> Ceterum censeo elipsilonem esse conservandam (ha malaczky kolléga sem bánja:).
Nem bánom :-). Azt azonban megjegyzem, hogy ha már, akkor mondjuk az elypsilon ... conservandum helyesebb lenne (az "ü pszilon" tudtommal neutrum).
> Idegesítő, amikor Frakturt kell olvasnia az embernek.
Nyomtatott formában szvsz nem vészes, de a gótbetűs kézírást ma már a műveltebb németek közül is csak kevesen tudják olvasni. A latinbetűre való áttérés egyébként már 1900 körül (vagy tán még előbb) megkezdődött.
Fél évig tanultam katalánul a romanisztikaoktatás keretében (tehát rendesen izoglosszáztunk és végigvettük a hangtörvényeket). A hugom meg fluent Catalan speaker és bármikor fölhívhatom, úgyhogy vigyázat!:))))))
A Tintás barátodat IRL hogy hívják? Csak azért kérdezem, hogy a könytári katalógusban rákereshessek a nevére. Bár először az elsőként említett Fodor István könyvet keresem meg.
Úgy látom, téged elsősorban a szókincs és a nyelvpolitikai aspektusok érdekelnek. A komolyan vehető sztenderdizált nyelvváltozattal rendelkező újlatin nyelvek közül talán a katalánban van a legkevesebb nem latin eredetű lexikai elem. Egyediség? A katalánok meg vannak győződve a hívogatószói eredetű gos 'kutya' szó egyediségéről (vs. spanyol perro, francia chien), de ez az egyediség is elég relatív, ha megbízom a Meyer-Lübke szótára által idézett provanszál goz ill. ófrancia gous releváns voltában. A Wikipedia "katalán nyelv" szócikke tömören összefoglalja a katalán valódi nyelvészeti jellemzőit. Ha tudsz spanyolul, mindjárt a katalán változatot ajánlom, a gyors sikerélmény reményében: Català Amennyiben sok provanszál trubadúrlírát olvastál eredetiben, a barcelonai jégkrémreklámokat is érteni fogod! Délen és délkeleten a Reconquista óta jól észlelhető nyelvjárási határok választják el a kasztíliaitól (vulgo spanyol), északon és keleten azonban csak a nyelvészek megegyezésén múlik, hogy hol húzzuk meg a határt a katalán és respektíve a languedoc-i és aragón nyelvjárások között. Közkeletű tévhit, hogy katalánul csak a három provinciából álló Katalónia autonómiában beszélnek, valójában hivatalos nyelv még Valenciában (bár a valenciai egy picit más sztenderd változat), a Baleári-szigeteken, Andorrában, beszélik Roussillonban és a szardíniai Algheróban is. Íme: (A nyelvjáráscsoportok és az autonómiák határai.) A topik témájára tekintettel kiemelném még, hogy a katalán helyesírás ugyanazzal a betűvel jelöli a palatális képzésű orrhangot, mint a magyarban (ny). (Viszont sajnos ly az nincsen náluk:D) Kellemes majálisozást amúgy!
Szeretném felhívi a figyelmedet a Fodor István főszerkesztésében megjelent A világ nyelvei című kötetére. Igaz, ez drága, és nem is tudom, lehet-e kapni. Azt hiszem azonban, vannak kisebb mutációi is, amelyek elérhető árúak. (Nem szeretnék különreklámot Tintás barátomnak - sapienti sat)(Ő ugyanis kiadott Fodor I. szerkesztésében egy kisebb könyvet mindössze 2300 Ft-ért). Ezekből az itt szükséges információkat könnyedén megszerezheted, és ha mi írunk információt, ugyancsak innen vennénk.
Nem ismerem a katalán nyelvet. Amennyiben beletartozik a indoeurópai-latin nyelvek családjába, és nem is nagyon tér el a többitől, akkor e tekintetben több szót nem is érdemel, mert nem tekinthető egyedinek a saját környezetében. De azér pár mondatot írhatsz róla.
Hűha. A magyarról és a románról itt most nem ejtenék 1 szót se. A katalán viszont a Szajnától Galíciáig (Spanyolország) terjedő nyelvi kontinuumnak egyik fölnagyított szelete.
Ahhoz semmi köze. Ez egy kissé OFF téma. Azért csak kicsit, mert a fő témától, a magyarulez-től nem tér el, csak a topik címétől. Csak már kezd hosszúra nyúlni.
Én már régen elveszítettem a fonalat. Most arról folyik a disputa, hogy a magyar nyelv az valami egészen sajátos csuda lenne, Isten teljesen példa nélküli teremtménye?
Szóval, ha jól értem, amikor Szerbia belép az EU-ba, akkor elindulhatunk az 'ly' eltörlése felé vezető hosszú úton, de addig egy lépést sem? Vagy mi köze mindennek a témához?
De Finnországnak szinte csak külső határa van. Na ja: Összeér a svéddel meg a norvéggal, ott ahol szinte senki sem lakik.
Magyarország meg 4 EU országgal hartáros, és az 5.-nek (Horvátország) is már ott lenne a helye, és csak EU-s szőrszálhasogatásnak tartom, hogy nincsenek ott.
De ez mire érv? Arra, hogy a megértés nem áll összefüggésben a tipológiával, hanem alapvetően lexikális alapú. Ez utóbbiból következik, hogy többé-kevésbé jól korrelál a megértés viszont a közeli rokonsággal. Hiszen a rokonságot épp a szabályos lexikális megfelelések segítségével lehet kimutatni. Persze, elsősorban az alapszókészlet és még inkább a viszonyjelelő morfémák játszanak. De azért még azt sem célszerű figyelmen kívül hagyni, hogy bár az olasz és a francia közeli rokonok, a megértés szinte reménytelen, hiszen a francia nagyon komoly hangváltozásokon ment keresztül. (Ne tévesszen meg a konzervatív francia írásbeliség.) Ez viszont szép példa arra, hogy a rendszerszerű eltérések milyen jó bizonyítékai lehetnek a nyelvrokonságnak.