Jaj, de jó! Most két dolognak örülök: 1. hogy kapizsgálsz valamit, ráadásu jó helyen kapizsgálsz, és akkor már megérte (és köszönet a nyíltságodért) 2. hogy debreceni vagy, mert én is :)
Istent személyesen szeretem, a családomat személyesen szeretem, a hazát nem szeretem ilyen személyesen, ott egy űr van bennem, és ez nem öröm. Ellenben már értem, hogy WA. miért rezget bizonyos húrokat bizonyos emberek lelkében. Mármint elméletileg értem.
Én Debrecent szeretem, ahol születtem, meg a jonatánalmát, meg a MÁV-üdülőt meg a magyar nyelvet, és jól érzem magam itt, és eszem ágában sincs innen elmenni, de már kapisgálom, hogy a hazaszeretet az valami plusz.
Most nemazé' Gnác....havi nettó 5 kilóért lennél Csányi cselédje SZVSZ.....és hány olyan kortrás író van, akik mind cselédek, ilyen ösztöndíj, olyan díj, "gyorsanaláírunkegy-jajszegénykisssebbbbségiek-ésazemberojogokpetíciót" cselédek...ez utóbbi amúgy igen kifizetődő...de most tényleg...
Jó! Hogy szereted? Szereted? Az a szó, hogy "haza" jelent-é Neked valamit? Vagy csak egy hely, ahová születtél, és itt kell élned? Érzel-e valami elköteleződést iránta? (Ha sok vagyok, állíts ám le nyugodtan! :o))
Már hogyne lenne érték. Tiszta levegő, havasok, egzotikus gombák, medvék, patakok, érdekes tájnyelvek, emberek - vagy nem erről van szó? Akkor valamit nagyon nem értek, és kezdem felfogni, hogy mi hiányzik belőlem, ami a "nemzeti érzelműekben" megvan.
Én azért magyarázom. Nemcsak nosztalgia, bár az is. Kétségtelen. De az én gyerekeimnek rendszeresen olvastam Mátyás királyos meséket. S tavaly megkérdezte tőlem a kisebbik, (akkor 3 éves volt) hogy ha Mátyás király magyar volt, akkor miért itt, Romániában született? És azt nem kérdezte, de tehette volna, hogy amikor az apja győzött és meghalt annál a magyar végvárnál az ma miért Szerbia fővárosa? És az a hely ahol a honfoglalók bejöttek Magyarországra és az a vár amit Zrínyi Ilona védett az most miért Ukrajna? És az a hely amely a magyarok koronázóvárosa volt, az ma miért Szlovákia fővárosa? Mindezt elmondani, pláne értékítéletet hozni, hogy most ez baj-e vagy sem, igazságos-e vagy sem, nem egyszerű dolog. Mondhatjuk, hogy már Hunyadinál is harcoltak szerbek, hogy már 1848-ban több román élt Erdélyben, hogy Pozsony sose volt színmagyar város, de ezek akkor is felvetődnek és magyarázatot igényelnek. Más nemzeteknél azért ilyen mértékben nincs ilyen probléma, bár az olaszok is sirathatják Raguzát, vagy a görögök Szmirnát és sorolhatnánk példákat, de ritka az ilyen mérték. A török időkben a magyar kultúra Erdélyben tudott tovább élni. Mátyástól Rákóczin és Aranyon át Adyig számos nemzeti nagyságunk olyan helyszínekhez kötödik, amelyek ma nem Magyarország részei. A magyar történelem számos esménye, kultúrájának szerves része került a határon túlra, ezért ez több mint nosztalgia. Azt mondják az Eu majd megoldást hoz. Valamiben lehet, de látva a gombamódra szaporodó ortodox kolostorokat, templomokat, pl. Torockónál is, az ember nem nagyon tud bízni. Még nálunk is sokkal rosszabbul jártak pl. az amerikai őslakosok, de ha születne -lehet, hogy van - egy olyan nagy mű, amely feldolgozná az ő történetüket a Kolumbusz előtti időktől napjainkig, miként veszítették el ők a szülőföldjüket, azt se csak keserédes nosztalgiázásnak tartanám.
Nem értem, miért lenne az baj, hogy úgymond grófi szemszögből ír. Én nem nosztalgiázom, nem voltam gróf, számomra érdekes az a világ. És én is tanultam történelmet, vannak olvasmányélményeim, nekem néha utólag az az érzésem, hogy a maga társadalmi egyenlőtlenségeivel együtt sokkal "biztonságosabb" és kiszámíthatóbb volt az a világ.
El kell fogadnunk Wass Albert tolmácsolásában, hogy a gerófok szűk látókörű és kevés empátiával rendelkező egyének voltak. Hogy a maguk szempontjai szerint látták a hazát és haladást. A gerófok mentalitását is ismerni illik, ha már társadalom meg hitelesség...
Alpári Gnác itt él, ebben a világban 44 éve, valamint tanult történelmet, ami bizonyára hamisított volt, ezen kívül szivacsként issza magába az információt, mind perszonálisan, mind elektronikusan.
Tánczos Csuda Mózes szanaszét alázza a fiát, amikor az azzal büszkélkedik, hogy mennyit keresett ipari tanulóként.
Mózsi kifejti, hogy amikor ő a grófnál dolgozott hajtóként, akkor annyit kapott, hogy abból cipőt, stb, lehetett venni, miközben a fia meg csak egy nyikhaj.
Arról Mózsi nem beszél, hogy amikor a grófnak éppen nem méltóztatott kedve lenni vadászni, akkor mennyit is keresett és miből.
Arról sem beszél, hogy hányan laknak a faluban és abból hányan voltak hajtók.
Az egész szituáció pontosan olyan, ahogy azt egy gróf látja.
És hogy a zemberek nem így látták, arra bizonyíték az elmúlt 60 év és a komcsi mellékhajtásokat le is vehetjük ebből.
És hogy az a bizonyos régi jó grófi világ mennyire tetszene most, arra ékes példa a mai "grófokkal" szembeni általános ellenérzés.
Szertnél te egy Csányi cselédje lenni?
Mert Wass azt közli a maga egyszerű módján, hogy egy Wass cselédjének lenni minden karrierek legjobbika volt, mielőtt a vonat belepöfögött volna a szent nemzettestbe...
Merhogy addig táncolt a fény az üverekben, és attól aztán minden jó volt, nagyon...
Az biztos, hogy a regényeit átszövi az a fajta idill, romantika, amiért én pl Mikszáth vagy Móricz regényeit szeretem (tudom, most mindjárt megköveznek egyes elemek, hogy egy lapon merem említeni őket )
Az ízes káromkodások, a székely humor, hogy szinte érezni lehet az illatokat, szagokat, az embereket a műveiben.
A freudita megközelítés még nincs meg nekem annyira, de szerintem pl az Édenből való kiűzetés nem is rossz gondolat.
Tovább törtem a fejem. Lehet, hogy nem kéne a haza elvesztésére leszűkíteni Wass Albert fájdalmát. Természetesen Erdély elvesztése egy még nagyon dolog jelképe lehet: az Édenből való kiűzetés.
Ami már egyetemes érvényű. Ez a vallásos megközelítés.
A másik: az ártatlan gyerekkor elvesztése (ez a freudista megközelítés).
Valami sóvárgot, talán soha nem is létezett, idilli állapot utáni vágy.
Ezt nagyon helyesen teszed. És ha ezen érzet kialkulásához még Wass is hozzájárlut, annál jobb. De azért az sem baj, ha valaki visszafelé is szereti (ez legyen a legnagyobb baj a világon)
A hegyekkel kapcsolatban igazad ehet, ha így folytatódik, a szigetet úgy is elönti majd a víz...:-/
No, de komolyra fordítva a szót, ha Neked egy üdülő felér a hazáddal, azért, szóval...na....de mindegy is.
Az, hogy nekem mit üzen Wass, az Bogyó "kérdőívére" adott válaszomból kiderül (talán). Másrászt tökéletesen egyetértek szintén Bogyó 64990-ben írt 2. kérdésre adott válaszával.
Azon emberek, akik számára ezek a dolgok nem jelentenek semmit, nem is fogják érteni Wasst és csak azon fognak lovagolni, hogy itt ilyen, ott olyan giccs, sokat ír, meg keveset, és különben is, minek neki szobor. Mert nem értik, hiányzik belőlük a receptor.
Ez nem baj, csak akkor fogadják el, hogy mondjuk másokban meg van receptor. Na. Most nem azért, de ezek a jellemzően magukat liberális, felvilágosult, haladó gondolkodásúnak nevező emberek a legkirekesztőbbek a világon...
Már hogy kérdőjelezheted meg az ÉÉÉÉn egyéni veszteségem súlyát a MÁV-üdülő kapcsán? És már meg is fogalmaztam azt, hogy SZÁMOMRA mi a Wass Albert-életmű üzenete.
Számomra a Wass Albert-i Erdély utáni nosztalgia a szarvaskői MÁV-üdülő elvesztésének az allegóriája.
Még a hegyek, a patakok meg a vadvirágok is stimmelnek.
És még az az üzenete számomra Wass Albert életművének, hogy öregkoromban a Hargitán akarok majd lakni, ami valamennyire pótolja számomra majd a MÁV-üdülőt.