Jó tudom most a Videoton egy utálatos csapat,de akadnak olyan játékosok a keretében akik helyet kaphatnának a válogatottban és valaki már bizonyított is,mint pl Elek Ákos a finnek ellen. Jól emlékszem ahogy 70 méteren vezette a labdát és passzolt a Balázshoz.Többit már mindenki ismeri.
Ráadásul a Nikolics góljait rendre rangadókon szerzi: pl. Fradi vagy UTE ellen. Szal a tét nem zavarja. Fiatal,jó felépítése van és szerény. Hollandok ellen kaphatna egy félidőt. 2-0-nál vagy 0-2-nél már mindegy nem?
Ennyi, nem is értem miért nem őt próbálgatjuk. Ráadásul Vidis :) De viccet félretéve nincs rossz mérlege, simán be kellene hívni, bőven helye lenne ebben az acélos csatársorban, nálam lehet kezdő lenne kb így, hogy Szalai sérült.
Hazain, magyar játékosokat értettem. Valamilyen szinten hidegen hagy mit csinál kint Sanyi, és a többi légiós (persze azért ez így nem igaz), ha a válogatottban megfelelő teljesítményt nyújt az illető. Ha megszakad piros, fehér, zöld mezben, és még el is dönt tétmérkőzéseket, akkor nekem minden ok vele. A lényeg, hogy a válogatottban hozza ki magából a maximumot, és ne csak a klubcsapatában csibészkedjen. Számomra Sanyi ilyen volt, Priskin, Tököli nem... persze hozzá teszem, nem sírom vissza...
Torghelle jelenleg nem válogatott kerettag, és nincs is válogatott szinten. Amikor játszott a válogatottban, semmivel sem volt gyengébb, mint a többi magyar csatárcsillag, (sőt...) akik - Szalai és Rudolf közelmúltbeli szárnyalásáig - bizonyították teljes alkalmatlanságukat azon rövid időszakok alatt is, míg a pályán voltak. Tökölinek például bőven megadatott a lehetőség, és ellentmondást nem tűrően megmutatta használhatatlanságát tétmeccseken lőtt 0, azaz nulla góljával. Sajnos lehet sorolni a többi csodacsatárunkat is, akik teljesen súlytalanná váltak nemzetközi szinten.
Nem emelem ki, és jobbnak is tartom bármelyik más magyar támadónál, de a 3/4-es mutató számomra nem sokat mutat, ha a négy gólból három San Marinónak megy egy 8-0-ás meccsen. Sem Albánia, sem Málta, sem Izland nem az olasz törpeállam szintje, ami abból is látszott, hogy egyikkel sem játszottunk gálamérkőzést. Ettől még Torghelle szintje nem nagy szint, remélem is, hogy Rudolf és Szalai hamar messze túlszárnyalják.
Ilyen szempontból kár Ádámot kiemelni, a hat tétmecsen szerzett góljából Torghelle hármat Máltának rúgott, kettőt Albániának és egyet Izlandnak. Nincs átugorhatatlan magasságban a léc sem Szalainak, sem Rudolfnak, sem senki másnak.
Én azért reménykedem, hogy Ádám mutatója akkor sem romlik, ha nem San Marinónak kell mesterhármast nyomni egy 8-0-ás meccsen. Persze azt remélem, leginkább, hogy ha újra a régi lesz, akkor sok lehetőséget kap, és akkor biztos vagyok benne, hogy remek mutatója lesz.
Nincs könnyű helyzetben a csapat ebben a teljesítmény-orientált futballvilágban, ahol mindenki azt mondja, nem lehet más a bajnok, csak a Videoton. Ezzel magam is egyetértek, ám ehhez igen nagy nyugalomra és türelemre van szükségünk...
Nem vagyok elkeseredve, nem vagyok letörve. Ahogy korábban is mondtam, a Ligakupát eszköznek tekintem, számunkra a bajnokság és a Magyar Kupa jóval fontosabb.”
Valljuk be, egy-két (nagyon) rövid időszaktól eltekintve, nem sikerült (hogy finoman fogalmazzak) Sanyinak a légiós élet, de hülyézetek le nyugodtan, akkor is azt mondom, hogy köszönöm Sanyinak a válogatottban nyújtott teljesítményét, és kívánom, hogy minden csatárunk legalább ilyen mutatót (21 tétmérkőzés/6 gól), és alázatot produkáljon az elkövetkező időszakban. (csatáraink egyenlőre: Priskin Tamás 12/1, Tököli Attila 8/0, Rudolf Gergely 9/4 + Gera Zoli 34/11)
Persze nem akarom túl értékelni szerepét, isten ments.
Viszont bőven túlteljesítette amit elvárhattunk tőle a válogatottban, és látható, 1-2 hazai csatár csillag, meg sem tudja közelíteni mutatóját.
