nekem van levágva 1mm-es üvegbôl nagy diaüveg, én is egyedi diakeretezésre gyúrtam, ugyanakkor van olyen PET lemez ami szerintem a végsô megoldás, érdekel?
ha este hazajövök lemérem a méreteket.
Eke
Szerintem a Fuji 400F vonalélessége bőven meghaladja a Szputnyik optikájának feloldóképességét. Erről is szívesen mutatok példát.
Persze többségében Velviát használok.
A lényeg, hogy ki lehessen használni a szűk záridő tartományt.
Ez a szántófőld és balaton téma elgondolkoztat, sajnos most csak a Hősök Terével tudom kipróbálni.
Valóban meg sem próbáltam távoli (végtelen) témákat fotózni.
A nézőkéd érdekes lehet és jobbnak tünik az én átmeneti ötletemnél:
A Sóosnál vettem 135mm vetítő objektíveket. A képminőség kiváló lenne, de használható házat nem tudtam hozzá eszkábálni.
A fröccsöntő jó ötlet! Felébe beszállnék.
Én próbálkoztam két 7x7 diakeret elfűrészelésével is, de nagyon gagyi lett. A középső részen nem maradt anyag, hogy összerahgaszzam őket.
Továbbra is az üveglemezben hiszek, de 1mm vastagot nem kapok.
Sajnos nincs fotóm a nézőkéről.
Kb ilyen, az alsó dobozt leszámítva: http://www.sciam.com/explorations/1998/113098shopping/IMG/stereo.gif
A fotód nagyon tetszik, jó térhatása lehet. Betőlti a képmező 50-60%-át a fő téma. Szerintem ez is kulcsa a jó stereó fotónak.
Sajnos az anaglyph-eket nem látom.
Eleinte a sztereo fotókat sem láttam 3D-ben a nézőkében, a feleségemmel nézettem meg, hogy tényleg van-e térélmény.
Aztán javulni kezdett a helyzet... (lehet, hogy ezért nem látom a végtelenre élesített stereot??)
Itt egy szputnyik manuál:
http://www.rmm3d.com/3d.encyclopedia/manuals/sputnik/sputnik.html
"Printing Frame"-em is van, de úgy tünik a scennelős módszered jobb lehet.
Természetesen csak a vizuális élményre vonatkozott az összehasonlítás. Titokban én is Hassy rajongó vagyok, bár még sose volt a kezemben.
Érdekes amit az optikákról mondasz, valószínűleg idővel kijavították a hibákat. A 400-as dia szerintem nem ad elég éles képet a távolabbi vagy kisebb témákhoz, úgyhogy én csak 100-ast használok. A nyáron tengerparton elkövettem azt baklövést, hogy 50-es diára 16-odokkal fényképeztem és sikerült elrontanom az összes képet (utána gyorsan vettem egy kézi fénymérőt :-)). Viszont ami látszik a diákon az jó éles lett.
Próbálj meg egyszer (ha még nem próbáltad) nagy távolságba elterülő de nem teljesen homogén felületeket pl. boronált szántóföldet, vagy hullámzó Balatont, Hősök terét ilyesmit fényképezni, max 100-as diára, a legnagyobb térélményt szvsz ezek a képek adják.
A legjobb balatonos képem a családról kézzel, a vízben állva készültek (sajnos még nincs állványom) valamelyik 100-as Fuji-ra.
A fő probléma valóban a diák megnézése. Én azt csináltam, hogy vettem két 24x36-os HAMA dianézőt (800ft/db) és modellező basafát, majd ezekből ragasztással összeeszkábáltam egy könnyű zárt dianézőt(a HAmA-ból csak a lencse kellett), kb 6,2 cm bázistávolsággal és kb 5 cm lencse-dia távval (kis orrúak előnyben). Ez a megoldás azért jó mert a 6x6-os dia teljesen betölti a látómezőt és tényleg olyan, mintha az ember ott lenne a helyszinen. A diakereteket kartonból hajtogattam és ragasztottam, de ez nem valami jó megoldás, mert a diák lötyögnek, vetemednek, elcsúsznak, szét kell tépni a keretet ha ki akarom venni őket stb. A legjobb volna találni egy fröccsöntő kisiparost, aki fillérekért :-) tudna valami pattinthatós műanyag bigyót önteni az általunk megadott paraméterek szerint.
Nekem is van eredeti öntött vas!? talpú nézőke, de csak mostanában kezdtem el kísérletezni vele, mégpedig a következő módon: az elkészült diákat beszkenneltettem, majd a Photoshoppal 300dpi felbontásban megszerkesztettem egy 6,2 cm-es b.távolságú képpárt (bal-jobb), ezt elvittem a Fuji centrumba, ahol képet csináltak róla 9x13-as méretben. Az így elkészült fénykép pont belefér az eredeti vas nézőkébe, könnyen kezelhető, viszont a felbontása miatt nyomába sem ér a dianézős megoldásnak.
Ha van linked vagy képed az antik nézőkédről tedd fel légyszives valahová, kíváncsi vagyok rá.
Van egy egyszerű program is, ami anaglyph-et csinál a képpárokból, érdemes kipróbálni: Anamaker.exe
Az alábbi címre feltettem egy tavaly nyáron készült tengerparti képet több formában, de balatonit egyenlőre nem tudok mutatni mert még nem találtam elfogadható árú 6x6-os szkennelő helyet (a legutóbbi minősége katasztrófális volt).
http://kep.tar.hu/eos33z
Nekem van ilyen gépem. És használom is.
Az összehasonlításod meredek a HassalBladdal, de ha csak a vizuális élményre koncentrálunk, akkor talán igaz.
Megjegyzés: (Hassy-val is lehetne stereo képeket készíteni)
Az én szputnyikom egy új darab. Kicsit drágán vettem egy gyűjtőtől, de megérte.
A teljes szett meg van, de az orosz (nyitott) nézőke nem valami kényelmes.
Majdnem 2 évig vadásztam jó nézőkére, mire sikerült egy antik darabot megvásárolnom. Ennek az árát meg sem merem mondani, de legalább adtak hozzá 10db üveglemezen lévő "diát" amelyek a két VilágHáború közötti időből származnak.
Nekem nincs túl rossz véleményem az optikáról. Van két Ljubitelem - ezekből nagy bázistávolságú sztereót építettem - amelyek szintén ezzel a lencsével rendelkeznek.
A Lomo által gyártott T-2 75mm f/4,5 optikákat szinte kizárólag f/22 esetleg f/16 munkablendével használom.
Így növekszik a "relatív" felbontóképesség és az élesség, a vignettálás pedig majdnem eltünik.
Arról nem is beszélve, hogy a sztereófotózáshoz szükséges mélységélességet csak így kapom meg.
Mivel a záridők az én gépemen csak 1/10 és 1/100 között mozognak, ezért vagy 400-as diát használok, hogy az 1/50-1/100 záridőt tudjam tartani napfényben, vagy Velviát hogy B időt alkalmazhassak. Ezt jobban szeretem. Minden esetben állványt használok kivéve, ha vakuzok.
Eddig csak a 2-5 méteres tárgytávolsággal készült képem lettek jók, azaz ezek adják a legnagyobb térélményt.
Nagyon kiváncsi vagyok a Balatonos képeidre, a technikai adatok is érdekelnének.
A családi fotózásban hogy használod? Ide is várnék jó ötleteket.
-------------
A legnagyobb problémám a diák megtekintése.
Hiába van jó nézőkém, a diákat keretbe kéne foglalni. Az orosz nézőkével nem volt ilyen gond, de most üveglapra kéne rögzítsem a diákat a betöltéshez.
Milyen ötleteid vannak?
Itt egy Szputnyikos képem:
http://www.freeweb.hu/szazbol/egyeb/chat0204/j7.jpg
Kodak E200 és f/16-ra volt lebendézve.
Nekem van egy 40 éves Szputnyik sztereo fényképez?gépem, amit csak családi fotózásra használok. Néha el?veszem az évekkel ezel?tt készült balatoni, óvodai képeket és elgondolkodom azon, hogy vajon miért nem fényképez mindenki ilyen géppel.
Megpróbálom egy szentségtör? hasonlattal érzékeltetni azt a vizuális élményt, amit ezek a 6x6-os diapárok nyújtanak az egyedileg balsafából legyártott néz?kében. Olyan távolság van a Szputnyikkal és egy Hasselbladdal készített dia-kép által nyújtott vizuális élmény között mint egy Hasselblad és egy egyszer használatos eldobható Kodak papírfényképez?gép képe között vagy nagyobb, a sztereo diák javára. Ennyit jelent a plusz 1 dimenzió.
Leginkább egy hologramhoz vagy a Mátrix megfagyott jeleneteihez lehetne hasonlítani azzal a különbséggel, hogy ezek a képek szabadban, napfényben készülnek. Aki el?ször látja a Balatonon a víztükörr?l készült diákat az mindig megdöbben, pedig a két objektív torzítása szerintem minden határon túlmegy (ráadásul nem egy irányba torzítanak), a vignettálás pedig van vagy 3 blende.
Ha van itt valakinek ilyen vagy hasonló 6x6-os gépe, szivesen kicserélném vele a tapasztalatokat, leginkább a diák pozícionálása és a néz?ke gyártás terén vannak problémáim.
Egyébként a Soosnál nemrég árvereztek ilyen gépet 19.000 ft-ért (ingyért).
Eos33
------------
néhány link:
http://www.pauck.de/marco/photo/stereo/sputnik/sputnik.html
http://freespace.virgin.net/dimension.three/
http://www.commiecameras.com/sov/stereo/index.htm
és ez a "csak úgy csináltuk, hogy ketten fogtuk a gépeket..." milyen eredményt hozott ?
Ha egy tárgyat fotózunk két géppel, akkor mindkét gép objektívját a tárgy felé kell irányítani, parasztiasan kifejezve "bandzsítani" velük, vagy teljesen ugyanolyan szögben álljon mindkét kamera ?
Ez az öt perc eltéréssel való fotózás rüpólőgépről nekem is soknak tűnik, mert 5 perc alatt ~75 km-t tesz meg a gép, szerintem már 5-6 mp is elég lenne, ez már másfél km-t feltételez a két exponálás között.
Kiváncsi volnék milyen eredményt hozna a világűr ugyanazon pontjának fotózása, mondjuk pár hét eltéréssel. Szerintetek, milyen filmmel és objektívvel kéne fotózni, hogy ne legyen olyan hosszú az exponálási idő, hogy elmosódjon a kép egy exponálás alatt ?
slr
igazad van, csak abban tévedsz hogy mi a tárgytávolság, hiszen a horizont az a képmezô alsó harmadában volt, ami térben látszott azok a gomolyfelhôk amik gyakorlatilag el uis takarták szem elôl a talajt, meg a kékes pára ami eleve részlettelenné tetet mindezt!
Eke
eke:
A számított Hold-bázistávolság kb. helyes.
De van egy apró ötlet, ami nem tőlem származik.
Azonos helyről sötétedés után és hajnal elött kell a képeket készíteni. A két bázispont között a földforgása utaztat.
Természetesen ez a trükk nem minden időszakban alkalmazható, viszont a Hold nem fordul el, tehát működik, ha elég hosszú az idő a holdkelte és nyugta között.
A térérzékelés szerszámainak egyike a mozgás. Tájképek esetén ez az egyik legfontosabb, és azt hiszem a repülőből kinézve főleg ez az eszközünk működik.
Eddig talán többet utaztam repülőn mint buszon, és szinte mindig ablak mellett ültem. Mint az akváriumok üvegszopogató csigái, úgy tapadtam mindig az ablakra, és ez a gyermeteg szokásom soha nem múlt el. Mindig csodálkozom, hogy az a hihetetlenül térhatású és lenyűgöző látvány, amelyben az ablakon kinézve részesülök, miért nem jön vissza a fényképeken.
Repülésnél szinte mindig kamera is volt nálam, de utasülésből sztereó még soha nem jutott eszembe. Pedig ahogy mondod, nem is lehet az olyan rossz ötlet. Nekem is van pár sorozatom, ahol magasból fényképeztem alacsonyan szálló felhőket, és végülis el tudom képzelni a dolgot. Azért valószínűsítem, hogy öt percnél kisebb bázistávolságról lehetett szó. Öt perc az túl nagy távolság és annyi idő alatt már túl sok minden változik. Öt perc az majdnem nyolcvan kilométer, az majdnem tízszerese a tárgytávolságnak, ha a földet vesszük tárgynak. Nyolcvan kilométer az egymillió-kétszázkilencvenezerszerese a szemtávolságnak. Arányos osztással az olyan, mintha egy bogarat úgy néznél két szemmel, hogy a tárgy 6.9 mm-re van a szemedtől. Az nem baró, sőt egyszerűen nem is lehetséges.
Bocs, nem kötözködni akartam, csak mindjárt vizualizáltam az öt percet. Amit írsz, az biztos igaz, szeretném is látni, csak valószínűleg a felvételek közti idő lehetett sokkal kevesebb öt percnél.
Az ötpercnél nem voltam ott viszont a képeket magam is láttam, teljesen jók. A gép ment mondjuk 9000-en 900 km es sebességgel a felhôk voltak vagy 2-3000 méteren akkor hányéves a kapitány.
A képnézegetô egy plexi szerkezet amibe két nagyátmérôjű lencse van integrálva és a papírképeket külön külön kell pozicionálni, teljesen tökéletesen beállt a térhatás!
Eke
Kedves Eke, engedd meg, hogy ezt az 5 perc dolgot némi kétkedéssel fogadjam.
Amikor nem volt két fényképezőgép, eggyel fotóztunk. Erre ritkán volt alkalom, mert kristálytiszta idő kellett hozzá. (megmagyarázom: az említett legalább hatféle térérzékelő egyike a levegő 'vastagsága', kékítő és homályosító hatása. Ezt ki kell zárni, tehát a sztereo tájképek (upto 10 km) célszerűen harapnivaló kristálytiszta időben készülnek. És nem lehet őket akárhonnan fényképezni, hiszen ha tízméteres bázistávolsággal exponálok, jó ha nincs a képmezőben semmi 100 méteren belül).
Szóval amikor egy kamerával fényképeztünk, egy kis idő óhatatlanul eltelt a két felvétel között. Nos, ha valami elmozdult közben, az kiugrott a képből. Képzelj el egy több kilométer rálátású panoráma képet, minden tökéletesen térben van. Jó messze egy autó elmozdult közben (a képen gombostűfejnyi), és egy parányi felhő odébb ment. Hát ez a két dolog annyira bezavar, hogy összeomlik tőle az illúzió. A hibák egyszerűen odavonzzák a szemet.
Még egy, kicsit off dolog. Nagyon sok éve, még a Sinclair ZX Spectrum idejében próbáltam tévére térbeli ábrákat rajzolni különböző perspektívákból, és abból vágni össze sztereo képet. Nem működött, mert a ferde egyenesek a rossz felbontás miatt lépcsősek lettek. Ez még nem lett volna baj, de a két nézetben máshol voltak a lépcsők. Na ezt az agy nem tudja elviselni. Minden apró törést, foltot, pontot megpróbál párba állítani, és ha nem jön össze a párba állítás, akkor gáz van.
Szóval Eke, oké, elhiszem az ötperces bázistávolságot, de akkor ez nagyon nagy mázli, ha tényleg frankón beáll térbe. Remélem, egyszer megnézhetem. Egy teára bármikor jók vagytok nálam, és tökre útba esek Szeged felé. A teáimról meg néhányan már beszámolhatnak :-)
a fotós párom a nyaralásból hazafelé a repülôgépen, 5 perces idôeltérésekkel készített sztereon nézhetô papírképeket. Megdöbbentô élmény a térhatású táj gomolyfelhôkkel. Ehhez tényleg nagy bázistávolság kell. Az öccse szerint mo-újzéland bázissal lehetne a holdról sztereofelvételt készíteni!
Eke
A vetített dia nem vibrál. Ha vibráló érzésed van, az a rossz illesztésből is adódhat. Valójában nem vibrál, de ha a két képet nem jól hozzák össze (tucatnyi feltételnek kell eleget tenni), akkor nagyon kellmetlen érzés a sztereo diát nézni.
Szerintem tájfotózáshoz nem jó a sztereo fényképezőgép. Az emberi agy a teret legalább hat különböző eszközzel érzékeli, amelyek közül csak egy a kétszemes mögélátás. Minél messzebb kerülsz a tárgytól, annál kisebb hatása van a sztereonak. Úgy képzeld el, hogy a közeli tárgyak még térbe emelkednek, de bizonyos távolságtól kezdve a dolgok mintha egy festett, sík háttérre zömülnének. Ahhoz, hogy a táj térbeliségét a kétszemes mögélátással kiemeld, maketté kell kicsinyíteni a tájat azáltal, hogy a két képet nagyobb bázistávolságból exponálod. Ehhez pedig célszerűbb két külön fényképezőgép, amelyeket szinkronban sütsz el.
Persze lehet eszkábálni szuper elektronikákat és sínrendszereket, de mi csak úgy csináltuk, hogy ketten fogtuk a gépeket, megállapodtunk, hogy mi a közepe, aztán egy-ket-hááá-namost.
Úgy látszik halott dologba szeretnék életet lehelni...
Csak én gondolom úgy, hogy mondjuk az ember nyaralásának a megörökítése sztereoban meghatványozná az élményt a hagyományos fotókhoz képest ?
a Sport moziban nem láttam 3D előadást, de láttam az Ugocsában, sőt Münchenben az iMAX moziban, ami igencsak csúcstechnika, hatalmas vászonnal, lenyűgöző élmény, de ott is vibrált...
Lehet, hogy sporték tudtak valamit ? :)
L_Gee:
Lehet normális sztereo képet csinálni mondjuk 1/250-es sebességgel ? Szerintem lehet, de érzékeny filmet kell használni. Mondjuk ASA800 vagy nagyobb. Ebben az esetben a szemcsésség miatt a dia kiesik.
Kisfilmnél 50-es lencsével csökkenek a mélységélességi problémák.
Modern darab? Én nem találkoztam még vele, de ha létezik, akkor csillagászati az ára. Épp a technológia miatt nincs sok értelme pl. az AF-nek vagy más modern felhasználóbarát tulajdonságnak.
Köszönöm szépen a rengeteg tanácsot. Előrebocsátom, hogy én igencsak amatőr szinten fotózgatok, ezért ne várjatok tőlem túl nagy szakszerűséget. Szóval, kicsit el is bizonytalanodtam a dolgomban, igazából az volt az elképzelésem, hogy azokat az élethelyzeteket, tárgyakat, élőlényeket, melyeket jelenleg utazásaim során, vagy egyszerüen csak jártomban-keltemben megörökítek, megpróbálom sztereo technikával is "lekapni". Viszont, ha a kép minden részletének élesnek kell lennie, akkor nyilván kis blendenyilással kell dolgozni, viszont akkor meg sokkal hosszabb zársebesség kell, így a mozgó események megörökítése korlátozott. Lehet normális sztereo képet csinálni mondjuk 1/250-es sebességgel ?
Nekem a legjobban egy gyári sztereo fényképezőgép tetszene, de nem 50-es években gyártott, hanem valami modern darab, persze nem is egy 5ezer Ft-os tajwani "gagyi-tronic" gépre gondoltam. Létezik ilyen ?
Megjelenítés. hmmm... hát a színszűrős megoldás nekem sem szimpatikus, viszont az említett speciális ernyő úgy tudom pedig nem igazán olcsó. Egyébként nem tudom ti láttatok már olyan polárszűrős, térhatású vetítést, ahol nem vibrált a kép ? Nekem mindig ez volt a legfőbb bajom vele. Úgyhogy, lehet, hogy a legjobb a hangyományos kis műanyag "kukucskáló"
A térhatás kikísérletezéséhez legolcsóbb megoldás a fekete-fehér negatív. Ha nagy tekercsben veszi az ember és otthon kazettázni tudja, egyrészt olcsó, másrészt tetszőlegesen rövid filmdarabok használhatók - nem kell kivárni, hogy beteljen a 36-os tekercs. A sztereo hatás negatívban is élvezhető (bár szokni kell), de a film meg is fordítható. Nagyon alacsony érzékenységű reprofilmmel fényképeztem le az eredeti negatívot, így kellően kontrasztos fekete-fehér diát kaptam. A fordításhoz egy Revue Diaduplikator-t használtam. Ez egy fekete cső, amit a kamerába lehet tenni az objektív helyére (T2 adapterrel működik, így kölönböző kamerákhoz is alkalmas), a közepén egy kis fényerejű 1:1 leképezésű objektív van, a külső felén pedig egy diakeret foglalat. Olyan a kiképzése, hogy egy alkalmasan átalakított szervizkerettel tekercsfilmből is lehet másolni.
Szerintem 3D fotót nem nehéz készíteni, viszont az eredményt megfelelő módon prezentálni nem egyszerű.
Azt hiszem slr vetítési technikája, vagy a sztereo mozikban látható technológia utolérhetetlen élményt ad.
A kisfilm, vagy felezett kisfilm 3D fotók minőségével nem voltam elégedett, ráadásul ebben a méretben leginkább csak a dia élvezhető.
A 6x6 formátumot választottam. Ebben a méretben kapható olcsó "gyári" sztereó fényképezőgép, és több fajta nézőke.
Régóta van egy szputnyikom, de építettem két Ljubitel-ből is gépet. Ez utóbbinak változatatható a bázistávolsága. Sikerült szereznem egy "antik" nézőkét is, amelynek térérzet visszaadó képessége fantasztikus a kora ellenére.
Nézőkéből van lupe rendszerű orosz és saját barkács típus is vetítő objektívből. Ezek is használhatók valamilyen szinten.
Általános tapasztalatok:
A szokásos bázistávolságú sztereógépekkel 2-6m távolságban lévő a képet legalább 1/3 arányban betöltő témákról lehet jó 3D képeket készíteni.
A kép minden részletének élesnek kell lennie.
Ez nem könnyű! A téma nem mozdulhat be, a háttéren sem lehet változás és eléggé élesnek kell lennie.
Általában f/22 dolgozom és 1/50 - 1s záridőkkel.
A 6x6 nagy előnye, hogy ebben a méretben FF vagy színes kép is készíthető. A nézőkék is alkalmasak arra, hogy ne csak átvilágítható, de fényvisszaverő nyersanyagokkal is jó eredménnyel használhatók.
Természetesen itt is a dia adja a legjobb minőséget.
Egy géppel is lehet 3D fotót készíteni.
1. Speciális állvánnyal (vagy rögzítő berendezéssel)
2. Forgódobon elhelyezett témával.
Tényleg ezt érdemes elsőként kipróbálni, ha nincs sztereo gép.
De amig nincs nézőke, addig kár hozzákezdeni.
---------
Ezenkivűl a fotóbörzén vettem egy 50'-es évekbéli fotós könyvet a sztereozásból.
Ebből tudtam meg, hogy lehet hangyát, vagy a holdat sztereóban fotózni
Legegyszerűbb módja az első próbának a kisfilmes színes dia, mozdulatlan témával. A tárgyat két nézőpontból kell lefényképezni. Ügyelni kell arra, hogy a gép pontosan vízszintes legyen mindkét felvételnél, és a magassága is megegyezzen. Én ki szoktam nézni egy pontot, amit mindkét képen középre veszek, így szoktam célozni.
Ha kész a dia, síma keretbe be kell keretezni. Kell két dianéző (a keletnémet Optik Universal-ban lévő ocsmányszürke nézőke levehető fehér lencsével, az vált be legjobban. A két nézőkét össze kell ragasztani úgy, hogy a tengelyük közel párhuzamos legyen, és a tengelyek távolsága 62 mm legyen. Ezt lehet fokozni azzal, ha egy ügyes szerkezettel a szemtávolságot állíthatóvá tesszük a nagy- és kisfejű nézők kedvéért.
A keretezés a dolog kulcsa. A kép kerete fogja megadni a térérzetet. Ha a keretben az egyik kép fejebb van, ferdén van, vagy jobbra-balra elcsúszik, az hazavágja a térhatást, de legalábbis megnehezíti azt, hogy a kép 'beálljon' térbe. Érdemes kívülállóval teszteltetni, mert aki csinálja, annak egy idő után már akkor is beáll sztereóba a kép, amikor másnak még nem.
A vetítés az egy jó móka, de sok felszerelés kell hozzá. Nekem volt mindenem, de már csak a fele van meg. Egy vetítőm és egy polárszűrőm van (meg vannak szemüvegeim), vetítőernyőm pillanatnyilag nincs. A sztereó vetítést csak speciális, érdesített, fémezett felületű ernyőn lehet megcsinálni a polárszűrős technikával. A piros-zöldet nem ajánlanám. Az kiváló megoldás ábrázológeometriai feladatokhoz, de fotóhoz szerintem nem az igazi, nehezebb is.
Majdnem vettem egy ugyanolyan kamerát, amilyenből van már egy, hogy tudjak sztereózni. Drágállottam, letettem róla. Időm sem lenne rá. Tudnod kell, hogy ez egy elég költséges és időigényes játék.
Szervusz L-Gee, ezt nem hagyhatom ki. Vagy egy sztereo fényképezőgépre lesz szükséged, vagy két fényképezőgépre, vagy mozdulatlan témára és akkor egy gép is elég. A lényeg az, hogy a bázistávolság ne 0 legyen. (inkább cca 62 mm :-)
3D fotózás témakörben szeretnék kicsit tájékozódni. Nagyon érdekel a dolog, régebben volt szerencsém ilyen fotókat látni, egy műanyag távcsőszerű "bigyóba" kellett behelyezni egy dia-korongot és nagyon érdekes 3dimenziós látványban volt részem. Szívesen készítenék ilyen képeket magam is. Mit kell tudni erről a technikáról ? hol lehet ilyen fényképezőgépet vásárolni ? speciális film kell-e bele ? hol lehet előhívattatni a filmet, illetve megfelelő diát, vagy papírképet csináltatni róla ? Milyen módszerrel lehet a legjobban megjeleníteni (egyszerű nézőkés berendezés, vagy polárszűrős diavetítés, vagy piros/zöld szemüveg) ?
Minden építő, de akár nem építő jellegű hozzászólást, tanácsot szívesen fogadok.
