Megjegyzem, a fejlődés nem feltétlenül emberi mércével mérve jó-nak ítélt irányt jelent, hanem inkább csak változást. Talán inkább újabb részletek kibontását, a rendszer bonyolódását, meglévők elhalását, új dolgok születését. Egyszóval egy különös kísérletezés tanúi lehetünk.
Nézetem szerint a fizikai és az isteni világ egymással állandó kölcsönhatásban áll, ennek megfelelően a fejlődésük is folyamatos. Ha így van, akkor az Isten számára inkább mi tudunk valamit adni, s nem nekünk kell Hozzá fejlődnünk. Ha feltételezzük, hogy a megélt események, élethelyzetek információhalmaza energetikai szempontból is létezik –márpedig léteznie kell – akkor az mindenképpen hatással van az egészre. A különbözőképpen megélt események nyilván más-más minőségű, milyenségű információt hordoznak, továbbítanak, miközben ezek hatására folyamatosan változó egész is visszahat a rendszer elemeire. Pl: Az isteni tisztelet-szeretet emberi „találmányként” került az isteni szférába, s lett isteni „tulajdonság”, szükségszerűség, törvényszerűség.
„Írtam ide sokat erről...” Igyekezni fogok visszaolvasni…
Szerintem az a magyarázat, hogy eleve kvázi-azonosak vagyunk, így nem lehet azzá válni amik vagyunk. Egy tengeröbölre sem mondjuk, hogy az maga a tenger - miközben része annak -, de tengerré sem kell válnia, mert lényegében az. – A tengerben fürödsz, ha megmártózol az öböl vizében….
Tehát úgy gondolom, hogy mi nem fejlődünk isteni szintre, hogy istenné váljunk, mert az egész része nem lehet fejletlenebb az egésznél. Én nem hiszem, hogy ez lenne az igazi kérdés… Mármint, hogy Istenné válunk-e (fejlődünk-e) vagy sem…
„Akkor a szúfik szélsőségesek voltak?” A szélsőséget abban látom, ha a tanítás (elképzelés, teória) szerint az ember istenné válik akár a halála után, akár hite, vagy bármi által. Ennek semmilyen okát, logikus menetét nem látom. Ha X ideig nem volt köze Istenhez, akkor bizonyos feltételek együttléte sem indokolja azt. Olyan jelentéktelen dolgok meg biztosan nem, hogy ezt, vagy azt a vallást, vagy annak valamilyen tételét elfogadom, vagy valamilyen útmutatás, előírás szerint élek…
Nem is igazán értem, hiszen ezzel kizárja az embert – és persze minden mást is; az egész élő és élettelen anyagi világot – az univerzális egészből, az univerzális egységből, de akkor mi marad ott?
Úgy gondolom, hogy minden olyan nézet, mely az istenné válást, mint feltételekhez kötött esélyt hirdeti, szélsőséges megnyilvánulás, mert eszközként használja az emberi cselekedetek, viselkedésformák többnyire öncélú befolyásolása.
(Ugyanis ilyenkor nem mindenki, és pláne nem automatikusan válik istenné, csak ha eleget tesz az előírásoknak, elvárásoknak...)
Csak ismételni tudom: „Úgy vélem, kezdettől fogva azok vagyunk, mint minden ebben az univerzumban. Nem azonosak vele, hanem részei…” (6642.)
„Azért nem kell mindent szó-szerint venni.:)” Meg szoktam jelölni azt, amire válaszolok, ami gondolatot ébreszt…
„De vettek mert alszanak - és szerintem a vezetés ezt nagyon jól tudja.” Döntéshozatalnál csak az ismert paraméterekkel számolhatunk, legföljebb bekalkulálunk valamennyi rizikót. A jól előkészített csapdákra a kívülálló nem lehet kellőképpen felkészülve.
„Semmiképp se szeretnék vitát kezdeményezni , Azt gondolom , hogy akit egy picit is érdekelnek az ezoterikus dolgok , annak nem szabad kihagyni.” OK, egyébként köszi az ajánlást…
Próbáltam egy picit törekedni , rá , hogy beleéljem magam azokba az ideákba , amik Ouspensky : Egy ismeretlen tanítás töredékei-ben le vannak fektetve.
Érdemes elolvasni és elgondolkodni rajt , nekem tetszett , mivel én személy szerint kedvelem a szélsőséges és valóságtól elrugaszkodott ötleteket is.
Saját megfigyelésem alapján , időnként "nem emlékszünk magunkra" idea , nem illúzió , hanem a mindennapi valóság.Pl.: Ha az emberek mindig "jelen" lennének és "emlékeznének magukra"- jobban , akkor egy csomoan nem vettek volna fel kölcsönöket meg bevásárló-hiteleket és most nem sirna a szájuk.De vettek mert alszanak - és szeintem a vezetés ezt nagyon jól tudja.
De az is lehet , hogy mindenki képben van és frankón tudatos és én azon az uton vagyok ami egy szép kerek gumiszobába vezet...:)
Az hogy ki vagy mi Isten része nézőpont kérdése - bár ebből a szemszögből tekintve Isten elég aberráltnak tűnik...
..de , mint előzőleg itt is el tudom képzelni , hogy a hiba a saját készülékemben van , amőgy meg minden klafa...
Semmiképp se szeretnék vitát kezdeményezni , teljesen jó és egészséges , az , amit írsz.
Gurdjieff és a Negyedik Út tanításai , egyszerűen érdekesek.Azt gondolom , hogy akit egy picit is érdekelnek az ezoterikus dolgok , annak nem szabad kihagyni.
„G. szerint amit, az ember tudatosságnak gondol , az nem más , mint alvás.” Nem tudom mire vélni ezt a gondolatot… Persze, ha valaki úgy gondolja, hogy az elméje mechanikus működésű, akkor még talán érthető is, de én túlzásnak érzem az elme effajta leértékelését. Ahogyan a minden létezőt puszta illúziónak beállító eszmével sem tudok azonosulni. Szerintem ezek a nézetek mind elszakadtak a valóságtól, az igazságtól, bár jóllehet megragadják annak egy kicsi szegmensét, csak az a baj, hogy az egészre vetítik annak jellemzőit.
„-az ember fejlődése végén istenné válik.” Lehet, de szerintem ez is inkább szélsőséges nézet… Úgy vélem, kezdettől fogva azok vagyunk, mint minden ebben az univerzumban. Nem azonosak vele, hanem részei… Ha már szóba került…. Szerintem a „látható, érzékelhető” anyagi világ és az ezen túli „Isten” egymással kölcsönhatásban teljes és elválaszthatatlan egységet képeznek.
Én úgy gondolom, hogy nem lehet leszűkíteni Rózsakeresztes nézőpontra, vagy ha mégis, akkor meg nemcsak a belső kommunikációra igaz, hanem minden egyéb kapcsolatra, hisz’ eszmék, nézetek ütköztek, keveredtek, nemcsak a „nyelv” szenvedett zavart. A tudatos életvitel is felborult - ha lehet egyáltalán tudatos életről beszélni cca. négy-ezer év távlatában.
Azt viszont nem gondolom, hogy amíg az ember tudatosnak gondolja magát, a fejlődés lehetőségei túlzottan korlátozottak lennének. – Ha jól értem a leírtakat….
Rózsakeresztes nézőpontból van ennek valami értelme?:
"A bábeli nyelvzavar szférájában , a zavarnak nem csak külső , henem belső aspektusa is van.
A belső kommunikációban is fentáll egy féle zavar a tudat nem kis területén.
Az ember élete nagy részét szűk kis ketrecben tölti , amit ő tudatnak nevez és mindaddig amíg azt képzeli magáról , hogy tudatos, lehetőségei a fejlődésre matematikiai szinten sem könnyen kimutatható."
Van egy fontos dolog , a "Ravasz ember útjával" kapcsolatban , ami nem kerül elég részletes kifejtésre.
Említésre kerül egy modszer módszer , ami abból áll hogy el kell készíteni egy bizonyos összetevőkből álló kapszulát , amit bevéve azonnal elérhető a kívánt hatás.
Az a hatás , amiért a Fakír egy hónapot , a Vallásos ember egy hetet , a Yogi egy napot dolgozik , a ravasz embernek azonnal rendelkezésére áll.
Ámbár , hogy mit is tartalmaz ez a kapszula az homályban marad.
Ezekről a dolgokról nem nagyon halottam és a Negyedik Út , mint olyan Guru nélkül nem létezik.
Lehet , hogy sokan vannak most is , akik azt mondják , hogy ők a Negyedik Utat követik , de csak egy húsdarabot követnek.
Szóval vannak ideák , amelyeket szinte csak itt olvastam érthetően :
- Nincs semmiféle állandó énünk , csak azt hisszük
- Akaratunk sincs
- Alapjáraton egy darab hús vagyunk a "felsőbb" testeinkért meg kell dolgoznunk.
-Nem emlékszünk önmagunkra - dolgaink többségét teljesen automatikusan végezzük , mint egy gép.
-Olyan automaták vagyunk , akiket a külső jeleségek késztetnek mozgásra - ha végiggondolod rájössz , hogy egyetlen önálló gondolatod sincs , amiről azt hiszed , hogy a tied az is kívűlről jött.
- Az ember nem a teremtés csúcsa , hanem egy készülék egy apparátus része ámbár vannak a fejlődének lehetőségei.
- A táplálkozás belső alkémiai folyamat , amelyet szintén nem fejezünk be rendesen
Szóval , nem kell ezeket az ideákat véresen komolyan venni , de viszont mindenképpen érdemes elolvasni a könyvet , elgondolkodni az olvasottakon és összevetni más rendszerek ideáival , akár a rózsakeresztesekével.Az AMORC belső tanainak lényegét nem túl jól ismerem , de a Lectorium tanai nem esnek olyan messze ezektől az ideáktól.
Ouspensky féle negyedik úthoz csak annyit fűznék hozzá, hogy kicsit sokallom a mindenkori pénzkereset huszon-nem emlékszem hány százalékányi "perselypénzt", amihez még spirituális okot is gyártottak.
Szerintem gazdasági igazgatót kellene váltaniuk, mert egy jobb gazdaságpolitikával növelni lehetne a tagok számát, és ezzel együtt a bevételeket is... :)
Van még egy szpeciálisz iszkola is Árkádia Fényei Szpirituális Egyház , amelynek Villás Béla szpirituálisz meszter a vezetője.
Nekem komoly kétségeim vann Béla felől , de több tanításában is halottam , hogy kapcsolatban áll , illetve állt iskolákkal.
Ő ezt egy meg nem nevezett Rend-ként említi , no meg ott van a " mágusok rulettje" amin elmondása szerint részt vett , -már ha egyáltalán igaz a történet , érdekes módon erről a sztoriról más forrásból nem halottam.Most ő vagy C befolyást képvisel vagy vagy nagyon durván kamuzik és mindenféle baromsággal vadítja az embereket.
Szóval G. kifejti , hogy amúgy se tehetünk sokmindent , egyedül meg végképp nem , csak egy "iskolán" és azok vezetőin keresztül.
Ha van C befolyás , akkor ott egy iskolának is lennie kell.
A lényeg : szubjektív módon bárki-bármiről pekulálgathat , filozófálgathat én "Tényeket" szeretnék látni.
Az egy ismeretlen tanítás töredékei végén utal rá , hogy találkozott tényekkel , de kifejtésre nem kerülnek.
Nekem van egy olyan gyanúm , hogy objektív tudattal szemlélve az ember nem is olyan nagy durranás , mint azt mi gondoljuk , eltekintve attól az apróságtól , hogy lehetséges fejlődése végén "Isten agyának agysejtjévé válik".
Én nem erre a hsz-hez szólnék , hanem egy alábbihoz , amin beajánlod Ouspenskit és a Negyedik utat.
Szóval egy ideje foglalkozom azokkal az ideákkal , amelyeket e könyvben tárgyalnak , bár természetesen szubjektív "értés"-emnek megfelelően.
Azóta beszereztem mindent ami , tőle vagy Gurdjiefftől olvasható magyarul.
Első megdöbbenésem akkor történt ezen ideák kapcsán , amikor a tömegek "alvásáról" esett szó és végiggondoltam , hogy mennyire kiszolgáltatott állapot ez.
"Értés"-emnek abba a fázisába jutottam , hogy úgy néz ki , azok közé tartozom , akik nem "tehetnek" semmit.
Mégis érdekesnek tartom , hogy véletlenül eljutottak hozzám ezek az ideák.
Érdekes módon G. nem tálalja le a dolgokat olyan szisztematikusan , mint Ouspensky és talán nélküle sose fedeztem volna fel , hogy G. nem csak egy bogaras misztikus volt.
Itt mindenképpen utalnom kell arra a tényre , hogy Osho sokszor utal könyveiben G.-re , de semmi olyant nem közvetít az olvasók felé , amiről Ouspenskynél szó van.
Egyszerűen nem jön át a nyálas vakeron keresztül.:)
Tisztában lehetett vele , hogy az alvó tömeget nem ébreszteni kel , hanem altatni..., mint minden rendes és tettrekész jóféle szektavezér.
G. arra , hogy a magasabb rendű ideák , mindig az ezoterikus belső körből származnak és így jutnal el hozzánk B. befolyásként , ide a külső sötétség és bábeli zűrzavar körére , ahol tengetjük 1-es, 2-es és 3-mas számú életünket.(Bocs a sok G. féle terminológiáért , de ezt így a legegyszerűbb leírni.)
Mivel ez egy Rózsakeresztes fórum , meg kell említenem , hogy elméletileg a rózsakeresztesek forrása is a belső ezoterikus körben van , de hogy mennyire direkt módon , az számomra egyenlőre nem ismert. Magyarországon az AMORC és a Lectorium Rosicrucianum van jelen és mint olyan , mint ilyen , felmerül a kérdés , hogy valódi "iskolák" e ezek vagy sem.
Régebben is olvasgattam a hozzászólásaidat , amik megdöbbnető jártasságról tettek tanúbizonyságot , hirtelen még arra is gondoltam , hogy te vagy Tarr Dániel.:)
Örülnék ha megosztanád velem a titkot , hol lehet elsajátítani ezt a típusú észjárást.
No de visszakanyarodva hozzászólásom okához , már ha lehet egyáltalán ilyent mondani , akkor meg kell hogy említsem a C befolyást , amit mindig egy élő ember közvetít , aki már valamilyen mértékben túlemelkedett a külső körön.Arra jöttem rá , hogy találkoznom kéne valakivel , aki a C befolyást képviseli , magyarul mondva egy olyan palival , aki már tudja , hogy mi van.
Mivel ritka az ilyen , mint a fehér holló , gondoltam megkérdezem tőled nem e ismersz valakit ?
-"Létezik olyan, hogy álom tenger, amin sámánok is hajózhatnak?"
-Hogy ne létezne.. azt sem árt, ha tudjuk, hogy az igazi álomtengeren hajózó sámánok általában nők (én ismerek egyet és csodálatosnak tartom... nagyon sokat tanultam/tanulok tőle... általa és rajta keresztül).
Én (férfiként) hiszek a női természetben és hiszem, hogy sok titkot és melegséget rejt...
A hímsoviniszta vallási és egyéb nézeteket nagyon nem szeretem (kezdetben csak a nő volt... a férfi minőség és a férfi később keletkezett).
„Ami ebben a teremtésben benne van jelenleg, azért lehet, mert mindennek létjogosultsága van. A józan észnek, a szív értelmének, a fej logikájának és a szellem logikájának is, a matematika vezérelte elmének és a szív bölcsességének is. Aztán hogy ki, mit tart elsődlegesnek, mit használ fel az életében, az a meglévő tudatosságától függ.” Ezt pontosan így látom én is, sőt a Te szavaidból is valami hasonlót véltem kiolvasni, csak még nem tudtam így formába önteni, mindössze a különbséget láttam. (a tudatosság-bölcsesség és a többi között.)
„Titokban remélem csak, hogy a világod megértéssel bólint a kétértelműségemre,” Rábólintok, mert nekem is sajátom.
„Nincsenek önálló gondolatok…” Szerintem a gondolatok nem élnek önálló életet, azok bennünk fogalmazódnak meg. Az „ötletet” meg sokszor önmagunk tudata mélyéről hozzuk a felszínre. (Az önálló alatt ezt értem, s azt, hogy nem mások kitalációit ismételgetem, nem mások véleményét szajkózom. Bár a pakliban ez is benne van, mert mások gondolata is része a tudásunknak, így azokat nem lehet, nem is kell kizárni.) Természetesen nem zárható ki, sőt, fel is kell tételezni, hogy térben és időben is eltérően, egymástól függetlenül azonos gondolatok fogalmazódnak meg.
„Bölcsesség hogyan lehetne a megélt élettapasztalatok összessége? Főként szűrete!” Azért szűrete, mert nem puszta emlékképekként raktározódnak, hanem saját tudásunk szerinti feldolgozás (saját megélés, rálátás, megítélés, tanulság) eredményeként. Továbbá nem egyetlen élet tapasztataira gondoltam, hiszen az oly rövidke idő, (és persze adottság, körülmények stb. is korlátozottak) hogy teljesen nyilvánvaló számomra a korábbi életek tapasztalatairól beszélnem.
„Mi van az előző, magunkkal hurcolt, megélt, elraktározottakkal?...” Ismételjük, gyarapítjuk. „…Amit nem tudsz a józan ész, a matematikag vezérelte,logikus elmébe átemelni...” Nem vész el, visszük tovább. A jelenlegi életünk alkalmával számos útelágazás megannyi választási lehetősége kizárja, hogy minden korábbi halmozott tudásunkat maradéktalanul hasznosítsuk (használjuk).
„Mondd csak, felismeri e magát a búzamag, a földből kibújó növényben?” A maga szintjén, amire és ameddig szükséges igen. Addig növekedik-fejlődik, amíg nem lesz belőle búzaszem, olyan, amilyennek lennie kell egy búzaszemnek. Ő maga válik, alakul búzaszemmé… Az, hogy ez felismerésnek számít-e, vagy sem, azon el lehet gondolkodni… (egyébként nagyon jó kérdés…)
„Hallottál már az aranymetszésről? Matematika a zene, a festészet, az írás, a növények, az ember felépítése, külső és belső erőtere.” Természetesen, ezért hétköznapi a számomra.
„Nem is az számít, hogy mit írok le ide neked, (bár félek, hogy megint csak szavakra, mondatokra szeded),” Ettől nem kell félned akkor sem, ha így történik, mert a megértés hézagait pótolják ezek a konkrétumok. Ha úgy tetszik vezérfonalat képeznek, segítenek a megérzések egyértelműsítésében… Nekem meg egyébként is fontosak, mert alapvető tulajdonságom mindent ízekre szedni, megkeresni a legapróbb miértet is…
„Nem a szó a fontos, hanem ami a szavakban rezeg. És biztos vagyok abban, hogy még a virtualitáson át is lehetséges megérezni ezt.” Igyekszem ráhangolódni (Rád-hangolódni) de nekem még kell valamilyen „kapaszkodó”, visszajelzés,- talán éppen a fentebb említett részletek boncolgatása által - nehogy nagyon tévútra fussak…
„Amikor valakit szeretsz, ebben a szeretetben igazából önmagadat szereted.” Persze. De nem a hétköznapi értelemben, nem csak magadat, hanem az Egészet, aminek önmagad is része vagy. Ezért használom a tisztelet szót, mert ez határozottan különbözik az általában tapasztalt magunk felé mutató, ösztönös, szükségletek kielégítését célzó, érzelmi alapú szeretettől. Számomra a tisztelet önmagunk kivetítése, egy kifelé áradó feltétel nélküli – ahogyan fogalmazol – harmónia. Ami persze érzelmi szintű szeretetet (is) gerjeszt… Amit e kérdéskörben írtál teljes mértékben fedi azt, mit a tiszteletről gondolok.
„Kértelek már, hogy ne beszélgessünk így, hogy kiemelünk mondatokat egymástól. Így csak szétszedjük a fényt, ami belőled vagy belőlem áramlik.” Sajnálom, gyárilag vagyok ilyen, Te is tudod, az ember nem bújhat ki a bőréből… Ha vígasztal, a fényt is fel lehet bontani. – Szivárvány. Lehet, hogy így még szebb is… Hmmm. Most jól megideologizáltam magam… Mellesleg az elején sokkal nagyobb szükség van a részletek tisztázására, a közös nyelv kialakítására, mert enélkül elbeszélnénk egymás mellett, nem értenénk egymás gondolatait.
Válaszaidból arra következtetek, hogy a józan ész-, a logika- és a matematika- vezérelte elme megközelítőleg sem azonos értelmű a tudatossággal, bölcsességgel a Te olvasatodban.
Lehet, hogy most védekeznem kellene, ezer oldalról megvilágítani, hogy igen, igen, ilyen szempontból igaz, egy másmilyen szempontból meg nem. Egyiket sem akarom tenni. Nem akarok szavakon kiakadni, és ezerrel ilyen olyan magyarázatokat fűzni hozzájuk. Ha ma azt mondom, hogy az ember Isten szava, holnap meg hogy az Isten az ember szava, mindegyik valahol fedni fogja a valóságot. Ami ebben a teremtésben benne van jelenleg, azért lehet, mert mindennek létjogosultsága van. A józan észnek, a szív értelmének, a fej logikájának és a szellem logikájának is, a matematika vezérelte elmének és a szív bölcsességének is. Aztán hogy ki, mit tart elsődlegesnek, mit használ fel az életében, az a meglévő tudatosságától függ. Hogy nálam mennyit játszik ez vagy az, még én sem tudom igazán pontosan, de méricskélni sem akarom, mert nem ez a dolgom az életemben.
Látom a fényt a megjelenésedben, és minden törekvésemmel azon próbálok lenni, hogy ezt a hibátlanságot meg ne törjem. A szemed tiszta látását, fényét fényesítem. Titokban remélem csak, hogy a világod megértéssel bólint a kétértelműségemre, és egy-ügyűségemre.
Józan ész alatt inkább a tényekre hagyatkozó, elsősorban önálló gondolatokat értek. Bölcsességnek nevezem a megélt élettapasztalatok összességét, de inkább azok szűretét, ha úgy tetszik; esszenciáját, mely tartalmazza az összefüggések ismeretén túl a tanulságokat.
Nincsenek önálló gondolatok Drága Kitadimanta! Minden volt már, csak néha lecsapolunk valamit az ideák tengeréből. Az idő törvénye az ismétlés. Egyszer én, egyszer te, másszor mások. Van mikor ugyanaz a hirtelen gondolat ér el hozzád, mint itt, több ezer kilométerre valakinél. De ötszáz, vagy kétezer ötszáz évvel ezelőtt már ez is megtörtént. Talán régebben is. És meg fog történni tízezer évvel később is, ha egyáltalán lehetséges lesz ilyen még... Bölcsesség hogyan lehetne a megélt élettapasztalatok összessége? Főként szűrete! Hiszen szemvillanásnyi az idő, amit ezen a planétán töltünk. Mi van az előző, magunkkal hurcolt, megélt, elraktározottakkal? Amit nem tudsz a józan ész, a matematikag vezérelte,logikus elmébe átemelni... aztán milyen összefüggésekről van szó? Materiális? Vagy csak szigoruan spirituális? Ki az, aki tudja, fel képes mérni mind ennek a főzetét, esszenciáját? Mi az az erő, ami képes alakítani a földi embert mindezek átlátására? Összefüggések! Itt nem csak arról van szó, hogy minden mindennel összefügg! Mondd csak, felismeri e magát a búzamag, a földből kibújó növényben? Ki az, aki valóban tudja, hogy mi az a folyamatosság? Ezelőtt pár évvel egyszer valahol leírtam, hogy nincsenek kezdetek és nincsenek befejezések. Persze mindenki kinevetett. Ma már mindenki tudja. Ez a bölcsesség Kedves Kitadimanta. Hogy az embernek minden dologhoz köze van és minden dolognak köze van az emberhez. Ahogy a létezés gondoskodik rólunk. A vonzás és taszítás törvénye által. Egy nap belecsapott a villám a videólejátszómba. Akkorát csattant, hogy azt hittem összeesek belé. De azonnal tudtam, hogy a ház vonzotta magához azt a kutya villámot. Hát így van. Tudom hogy ezt senki nem hiszi el, mégis, mégis... szóval a kárért az a fránya ház is felelős volt. De hagyjuk is... Számomra itt kezdődik a logika, a bölcsesség, valaminek az eszenciája ...
A logika és a matematika szavak mögé nem gondolok többet, sem kevesebbet, mint bármely hétköznapi ember.
Én többet gondolok. Mert az egész univerzum a matematikai törvények alapján jött létre. Hallottál már az aranymetszésről? Matematika a zene, a festészet, az írás, a növények, az ember felépítése, külső és belső erőtere.
Nem is az számít, hogy mit írok le ide neked, (bár félek, hogy megint csak szavakra, mondatokra szeded), inkább egy képet szeretnék neked felfesteni magamból, ahogyan én belül funkcionálok. De nem azért, hogy rágódjunk azon, hogy én most paradoxon vagyok a tegnapi önmagammal, hanem azért, hogy a vállamra léphess, én pedig a tiedre, hogy mind feljebb, közelebb kerülhessünk ahhoz, ahova iparkodunk... Nem a szó a fontos, hanem ami a szavakban rezeg. És biztos vagyok abban, hogy még a virtualitáson át is lehetséges megérezni ezt.
A szeretetről a tiszta szívre gondolok. Meg arra a legmagasabb rendű látásra, amely nem látja a hibát abban, akit/amit szeret. És arra is, hogy ha kivétel nélkül már mindent képes az ember szeretni, az ember is magává a szeretetté válik. Ezek nem csak szavak. Próbáld csak ki! Amikor valakit szeretsz, ebben a szeretetben igazából önmagadat szereted. Miért, mert ez a létezés szükséglete. A szeretet a legmagasabb rendű harmónia, ami mindíg csak egyberak, soha nem szed szét. Béke és törvény, rend és éberség. De gondolom ezeket te épp ugy tudod, mint én...
Kértelek már, hogy ne beszélgessünk így, hogy kiemelünk mondatokat egymástól. Így csak szétszedjük a fényt, ami belőled vagy belőlem áramlik. Csak írj, ahogy érzel. És számomra megtiszteltetés, ha válaszolhatok...
Hát minden jót, elnézést, ha kicsit hosszú lett. Csak írva gondolkodtam, ha nem bánod...
„Így igaz!” „Ez nem igaz!” Válaszaidból arra következtetek, hogy a józan ész-, a logika- és a matematika- vezérelte elme megközelítőleg sem azonos értelmű a tudatossággal, bölcsességgel a Te olvasatodban. (ami nem baj, lényeg, hogy ugyan abból a kottából zongorázzunk…)
„de vajon mit értesz Te józan ész alatt! Vajon mit értesz bölcsesség alatt! Milyen logikáról van szó? Milyen matematikáról, milyen tisztán látásról, tudatosságról, legfőképpen mi fajta szeretetről van itt szó?” Józan ész alatt inkább a tényekre hagyatkozó, elsősorban önálló gondolatokat értek. Bölcsességnek nevezem a megélt élettapasztalatok összességét, de inkább azok szűretét, ha úgy tetszik; esszenciáját, mely tartalmazza az összefüggések ismeretén túl a tanulságokat. A logika és a matematika szavak mögé nem gondolok többet, sem kevesebbet, mint bármely hétköznapi ember. A tisztán látást a bölcsesség fogalom alá helyezem, annak részeként: Olyan látásmód, mely igyekszik „kívülről” (is! Meg lehetőleg minden szempontból, minden vonatkozási rendszerből) szemlélni az eseményeket, lehető legkevesebb előzetes elképzelés (prekoncepció) nélkül.
„az ösztönnek a világon semmi köze nincs ahhoz a szeretethez, amiről itt szó van” Ha szeretetről beszélünk, nem tudjuk megkerülni emberi, érzelmi ösztönös voltát. Ha az, amiről itt szó van, nem jellemzően ösztönös, vagy kicsit sem jellemző rá, akkor más kifejezést kell használni a megjelölésére, mert egyazon hangsort (szót) nem használhatunk két egymással ellentétes tartalom jelölésére. Lásd: Fekete, fehér. Te itt milyen szeretetre gondolsz, ami nem olyan szeretet, mint amire a hétköznapokban gondolunk? – Bár ez utóbbit is érdemes lenne tisztázni a különbség megértése okán…
Jelzem, magam sem a hétköznapi szeretetre gondoltam, hanem egy más, összetett dologra, melynek dinamikája van, mint minden más fontos dolognak az univerzumban.
Sokan tudni vélik a megoldást, a probléma viszont az, hogy nem létezik semmilyen megoldás.
Van a kettősség és van a mozgás.
A kettősség lehet hármasság... és akkor mi van? ugyanúgy mozog.
A megvilágosodás (=a teljes fény): gonosz.
Van az alvás (=álom) és van a felébredés. A felébredésben nincsen semmi öröm. Ne akarjatok felébredni. Álmodjatok inkább... mert álom nélkül nincsen létezés.
Felébredésként egyébként sem tanítanak semmi egyebet, mint álmot.
A tudatban nincsen semmi abszolút (tartam). Az abszolút tartamok valójában álomtartamok.
Álmodni kétféleképpen lehet: vagy mások álmodtatnak téged vagy (valamilyen szinten) a saját álmodat álmodod.
Szabadság nem létezik... a szabadság: halál. A szolgaság is halál. Az ember a kettő között lavírozik.
Tízezer civilizáció volt már; mindegyik ugyanúgy végezte.
Nincs semmilyen kapu, amin át el vagy ki lehetne osonni.
A tudat széllel keletkezik, széllel múlik el.
Az entrópia minden létezőre vonatkozik. Az entrópikus önérzékelés mutatkozik meg lélekként.
Nem lett volna szabad, hogy univerzumok keletkezzenek. Mindegyik ugyanúgy végzi.
Nincsen semmilyen mentség senkinek.
Mi az élet?
Egy kódsor. Egy (félresikerült) program.
Az ember rossz világot épít. Matematikai alapon és matematikai elvekkel fogja magát felszámolni (és kiüresíteni).
Így jár az, aki az univerzumot fel akarja könyvtárazni.
Előző hsz-edben így fogyalmaztál: „mert a bebocsátás ára nem más, mint a józan ész vezérelte elméd, a logika vezérelte elméd, a matematika vezérelte elméd.”
Így igaz!
Magyarul fel kell adnunk józan gondolkodásunkat, lényegében egész bölcsességünket, tudatos mivoltunkat, lelki lényegünket.
Ez nem igaz!
Mindezt annak a szeretetnek az oltárán áldozzuk fel, ami tulajdonképpen érzelem, érzés, egyszóval ösztönös megnyilvánulás.
Ez egy hatalmas tévedés!
Én azt hiszem, inkább a közvetlen és tágabb, élő és élettelen környezetünk tiszteletéről lehet szó, s a jó értelemben vett alázatról. Mert e kettő nélkül igazi szeretetről nem beszélhetünk, pusztán ösztönről…
Nem!
Azonban a tisztelet és alázat semmi esetre sem ösztönös, sokkal inkább a józan ész, a bölcsesség gyakorlati megnyilvánulása, egyben a szeretet generátora
a bebocsátás ára nem lehet a tapasztalati elménk, a bölcsességünk feladása, ellenkezőleg, éppen a tudatosságunk, a tisztán látásunk az egyetlen út, mely az igazi szeretethez vezet (a kölcsönös tiszteleten keresztül.)
IGEN! (de vajon mit értesz Te józan ész alatt! Vajon mit értesz bölcsesség alatt! Milyen logikáról van szó? Milyen matematikáról, milyen tisztán látásról, tudatosságról, legfőképpen mi fajta szeretetről van itt szó?
Így már a szeretet elveszti puszta ösztönös jellemzőjét - az öszönnek avilágon semmi köze nincs ahhoz a szeretethez, amiről itt szó van
„Úgy is mondhatnánk, hogy a szeretet felé lépés kockázata...” Itt valami nem stimmel…. Előző hsz-edben így fogyalmaztál: „mert a bebocsátás ára nem más, mint a józan ész vezérelte elméd, a logika vezérelte elméd, a matematika vezérelte elméd.” Magyarul fel kell adnunk józan gondolkodásunkat, lényegében egész bölcsességünket, tudatos mivoltunkat, lelki lényegünket. Mindezt annak a szeretetnek az oltárán áldozzuk fel, ami tulajdonképpen érzelem, érzés, egyszóval ösztönös megnyilvánulás. Én azt hiszem, inkább a közvetlen és tágabb, élő és élettelen környezetünk tiszteletéről lehet szó, s a jó értelemben vett alázatról. Mert e kettő nélkül igazi szeretetről nem beszélhetünk, pusztán ösztönről… Azonban a tisztelet és alázat semmi esetre sem ösztönös, sokkal inkább a józan ész, a bölcsesség gyakorlati megnyilvánulása, egyben a szeretet generátora .… Más szóval; a bebocsátás ára nem lehet a tapasztalati elménk, a bölcsességünk feladása, ellenkezőleg, éppen a tudatosságunk, a tisztán látásunk az egyetlen út, mely az igazi szeretethez vezet (a kölcsönös tiszteleten keresztül.) Így már a szeretet elveszti puszta ösztönös jellemzőjét, hiszen a bölcsesség szülte (kölcsönös) tisztelet minduntalan újjá éleszti, újjá teremti. Én így látom…
Nem a mai világ emberének csepegős érzéseiről van szó. ... "az érzések felé lépés kockázata... "
Úgy is mondhatnánk, hogy a szeretet felé lépés kockázata... a szeretet pedig nem a mai, modern ember csepegős lihegése, hanem a kötődéstől való szabadulás egyetlen lehetősége. Mert amikor mindent szeretsz, akkor semmihez nem vagy kötve. Ezen a "platformon" az ösztön már labdába sem rughat...
„A józan észtől az érzések felé lépés kockázata és ezek kiegyensúlyozása azoknak való, akik igazán bátrak – csak őrült embereknek -, mert a bebocsátás ára nem más, mint a józan ész vezérelte elméd, a logika vezérelte elméd, a matematika vezérelte elméd.”
Ha a többségi elvből indulsz ki, akkor tényleg úgy tűnhet, hogy a másképpen gondolkodó, másképpen élő kisebbség az őrült, de szerintem nem erről van szó…. A bebocsájtás árát éppenhogy nem a józan ész, a logika vezérletének tagadása jelenti, hanem az ösztön ( érzelmek) diktálta célok korlátozása.
Azt hiszem, (a józan észtől) az érzések felé mozdulást Te másképpen érted, mint ahogyan írtad, mert ebben az esetben egy visszafejődést helyezel előtérbe; az érzelmek által vezérelt ember eszméjét, ami az ösztönösség, a biológiai igények szintjére való visszalépéssel mutat azonosságot.
Keresővé válni majdnem egyenlő az őrültté válással, legalábbis a világ szemében. Tehát belépsz az őrületbe. De ez az őrület az egyetlen létező épelméjűség!
Azért vagyunk boldogtalanok, mert elfelejtettük a szeretet nyelvét. Azért felejtettük el a szeretet nyelvét, mert túlságosan azonosultunk a józan ésszel. Nincs semmi baj a józan ésszel, de hajlamos a kisajátításra. Az egész lényedhez ragaszkodik. Ekkor az érzés szenved – az érzés éhezik -, és lassan-lassan teljesen megfeledkezel az érzésről. Ezért egyre jobban összezsugorodik, és az a halott érzés halott súllyá változik; az az érzés halott szívvé változik.
Attól kezdve csak vonszolod magadat előre valahogy – ami mindig csak “valahogy” marad. Nem lesz báj, nem lesz varázslat, mert szeretet nélkül nincs varázslat az életben. És nem lesz költészet sem; az élet merő próza lesz, sivárság. Igen, lesz grammatikája, de nem lesz benne dallam. Lesz szerkezete, de nem lesz lényege.
A józan észtől az érzések felé lépés kockázata és ezek kiegyensúlyozása azoknak való, akik igazán bátrak – csak őrült embereknek -, mert a bebocsátás ára nem más, mint a józan ész vezérelte elméd, a logika vezérelte elméd, a matematika vezérelte elméd.
Amikor eldobod ezt a hozzáállást, többé már nem a próza van a középpontban, hanem a költészet; többé nem a cél van a középpontban, hanem a játék; többé nem a pénz van a középpontban, hanem a meditáció; többé nem a hatalom van a középpontban, hanem az egyszerűség, a nem-birtoklás, az élet puszta öröme – ez majdnem őrület.
