem holtabbak mint amilyen halott ezen az éjjel Párizs városa Kék és zöld tinta és kátrány bordázata kifehéredik a csillagfényben Se zaj. Se járókelő. Háború súlyos csendje. Szemem végigtekint a vizeldéktől a gázlámpák lila lángjáig Egyetlen kivilágított tér, ahol nyugtalanságomat vonszolhatom.
Most is mint minden este begyalogolom egész Párizst Batignolles-tól a Quartier Latinig, mintha az Andeseken kelnék át Új nagyobb és meglepőbb csillagok tüzei alatt S akár a Dél Keresztje, ahogy közeledem mind csodálatosabb kiemelkedik a régi világból Az új kontinens fölé
Az az ember vagyok akinek nincs többé múltja. - Egyedül csonka karom fáj. Hotelszobát béreltem, hogy egészen egyedül legyek önmagammal Van egy vadonatúj fonott kosaram, kézirataimmal telítődik Se könyvem, se képem, se esztétikai csecsebecsém.
Újság hever az asztalomon. Üres szobában dolgozom egy homályos tükör mögött Meztelen lábam a vörös kőpadlón és léggömbökkel és egy kis gyermektrombitával játszom A VILÁG VÉGÉN dolgozom.
**
**
NEVETNI
Én nevetek Én nevetek Te nevetsz Mi nevetünk A többi nem számít Csak a nevetést szeretjük Legyünk ostobák és vidámak
- /Blaise Cendrars Húsvét New Yorkban - Európa Könyvkiadó, 1963/
Érdekes Kassák riportja Kmettyvel. (Magyar Nemzet, 1941. november 16-i szám) 
Fotók Raymond Queneau Százezer milliárd költemény c. művéről (Cent mille milliards de poèmes), 1961
-
"A nem-zenéből értjük a zenét"
(...)
A hetedik napon
A VILÁG SZÍVÉBEN
Erwin Wurm szökőkútja