Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Nekem a rétesről mindig az alábbi Jókai-idézet jut eszembe,ami a Horváth Ilona-szakácskönyv rétestészták c. részénél van leírva:
"Művészet,ahogy a kihúzott asztalokon két lány kétfelől egy ökölnyi tésztát oly szélesre kinyújt, mint maga az abrosz, hogy azt egy régi római nő mint palástot felvehetné. Azt pedig Magyarországon meghintik tejföllel, zsírral, mandulával, mazsolaszőlővel,aztán összehengerítik, boa konstriktori alakban tepsibe terítik, spanyol inkvizítori rafinériával lassú tűzön megpirítják, s szánakoznak a barbár népeken, akik ezt nem ismerik."
Pénteken nagy családi mozizást rendeztünk :-)) Az Agymanókat néztük meg, nagyon aranyos kis film, a gyerekek is pont úgy élvezték, mint mi, felnőttek. A film szerint 5 kis manó van mindenki agyában: Derű, Bánat, Harag, Hiszti és Majré. És ha nem a Derű koordinálja a dolgokat, akkor bizony gondok lesznek :-))
A mai napon autóbusszal átutaztam Dabason. Az egyik megállóban a közismert múzeum emblémát pillantottam meg, alatta egy nyíl, no meg egy felirat, miszerint Rétesház. Érdekfeszítő kiállítás lehet, csak sajna, nem tudtam megnézni, mert a következő busz három óra múlva jött volna.
Unokával minden évben fel kell ülni egyszer, pedig már 9 éves :-)) Idén még vissza van...
A Negyedbe nem megy be, csak elmegy addig, mellette levő kis utcán lejön, és a 6-os főúton megy vissza, így útba esik a Kodály központ és a Tudásközpont is.
Igen, ezt tervezem, mert már egyszer (2-3 éve) felültem erre a kisvonatra és nagyon kellemes jó élmény volt. Akkor a kolleganőmmel voltam, most anyámat viszem, úgyhogy mindenképpen szeretném ezt megtenni.
Akkoriban nem tudom,hogy volt-e már Zsolnai Negyed, de oda biztos nem ment az a vonatocska.
Jut eszembe: ha belefér, akkor szerintem érdemes felülni a városnéző kisvonatra. Szépen körbevisz a belvárosban, kivisz a Zsolnay negyedhez is, és közben mondják is, hogy mi miért érdekes.
Van, a Hullám. De az egyrészt ugyanolyan, mint 30 évvel ezelőtt, másrészt meg elég kicsi. Harmadrészt meg ott edzenek a vizilabdások, az úszók, a vizibalettosok, a vizikosarasok meg a bánatom tudja még, hogy milyen egyéb vizicirkuszosok :-((
El kell menni bármilyen irányba 30-60 kilométert, hogy egy jót standolj/áztass/gyerekek pancsolhassanak kedvükre.
(északra Magyarhertelend, Sikonda, délre Siklós, Harkány, kicsit távolabb Barcs, Kaposvár, hogy csak a hirtelen eszembe jutottakat írjam. És ezek mind élményfürdők is egyben. Kivéve Harkány, de ott is van élmény-részleg is. Itt meg a nagy nulla :-(( )
Nem is tudom, most van strandolási lehetőség Pécsett? Igaz, én nem vagyok fürdőturista, úgy látszik, gyerekkoromban kifürödtem magam a túrkevei kisvárosi strandon:)
Az a szerencséje Pécsnek,hogy még így is nagyon vonzó célpont, rengeteg minden van. Tegnap,amikor újságoltam a kolleganőimnek,hogy megyek Pécsre, mindenki elkezdett áradozni,hogy milyen szép,milyen jó stb. ...
Na, az előbb írtam egy jó hosszút, de elszállt :-((
Szóval a Balokány az egy strand volt, viszonylag nagy zöld füves területtel. Igaz, a mellette levő töltés tetején megy a vasút, de hát ez azért kibírható volt akkor is.
Még a '80-as évek elején bezárták, azóta az enyészeté. Hogy ki a tulajdonos, azt passzolom, de hogy valami stikli van benne, abban biztos vagyok. Szerintem rohadt sokat érhet a terület, nem lehet véletlen, hogy vagy 30 éve nem történik ott semmi.
És még egy strand iszonyatosan kéne ennek a városnak.
Próbáltam rövidíteni, de csak mérsékelten sikerült.
Részt vettem a Múzeumok Éjszakáján, elmentem, hogy nézegessek egy kicsit. Ezúttal arra gondoltam, hogy olyan helyet, illetve helyeket keresek, ahol nincsenek annyira sokan, mert nem túl nagy kedvem volt tolongani. Majd kiderül, mennyire sikerült. Kezdtem a Tanulmánytárral, ahol már jártam néhányszor, és van pár kedvencem. Ezek egyike az az óra, ami 47 (vagy ehhez hasonló számú) város idejét mutatja, 24 órás számlapon, takarosan ABC sorrendben véve a városokat. A hátlapja üveg, és látni lehet az óra szerkezetét. Mutatja tovább a hőmérsékletet és a páratartalmat is, de ez csak hab a tortán. A másik, amiket mindig szívesen nézek, azok a távcsövek, ezek persze nem profiké, hanem lelkes amatőröké voltak, az amatőr szót a legjobb értelemben véve. Akárhogy is nézem, nagyon szépek. A harmadik kedvencem egy kisméretű modelltűzhely, azt mindig megcsodálom. A mellette lévő tárlóban a mártogatós tollak szerepeltek, rengeteg, különféle tollheggyel.. Ki lehetett próbálni, milyen az, madártollal, illetve töltőtollal írni, ez előbbit megpróbáltam, elég körülményes. Minden tiszteletem a krónikaíróké! Az egyik helyen pedig egy tévékamera is látható, rögtön hallani véltem az egykori tévéhiradó szignálját. Némi kalandos világjárás után jutottam le a MaNDA-ba, (Magyar Nemzeti Digitális Archívum) nem volt könnyű odatalálni. Egy beszélgetésnek a végére értem oda, a Moszkva tér című film volt a kiindulási alap. Sok érdekes dolgot hallottam, és a háttérben levetítették néhány régi, ún, kultfilm plakátját. Bevallom, ezekből csak egyet-kettőt láttam, azt is a tévében. Kárpótlásul körülnéztem, egy csomó érdekes szerkezetet láttam, a kedvencem a diavetítő őse, a laterna magica volt, ez még petróleumlámpával működött. Aztán felfedeztem egy csöpp szobát, ott Macskássy Gyula egyik reklámfilmjét mutatták, a Darmol nevű hashajtót ismertették benne, a közismert mondattal: Míg ön alszik, a Darmol dolgozik! Egyébként jókat beszélgettem, és jól is éreztem magam. Elkezdődött egy filmvetítés, de nem vártam meg, indultam vissza Pestre. Arra gondoltam, hogy egy kisebb múzeumot választok, hátha ott nem lesznek tl sokan. A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai múzeumra gondoltam. Ahogy kiszálltam a földalattiból, menten gyanús lett, hogy hányan ácsorognak a kapu előtt, de azért befurakodtam. A múzeum kertjében is sokan voltak, de az épületbe való bejutáshoz olyan hosszú sor állt, hogy ezt inkább nem vártam meg, maradtam kint. Ez is érdekes volt, éppen egy indiai, nőkből álló tánccsoport lépett fel, megcsodáltam szép, színes ruhájukat és a kecses mozgásukat. Rajtam kívül még jó néhány embernek tetszett, mert nagyon megtapsolták. Zárótételnek az Iparművészeti Múzeumot választottam, szerencsém volt, nem voltak túl sokan. Bevallom, ezúttal inkább a földszinten lévő iparművészeket nézegettem, Egy fiatal nő ruhákat és táskákat árult, legjobban a ruhái tetszettek, olyasféle elegáns stílus, amit bárhova fel lehet venni, már úgy értem, valami ünnepibb eseményre. A táskái főleg farmeranyagból készültek, véletlenül sem volt köztük két egyforma, ügyesek és tetszetősek. Sajnos, nem az én stílusom. Ugyanezt elmondhatom az ettől nem mesze látható, csinos kis kalapokról. A harmincas évek filmjeiben lehetett látni ezeket a tenyérnyi, fátyollal díszített kalapkákat. Az eladónő (illetve ő is készítette), azt mondta, hogy eddig minden nő azt állította magáról, hogy nincs jó kalaparca, de amikor felpróbálta valamelyiküket, megnézte magát a tükörben és felsikkantott, hogy milyen jól áll! Ráadásul megtudtam, hogyan is rögzítik ezeket a kis csodákat: hát kalapgumival., ügyesen eldugva a frizura alá. Azon gondolkodom, hogy jövőre talán Szentendrére megyek, ott minden utcában két múzeum is van, lehet válogatni.
Ha szerencséd van, még valami kis fesztivált is kifoghatsz :-))
Nekem egyébként tetszik a Zsolnay-negyed. Jól megcsinálták, egy hátránya van, hogy kicsit kiesik a város vérkeringéséből. De hát a hely ugye adott volt :-)) Most látszik, mennyire nagyon hiányzik ott szemben egy működő Balokány.
/Az ilyen lusta dögöknek,mint én.... Tudom,hogy kifogás,de mindig olyan hétvége éjszakáján van ez a rendezvény,mikor nekem vasárnap itthoni munkám van és ha ellődörgöm az éjszakát,nem tudom,hogy csinálom meg utána az itthoni munkát frissen fiatalosan alvás nélkül ..../
Zsannának: megyek Pécsre augusztusban,Zsolnay-negyed megtekintése a cél! Már előre örülök az én kedves Pécsemnek! :-)
Mi több, volt kulturális főváros is. Megérdemelten lett az, csak nem nagyon használták ki a lehetőséget. Remélem, nem azt akarod írni, hogy Pécsen nem lesz rendezvény a Múzeumok Éjszakája alkalmával, hiszen bőven van miből válogatni.
A könyvhéten a közelébe se mertem menni a Vörösmarty térnek, mert ez alighanem végromlást hozott volna a pénztárcámra. Viszont a Rózsavölgyi Szalon érdekes ötlet, de elrakom a kissé hűvösebb napokra, nem kedvelem a túl meleget.
Pénteken a Rózsavölgyi Szalonban volt V. Kulcsár Ildikó legújabb könyvének bemutatója. Az unokatestvéremet kísértem el,ő akarta mindenáron megnézni, meg is vette a könyvet. Nekem elég annyi, amennyit a Nők Lapjában olvasok. Viszont a Szalon kellemes hely, lehet, hogy érdemes lenne ott megnézni néhány előadást. (pl. van olyan is, hogy Jordán Tamás-Molnár Piroska szerepel egy kétszemélyes darabban)
A könyvbemutató előtt-után körbenéztem a Vörösmarty téren,de most (sajnos vagy hála istennek?) nem találtam olyan könyvet,ami miatt megdobbant volna a szívem,így a pénztárcám nem könnyebbedett meg.
20-án lesz a Múzeumok Éjszakája, próbálom összeállítani a programomat, és némi meglepetéssel tapasztaltam, hogy jó néhány múzeum még nem döntötte el, mit is csináljon. Remélem, hamarosan bepótolják. Tavaly-tavalyelőtt Pesten voltam most Buda lenne soron, már ha sikerül.
A tegnapi napon szerét ejtettem, hogy meglátogassam a babakiállítást a Vigadóban. Most már előrelátó voltam, mert előbb felhívtam őket telefonon, hogy megkérdezzem, nyitva tartanak-e? Igennel feleltek, ezért elindultam. Majdnem nyitásra érkeztem, és kellemesen lepődtem meg, mert már jó páran voltak. Már a bejáratnál meglepetés ért, mert egy széken egy idős asszonyság ült, esernyővel a kezében, tisztesen kopott ruhában, fűzős bakancsban, ócska táskával a kezében. Figyelmesebben megnéztem, és babának bizonyult!
További meglepetés volt az, hogy milyen erős az irodalmi téma. Megszemléltem egy XVIII. századi fekete díszruhába öltözött idős nőt, és az első, ami eszembe jutott róla, hogy ilyennek képzeltem Jenőy Kálmánné nagyasszonyt, azzal a különbséggel, hogy ő kálvinista volt, tehát nem hordhatott olvasót. Aztán a következő sarkon szembetaláltam magam Harry Potterrel, aki éppen kividdicsedzésre készülődött. Hogy folytassam az irodalmi szereplőket, volt Holden Caulfield, Madame Chauchat, Hans Castorp. Mellettük egy rokokó ruhás, rizsporos parókájú dáma, aztán egy tinédzser lány, Cécile felirattal. Rájöttem, hogy ő alighanem Cécile Volanges lesz, a Veszedelmes viszonyokból, eszerint a mellette álló nő Merteuil márkinő lehetett. Viszont fájón nélkülöztem Valmont vikomtot. Némi kárpótlást nyújtott a tőlük nem messze lévő Miss Elizabath Bennet és Mr. Darcy a népszerű sorozat után alkotott figurája. Továbbá megnézhettem Agatha Christie-t írás közben, mondhatom, örültem neki. Nem csak a babák, de a környezetük is részletesen ki volt dolgozva, Christie pl. egy miniatűr írógépet vert. Néhány esetben az iparosok ünnepi viseletét is ábrázolták. Volt olyan sváb páros is, ahol egy hétköznapi takaros kékfestő ruhában a nő, klumpában, ing-mellény-nadrág-kalap összeállításban a férfi.
Úgy vettem észre, népszerű Mátyás király kora, az egyik jelenetben az egyszer volt Budán kutyavásár témát ábrázolta, de szerepelt a krónikaíró Kálti Márk is, persze, nem azonos képen. Jó néhány trubadúr, udvarhölgy, és egy udvari bolond is, aki igazán nélkülözhetetlen személy volt.
Volt múlt századbeli kalapszalon, néhány nézegető-próbálgató hölggyel, volt egy kártyázó társaság, egy, szecessziós ruhába öltözött, bubifrizurás lány, nagyon sok, szebbnél-szebb népviseletbe öltözött baba. Voltak olyan csöpp kis életképek, hogy egy üvegkalitkába kerültek, ilyen volt pl. a japán teaházat ábrázoló életkép.
Maga a kiállítás három, nem túl nagy szobára terjedt, de ezt jól használták ki, áttekinthető, jól megvilágított helyen voltak a figurák, bőven volt hely a látogatók számára is, még néhány fotelt is elhelyeztek, hogy aki elfáradt, onnan szemlélődjön. Szerda délelőtt volt, de amikor elmentem, már vagy húszan voltak, úgyhogy azt hiszem, népszerű rendezvénynek bizonyult, érdemes megnézni.
A Felszab.téri közért az "én időmben" Julius Meinl üzlet volt és isteni finom piskóta tortakarikát lehetett kapni,ezért akkoriban sok karamellás meg csokis tortát csináltam.....:)
Vasárnap a hatos villamoson utaztam, és felkaptam a fejem, mert a megállókat gyerekhangon mondták be, méghozzá egy fiú - egy lány beosztásban, mind angolul, mind magyarul.Kicsit csodálkoztam, de aztán rájöttem, hogy gyereknap van.
Ezzel nem állsze gyedül, sok ember megáll előtte, hogy megnézze, no meg fényképezkedjen vele. Remekül eltalálták azt a jellegzetes mozdulatát, amint a fejéhez kap. Ami a kutyát illeti, az is jól adja vissza ennek a fajta kutyának a jellegzetességeit.
