Ezek szerint rosszul sejtettem, de tenyleg megleptel. Nem tudtam, hogy te is erre az egyetemre jarsz.
De ugye azt nem gondolod, hogy nekem kellene elore koszonnom?
Én attól tartok, hogy a jó eredmények nagyrészt abból származnak, hogy olyanok felvételiznek, akikben van valami plusz, ráadásul közülük is a jobbakat szelektálják ki.
Egyébként ÉN jól éreztem magam a gimiben, sok nagyon jó tanárom volt, de azért nem kevés csalódás ért mondjuk a politikai jogaim terén ;-).
Ajjaj, ez nem túl biztatóan hangzik... Reméltem néhány érvet és megerősítést, hogy nem kizárólag a végzősök felvételi eredményessége szuper, de a diákok jól is érzik magukat itt. Vagy nem?!
Örülnék néhány őszinte véleménynek.
Egyébként jó tanulást a diákoknak, jó nosztalgiázást a volt diákoknak! Üdv mindenkinek.
slave
Sziasztok mai és régi gimisek!
Tanácsot szeretnék kérni (mint egy kisiskolás mamája) - milyen típusú gyereknek való ez a gimi? Humán / reál, melyik boldogulhat jobban: a magolós vagy az okos, de szórakozott ? Csak a bebiflázni való tananyagot értékelik, vagy a szellemes más megoldást, letörik vagy támogatják az alkotókedvet? Kamaszos önállóságot várnak el a 10 évesektől, vagy tudomásul veszik a tanárok és a nagy diákok, hogy a kicsik még kicsik?
Egyszóval kiknek ajánljátok a gimiteket?
Természetesen arra gondoltam, amit veled beszéltünk. A tanárok persze, hogy beszélnek a diákokról egymás között, hiszen ez hozzátartozik a munkájukhoz. Ezért van az, hogy egy iskolában tantestület van, és nem csak sok-sok tanár, aki mászkál ide-oda a termek között. Ezen is múlik egy iskola arculata, színvonala. Persze nem azt beszélik meg a tanárok, amit a diákok bizalmas beszélgetésben elmondanak neki, hanem a saját megfigyeléseiket. A titkokat mindenki megőrzi.
Igen, így most már tudom. Látod, ez is olyan dolog volt, amiről csak utólag tudtam meg, hogy két másik tanár tudott róla. Nem mondták. Én egyébként az illetőt nagyon becsültem akkor azért, hogy ezt ő maga sem mondta nekem a bizonyítványosztás előtt, egy pillanatig sem akart ezzel befolyásolni abban a bizonyos osztályzatban. (Gondoltam amúgy rá, csak valamiért úgy rémlett, mintha ő hátrébb ült volna.)
Én is láttam fegyelmi tárgyalást, nagyok "korrekt" módon zajlottak azok akkoriban...
Amúgy szombaton szallagavató volt a San Marco-ban (hol máshol)...
Egy kicsit "megdöbbentő" volt látni azokat, főleg a lányokat, akik 1995-ben kezdték még tízévesen az iskolát, most nyolc év elteltével, csöppet sem kislányként...
Időutazás a javából, barátaim, érdemes kipróbálni!!!
Persze Szabó Elek elnézést. Közben rájöttem, hogy a verést egy nagy gimnazista kapta nem kicsi. És mindez 92 őszén volt. Biztos, hogy így volt mivel én is ott voltam a tárgyaláson mint tanú.
Ha 91-ben kezdtél, akkor biztos emlékszel arra amikor megvertek nagyon egy elsős fiút. Fegyelmi is lett belőle, azután kirugtak két srácot. Az egyik az osztálytársam volt. Szerintem ilyen az iskola történetében nem nagyon fordult elő. Arra is emlékszem milyen szánalmas volt a fegyelmi tárgyalás. A szülők és a tanárok üvöltöztek egymással. Azt hiszem a Nagy Elek vezette az egészet. Szörnyű volt. Brrrr. Ez a legrosszabb gimis élményem. Megint bőgök.
Tudom, hogy senki sem bántotta Líviát, ezért tettem a védelem szót idézőjelbe!
Én is "kisgimnazista" voltam, de jegyeim alapján senki sem mondhatja, hogy "pingpongütő kézből történő kicsavarása" esetén szaladtam volna ógörögöt tanulni. Amúgy most a Pázmány jogon nyomulok, s ez azt jelenti, hogy igazából nem a magolás, hanem az NLG-s szellem adta a tudást (mondom ezt a nyalizás legkisebb szándéka nélkül).
Amúgy az NLG-ben a Lívián kívül sok jó és rendes tanár volt (a kettő nem mindig ugyanaz), csak néhány getymó elronthatta az ember kedvét, s az ember olyankor hajlamos általánosítani.
Aki kiváncsi, hogy az én értékrendem szerint ki az a pár retyó "ember", szívesen leírom, de csak ha erre felkérést kapok.
Mivel 1991-ben kezdtem, így a 93-as végzőseket ismerem, s tényleg volt egy-két "alázzukmegakisköcsögöket" élményem nekem is.
Én 93-ban végeztem. Of.: Nádor Béláné, biológia-kémia. Mi kezdtünk elsőként a Németh Lászlóban. És mi voltunk az utolsók akik nagyon gyenge eresztésnek számítottak. Azután jöttek a kicsik akiknek a kezéből hiába csavartuk ki a ping-pong ütőt, azt mondták: így is jó, megyünk és tanulunk egy kis ógörögöt:). (na de valahogy majdnem így.) Szóval amikor oda mentem szinte az utolsó volt az iskola a városban (a Kassák-Ady-t azért nehéz lett volna lenyomni), de utána szépen feljött. Rónai tanár úr nem tanított. Helyette Salamon Ágnes nem hagyott bennünk mély nyomokat. Nálunk kezdett az Okti is, meg talán az Őry Péter. Szerettem, csak messze volt, meg Budáról alig jártak. Most azért kicsit bőgök.
Az jo, mert en nem emlekszem! :-))) Azert kivancsi lennek igy tanarok kozott miket tudtatok rolunk, diakfejjel nem is gondolja az ember, hogy a tanarok egymas kozott beszelnek a diakjaikrol, legalabbis nekem sose fordult meg a fejemben.
Az a bizonyos illeto erettsegikor kisbabat vart, igy mar biztos tudod. De amikor ti megismertel minket, mar teljesen normalisan viszonyult hozzam, legalabbis latszolag, hogy aztan magaban mit gondolt, azt nem tudom.
Biztos vagyok benne, hogy van, aki olvassa a fórumot, de nem csodálkozom, hogy nem szól hozzá. Magam sem tudom, miért. Lívia azt hiszem, igazából akkor lopta be magát a szívünkbe, amikor az osztálykiránduláson velünk kórusban énekelt Nirvanát, meg amikor hajnalig játszott velünk - lelkesen.
Igen, emlékszem, hogy akkoriban is beszélgettünk ezekről a problémáidról. Még arról is kérdeztelek, hogy miért jöttél el az előző suliból. Valóban nem az inspiráló intellektuális közeg miatt maradt meg bennem a társaság. :-) Na de ha megölsz vagy ha letilt egy hétre a moderátor, akkor se ugrik be az a padtárs, nem tudom, kire gondolsz. Talán otthon van egy ülésrendem még...
Jezusom, ennyire hiresek vagyunk, hogy 12 evvel az erettsegi utan meg mindig beszelnek rolunk? :-)))
Nezd meg akkor a '91-ben vegzett A osztaly tablojat a folyoson, hogy tudd, ki ez a hires-hirhedt csapat! (Talan meg engem is felismersz, a nickem alapjan szerintem ra fogsz jonni, melyik vagyok.)
Es sok puszit kuldok szeretettel Livianak! :)
Azt hiszem, Lívia az egyik csupaszív, biztos értékítéletű ember a tanárok között. Engem csak idén tanít (sajnos), de pár hét alatt olyan bizalmas kapcsolatot alakított ki velünk, hogy ma már mindenki odáig van attól is, ha szembejön a folyosón :)
Azt hiszem, már rólatok is hallottunk osztálykirándulás előtt, morago. Mindenesetre mi imádjuk őt, és ha ez nem is kölcsönös (mondjuk a rövid idő óta tartó ismeretség miatt), ő akkor is mindent hajlandó megtenni értünk.
amikor az egyik év végén kémiából szarul áltam, az Antók nem akart adni egy uccsó lehetőséget, erre a Lívia odament hozzá, beszélt vele, de erről én nem tudtam. Másnap jött az Antók, s kérdezte, hogy akarok-e javítani egy dolgozat keretében?!
Javítottam, de Zs-né K. Lívia nélkül nem sikerült volna a dolog.
Hat, azt en se hiszem, hogy alapvetoen buta emberek jartak volna az osztalyomba, bar akadt koztuk olyan is. Egyszeruen csak nem volt ertekrend, nem voltak celok, celkituzesek, illetve hamis ertekek csillogasa vakitotta el a tobbseget. En masodikban kerultem kozejuk es soha nem tudtam beilleszkedni, kilogtam kozuluk, bar probaltam baratkozni. Akkoriban ez rettenetesen bantott, mert volt, aki szemelyes rosszindulataval halmozott el es csipos megjegyzesekkel keseritette meg napjaimat, bar azert negyedikre mar ugy-ahogy elviseltuk egymast az illetovel, sot, abban a bizonyos padban egyszercsak mellem ult, ugye, tudod, kirol beszelek.
A szerenadra en is emlekszem, egyike a keves jo emlekemnek. Viszont abban a szalagavatos tancban nem voltam benne, eleinte eljartam a probakra, de aztan mar magam se tudom, miert, visszakoztam. Valoszinu ott is megvolt bennem ez a kilogas-elmeny, aztan hogy ez mennyire fuggott toluk es mennyire tolem, arrol nyilvan hosszasan lehetne beszelni. Pl. volt olyan osztalykirandulas, amire el se mentem, mert csak eroltettem volna, szerencsere az ofo megengedte, hogy otthon maradjak, mert tudott a problemaimrol. Igy, utolag, nevetsegesnek tunik az egesz, de serdulokorban nagyon fontos egy kozosseghez tartozni, erezni, hogy elfogadnak, barmilyenek is legyenek. Nem tudom, en hol rontottam el veluk, azt se mondhatom, hogy a kesobbi odakerules volt az oka, mert masok is jottek utanam es be tudtak illeszkedni. Olyan mintatanulo se voltam, hogy ez irritalhatta volna oket. Akarmi is volt az oka, mindig az volt az erzesem, hogy megturnek maguk kozott (kiveve azt az egyet, aki szurkalt), de ha nem vagyok ott, akkor senkinek nem hianyzom, a kapcsolat pusztan az iskolara szoritkozik.
Ezek utan kesz feludules volt a foiskola, ahol mar a golyataborban rengeteg baratot/baratnot szereztem es soha nem voltam olyan boldog, mint az elso fel evben, eletem legszebb idoszaka volt, de ez mind nem is igazan tartozik ide, csak ugy belelendultem... :)
60000 egyben vagy szóközzel. Lám, te még erre figyelsz onnan kintről, miközben a legtöbb ember itthon lazán leírja a ponttal, mert Amerikában is úgy csinálják, és akkor biztos az a jó.
Harisnya, hmm... :-) Ez a tipikus matt egy tanárnak, ha megmondod, akkor sem tehettem volna semmit, bár az osztályfőnöködről el tudtam volna képzelni. :-) Megérdemelted amúgy azt a jegyet. Szerintem otthon még tán a pontszámod is megvan nekem. :-)
Az osztály mindenképpen egy klinikai eset volt, és ez nem biztos, hogy a fórumba való a részleteivel. De engem előzetesen mindenki riogatott veletek, legfőképpen a saját ofőtök (meg voltunk egyébként lepve, hogy a következő osztályával mennyire jól kijött), és ehhez képest semmilyen negatív benyomás nem ért, pozitívak viszont igen. Talán Lívia volt az, akitől a legtöbb segítséget kaptam kezdőként, és ő segített felismerni, hogy ez az osztály ugyan fegyelmezetlen és rosszul tanul, de nem olyan buta, mint a híre. Mivel sok rosszat hallottam, és nagyon féltem (kétszer fordult elő életemben, hogy nyugtatóval aludtam, az első tanítási napom előtti néhány nap volt az egyik), ezért harci színekben mentem be oda és rögtön éreztettem, hogy itt én szabom a feltételeket (az egy, aki megbukott, nem is reklamált, csak én lettem tiszta ideg, hogy milyen ciki lesz, ha ezek után nem készül el a szakdolgozatom és nem lesz meg a diplomám), de azért ti tudtátok, hogy sokat foglalkozom veletek, és mindenkit elég jól ismertem az idő rövidségéhez képest. Csak vigyáztam, hogy ne legyen időtök levegőt venni. Ez is bejött. És figyeltem, hogy a szigorúság ne legyen embertelenség, amit ti nagyon meg is háláltatok. Sokszor éreztem együtt veletek olyan dolgok miatt, amiket nem ír le az ember egy fórumban. :-) Talán ezért volt közöttünk olyan jó viszony, és ezért vannak olyan jó emlékeim rólatok. Soha nem felejtem el a szerenád napját, amikor az egész ház irigylő szempillantásainak a kereszttüzében a West Side Storyt táncoltátok az ablakom alatt... Ha hiszed, ha nem, az egész tanári pályám egyik legszebb pillanata volt. :-)
Hogy merre van Siena? Hat nezz utana az interneten, azert van... :) na jo, megmondom: Firenzetol delre 70 km-re, lakosok szama kb. 60000 (csak mert szereted a szamokat... de vajon egybe kell irni magyarul? olaszul 60.000-nek kellene irni). Turisztikai, penzugyi (rengeteg bank) es diakvaros (kb. 20000 egyetemista).
Hat, az az erettsegi tenyleg izgi volt, bar en valoban jo voltam nalad, azaz matekbol(is), csak az a franya elmelet ne lett volna, azt utaltam. Bevallom, hogy gyalazatos modon puskaztam az elmeletbol... mea culpa... a szoknyam ala, a harisnyamba rejtettem a teteleket... hat igy erettsegiztem otosre... khm-khm... meg jo, hogy nem lehet visszavonni... izeee... de amugy szerettem a matekot, komolyan, sose volt vele gondom.
Azt valoban nem tudtuk, hogy nem volt meg akkor diplomad, de az latszott, hogy nagyon kezdo vagy meg a tanitasban, bar elismerem, a helyzet nem lett volna egyszeru egy tapasztalt tanar szamara sem. Orulok, hogy ennek ellenere nem maradt benned rossz elmeny az osztalyunkrol, mert valljuk be oszinten, maga az osztaly sem volt egyszeru eset, en mar csak tudom, ketten voltunk csak 4-es atlag folott a NY.A-val.
Talált, süllyedt! :-)
Közben én is rádkattintottam ám, úgyhogy az Olaszország már megvan, csak az a ciki, hogy nem tudom, merre van Siena. Tatár Zsuzsa volt, akire gondolsz. 94-ben jöttem el onnan, most máshol tanítok. Én még arra is emlékszem, hogy te jó voltál nálam :-), ha jól sejlik, ötösre érettségiztél, ugye?
A névmemóriám használható, a számmemóriám kifejezetten erős (jé...), az arcmemóriám csapnivaló alá alá. De nekem könnyű volt felismerni téged, mert ideírtad, melyik osztályba jártál, és rögtön a nevekre probáltam asszociálni.
Istenem, de izgalmas volt az az érettségi! Január 28-án kaptalak meg titeket, egyetemistaként, és három hónap alatt le kellett érettségiztetni. Ahogy visszagondolok, minden nehézség dacára egy sikertörténet volt nekem az az osztály. Talán mert olyan keményen mentem bele, és ez bejött. Azt tudod, hogy akkor még nem is volt diplomám? Miután megírtátok az írásbelit, készült el a szakdolgozatom, és a ti szóbelitek napján volt az első államvizsgám.
