Az Izraeli Védelmi Erők egy pendrive-ot talált cianid fegyver előállítására vonatkozó utasításokkal az október 7-i terrortámadásban részt vevő megölt hamászos terroristák egyikénél.
,,Ennyire megdöbbentő a helyzet, megtekintve a kiadott utasításokat, hogy hogyan járjanak el és hogyan készítsenek egyfajta nem professzionális vegyi fegyvert cianiddal” – mondta Jichák Herzog izraeli elnök a Sky Newsnak adott interjújában vasárnap.
Az egység katonái a vizsgálatot követően megállapították, hogy a táska egy csapda volt, benne egy távvezérlésű robbanószerkezettel, körülbelül 7 kilogramm tömegű robbanóanyaggal.
Létező jelenség, nem egyedi eset. Jigal Amire nem pusztán magányos nerénylő volt, ahogy Sámuel Goldstein sem . Ovadia és Kachane rabbi szellemisége igen komoly táborral rendelkezik Izraelben. Ahol úgy képzelik el az őshonos palesztinok sorsát, ahogy negval9sititták Hebronban: ahol kb. 200 izraeli telepes uralkodik 200000 azaz kettőszázezernyi őshobos arabon.
Karl Marx levelei és cikkei a kisebbségeket megdöbbentően lenéző világképről árulkodnak. Marx azt írta politikai barátjának, Arnold Ruge-nak, mennyire undorító volt számára „az izraelita hit”. „A zsidókérdésről” című szövege (1843) lefekteti a tiszta antiszemita gyűlölet szellemi alapjait: „Mi a judaizmus világi alapja? A gyakorlati igény, az önérdek. Mi a zsidók világi kultusza? A sakkember. Ki az ő világi istene? A pénz." Marx zsidókról szóló részeit néha úgy olvassák, mint a nácik eredeti szövegeit. A judaizmus „egy általános kortárs antiszociális elem”. A zsidó vallásban benne rejlik „az elmélet, a művészet, a történelem és az emberek, mint öncélok megvetése”. Még „eladták a nőt”. Marx 1872-ben írt központi művében, a „Das Kapital”-ban azt írta, hogy minden áru „valójában pénz, belsőleg körülmetélt zsidók, és egyben csodálatos eszköz arra, hogy több pénzt csináljunk a pénzből”.
Levelei Marxot egyenesen rasszistának teszik ki. Ferdinand Lassalle-t, az Általános Német Munkásszövetség alapítóját és Marx politikai versenytársát zsidó származása miatt kezdetben „Jüdel Braun”, „Ephraim Gescheit” és „Itzig” néven becsmérelték. Miután Lasalle 1862-ben meglátogatta Londonban, Marx „zsidó néger Lasalleként” sértegette, és ezt írta: „Most már teljesen világos számomra, hogy olyan négerek leszármazottja, akik csatlakoztak ahhoz a vonathoz, amelyhez az egyiptomi Mózes csatlakozott. Nos, a judaizmusnak és a germánizmusnak a néger alapszubsztanciával való kombinációja furcsa terméket kell, hogy hozzon. A fickó tehetetlensége is csúnya." Még saját vejét, Paul Lafargue-t is megalázta, akinek édesanyja kubai kreol volt, lányának, Jennynek írt levelében „negrilloként” és „egy gorilla leszármazottjaként”. Amikor Marx ismét ideges volt nem fehér veje miatt, ezt írta Engelsnek: „Lafargue-nak a néger törzsből származó rossz sebhelye van: nincs szégyenérzete.”
Vitatott. Persze vannak akik egy sort sem olvastak tőle, úgy jelentik ki, sőt még könyvet is kiadnak a témában és vannak akik olvasták, értik amit leírt. Ők cáfolják.
Csak egy kis érdekesség, ami árnyalja a képet:
Marx goes on:
“Nothing equals the misery and the suffering of the Jews of Jerusalem, inhabiting the most filthy quarter of the town, called hareth-el-yahoud . . . between the Zion and the Moriah . . . [They are] the constant objects of Mussulman oppression and intolerance, insulted by the Greeks, persecuted by the Latins [Catholics], and living only on the scanty alms transmitted by their European brethren.”
“Attending their death, they suffer and pray. Their regards turned to that mountain of Moriah where once stood the temple of Lebanon, and which they dare not approach; they shed tears on the misfortune of Zion, and their dispersion over the world.“
