A 3. számú főközlekedési út és a MÁV 77. számú, Aszód – Balassagyarmat vonala Aszód község Budapest felőli végén, a vasúti pálya 18/19 számú szelvényében szintben keresztezi egymást. Ebben a fénysorompóval biztosított átjáróban vesztette életét a Magyar Rádió és Televízió négy dolgozója, közöttük Hódos Judit televíziós bemondó és műsorvezető is, egy súlyos baleset következtében. Ám abban az időben – 1972 novemberét írjuk – nem ez volt az első baleset ezen a helyszínen.
1972. november 22-én, kb. 3 órakor a fent jelzett helyen az Aszód állomásról 2 óra 58 perckor indított 4280 számú tehervonat egyenes állású 324,1581 pályaszámú mozdonyának ütközött az 1. számú ÉPFU Aszód irányából nagy sebességgel érkező FJ-32-55 rendszámú, 8 m3 salakot szállító tehergépkocsija. A közúti jármű sebességére jellemző, hogy annak eleje a mozdony hosszkazánjára felgyűrődött, az azon kb. 3,5-4 méter magasságban végigfutó kapaszkodót is meggörbítve. A futó- és első csatolt tengelyével sikamlott mozdony az ütközés helyétől 100-150 méterre állt meg, míg a tehergépkocsi - mely az ütközés következtében elsodorta a fénysorompó vezérlő szekrényét is – a közút melletti árokban fejezte be útját. Vezetője járművébe beszorult, őt egy Aszód irányából érkező tehergépkocsi utasai emelték ki a járműből és szállították kórházba. Az elütött jármű vezetőfülkéjében a alvó hölgyutas – a gépkocsivezető szomszédja – a csattanásra ébredt fel és sérülések nélkül szállt ki az összeroncsolódott vezetőfülkéből. A baleset során a mozdonyban és a fénysorompóban keletkezett 257 367 forintos kárt a gépkocsi az Állami Biztosító a MÁV számára megtérítette. A gépkocsiban keletkezett kár összege nem ismert. A baleset oka a tehergépkocsi vezetőjének figyelmetlensége volt.
Az esemény során erősen megrongálódott fénysorompó helyreállításáig a vasút az átjáró fedezését jelzőőri szolgálat bevezetésével oldotta meg. 1972. november 23-án éjjel azután kis híján a jelzőőr is áldozatává vált a bevezetőben már említett, az MTV gépkocsijával történt balesetnek. A vidéki riportról hazatérő AT-52-54 rendszámú Volga Kombi állítólag friss jogosítvánnyal rendelkező vezetője nem vette figyelembe az átjárót fedező jelzőőr lámpajelzését, sőt magát a jelzőőrt sem, akinek félre kellett lépnie a falu felől nagy sebességgel gépkocsi elől. A kb. 70-80 km/h sebességgel haladó jármű az őr mellett elhaladva fékezés nélkül beleütközött az Aszódra tartó 4293 számú tehervonat fordított állású, 324, 1504 pályaszámú gőzmozdonya szerkocsijának bal sarkába. A 22 óra 25 perckor bekövetkezett balesetben a gépkocsi oldalára borult, vezetője és két utasa azonnal, míg negyedik utasa a hatvani kórházba érkező mentőben életét vesztette. A vizsgálat a gépkocsivezető felelősségét állapította meg, akinek felelősségre vonására érthető okokból nem került sor.
Forrás: MÁV Központi Irattár AB.13993 sz. doboz 23295/1972 és AB.13865 sz. doboz 23294/1972 sz. ügyiratai, valamint a Népszabadság 1972.11.24-én és a Magyar Vasutas 1972.12.15-én megjelent számának beszámolói az MTV dolgozóit ért balesetről.
Van anyagom a balesetről (fotóm nincs), délelőtt olvastam is a kérdésedet, de ma nem volt időm válaszolni rá. Ha minden igaz holnap meg tudom írni a részleteket is. Addig is a pontos dátumot megtalálod az alábbi linken: http://www.mtv.hu/arckepcsarnok/index.php?_page=adatlap&_id=168
Erről még annyit, hogy eredetileg itt egy nappal korábbi dátum szerepelt a baleset időpontjaként és az esemény leírása sem volt pontos, Írtam egy levelet az ott lévő címre a pontos dátummal és részletekkel, valamint azt is megírtam, hogy előző nap is volt ott egy gázolás, abban sérült meg a sorompó és ezért volt jelzőőr a rádiós baleset idején a sorompónál. Megköszönték az információkat és csodák-csodájára meg is változtatták a honlap szövegét.
A megdönthetetlen rekordot a Császárfürdő állomáson történt baleset vizsgálata tartja. A Rákosi-korszakban foglalt vágányra járatás miatt ütközött egy HÉV és egy MÁV szerelvény, nagyon sokan meghaltak. Karácsony volt, de munkanap. A váltókezelőt szabotázs vádjával letartóztatták, a balesetet kivizsgálták, a bíróság pedig kötél általi halálra ítélte. Az esemény után 26(!) órával az ítéletet végrehajtották.
Ez ma is így van, egy egész országot megrázó bűnténynél nézd csak meg, h mindig szinte azonnal van bűnös legalábbis vmit gyorsan felmutat a rendőrség, aztán nem egyszer kiderül, h csak ráverték vkire. Lásd. pl a móri vérengzés ahol már biztos, h nem azok voltak, akiket először elkaptak, de pl. a körmendi gyilkosságnál is vannak kételyek, h tényleg a gyilkost itélték-e el.
Nem akarom idealizálni az akkori viszonyokat. De akkor komolyan vették azt az alapelvet, hogy a büntetés egyik fő céljának (az elrettentésnek, vagy a rossztól való visszatartásnak) a hatékonysága rohamosan csökken az idő múlásával.
Akkoriban, ha súlyos baleset történt, a nép bűnöst akart látni. Nomeg a vasút sokkal nagyobb szerepet játszott az emberek életében, mint ma, az ilyen jobban foglalkoztatta őket.
Ha nem látott a nép elitélt bűnöst, amilyen reakciós volt, még a rendszerre nézett volna haragosan... Politikai érdek is volt a gyors itélkezés.
Annyira nem ismeretes, csak véletlen szerencse, hogy nekem megvan az elsőfokú ítélet beszkennelve.
Régi, 20-30-40 éves balesetek iratait olvasva mondhatom, hogy akkoriban még pár hónap alatt letárgyaltak els és másodfokon is súlyos vasúti baleseteket, így számomra nem megdöbbentő a dolog.
Egy másik balesetről tudok a környéken, de azt sem konkrétan Mohorán történt, hanem Mohora - Balassagyarmat között. 2003.07.18-án esett a töltésről egy autó a vasúti pálya 593. szelvényébe, amit a 33512 számban érkező Bz 292 mindjárt el is gázolt. A gépkocsi vezetője megsérült, a Bz szolgálatképtelen lett.
Nem egészen másfél esztendővel a Siófok, Darnay téri átjáróban bekövetkezett autóbusz katasztrófa után, 1981. november 30-án ismét súlyos vonat – autóbusz szerencsétlenségről számoltak be a médiák. Ezúttal a Nógrád megyei Mohora község vasútállomáshoz közel eső, fénysorompóval biztosított átjárójában (AS 479) ütközött a 4. számú Volán GF 28-71 frsz. Ikarus 266-25 típusú, Hatvan – Aszód – Balassagyarmat viszonylatban közlekedő 6124. számú járata és a MÁV Balassagyarmatra tartó 4222/II számú, utasokat nem szállító három kocsiból álló szerelvényvonata. A 9 óra 35 perckor bekövetkezett balesetben a 70–75 személyt szállító zsúfolt autóbusz 12 utasa a helyszínen-, 5 a kórházba szállítás után életét vesztette, 29 személy – köztük az autóbusz vezetője is – súlyos, 24 személy könnyebb sérüléseket szenvedett. A vonatot továbbító egyenes állású M47 2063 psz. mozdony kisiklott, a súlyosan megrongálódott - balról érkező - közúti jármű pedig a pálya jobb oldalán lévő anyagárokban a kerekein állt meg úgy, hogy eleje a vasúti pályára nézett. A baleseti kárérték kb. 820 000 Ft volt, ebből csak az autóbuszban keletkezett kár 560 317 forintot tett ki. A vasúti pálya 8 órányi időtartamra elzáródott. A baleset napján az autóbusz vezetője 4 órakor kezdte szolgálatát és két Hatvan környéki járat lebonyolítása után, 7 óra 35 perckor indult el Hatvan autóbusz állomásról a balassagyarmati járattal. Ezen az útvonalon korábban, 1980 tavaszán és nyarán egy-egy járatot teljesített, így a havas, latyakos, csúszós úton kívül talán a helyismeret hiányának is köszönhetően, 18 perc késéssel érkezett Mohora italbolti megállójába. Itt több utast vett fel, majd 35-40 km/h sebességgel folytatta útját a vasúti átjáró felé. Az átjáróra figyelmeztető sávos távolságjelző táblákat egyáltalán nem észlelte, a vasúti átjárót és a fénysorompó pirosan villogó fényeit is csak 5-6 méter távolságból látta meg a jobb felől közeledő vonattal együtt. Mivel megítélése szerint megállásra már nem volt módja, hirtelen gázadással próbált meg a túlterhelt autóbusszal még a vonat előtt áthaladni a síneken. A 4222/II számú vonat Magyarnándor állomásról 9 óra 30 perckor indult. Az AS 479 számú fénysorompót működtető, azelőtt 455 méterre lévő behatási pontra ráhaladva a fénysorompót piros villogásra átkapcsolta. Vezetője látva, hogy a fénysorompó üzemképes - ezt számára a behatási pont közelében a pálya mellett elhelyezett villogó fehér fény jelezte - engedélyezett 50 km/h helyett az eddig is alkalmazott 47,9 km/h sebességgel közeledett az átjáró felé. A mozdony jobb oldali vezetőállásából vezetett, így a gép szerkezeti kialakítása, a vasútállomás épülete és a vasút mellett lévő fák miatt az átjáró bal oldalát nem láthatta. Mintegy 100 méterre az átjárótól egy kerékpáros gyermeket látott kibukkanni a mozdony orra mögül, aki a fénysorompó piros fénye ellenére hajtott a vonat elé. Ekkor „figyelj” jelzést adott és változatlan sebességgel kb. 9,35-kor érkezett a szintbeli keresztezésbe. Az ugyanebben az időben az átjáróba érkező, menekülni próbáló autóbusszal az összeütközés elkerülhetetlen volt. A mozdonyvezető a síneken áthajtó járművet csak akkor észlelte, mikor gépe jobb oldalán felbukkanni látta az átjárót elhagyó kocsi elejét. Azonnal gyorsfékezést alkalmazott, ám az autóbuszt annak jobb hátsó részénél, a hátsó híd környékén elkapta, majd 10.3 méter maga előtt tolva 180 fokban megfordította és a jobb oldali anyagárokba kivágta, miközben az kidöntött egy postai telefonoszlopot és megrongálta egy lakóház kerítését is. Az M47 2063 három tengellyel kisiklott, majd az elütés helyétől számított 85 méterre, a pályán jobb oldala felé enyhén keresztbe fordulva állt meg. Az elgázolt autóbusz utasainak egy része az autóbuszban rekedt, más részük az elütés helyén, a vonat bal oldalán a pályatesttől 20-25 méterre, illetve az autóbusz megállási helyének közelébe kivágódott. Két-két áldozatot találtak a mozdony első része és az első vontatott személykocsi első forgóváza alatt is. A vizsgálat megállapítása szerint a fénysorompó jól működött, a balesetet az autóbusz vezetőjének figyelmetlensége okozta. Bár a szintbeli keresztezés beláthatóságát a fentebb felsorolt tereptárgyak - a közút felöl is - akadályozták, az átjáróra figyelmeztető táblákat és a fénysorompót - utóbbit mintegy 300 méter távolságból - látnia kellett volna. Ezeket azonban nem vette figyelembe, illetve nem is észlelte. Figyelmetlenségének okára a vizsgálat során nem tudott magyarázatot adni, a bíróság előtt a vád tárgyát képező bűncselekményt beismerte. A fellelhető dokumentumok alapján a súlyosan sérült 27 éves autóbuszvezetőről a következőket állapíthattuk meg. K. György 1973-ban kapott jogosítványt személy- és tehergépkocsira, majd 1975-ben autóbuszra. A 4. számú Volán hatvani üzemegységénél 1978. októbere óta dolgozott, kezdettől fogva tartalékos, váltó beosztásban A baleset előtti napokban szabadságon volt, mivel addigi hatvani albérletét, ahol feleségével és fiával lakott, a főbérlő megromlott viszonyukra hivatkozva 3-4 hónappal korábban felmondta és annak - egyes források szerint december 1-ig történő - elhagyására szólította fel őket. Mivel egy Gyöngyös környéki faluba szándékoztak költözni, munkáltatójához kérelmet nyújtott be, amelyben áthelyezését kérte a vállalat gyöngyösi üzemegységéhez. Ezt azonban a vállalat elutasította, így december 15-i hatállyal munkaviszonyát felmondta. November végére néhány napi szabadságot kért és kapott, ezalatt a költözés előkészületeit és magát a költözést intézte, mely 29-én meg is történt. November 30-án - egyes feltételezések szerint a fentebb ismertetett okok folytán nem túl jó idegállapotban - kora hajnalban indult munkába. Ehhez hozzájárulhatott még a korai kelés, a kedvezőtlen útviszonyok és talán a járat késése is. Született olyan feltételezés, hogy a közeledő vonatot látta ugyan, de mivel az személykocsikból állt, gondolván, hogy az megáll az állomáson nem foglalkozott tovább vele. (A pirosan villogó fénysorompóra egy vagy több utas által való figyelmeztetésre tanúk szerint kijelentette „még előtte el tudok menni”, de ezt a bíróság nem találta bizonyítottnak.) Szintén ilyen feltételezés volt, hogy figyelmetlenségének oka a késés behozásának szándéka volt, ám ezek egyikét sem hozta fel védelmére. Az I. fokon eljáró Balassagyarmati Megyei Bíróság „halálos tömegszerencsétlenséget eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétségében, vasúti közlekedés biztonsága ellen gondatlanságból elkövetett vétségben, jelentős kárt okozó, gondatlanságból elkövetett vétségében” 1982. január 27-én kihirdetett B. 4/1982/10 számú ítéletében az autóbuszvezetőt bűnösnek találta és 9 évi fogházban letöltendő szabadságvesztésre, „végleges hatályú közúti járművezetéstől eltiltásra”, valamint a felmerülő eljárási költségek megfizetésére ítélte. Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, vádlott és védője azonban fellebbezett. A II. fokon eljáró Legfelsőbb Bíróság 1982 áprilisában hozott ítéletében a fogházbüntetés mértékét 8,5 évre mérsékelte, annak egyéb határozatait helyben hagyta.
Forrás: A Balassagyarmat Megyei Bíróság B. 4/1982/10 számú (I. fokú) ítélete, valamint korabeli lapok beszámolói a szerencsétlenségről, és az I. és II. fokú ítélet kihirdetéséről..
2008.11.30. Bárdos Imre
A mellékelt, nem túl jó minőségű foton egy picit látható a baleset környéke, így az állomás épülete is.
A balesetről ezideig nem találtam iratot a MÁV Központi Irattárban.
Nem mint illetékes, csak úgy emlékezetből: az állomás mellett volt az eset, talán azért, mert a buszvezető azt hitte, megáll az állomáson a vonat. Tévedett.
Holnap lesz 27 éve a busz-szerelvényvonat ütközésének.
Sajnos kevés adat van róla, amit felleltem, bár lehet, hogy én nem voltam körültekintő.
Érdekelne, hogy konkrétan mi is történt ezen a napon. Kíváncsi lennék arra is, hogy ez melyik átjáróban történt pontosan. Kettő van ugyanis, az egyik Mohora belterületén az állomás mellett, a másik Szügy és Mohora között már külterületen a csesztvei elágazás mellett.
Azon tűnődtem, hogy ahhoz képest, mliyen csendes vonalnak tűnik, bizony sajnos több komoly esemény is történt errefelé.
Kiváltképp Bárdos Úrhoz szólna a kérdésem: A MáV irattárában vannak ezzel a balesettel kapcsolatos anyagok?
ROCOman press jelenti: személygépkocsi hajtott a vonat elé ma délelőtt Jászboldogháza-Jánoshida állomás mellett. A két sérültet mentőhelikopterrel szállították kórházba.
Nem ez a tétel. Ez is, meg sok kicsi, meg minden, de a nagyokhoz képest elhanyagolhat. Százmisik mennek ki, olyan spílerek révén, akik nem is tudják, mivel foglalkozik a cég, csak azt, hogy egy cég, amibe sok pénzt öntenek, és könnyű onnét kimenteni.
